Komoly körültekintést igényel egy jégkorong kapuba szerelt távvezérelt fényképezőgép. Könnyen koszolódik, a sérülésnek is ki van téve, de még ha semmi nem jön közbe, akkor sem biztos, hogy készül vele jó kép. Ha viszont mégis, akkor az nagyon jó lesz. Ilyen a sportfotósok szerencsejátéka.

Ritka és nehéz műfaj
Csak néhány fotós van Magyarországon, aki kapuba szerelt kamerával szokott jégkorongot fotózni. Egyikükkel két éve beszélgettem egy akkori jégkorong VB fotózása során. Az idei hoki világbajnokságon sem maradt ki ez a mutatvány. Most a Nemzeti Sport fotóriporterével beszélgettem ugyanerről. Szabó Miklós már évek óta használ távvezérelt fényképezőgépet különböző sportágak meccseinek kapuiban. Mint meséli, távvezérelt fényképezőgéppel dolgozni nem kis feladat. Egyrészt ugye kell hozzá egy plusz fényképezőgép, amit lehet telepíteni, hogy távvezérléssel fényképezzen vele. Sok fotós már ezen a ponton elakad. Aztán kell persze egy távkioldó, a felszereléshez szükséges mechanikai megoldások, de a hokinál a legfontosabb tényező a doboz, ami megvédi a fényképezőgépet a sérüléstől.
Aztán ott van az extra rákészülés is, mindezt szállítani kell, jóval a meccs előtt oda kell menni a gép telepítéséhez. Aztán általában az engedélyeztetés is egy külön procedúra, még annak is, aki minden olyan illetékest ismer, akinek a jóváhagyására szükség van hozzá – nem csak egy elnöki beiktatásnál.

Kockázatos és bizonytalan
Aztán, ha minden elő lett készítve, a gép beszerelve, kipróbálva, akkor következik a reménykedés. Hiszen a távvezérelt fényképezőgép mindig lutri. Ha jól sikerül a kép vele, akkor nagyon jó lesz. A különleges pozícióból rendkívüli hatású kép készülhet.

Viszont ha csak egy apró gikszer is adódik, máris lőttek a dolognak, és kárba ment az összes plusz munka, amivel az előkészítés járt. Már ahhoz is komoly szerencse kell, hogy csak a kép bánja és ne mondjuk, az egész felszerelés törjön ripityára.
Ha kellő körültekintéssel gyártja a fotós a gépet védő dobozt, akkor még a fényképezőgép sem törik össze. De több fotós volt már, akinek csak igen drága kísérletezés árán sikerült olyan dobozt csinálnia, amibe ma már nyugodt szívvel tesz be akármilyen gépet.

A fenti képeken látszik, hogy a gólnál már a kamerát tartó doboz elmozdult, így szűkebbre kellett vágni a képet, hogy használni lehessen. Eredetileg valamivel tágabb lenne a kép, és persze vízszintes is.
A használt eszközök márkája mellékes, fontos viszont, hogy a hoki kapuba mindenképpen full-frame érzékelős gépet és halszem objektívet szereljen a fotós, mert a szűk hely miatt különben máshogy nem lesz jó a kép, mert nem látszik a kapu széle. Ezen a korábbi képen látszik a szerkezet teljes látószöge – mielőtt valaki eltalálta a rögzítő szerkezetet és elmozdult volna.

Részletekben a megoldás
A távvezérelt géppel készült fotót nagyon ki kell találni, előre meg kell komponálni. A hoki esetében a gép helye és iránya viszonylag adott, csak a kapun belül lehet, és csak előre tud nézni, de a szöge még így sem mindegy, és persze az expozíciós beállításokat és az élességet, mélységélességet is jól kell beállítani. Aztán reménykedni benne, hogy ne merüljön le az akku, működjön a távkioldó, ne legyen gond a rádióvétellel sem, a korong és a kapus se találja el véletlenül a kamerát védő dobozt, ezzel rossz helyzetbe mozdítva azt.

A jó felvételekre viszont komoly veszélyt jelent az is, hogy akár már a mérkőzés első perceiben összefröcskölhetik vízzel és/vagy jégkásával a botokkal hadonászó játékosok. Hatalmas szükség van a szerencsére is, de azért egy-egy címlapfotó többnyire sikerülni szokott, amit a másnapi meccsen már a lelátón olvashatnak a nézők a szünetben.

Az Olimpián használt távvezérlésű robot kamerákkal kapcsolatban is sokakban felvetődött a kérdés, hogy egy távvezérelt géppel készült kép mennyiben tekinthető a fotós képének, hiszen nincs a kezében a fényképezőgép. Nos a gép beállítása, felszerelése és a sikerhez nélkülözhetetlen szellemi munka, hogy mit is akar a képen látni – amihez a gépet beállítja, ez mind a fotós munkája. Bár a külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy ezek a képek csak találomra készülnek, de nagyon sok apróság van, amin csúnyán elcsúszhat z egész. Szóval szerintem nem kérdés, hogy az ilyen távvezérelt kép annak a fotója, aki a gépet odatette, beüzemelte és működtette.

Más nézőpontból
A legnagyobb gond meg talán az az ilyen képekkel, hogy ha egyszer sikerült jól kivitelezned, utána már ezt is mindig elvárják tőled. Próbáltuk a Nemzeti Sport két fotósának a képeit úgy kiválogatni, hogy ugyanazt a pillanatot mutassuk meg Szabó Miklós kapu kamerával készült képén és a Mirkó István által a lelátóról fotózva. Viszont ha jobban megnézed a két képet, látszik, hogy az egyiken jobb oldalt, a másikon bal oldalt van a korong. Ez ettől még ugyanaz a gól, csak az egyik képen már kifelé tart a kapuból a gólszerző korong. Ez is a műfaj sajátossága, hogy ugyanaz a pillanat nem biztos, hogy jól néz ki egyik gépállásból, mint a másikból.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!