A Canon bejelentette várhatóan mindent verő legújabb zászlóshajóját, a Canon 1D család legújabb csúcsmodelljét a Canon EOS 1Ds mark IV-et. Míg korábban az s jelzésű csúcs Canon “csak” egy nagyobb felbontású, de full frame és lassabb változata volt az aktuális 1D változatnak, most egy sor újítást is pakoltak az adu ásznak szánt gépbe.
Nem is gondolnánk, az amerikai filmek mennyi komoly tanulsággal szolgálnak a fotózással kapcsolatban. Igazi nagy igazságokra derül fény Hollywoodban. Érdemes elolvasnod.
A megbízók rengeteg dolgot tudnak mondani, amit akkor és ott a munka közben nehéz viccesen felfogni. Utólag viszont jól esik kiereszteni a gőzt és nevetni rajtuk egy jót olyanokkal, akik értik, hogy ez miért vicces.
Tele van az Internet ilyen, olyan és amolyan listákkal, hogy mi mindent nem tudnánk amerikai filmek nélkül. Íme egy saját válogatás ezekből.
Sokak szerint a Dumaszínház egy új divat, ami csak nemrég kezdett elterjedni kis hazánkban. Gondolom ők nem nagyon hallgattak még rádió kabarét. Sőt még csak média mentesített, adáson – és olykor magán is – kívül haknizó humoristát sem falusi rendezvényen fellépni. Pedig megkockáztatom, hogy régebben sugározza a Magyar Rádió csütörtökönként a rádió kabarét, mint a Magyar Televízió beindította első kísérleti adását. A humoristák meg azt hiszem azóta hakniznak úton – útfélen mindenféle helyi, céges és egyéb rendezvényen hasonló műfajban, mióta megismerik őket az utcán az emberek.
A napokban mutatta valaki ezt az őszinte levelet a Profitcsapat honlapján, gondoltam érdemes lehet itt is megosztani, és terjeszteni. A viccesnek szánt közlés forma ellenére rengeteg komoly gondolat, és nagy igazság van benne, nem feltétlenül csak a világot elárasztó kínai árukról.
Jött ma egy közlemény az egyik sajtó osztálytól a fenti tárgygyal. Rögtön azt hittem, hogy valaki feltörte a gazdi rendszerét, és a nevében küldözget hülyeségeket. Aztán kiderült a turpisság: még mindig nem szerencsés ékezetes karaktereket használni.
Nemrég postoltam ki Ken Rockwell Seven layers of photography című írását Karvaly Tibor magyar fordításában A fotográfusok hét szintje címen, amit az eredeti szerző honlapján találtam mint hivatalos magyar változatot. Csak egyetlen apró kifogást emelnék az amúgy jól sikerült fordítással szemben: kimaradt az eredeti változatban szereplő nulladik szint.
Sok apróságban egyet lehet érteni, és sokmindenben lehet kritizálni Ken Rockwell írását a fotográfusok hét szintjéről, egy valami biztos: mára már hivatalos magyar fordításban is létezik a szerző oldalán, és ország-világ szerte előszeretettel terjesztik ezt a fajta rendszertani besorolást. Természetesen sablonokból épül fel, és jobbára igazságtalan általánosítás alapján skatulyáz be mindannyiunkat. De ha épp nem rólunk ír valami rosszat, akkor szívesen egyetértünk vele. Egyébként akárcsak a horoszkópokban ebben is van némi igazság, még ha a teljes szöveget talán túlzás lenne minden helyzetben helytállónak nevezni.
Egyik kedves ismerősöm meglepett egy linkkel. Sok hasznos véleményt nem találtam rajta, csak egy viccesnek szánt képet arról, hogy a képek vízjelezése egy áttetsző logó és a paranoia egyvelege. Ami valahol igaz is, de mint a fenti mondás jelzi nem mindenki téved, aki azt gondolja, hogy van mitől tartania. A fotókat pedig igenis előszeretettel tulajdonítják el olyanok, akiknek nem kellene.