Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu
Sokan azt hiszik, de a fotózás nem csak annyiból áll, hogy nyomod a gombot.
“A fotósok tudják hogy kell élni. Semmi más dolguk, mint nyomni a gombot.”
A közismert Chase Jarvis reklámfotós tweetelte nemrég, hogy a JFK reptéren ezt a mondatot hallotta a tömegben egy beszélgetés foszlányaként. Ő is megmosolyogta a dolgot, hisz pontosan tudja, hogy akár a reklámfotózásban, akár a fotózás más egyéb területén mennyi felkészülés, szervezés, előkészítés, kitartó munka, majd utómunka van még egyetlen kép elkészülésében is.
Ha “csak” a legegyszerűbb fotóról van szó is szó, akkor is a fotósnak ott kell lennie. El kell oda jutni, odacipelni a szükséges eszközöket, és ott megtalálni a megfelelő látványt, majd azt sikeresen lefényképezni. Lehetőleg úgy, ahogy másnak nem sikerülne. Ugyan így a fotóstúdióban vagy akármilyen más terepen is, szinte bármely fotó műfajában legalább akkora szerepe van az előkészítésnek, szervezésnek, logisztikának, megfelelő látvány és hely kiválasztásának abban, hogy végül a megfelelő kép elkészülhessen.
Ugyanakkor a fotózás a pillanat művészete, így mindenkivel megesett már az a szerencse, hogy épp csak betoppant valahova, máris meglőtte az elképzelhető legjobb képet, és már távozhat is. Ehhez azonban nagy szerencse és nem utolsó sorban jó felismerő, rögtönző készség is kell. Röviden a rutin. Lehet persze a szerencsében bízni, de pont erről szól a szakértelem – amit gyakran a profizmussal kevernek. Hogy a minőség tervezhető és garantálható legyen.
Elengedhetetlen, hogy jókor legyen a fotós jó helyen, és a megfelelő eszközzel a megfelelő pillanatban nyomja meg a gombot, és hogy minden tényező kedvezően álljon együtt, ami egy jó képhez kell. Csak ennyi. Ilyen egyszerű. Pont mint bármi más a világban az agysebészettől a festészeten át a világbajnoki góllövésig: csak egy egyszerű mozdulat, és meg is van. Bárki képes rá…
