Guczó és Balázs Hong Kongban
Fotó: Pallos Levente
Két magyar fotós mesél kínai tapasztalatairól és életmódjukról. Már évtizedek óta ázsiában élnek, dolgoznak és fotóznak, így sok olyat is megtapasztaltak, amit a Nagy falon túlról mi nem igazán látunk. Olvasd el a történetüket!
Korábban már említettem két Kínában élő magyar fotós barátomat Balogh Attila Guczót és Káplár Balázst, akik idén elkezdenek vezetett fotós túrákat szervezni az általuk már alaposan körbejárt helyekre. Az előző cikk után úgy éreztem, hogy érdemes ezt a történetet kicsit alaposabban is körbejárnom. Szerintem sokkal több érdekes dolog rejlik ott a Kínai nagy fal mögött, mint elsőre látszik. Egy idegen ország, sokunk számára idegen kultúra, és rengeteg érdekes és csodás dolog is.
Guczó: Én 19 éve. Anno maximum fél-egy évre jöttem ki, többnyire személyes okokból, aztán itt ragadtam.
Balázs: 1988-ban, nem sokkal azután jöttem ki először Kínába, hogy elkezdtem kínaiul tanulni. Meg akartam nézni, hogy milyen. Aztán egyre többet jártam ki, utazni, tanulni (pl. egy évig ösztöndíjas diák voltam abban a kínai városban, ahol most is élek), majd munka miatt. Volt olyan év, amikor ez 5-6 utat jelentett, így 2004-ben úgy döntöttem, egyszerűbb évente 1-2 alkalommal hazalátogatni, mint kéthavonta kiutazni ide.
Mivel foglalkoztok kint, milyen ott élni?
Guczó: Nekem informatikai cégem van. Az első tízegynéhány évben nagyon érdekes volt itt dolgozni, most már inkább az utazgatási oldala vonz. Az országon belül is, meg Délkelet-Ázsia is közelebb van ide mint Európához.
Balázs: Én kereskedelmi szolgáltatásokat nyújtok, és tolmácsolok. Főleg magyar cégek kínai árubeszerzéseit igyekszem minél zökkenőmentesebbé tenni de írtam már útikönyvet is. Kína még ma is más világ. Egy csomó dolog sokkal logikusabb és egyszerűbb itt. Aztán egy csomó másik meg otthon az. De épp ez benne az érdekes.
Balázs egy hegytetőn
Fotó: Balogh Attila
Mióta és mivel fotóztok?
Guczó: Több mint harminc éve kezdtem. Eleinte nyilván filmes gépekkel fotóztam. Az első saját gépem egy Zenit volt, utána Prakticák. Amikor kijöttem, akkor sajnos pont volt egy hosszasabb szünet, amikor nem volt felszerelésem… Pedig akkor kellett volna szénné fényképezzem Shanghait. Nagyjából tíz éve van digitális gépem, azóta ismét meglódult a dolog.
Balázs: Talán 5-6 éves lehettem, amikor apám kezembe adott egy Pajtás fényképezőgépet, majd tizenévesen már eligazodtam önállóan is a fekete-fehér laborban. Ekkortájt vettem az első Canon gépem, majd ahogy fejlődött a technika, lett a még filmes, manuál fókuszos váz helyett előbb sokáig autófókuszos EOS, aztán az első megfizethető áru DSLR-től, a 300D-tól kezdve egyre gyakrabban digitális váz az objektívek mögött. Szervezett keretek között is tanultam a fotózást és dolgoztam fotóriporterként is egy-két évet otthon.
Guczó Nikont használ, én Canont, de nem emlékszem, hogy valaha is belementünk volna abba az unalmas okoskodásba, hogy melyik a jobb. A fotótúráinkon pedig természetesen egyaránt örömmel látunk minden fotóst, függetlenül attól, hogy milyen technikát hoz magával.
Balázs netezik
Fotó: Balogh Attila
Mennyire problémás a net hozzáférés?
Guczó: Ez elég összetett téma. A korlátozásokat természetesen érezzük, de mindenre van megoldás.
Honlap működtetéséhez külön engedélyekre van szükség, amiket igen komolyan vesznek és ha valami hiányzik, akkor egész szervereket leállít a netrendőrség – de ez igazából manapság már nem feltétlenül szempont, ha gond van, akkor az ember országon kívül hosztol.
Balázs: A kínai állam a számára nemkívánatos tartalmakat korlátozzák. Net hozzáféréshez jutni viszont pl. sokkal egyszerűbb és olcsóbb is, mint Magyarországon. Ha jól tudom, otthon csak személyivel lehet SIM kártyát venni. Itt Kínában viszont semmilyen igazolvány nem kell hozzá, fizetsz és máris lehet netezni. Nem is beszélve a szinte mindenhol elérhető ingyenes WIFI hálózatokról (szállodák, kávézók, repterek, közterek, stb).
Guczó és Balázs kínaiak társaságában
Közösségi oldalak, fotó megosztók mennyire elérhetőek? A kínaiak inkább ezeket használják, vagy a helyi alternatívákat?
