Igazán kedves, hogy az UEFA Euro2020 szervezői gondolnak az ember edzettségére egy kis testmozgással. De legalább értelmet nyert, hogy miért kell több órával az esemény kezdése előtt érkezni mindenhova!

A korábbi belépő felvételi szervezetlenséget az utolsó meccs napra még sikerült az UEFA rendezvényszervezőinek megfejelni egy kis kényszer sétával.
Hozzám hasonlóan több magyar és külföldi kolléga is megpróbálta a Puskás Aréna média bejáratát a mellette felállított média kapun keresztül megközelíteni. Logikusnak tűnik a gondolat, hogy ha már van a média bejárattól néhány méterre egy biztonsági beléptetési pont, akkor azt használjuk. Pláne, ha arra nagy betűkkel felírták, hogy TV, Media, staff beléptetés.
Csakhogy valaki a szervezők közül jobb ötletnek tartotta, ha az újságíróknak és fotósoknak csak a média parkoló felől lehet megközelíteni a média bejáratot – ami a stadion másik oldalán van. Logika persze abban is, van, hogy a média parkoló mellett legyen egy bejárat azoknak, akik ott parkolnak. De hogy a média bejárat melletti média kapunál miért kellett az újságírók beléptetését letiltani, abban nem sok logika látszik.

Persze mivel nem léphetünk be a területre átvizsgálás nélkül, így egyszerűen átvágni sem lehetett a területen. Kerítések egész sora állta utunkat. Úgyhogy vissza az Istvánmezei úton a Dózsa Györgyre, körbe a teljes létesítmény körül. A stadion ellenkező oldalán található média kapun belépve aztán a stadion mellett újra körbesétálhattunk, hogy visszajussunk a kiinduló média kapunak a másik oldalához. A távolság alig több 2 kilométernél. Hogy a hőséget és a felszerelés súlyát is figyelembe véve mennyire jó szintidő a 35 perc, nem tudom.
Mondjuk nem csak caplatással töltöttem az időt. Menet közben igyekeztem a szembejövő kollégákat lebeszélni, hogy elkövessék az én hibámat és a logikusnak tűnő kapun akarjanak bejutni. Egy holland újságírót időnként meg is vártam, míg be-bepróbálkozik a szurkolói bejáratoknál, hogy vajon átengedik-e – de persze nem.

A tanulság, hogy mindig érdemes néhány órával előbb elindulni minden eseményre, hogy az ilyen meglepetések megoldására is maradjon elég idő. Szerencsére a szokásaimmal ellentétben most én is jóval előbb elindultam. A forgalomváltozásokra számítottam, csak a józan ész mellőzésére nem.

Az azért jól esett, hogy a meccs után kifelé legalább ugyanúgy kiengedtek, mint az előző meccsen, azon a média kapun, ahol befelé nem mehettem. Már elsőre sem mosolyogtam a felesleges kutyagolás miatt, de másodszorra is megismételni végképp nem volt kedvem egy 15 kilós hátizsákkal.

Ezt a melegben caplatást nem bírta végig az AppleWatch sem (amiről már írtam). Egy darabig mérte a tempót. Rezgésekkel jelezte is, hogy látja, sportolni kezdtem. Mire beértem a Puskás Aréna sajtótermébe, azonban kinyílt, mint a tubarózsa. Nyilván ezt nem (csak) az UEFA számlájára írom, de azért, ha kevesebbet kellett volna feleslegesen mászkálnom miattuk kint a hőségben, valószínűleg az órának is több esélye lett volna a túlélésre.

Azért az UEFA minden bürokratikus és szervezési nehézsége ellenére kár, hogy a döntőt mégsem itt rendezik.

Sajnos a jelenség távolról sem ismeretlen a fotósok életében. Ti milyen rendezvényeken jártatok már hasonlóan? Írjátok meg kommentben a blog Facebook oldalán!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!