Nemrég írtam a blogon arról, hogy a fotós nevét mindig ki kell írni – akkor is, ha valaki fizet a képek használatáért. Fontos kiegészítés ehhez, hogy nem elég csak kiírni a fotós nevét, mindig szükség van a fotós engedélyére is a publikáláshoz.
Újabb tanulságos ítélet született egy beágyazott közösségi média fotó miatt. Ezúttal merőben más döntés született, mint egy korábbi esetben – viszont a helyzet is egészen más, így világossá válik, hogy mit szabad és mit nem.
Peták Dénes Időhurok című plakátját kénytelenek voltak a kiállítás szervezői letakarni az 56-osok terén tartott kiállításon. A plakáton ugyanis Kapitány Éva 1988-ban készült fotóját használta fel a kép készítőjének engedélye nélkül.
A tolvaj nagyvonalúan párszáz dollárral akarta kiszúrni a fotós szemét egy engedély nélkül felhasznált képért. A szerzői jogi per végén kénytelen volt százsorosát ajánlani ennek a korábban ajánlott összegnek – és tízszeresét annak, amit a fotós eredetileg kért volna.
Érdekes módon visszafelé sült el az emberjogi reklámkampány. A HIV betegek jogaiért küzdő hirdetésében ugyanis egy egészséges nő fotója jelent meg, akinek az életét és karrierjét tönkretette, hogy a tudtán kívül megjelent hirdetés fertőzöttnek bélyegezte. A jogvédő szervezetnek pont azt a stigmát sikerült így rásütni az egészséges modellre, amelyik megkülönböztetés ellen harcolni próbáltak. A történet sokkal több, mint fotós jogi probléma.
Egy olvasó keresett meg nemrég szerzőjogi problémájával: saját fotóját látta visszaköszönni egy festményről, ami elgondolkodásra késztette őt is és engem is.