Guczó: A Flickr részben működik (elérhető, de a fotók fele-kétharmada nem töltődik le), a többi népszerűbb fotó-megosztó hely elérhető jelenleg. Az 500px-szel voltak gondjaim a napokban. Pár hete regisztráltam, akkor még működött, most meg csak feltölteni tudok, de nem jelennek meg a képek.
A Facebook, Twitter, YouTube le van tiltva, néha a Tumblr és hasonlók is, a cenzorok pillanatnyi hangulatától illetve a napi belpolitikai eseményektől függően. Az ilyenek leginkább azért bosszantóak, mert egy átlag helyi ismerősnek nem tudom megmutatni az ide feltöltött képeket, és soha nem tudni, hogy holnap éppen mit tiltanak majd le.
Mindezekből van saját kínai verzió természetesen. Ezek rendkívül népszerűek, és többen úgy gondolják, hogy a cenzúra és a tiltások elsősorban ezeknek a hazai alternatíváknak akar kedvezőbb helyzetet teremteni.
Balázs: A Facebook jó pár éve folyamatosan blokkolva van, de ezen kívül szinte minden más, fotómegosztásra szolgáló oldal elérhető. Bejön az Intagram, a Flickr, a Smugmug, a Zenfolio, a DeviantART, a Fotolog, a PBase, a Photobucket, a Photosig, a Shutterfly, stb. Ami elérhetetlen ebben a pillanatban, az a Picasa Web Album és Photo.net (ez utóbbi általában elérhető szokott lenni). Guczónak Sanghaiból vacakol az 500px, de én Kantonból látom, amiket feltöltött.
Szóval nem igazán van szükség kínai alternatívát keresni, azok többsége csak kínai felülettel rendelkezik, és az itt élő (és helyi nyelvet beszélő) felhasználókat célozzák. Egyébként van sok féle kínai szolgáltatás mindegyik közösségi és fotó megosztó hálózatra. A túráinkon résztvevőknek – mint mindenkinek, aki el szeretné érni a Facebook-ot Kínából – valamelyik ingyenes vagy fizetős vpn szolgáltatást kell igénybe vennie.
Galériáért katt a képre!
Fotó: Balogh Attila
Mennyire nehéz megtanulni kínaiul és miért pont oda költöztetek?
Guczó: Ezt majd Balázs… Én nem tudok kínaiul és nem is a nyelv vagy kultúra volt a kezdeti motivációm (valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy távol maradtam ezektől).
Balázs: Azt szoktam válaszolni, hogy ötven százalékkal több, mint egy nyugati nyelv esetében. Ez persze nyilván csak egy támpont, hogy mégis legyen mihez hasonlítani. Nehézséget maga a kínai írás, a hasonlóan hangzó szavak, a zenei hangsúly szokott jelenteni a tanulóknál. Cserébe nincs ragozás.
Tizenévesként kung-fuztam, érdekelt a keleti, elsősorban a kínai filózófia, ezért kezdtem el kínaiul tanulni is. Akkoriban még szinte minden kínaiul tanuló ehhez hasonló érdeklődés miatt tanulta a nyelvet, ma már persze sokkal inkább az üzleti, gazdasági lehetőségek motiválják a kínaiul tanulókat.
Galériáért katt a képre!
Fotó: Balogh Attila
A másik oldala az a dolognak, hogy még azok is, akik már többször jártak Kínában, többnyire a szokásos, kitaposott turistaútvonalakat járják be (a tengerparti nagyvárosok, Nagy Fal, Xianban az agyaghadsereg, Guilinban a süvegcukor-hegyek, stb.), holott az országban elképesztő mennyiségű természeti és kulturális különlegesség-látványosság van ezeken túl, amiket szintén érdemes megnézni. Sőt talán még érdekesebb is lehet.
Galériáért katt a képre!
Fotó: Balogh Attila
Mit tartotok a tervezett túrák legnagyobb vonzerejének, érdekességének?
Guczó: Angol nyelvterületen elég sok fotóstúrát, workshopot találni Kína felé – ezeket többnyire nem magyar pénztárcákra méretezik. Mi megpróbáltuk úgy összeállítani az utakat, hogy optimális legyen az ár-érték arány.
Másrészt olyan utak biztosan nincsenek, amiket magyar, Kínában legalább egy évtizede élő fotósok kínálnának, akik megfelelő helyismerettel rendelkeznek.
Balázs és Henrik (a harmadik szervező) sinológusok lévén anyanyelvi szinten bírják a kínai nyelvet és kultúrát, ez szintén sokat ad a túrák színvonalához. Olyan helyekre jutunk el, olyan embereket ismerhetünk meg, amikhez átlag turistaként, pláne fotós szempontból nem könnyű eljutni.
Ami még talán különlegesnek mondható az az, hogy autós túrákat csinálunk, ami sokkal vonzóbbá teszi már magát az utazást is: bárhol meg tudunk állni útközben, kitérőket tudunk tenni apróbb helyek felé – ahelyett hogy reptereken és turistabuszokban pocsékolnánk fél napokat.
