Apád nem volt üveges: szivat a hivatalos fotós
Konstruktívnak szánt szakmai kritika a hivatalos fotósokról, akik nem veszik észre, hogy gyakran útban vannak – ha nem jó helyen állnak, akkor azokra is vonatkozik, akiknek üveges az apja.
Konstruktívnak szánt szakmai kritika a hivatalos fotósokról, akik nem veszik észre, hogy gyakran útban vannak – ha nem jó helyen állnak, akkor azokra is vonatkozik, akiknek üveges az apja.
A görög gazdaság összeomlása miatti zavargásokon rendőrök és tüntetők kereszttüzében dolgoznak a fotósok. Nem csak a gazdasági helyzet sújtja őket, hanem saját honfitársaik támadásai is.
Ahogy a mondás tartja: “Sok jó ember kis helyen is sokan van.”
Újabb fotóst ért baleset Afganisztánban járőröző amerikai katonák társaságában. Szerencsére a segítség időben érkezett és hatékonyan közbelépett, így életét meg tudták menteni – a végtagjait sajnos nem mindet.
Ismét tévében a Paparazzi című thriller, amiben a paparazzókra ezúttal a szokásosnál is negatívabb szerepet osztottak. Már nem csak zaklatják a sztárokat, hanem ármánykodnak ellenük, és balesetet is okoznak.
Egyre több sajtó álláshirdetés kínál gyakornoki pozíciót. Sőt jó ideje már szinte nem is találni mást. A valódi, fizető állások egyre fogynak, inkább csak megszűnni szoktak, újak ritkán szabadulnak fel. A gyakornok pedig korunk új hívószava lett, mint a közösségi média. Sokan költségcsökkentő gazdasági megoldásként tekintenek rá. Áthidaló megoldás az anyagi megtakarítás és a munkaerőhiány között.
Vasárnap Párizsban véget ér a Tour de France, mely idén komolyabb problémák nélkül zajlott le. Három éve azonban nagyon súlyos balesetet szenvedett a Reuters tudósító csapata. Gondoltam érdemes megemlékezni róla, és kicsit bemutatni a Tour tudósításnak munkáját is.
Nem rég azt idézte a Médiablog David Montgomery szavaiból, hogy a jövőben a lapokhoz majd Nem kellenek a főszerkesztők. Talán nem is teljesen alaptalan ez a kijelentés. Különösen a rohamosan terjedő online lapok világában. Az olvasószerkesztők és a tördelők után a főszerkesztők (sőt idővel a fotósok, újságírók, bloggerek és még akár az olvasók) is teljesen feleslegessé válnak majd a lapkiadásban. A kérdés, hogy lesz-e értelme, majd egy így “magától” összeálló lapnak.
Állandó téma (és konfliktus forrás) a fotósok és az újságírók között, hogy az újságírók tudnak kút főből, pletykákból, telefonon, tévéből, otthonról vagy épp az álló fogadás büféjéből dolgozni. Ha elég ügyesek és találékonyak még csak le sem bukak vele, hogy a munkavégzés helyének közelében sem jártak, miközben épp helyszíni jelentést írtak onnan. Vagy hogy épp a fejüket tömték munka címén, de ez egy külön történet.