…vissza is adtam gyorsan a jogos tulajdonosának, Lakatos Péternek, ha már az ő neve van a súlyos, aranyozott téglatestbe gravírozva a rangos fotópályázat neve alá. Ő pedig visszatette visszafogottan elegáns kék bársony bélelésű fekete kis dobozába.

Valaki egyszer azt mondta, hogy a Magyar Sajtófotó Pályázaton (is) inkább valami eszmeileg (is?) értékes, szimbólikus trófeát kéne adni egyszerű oklevelek, és olykor tragikomikumba illően kiszámlázott pénznyeremények helyett.
Első hallásra is osztottam a véleményét. Egy szép, vagy ha nem is szép, de egyedi, és eszmei értéket képviselő díj tetszetős, és méltó ajándék lenne. Pláne, ha kivitelében is olyan tekintélyt parancsoló, mint a World Press Photo trófeája.

Persze azt az ellenvéleményt is megértem, hogy inkább számlázzuk ki a díjat, minthogy ne legyen pénzdíj. Mert a trófeát kiteheti az ember a polcra, örülhet neki, de a számlákat nem tudja belőle kifizetni. Ez a magyar rögvalóság – nem is aranyrögből…

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!