Megszűnik a Reuters budapesti fotós állása

Balogh László
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Ma épp a Reuters irodában jártam baráti látogatáson. Szabó Bernadetttel arról beszéltünk a felújítás alatt álló folyosón sétálva, hogy az évek során hogyan zsugorodott össze a cég Budapesten dolgozó állománya. Az egykor fél emeletet elfoglaló és emberekkel benépesített iroda fokozatosan harmadára-felére-ötödére zsugorodott. Legutóbb, amikor itt jártam még a Reuters díjnyertes fotói dekorálták a lifthez vezető folyosót, ami egykori belső, irodákat elválasztó folyosójából kihalt közlekedővé vált. Ma már a képek sincsenek kint, lefalazták a belső üvegfalakat. Az irodák az új lakókra, az új lakók gondolom a festék száradására várnak. Az egykor itt dolgozókat elbocsátották, munkájukat más országokba, más kontintensekre, vagy épp külsős cégekhez szervezték ki (mint a cég amerikai sportfotós hálózatát). Az itt dolgozó adminisztratív személyzet létszáma egyre fogyott.

Ironikus módon alig valamivel a délutáni nosztalgikus beszélgetés után kaptam a hírt, hogy a szokásos éves leépítési körben több más adminisztratív munkakör mellett ezúttal a budapesti fotós státuszt is megszűntette a Reuters. A hírt első kézből kaptam Balogh Lászlótól, aki majdnem három teljes évtizede a cégnél dolgozik. Végigtudósította az ügynökség számára a rendszerváltást, az orosz csapatok kivonulását, az összes főbb közéleti eseményt, köztük a 2006-os tüntetéssorozatot, az elmúlt negyed század Magyarországon és környező országokban megrendezett Forma1 és más sportversenyét, öt olimpiát három kontinensen, megjárta Irakot és Szíriát. Többször nyert fotóival a Magyar Sajtófotó Pályázaton és tavaly a Pulitzer-díj első két magyar díjazottja közé is bekerült (osztozva a címen a Reutersnél vele dolgozó Szabó Bernadetttel, aki külsősként tovább viszi majd az újévtől az iroda fotós munkáját).

Munka közben hagyományőrzők ütközetében
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

A szakmai teljesítmény, eredmények, elismertség és a díjak mit sem számítanak egy ilyen multis leépítésnél. Az elbocsátás nem a személynek szól, hanem a státusz megszűnésének és semmi mást nem jelentenek, mint a költségek lefaragását. Olcsóbb egy állandó belsős alkalmazott helyett külsőssel lefedni a munkát.
Pár éve Finbarr O’Reilly-t pont ugyanígy építette le a Reuters. Az ő pozícióját is éppen abban az évben számolták fel a cég karcsúsítása során, amikor ő akkor a World Press Photo pályázaton nyert nagydíjat.

A hír nem érkezett annyira meglepetésként. Lacival már napok óta zajlanak az egyeztetések és igazából már évek óta rendszeresen beszélgettünk mi is arról, hogy az ő munkakörét is bármikor felszámolhatják. A sajtóban általánosan is és a Reutersnél tapasztalható változások alapján sejthető volt, hogy egy nap bekövetkezik. Csak az volt a kérdés, hogy őt mikor éri utól a fűnyíró.
Utoljára 2013 közepén írtam róla, hogy a Reuters minden amerikai külsős sportfotóstát egy lépésben leépítette, amikor saját fotósok helyett egy helyi ügynökségre bízta a kontinens összes sporteseményének fotózását.

Pár éve szintén egy hasonló leépítési hullámban kényszerült távozni a cégtől Szlukovényi Tamás, aki korábban az ügynökség fotós csúcsvezetője volt és komoly része volt a szerkesztőség megújításában, átszervezésében és a Reuters mai működésének kialakításában. A gazdasági karcsúsítás és költségmegtakarítás azonban az ő személyét és állását sem kímélte. Szlukovényi hírügynökségi tapasztalatairól és többek közt az átszervezésekről és leépítésekről is mesélt az azóta szintén alaposan átszervezett Origo akkori kollégáinak.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!