utazás
Úton Angliába
Ismét úton vagyok Angliába. Busszal utazok, mert a repülővel utazás – különösen egy nagy és nehéz fotó felszereléssel – nem mentes a nehézségektől. Persze jóval tovább tart mint repülővel, viszont olcsóbb (különösen a csomagokat figyelembe véve), és főleg kevésbé macerás. Nem utolsó sorban a busszal sokkal több látszik a tájból, Anglia felé pedig át lehet komppal kelni a La Manche csatornán, ami szintén nem rossz program.
Sikeresen hazaértem Rómából
Sikeresen hazaértem Rómából, csak mióta itthon vagyok nem jutottam blogoláshoz, mindig volt valami más dolgom. Igazából már akkor munkát akartak adni, mikor még csak indultam volna haza. Valakinek sikerült elnéznie az utazási időpontomat, és azt hitték, hogy már itthon vagyok. Kénytelen voltam bejelenteni, hogy az adott munkára még akkor se érnék oda, ha Rómában lenne, mert addigra én már nem leszek ott, de még itthon sem.
Úton hazafelé Rómából…
Véget ért a római kiküldetés, elindultam haza. Blogolni még annyi időm se volt, mint várost nézni, úgyhogy az okos írások majd azután jönnek (talán), ha hazaértem. Addig lehet olvasgatni a régieket.
Városnézés
Véget ért a munka – oroszlán része – Rómában, előttem áll egy kis turistáskodás. Az utólagos munkálatok, és a csomagolás mellett lesz majdnem egy teljes napom megnézni a város összes nevezetességét, és úgy csinálni, mintha nyaralni jöttem volna….nem fog sikerülni. De még ez is több, mint ami a legtöbb esetben jutni szokott egy munka út során a városnézésből.
Villámhír: baleset…
Villámhír: kisebb baleset ért Rómában. Kis híján súlyos lett, de megúsztam, így a rövid ijedtségen már egyáltalán nincs gond, lehet hálát adni az égieknek! Részletek később…
Kötőhártya gyulladás
A kötőhártya gyulladás az egyik olyan kellemetlen apróság, ami segít beárnyékolni a római utamat. Bár elhomályosít kifejezés pontosabb, mivel az egyik szememre olykor alig látok tőle.Érdekes dolog ez, mivel fotóriporterként meglehetősen látás orientált az életem. Vagy fényképezek, vagy képeket nézek, válogatok, szerkesztek, amikhez magától értetődően szükség van a szemek használatára. Szabadidőmben szeretek olvasni, vagy például ezt a blogot írni. Vagy legalább néha lejegyezni a gondolataimat, amik eszembe jutnak. De ugye ezekhez mindhez szüksége van az embernek szemekre, így most fél szemmel a másikra koncentrálva nem könnyű kreatívan kitölteni az utazás alatt felszabaduló időt.
Mert utazni jó
“Mert utazni jó!”
Tartja egyik kedves ismerős általam gyakran idézett mondása. Bár szerintem nem mindig jó utazni, de azért jobbára tényleg kellemes tevékenység új tájakat, helyeket felfedezni, új emberekkel megismerkedni.
Mostani utam kicsit beárnyékolja, hogy szinte számtalan alkalommal kellett rajta még az utolsó utáni pillanatokban is módosítani, sőt még az indulás pillanatában sem volt biztos, hogy elindulok. Minden esetre talán több változás, és kellemetlenség nem lesz út közben.
Úton Róma felé
Sikerült elérni a buszom, úgyhogy úton vagyok Rómába. Most épp másodszor játsszák le a cég bemutatkozó videóját. (Magyarul, nehogy a külföldi utasok is megértsék.)
John Steinbeck – Robert Capa: Orosz napló
Nem rég megjelent magyarul John Steinbeck: Orosz napló című, 1947-ben íródott könyve a Park kiadó gondozásában. A könyv egyik komoly érdekessége – és aktualitása is – hogy Robert Capa 70 fotója illusztrálja, hiszen Steinbeck és Capa együtt kapta a The New York Herald Tribune megbízását, hogy első amerikai tudósítókként utazzanak a vasfüggönyön túlra, és készítsenek képekkel gazdagon illusztrált utinaplót az országról. Mint Steinbeck a bevezetőben leírja, nem az volt a céljuk, hogy a Szovjetúnió féltve örzött katonai, netán politikai titkait megszerezzék, vagy hogy a szemben álló nagyhatalmat lejárassák, mint azt a kortárs sajtóban annyian igyekeztek megtenni.