Balázs: A szervezettség ahhoz kell, hogy jókor legyünk jó helyen, a kis csoportos létszám (max. 12 fő és 3 autó) pedig a megfizethető ár, valamint a kényelem és a gyorsaság szerintünk legjobb kombinációját adja. Az, hogy ezeket a túrákat kifejezetten fotósoknak kínáljuk (legyenek akár amatőrök vagy profik), azt is biztosítják, hogy a résztvevők könnyen megtalálják velünk és többi útitársukkal is a közös beszéd- (vagy fotó) témát.
Galériáért katt a képre!
Fotó: Balogh Attila
Guczó: Egy-két tartomány kivételével azt hiszem bejártuk már az egész országot, bár vannak még fehér foltok. Az ország mérete és a látnivalók száma miatt fizikailag lehetetlen mindent végiglátogatni, de azért rajta vagyunk, hogy sikerüljön!
Mennyire nehéz dolog az utazás Kínán belül akár nektek, akár más külföldieknek, akár a kínaiaknak?
Guczó: Sajnos (vagy szerencsére), mióta ennyire beindult a belföldi turizmus, egyre könnyebb eljutni a nevezetesebb helyekre. Ez sokszor azt is jelenti, hogy drágulnak a szállások, illetve elviselhetetlenné válik a tömeg. Az innen nem messze lévő Sárga-hegység (Huangshan) például manapság már gyakorlatilag élvezhetetlen, a kiépített hegyi utakon tömött sorokban halad a nép, a felvonóknál sokszor fél napos sorbaállások vannak, stb.
Szerencsére vannak még helyek (mi lehetőleg inkább ezekre visszük vendégeinket), amik buszokkal nehezebben megközelíthetők, illetve nem áll rendelkezésre az infrastruktúra, ami elegendő lenne a nagyobb szervezett csoportok fogadására. Sajnos ezek száma rohamosan csökken. A kelet-yunnani túránkkal például már lehet, hogy az utolsó békés pillanatokat csípjük el Yuanyangban, a rizsteraszoknál. Amikor idén tavasszal ott jártam, óriási építkezések voltak a környéken. Hamarosan tele lesz szállodákkal és buszparkolókkal.
Balázs: Kína területileg közel akkora, lélekszámában pedig nagyobb, mint Európa. A közlekedési infrastruktúra elképesztő iramban fejlődik. Az olyan nagyvárosok között, mint Shanghai és Kanton napi 25-30 menetrend szerinti légi járat pár közlekedik. A most indult, Peking-Kanton szuperexpressz pedig kb. 8 óra alatt teszi meg a több mint kétezer kilométeres távot. A kínai autópálya hálózat hossza – ha jól emlékszem – tavaly utasította maga mögé az eddig vezető amerikai úthálózatot. A nehézségek abból adódnak, hogy nagy távolságokat kell megtenni és a népszerű helyekre sokan akarnak eljutni. Egy külföldi esetében általában ehhez hozzá lehet adni még a kínai nyelvtudás hiányát. Még a vasúti menetrend sem érhető el angolul és a helyiek többségével is csak az anyanyelvükön lehet kommunikálni. A túráink kiindulópontjáig, Kunmingig való, otthonról fél napos repülőút és a túra során a hegyi utakon való napi több órás autózás fáradságát azonban reményeink szerint minden résztvevőnél maximálisan kárpótolni fogják az élmények és a fényképek.
Kést-villát vigyél, vagy marad a pálca!
Fotó: Balogh Attila
Mit érdemes becsomagolnia a veletek utazóknak?
Guczó: Az utakkal kapcsolatos tanácsok-tudnivalók elég részletesen fent vannak a fotós túráink weboldalán. A lehetőségekhez képest készülünk tartalékokkal, de nyilván mindenkinek saját igényei, illetve rendelkezésre álló cucca szerint kell készülnie.
Az áramellátás többnyire nem gond, a magyar villásdugó általában belemegy a kínai konnektorba. Ha mégis inkompatibilitás lenne, akkor fel leszünk készülve konverterekkel. Út közben az autókban szintén megoldott lesz a töltés, és a China Telecom mobil-lefedettségének függvényében WiFi is lesz, tehát akár már út közben is fölkerülhetnek fotók a netre. Mondjuk pont a látványosabb részeken valószínű, hogy számítanunk kell majd térerő problémákra.
Balázs: Egy valamit érdemes otthonról hozni: aki még nem tud és nem akar megtanulni pálcikával enni, az jobb ha hoz magával kést és villát, mert nem minden étteremben tudnak adni villát. Van, ahol csak porcelán kanál lesz a pálcika mellett.
Remélem, tetszett az interjú! A blogomra hivatkozva 5% kedvezménnyel tudtok a fotós túrákra jelentkezni, további Ázsiában készült képeket Guczó fotós blogján találsz, és további érdekes ázsiai történeteket olvashatsz az általuk működtetett Shanghai Kurír oldalon.
Olvasd el a srácokkal készült másik interjúmat is:
