Vasárnap Párizsban véget ér a Tour de France, mely idén komolyabb problémák nélkül zajlott le. 2007-ben azonban nagyon súlyos balesetet szenvedett a Reuters tudósító csapata. Gondoltam érdemes megemlékezni róla, és kicsit bemutatni a Tour tudósításnak munkáját is.

Végéhez közeleg a Tour de France, vasárnap befutnak a Champs Elyseén a világ legismertebb kerépár versenyének résztvevői. Én pedig úgy gudoltam, ez remek apropó, hogy foglalkozzak kicsit a verseny fotósainak munkájával.

A Bikemag online hasábjain Pápics Péter magyar kerékpár kedvelő és hobbi fotós mesél róla, hogy milyen érzés számára, mint fogalmaz “amatőr fotóriporterként” belecsöppenve a profik világába a Tour de France-ról tudósítani.
Blog szerű tudósítása inkább a tudósításról, vagyis a sajtó munkájáról szól, mint magáról a versenyről, de ez egy okkal több, hogy linkeljem és elolvasásra ajánljam itt. Mivel Péter írásának első és második része is magyar nyelven íródott, ezek fordítása, citálása felesleges lenne, olvassátok el a Bikemag oldalán!

Fordításban közlöm viszont Mal Langsdon beszámolóját a Reuters blogjáról, ami egyrészt bemutatja, hogyan zajlik a verseny profi (hírügynökségi, vagy ha úgy tetszik nagyüzemi) tudósítása, és elmeséli egy rendkívül szokatlan és érdekes baleset történetét:

“A Tour de France hírügynökségi tudósítása egy logisztikai rémálom. Akár egy évvel előre is elkezdünk felkészülni a munkára a verseny folyamatosan haladó jellege miatt. Szálloda foglalások, telekommunikáció és szállítás mind komoly kihívást jelent, ha mintegy négyezer ember megszállja a Francia táj apró városkáit.

A csapat vezetője, Jacky Naegelen veteránnak számít, mivel vagy húsz Tour de France verseny tudósításán van túl. Mégis hiába tett meg mindent a tökéletes előkészületek érdekében. A csapat mozgó központját, egy még garanciális, egy éves Renault Espace turbót bent tartották a szervízben a szokásos Tour előtti karbantartáson egy kis akku kisülési problémával. A szervíz nem tudta megtalálni a hiba okát, és mire mi útra készek voltunk, a kocsi még mindig ezer darabra szedve hevert a szervízben. Ezért némi ösztönzés után a Renault kölcsönadott egy hasonló kocsit a verseny idejére. Így az utolsó pillanatokat tölthettük az új autó bejáratásával, a hátsó szerkesztő asztal beszerelésével, rádiók és antennák beszerelésével. És persze intézhettük a szükséges papírmunkát a szervezőkkel. Ez kicsit lehangoló volt, de a csapat útra kelt a londoni rajthoz.

A hangulatot tovább rontotta, hogy míg kipakoltunk a Whitehall Hotel előtt, parkoló cédulát kapott a két motorkerékpár, a mozgó iroda (lakókocsi) épp csak megúszta a kerékbilincset. A másik kocsival meg csak egy mérföldre sikerült parkolni egy őrizetlen parkolóban. A rendőrség úgy fest, hogy a Tour de France sajtójával se tesz kivételt.Másnap reggel Londonban ellopták egyik fotósunk, Eric Gaillard Canon Mark III fényképezôgépét egy objektívvel. Aztán délután egy másik fotósunk, Vincent Kessler panaszkodott, hogy fáj a karja. Mikor a Tour de France orvosai megvizsgálták és franciaországba küldték további kivizsgálásra. Christian Hartmann gyorsan segítségünkre sietett Zürichből, hogy helyettesítse Vincentet Londonban, míg megtaláljuk az állandó helyettesét a verseny többi részére. Hát eddig nem állunk túl jól.

A dolgok kicsit jobbra fordultak pár napra, mikor a verseny visszatért Franciaországba, és a csapatnak sikerült felvenni a tudósítás ritmusát. Thierry Roge brüsszeli fotós leváltotta Christiant, és átvette a feladatait. Ő vezette a Renault Espace-t, és fotózta a befutókat. Elég jól boldogultunk a verseny tudósítával, és a dolgok kezdtek jól alakulni.

De július 19-én, mikor a verseny tovább indult Marseille és Montpellier között, én a párizsi irodámban ültem az asztalomnál, és Iannel chateltem, mikor hirtelen azt írtak, hogy tűz van. Egy ilyen üzenet elég aggasztó bárkitől, akit ismer az ember, de az leírhatatlan, ha a saját fiától hallja az ember. Hívtam a telefonján. Mikor felvette, azt mondta, hogy lángolnak. Az egész Renault lángol. Mondtam, hogy maradjanak nyugodtak, hagyják a felszerelést és menjenek távol a kocsitól. Aztán megszakadt a vonal.

Úgy tűnik, hogy 60 km/h sebességgel haladtak a mezőny előtt, és várták, hogy a motorosok hozzák az újabb képeket, mikor a kocsi turbója kigyulladt, és egy tűzcsóva csapott át a kocsi alatt. A lángok pillamatok alatt ellepték a járművet. A sofőr Thierry Roge megragadta mellette levő fotós táskáját és kiugrott a kocsiból. Ian az egyedi építésű alumínium asztalnál ült hátul. Ahogy a kocsi lassított, rögtön kiszállt, és megpróbált minél több csomagot kiszabadítani a hátsó ajtón.
Eric Gaillard laptop táskája volt az első, aztán Ian csomagja. De a táskák nagyon nehezek voltak, így csak pár méterre tudta elhajítani őket. A hőség pár másodperc alatt akkora lett, hogy lehetetlen volt a kocsi mellett maradni, kénytelen volt eltávolodni, miközben a tomboló tűz hatalmas lángoló műanyag darabokat köpködött a megmentett csomagok felé. Thierry és Ian nem tehetett mást, mint tétlenül végignézte, ahogy alig méterekre tőlük lángra kap és porig ég minden csomagjuk.

Később a motorosok elmentek és vettek mindenkinek pár tisztasági csomagot, és reggel Jacky szervezett egy bevásárló utat egy sportüzletbe, hogy legalább az alapvető ruhákat pótolhassa mindenki a tour hátra levő részére.

Tegnap este vacsora közben átbeszéltük a dolgokat, és sikerült mindent a helyére tenni. Senki sem sérült meg, a felszerelés nagy része pótolható, és a régi autót is sikerült munkába állítani. A tudósítói munka remekül haladt a balesetig, és másnap is folytatódott. Stefano és Eric képei megjelentek a tűzről például az International Herald Tribune oldalain, Eric képe uralta a Liberation címlapját, és Ian videóját átvette az Eurovízió is. A szakmai szolidaritás jegyében a konkurens hírügynökségek, az AP, AFP és a lEquipe felajánlották teljes anyagukat, míg a csapat újra folytatni tudja saját tudósítást.

Ma reggel jó kedvű volt a csapat, mikor ott hagytam őket, készen álltak a Pireneusok kritikus lejtőinek leküzdésére, és a Párizs felé vezető útra. Talán az segített, hogy jót aludtak egy kiadós vacsora után, amit egy jó adag francia borral öblítettek le, de úgy tűnik a levegő kitisztult. Érezhető volt a friss energia a csapat tagjaiban, mintha a Tour de France korábbi kellemetlenségei is elszálltak volna a kocsistűz füstjével együtt.”

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!