Szabadúszó fotóriporter

Alig egy hét és lejár a felmondási időm, utána hivatalosan is munkanélküli leszek. Bár a sajtófotó területen a munkanélküli fotográfust szabadúszónak szokás hívni, aminek egyaránt vannak előnyei és hátrányai:

Előnyök:

  • nincs az embernek főnöke, aki dirigáljon
  • nincs az embernek kötött munkaideje
    (igaz, hogy a fotózásban ez egyébként se jellemző)
  • azt csinál az ember, amit akar
  • maga oszthatja be minden idejét
  • nem találnak minden áron feladatokat ha kell, ha nem
  • nem kell elszámolni a munkaidővel
  • nem kell egy lap tematikájához sem igazodni
  • több idő a szabad alkotásra

Hátrányok:

  • több főnöke van az embernek, mint más
  • mindig dolgozni kell, amikor csak munka van
    (a fotózásban ez egyébként is így van)
  • nincs előre tervezhető bevétel
  • a beérkező megbízások függvénye, hogy van-e munka
  • a számlákat ki kell valamiből fizetni
  • üzleti életet kell élni, és a pénzt hajszolni
  • futhat az ember a saját pénze után, ha nem akarnak időben fizetni
  • küzdhet az ember a szerzői jogainak védelméért
  • a privát üzlet nem hagy időt a szabad alkotásra

Összességében nem annyira rossz a helyzet, de egy stabil főállással nagyobb az ember létbiztonsága. Arról nem is beszélve, hogy stabil egzisztenciával, és biztosan tervezhető bevétellel jobban tud az ember időt hagyni a saját projektekre, személyes témákra, szabad alkotásra. Minden esetre nem új szerepkör számomra a szabadúszás, csak egyébként se rajongtam érte, és most a válság mégjobban megnehezíti az amúgy sem túl egyszerű helyzetet. Minden esetre pozitív vagyok, úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogyan. Egyedül csak az aggaszt, hogy a rendőrök  a vizihullát hívják szabadúszónak. Nehogy fuldoklás legyen ebből…

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék