Én csak itthonról követem a téli olimpia eseményeit, de nem irigylem a Szocsiban dolgozó kollégákat. A képeiket persze irigylem, de a fárasztó és kemény munkát és a rengeteg féle kihívást, amivel közben szembesülnek, már kevésbé. A blogom biztosan leállna, ha én is ott fényképeznék. Megtörtént már egy pár utazásom és helyben zajló munkám során. Sajnos ilyenkor mindig nagyon felhalmozódnak a tennivalók és hiába volna miről írnom, ha nincs rá időm. Szerencsére nem így van ezzel Jeff Cable, ő kitartóan blogol Szocsiból és ezzel betekintést enged a kulisszák mögé.

Fotózás és blogolás Jeff Cable elkötelezett fotós, aki nem csak fényképezi az eseményeket, hanem a blogján igyekszik beszámolni is a Szocsiban zajló munkájáról. Mint blogján írja, a munkanapok hosszúra nyúlnak, az éjszakák rövidek, így nem sok alvás jut neki. Mint minden olimpián, a versenyek itt is korán kezdődnek, későn végződnek és a távolságok elég nagyok a létesítmények között és mivel a fotósok közt is komoly versengés zajlik a legjobb helyekért, így időben oda kell érned, vagy különben nem lesz jó helyed. A napok pedig rendre éjszakai műszakban,  képszerkesztéssel végződnek. Neki mégis van ereje minden nap blogolni. Persze elárulta a titkát, hogy a versenyhelyszínek között furikázó médiabuszon írja a bejegyzéseit, de szerintem ez sem nagyon könnyíti meg a munkáját. Én is próbálkoztam már hasonlóval EU elnökség és más munkák során, de azért ez nem ideális munkaközeg. Még csak egy pár nap telt el a téli olimpiából, így remélem, hogy Jeff energiája kitart majd a játékok végéig.

Munkakörülmények Jeff említi, hogy a munkakörülmények sem a legjobbak. A jobb fotós helyek megszerzéséhez már órákkal előbb oda kell érni mindenhova. Van viszont, amikor még a pár órával előbbi indulás is túl optimista megközelítés. Például, ha a média buszt feltartóztatják a hegyekben a biztonságiak, hogy mindenkit egyesével újra átvizsgáljanak, mert megsérült a busz ajtajára ragasztott biztonsági zárószalag. Ilyenkor kénytelen rögtönözni, hogy a még megközelíthető helyekről a lehető legjobb képeket készíthesse. Socsiban körülbelül 1200 akkreditált fotós van, de a rendezvény helyszíneken sokkal kevesebb fotós helyet alakítottak ki. A megnyitóra például csak 500 ülőhelyet biztosítottak a fotósoknak, és akinek nem volt helyjegye, be sem mehettek a sportcsarnokba. Ő szerencsés volt, hogy kapott helyet, de mint írja, a széke imbolygott a vadiúj stadionban kilazult csavaroktól, így inkább egy előtte levő üres helyre ült át – ami később szintén mozogni kezdett. Ez persze csak egy az általa is emlegetett hibák közül – mint a ki nem nyíló ötödik karika és az olimpiai láng, amit a stadionon kívülről kellett meggyújtani. A téli olimpia fotózásának másik nehézségét az időjárás jelenti. Még ha enyhe is az idő, akkor is csak csizmában lehet közlekedni, néhol még mászóvasakra is szükség van a hegyoldalban. A vastag ruhák elengedhetetlenek, de az ember kimelegszik bennük, ha dolgozik és a sok felszerelés egész napos cipelését sem könnyítik meg. Jeff szóba hoz még egy kihívást, amit a vécék hiánya jelent a hegytetőn. Miután felmászol úgy 500 lépcsőfoknyit a síugró rámpa oldalába, már nem jössz le, hogy könnyíts magadon. Mint írja: “Hidd el, hogy vissza fogod tartani!” Jeff kalandjait a blogján és a Facebook oldalán követheted.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!