Nagy utazásnál mindig kritikus, hogy mil mindent vigyen magával az ember úgy a fotózáshoz, mint az egyéb holmik közül. A Reuters fotóriportere arról mesél, milyen felszereléssel indult Afganisztánba, hogy az amerikai katonákat fényképezze.

A Reuters blogján az Afganisztánból nemrég hazaérkezett Umit Bektas mesél róla, hogyan csomagolt, mikor megtudta, hogy háborúba indul. Ebből a beszámolóból a PetaPixel is idéz részleteket, a PopPhoto  pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a csomagolás milyen nagy mértékben eltér a korábban szintén a Reuters blogján megjelent képektől, hogy milyen felszereléssel készültek Wilmos herceg esküvőjére a fotósok. Képei és beszámolója révén jóval részletesebben megismerhetjük, mivel és hogyan dolgozott Afganisztánban, mint annak idején David Gutenfelder képeiről, aki elsők között fényképezte iPhone-jával az Afgán hadszínteret és többek között saját felszerelését is.

“Mikor megtudtam, hogy mikor kezdődik afganisztáni kiküldetésem egy amerikai katonai alakulatnál, szerencsére volt elég időm felkészülni. Úgy éreztem, mindent el kell terveznem, így összeállítottam egy listát a teendőimről. A lista elején a táskáim becsomagolása állt.

Tudtam, hogy nagyon gondosan össze kell készítenem, amit vinni akarok. Tudtam, hogy könnyű felszereléssel kell utaznom, de ugyanakkor mindennek kéznél kell lennie, amire csak szükség lehet. Figyelembe véve a feladat jellegét, és az afganisztáni helyzetet, lehetetlen lenne pótolni bármit, amit itthon hagyok. Mivel féltem, hogy valami fontosat lefelejthettem a listámról, felvettem a kapcsolatot a kabuli Ahmad Masooddal, és a Reuters más fotóriportereivel akik már kísértek hasonló módon katonai alakulatokat Afganisztánban. Masood valószínűleg gyakran kap ilyen kérdéseket a kollégáktól, mert azonnal komplett szakirodalmat küldött vissza, benne egy komplett listával, hogy miket kell magammal vinnem, és egyéb hasznos információkkal. A tőle és más kollégáktól összegyűjtött tapasztalatok alapján már tudtam is, hogy mi mindent kell magammal vinnem 

A legfontosabb a biztonsági felszerelés – repesz álló mellény és sisak. Ha ezek nincsenek ott az első számú csomagodban, akkor fordulhatsz is vissza. Ezért én ezeket egy külön táskába tettem.

A második táskában van mindaz, amire szükségem lesz a fotózáshoz és a képek elküldéséhez. Két fényképezőgépre van szükségem, de a biztonság kedvéért vittem egy harmadikat is. Mivel egy multimédia anyagot is terveztem, ezért elcsomagoltam egy hangfelvevőt és egy mini videokamerát. Ezen kívül egy Bgan terminál biztosítja az Internet kapcsolatot a képek elküldéséhez, és egy Thuraya az egyéb kommunikációt. Mikor a laptopomat betettem a táskába, eszembe jutott, hogy “mi lesz, ha elromlik?” úgyhogy eltettem egy másik kisebb laptopot is tartaléknak. Ezen kívül minden műszaki cikkhez eltettem egy tartalék akkumulátort, amivel működnek. De azért a fényképezőgépekhez két tartalék akkut csomagoltam. Mivel nagy objektíveket nem használhatok, eltettem egy telekonvertert, ezen kívül töltők, kábelek, memóriakártyák, tisztítószerek és adapterek. Ez töltötte ki a legnagyobb táskámat.

Pakolás közben figyeltem fel a mini háromlábú állványomra. “Vigyem vagy ne?” Teljesen magától értetődőnek tűnt, hogy minden másnál jobban kellhet egy ilyen küldetésnél. Bizonytalan voltam. Zavart a tudat, hogy amennyire csak lehetséges könnyű felszereléssel szeretnék utazni, mégis magammal akarok vinni egy mini háromlábú állványt. Végül mivel nem akartam, hogy kétségek gyötörjenek, amiért itthagytam, inkább begyömöszöltem a táskába, ami így is kezdett túl nehézzé válni.

Végül Afganisztánban egy éjszakai őrjárat során Logar tartományban nagyon is örültem neki, hogy magammal vittem. Az ég tiszta volt, tele olyan fényes csillagokkal, amilyeneket még soha nem láttam. A katonák egy tábortűz körül ülve beszélgettek. Én mosolyogva húztam elő a kis állványt a táskámból. Beállítottam a megfelelő szögbe, és egy 30 másodperces expozícióra. Az állvány bizonyította, hogy érdemes volt elhoznom.

A táskámban volt egy pár nélkülözhetetlen kiránduló felszerelés is, mivel tudtam, hogy az idő nagy részét a szabadban töltöm majd. Hálózsák, meleg ruha, vizes hátizsák, fejlámpa, kesztyű, stb. Mindez elég kevés helyet hagy a saját ruháimnak. De a tudat, hogy azokat itthonhagyhatom, valahogy nem zavart annyira, mintha a fotó felszerelésemből hagynék itt valamit.

Mikor hazaérve kicsomagoltam, csak akkor ébredtem rá, hogy nem vittem magammal semmi olyat, amit ne használtam volna, vagy amit feleslegesen cipeltem volna el Afganisztánba és vissza. Bár egy valamit végül csak elfelejtettem elvinni magammal – törölközőt. Szerencsére azt Kabulban is sikerült szerezni.”

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!