Régóta kérdéses, hogy a Magyarországon zajló médiapiaci átrendeződés mikor melyik lapot darálja be következőként. Sosem gondoltam, hogy egy nap le kell majd írni, hogy a Magyar Nemzet megszűnt. Már csak a kifejezés hangzása miatt sem. Persze a lap megszűnése nem az egész magyar nemzet végét jelenti, “csak” egy újság szűnik meg. Vele viszont egy munkahely, egy munkaközösség, egy alkotó műhely és nem utolsó sorban egy archívum is.

Akiket közvetlenül érint
Ha már ez egy fotós, szakmai és személyes blog, talán legfontosabbként azt kell említenem, hogy kilenc kollégám, öt fotós és négy képszerkesztő, többségük közeli ismerősöm és jó barátom állása szűnik most meg. Többségükkel sok munkán dolgoztunk együtt, közös kalandok  és élmények kötnek össze minket. Őszintén remélem, hogy nem sokáig maradnak munka nélkül sem ők, sem a lap többi munkatársa.

Az impresszum csak úgy 25 nevet sorol fel. A közzétett szerkesztőségi fotókon és a külön cikkben publikált névsorban is ennél többen szerepelnek, de nyilván a szerkesztőségen túl még sok más embert is érint a lap bezárásáról hozott döntés. A búcsúszám vezércikke százötven főt említ.
Hogy mindez miért következett be, mi minden történt a lap körül az elmúlt 80 és különösen az elmúlt néhány évben, illetve mi jöhet még és hova vezethet mindez, arról az utolsó Magyar Nemzet vezércikke mellett a HVG és a 444, meg persze még nagyon sokan mások is elmélkednek mostanában. Ebbe most nem mennék bele mélyebben. Nyilván vannak, akik nem sajnálják annyira a lap megszűnését. Annyi biztos, hogy a magyar sajtótörténelemnek ez is nagyon fontos eseménye, akárcsak a Népszabadság megszűnése volt.

A digitális enyészet…
Persze ahogyan lapok megszűnésekor mindig, most sem hagyhatom említés nélkül, hogy a lap megszűnésével nem csak a jövőbeni friss hírektől és elemzésektől esünk el, hanem a történelem egy része is eltűnhet vele. Szerencsére a Magyar Nemzet történetének zömét nyomtatásban élte. Így a kötelespéldányok elérhetőek maradnak a könyvtárakban és azoknál, akik megtartották. Ma még él a mno.hu weboldal is, rajta a szerkesztőség online megjelent tartalmaival, ahol bárki könnyen és gyorsan kereshet is köztük. Csakhogy sok minden nem fért bele a nyomtatott lapba. Sok minden csak a neten jelent meg. Így például az egykor nyomtatásban élt Képes lap digitális reinkarnációjaként létezett F22 rovat anyagai is.
De ki tudja, vajon meddig fogják a megszűnt lap weboldalát fenntartani, működtetni, karbantartani, szükség esetén javítgatni. Óhatatlanul felvetődik ilyenkor a kérdés, hogy a digitális enyészeté lesz mindaz a kulturális érték, amit a lap felhalmozott az Internetre.

Kinek fog hiányozni?
A lap utolsó száma már reggel hétre sok standról elfogyott. Az egyik újságárus nekem azt mondta, hogy “Persze csak most viszik ennyire, mert az utolsó számot mindenki meg akarja tartani. Eddig bezzeg tucatjával küldtem vissza minden nap, mert nem vitték.” Rajta kívül is többen is voltak, akik a napokban rezignáltan, vagy akár egyenesen cinikusan reagáltak a hírre, miszerint “ez van, ha egy lapot nem vesznek az olvasók”. És bármilyen rosszul esik is egy ilyen kijelentés, főleg ha érint is a változás valakit, de tényleg ez van, ha egy lap kiadása valakinek a privát finanszírozásától függ és nem a piac tartja el.

Bárkivel megtörténhet
Csakhogy ugyanez a sors fenyeget minden más lapot is, amit nem tartanak el az olvasók – és egyiket sem tartják el az olvasók. Hiszen mindegyik lap költségvetését minimum kiegészíteni kell hirdetési bevételekből, szponzorációkból, mecénások adományaiból. A mecénások, szponzorok, hirdetők pedig mindenképpen bizonytalanabb bevételt jelentenek, mint az olvasók – arról nem is beszélve, hogyan hat a függetlenségre, amikor a mecénások, szponzorok, hirdetők szívességeket kezdenek kérni a támogatásukért cserébe. Sőt ugyanez a sors fenyeget minden más iparágat, tevékenységet és szakmát is, amit piaci alapon nem lehet fenntartani. A rideg piacgazdasági tény, hogy ha a célközönséged nem tartja el a tevékenységedet, akkor vagy máshonnan találsz rá forrást, hogy folytathasd, mindegy, hogy épp újságot írsz, fotózol, filmet készítesz, festesz, zenélsz, blogolsz, vlogolsz, állatokat, vagy emberi életeket mentesz. Egy dolog közös ezekben: csak addig teheted, amíg fizetőképes kereslet van rá és az finanszírozza a tevékenységed. Kívánom mindenkinek, hogy legyen fizetőképes kereslet a munkájára bármilyen területen is dolgozik és minél kevesebb embernek minél ritkábban kelljen azt a rideg, cinikus, de őszinte mondatot hallania, hogy “bocs, de nézz más munkahely után, mert a munkád túl drága, így nincs rá szükség tovább”…

A Magyar Nemzet közleménye a megszűnésről:

A Magyar Nemzet finanszírozási problémái miatt, a tulajdonosok döntése alapján 2018. április 11-től a kiadó beszünteti médiatartalom-szolgáltatási tevékenységét, így megszűnik a Magyar Nemzet napilap és annak online verziója, az mno.hu.

A 80 évvel ezelőtt alapított Magyar Nemzet napilap utolsó nyomtatott száma holnap, 2018. április 11-én jelenik meg.

Kiadó: Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.

Budapest, 2018.04.10.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!