Nem elég, hogy lopott, még arrogáns is volt, mikor rajtakapták. Judith Griggs cége csődbe ment, a szerzői jogsértés miatt, amiről nem akart tudomást venni.
A mai péntek szerzőjogi bloggolását kiváltó történet akkor kezdődött, mikor egy barát révén Monica Gaudio megtudta, hogy a lapban megjelent egy blogjáról kölcsönzött írás. Ő kapcsolatba lépett a lappal, amiről soha előtte nem hallott, és szóvá tette az engedély nélküli közlést.
Az engedély nélkül közlő lapot arra kérte, hogy Facebook oldalukon és a nyomtatott lapban is kérjenek bocsánatot az elkövetett hibáért, és 130 dollárt utaljanak át a Columbia Újságíró Iskolának.
A lap azonban nemhogy bocsánatot nem kért, hanem három évtizedes tapasztalatra hivatkozó főszerkesztője egyenesen közölte a reklamálóval, hogy örüljön, hogy nevét odaírták, és nem más neve alatt jelent meg a cikk, merthogy szerintük az Internet public domain, vagyis közkincs, ami rajta található azt ők szabadon használhatják kedvük szerint.
De ez a megtévesztési kísérlet nem volt elég a főszerkesztőnek. Annak is feltétlenül szükségét érezte – sajnos egyébként ez sem ritka a Magyar gyakorlatban sem – hogy a szerző helyesírását, tehetségét kritizálja. Kisebbíteni próbálta a szerző érdemét, és a mű értékét, hogy ezzel bagatelizálja a lopás tényét.
“Sok lúd disznót győz.”
Mióta az ügy nyomán felhördült a közösségi média, a lap Facebook oldalát és a postafiókját is elárasztják a panaszok. Sokan csak egyet nem értésüket fejezik ki, a többség szitkozódik. A Guardian és a Los Angeles Times már nem is a konkrét jogsértésről ír, hanem a belőle támadt web jelenségről számol be, amit a Wired egyenesen Internetes mémnek nevez.
Az aktuális ügy kapcsán folytatott szemérmetlen tagadás és felelősséghárítási kísérlet közben egyre többen fedezik fel, hogy a lap tőlük is lopott. Most már százhetven közelében jár az a lista, amin a két fős szerkesztőség által másoktól kölcsönzött lopott írásokat számolja.
Az arrogáns Judith Griggs főszerkesztő legfrissebb közleménye már arról szól, hogy a lapra hirtelen zúdult figyelem és neheztelés kezdi üzletileg is ellehetetleníteni a céget. Nyilván rémálmában sem gondolta volna, hogy a lap méretéhez képest eltúlzottan nagyképű reakciója ide vezet majd. A szomorú, hogy bocsánatkérésbe oltott mentegetőzése azt sugallja, hogy a lényeget még mindig nem érti: lopott, rajta kapták, és még neki állt feljebb. Most pedig a körülmények áldozataként akarja beállítani magát. Pedig az egész kanossza járást elkerülhette volna egy időben elküldött kedves bocsánatkéréssel.
A főszerkesztő hibás helyzetértékelése szerintem ott csúcsosodik ki leginkább, mikor egy korai közleményében hepciásan viccelődik rajta, hogy köszöni az ingyenreklámot. Az ügy előtt kb 110 követője volt Facebook oldaluknak (ez már magában is nevetséges, az én blogomnak is többszöröse van, pedig nem adok ki nyomtatott lapot többtízezer példányban), amit a közösségi média visszhangja hamar megtízszerezett. A Facebook oldalt annyira elárasztották a keresetlen szavak, hogy azóta inkább törölték is a tulajdonosok, és valószínűleg a rolót is kénytelenek lesznek lehúzni, mert ez után a kétes értékű népszerűség után aligha találnak majd hirdetőt.
