Adnan Hajj korábbi Photoshop botránya után újabb hasonlótól tarthat a Reuters hírügynökség. Legalábbis nemrég sikerült a sosem látott füstfelhőt termelő vulkánról készült képeik közt felfedezni egy érdekes képpárt.
A két képen ugyanaz a látvány, mitöbb ugyanaz a pillanat látható ugyan abból a szögből. Minden pontosan ugyanúgy, ugyanott van, még a füstfelhő is ugyanúgy gomolyog….mégis teljesen más a két kép. Mások a színek, a tónusok, a kontraszt, a kidolgozás részletei.
Tegnap telefonálgattam egy keveset a Reuters helyi munkatárasival, hogy megpróbáljam kideríteni, mi is van a két fotó rejtélye mögött. Végül mi itt Magyarországon pontosan ugyanarra jutottunk, mint amit a PetaPixel és Wade Laube blogja is ír: a Reuters egy izlandi újságtól vette át Olafur Eggertsson képét az Eyjafjallajokull vulkánról. Később – akárcsak nekem is – szemet szúrt a Sidney Morning Herald képszerkesztőjének Wade Laube-nak, hogy a kép (itt a blogon alul, az ő blogján jobb oldalt) túlságosan is jó ahhoz, hogy igazi lehessen. Mivel annyira kiugrott a többi hasonló kép közül, ez volt a lap első választása témába vágó címlapfotónak, de mivel gyanús volt, félretették, míg utána járnak. Ő is kapcsolatba lépett a Reuters munkatársaival, de mint írja, ő sem az első volt, mert a hírügynökség szingapúri képszerkesztői már ismerték a kérdést. Kapcsolatba léptek a fotó készítőjével, és bekérték az eredeti példányát, így rögtön kiderült, hogy jelentős mértékű utómunkán esett át. Olyan mértékben módosították, mielőtt az ügynökséghez került, hogy az már összeférhetetlen volt a Reuters szigorú előírásaival, így haladéktalanul kiadták annak eredeti változatát, és egy figyelmeztetést, hogy a kép “minőségi ismétlésre “ (quality repeat) került az ügynökségi rendszerben.
Mindkét említett blogon megoszlik a kommentelők véleménye. Vannak, akik aggályosnak tartják, hogy a Reuters szerkesztőit már nem első alkalommal “kapták rajta letolt gatyával”, és rendre a közvéleménynek kell fényt derítenie egy-egy ilyan túl szerkesztett fotó esetében. Ugyanakkor vannak, akik elfogadhatónak tartják az ilyen beavatkozást, és arra hivatkoznak, hogy a filmes korban is léteztek ugyanezek a beavatkozások. Amiket akkor részben a sötétkamrában, részben az objektív elé helyezett szűrőkkel értek el, azokra ma a PhotoShop és egyéb képszerkesztő programok szolgálnak.
Akad olyan vélemény is, hogy ma éppúgy eltérnek az egyes gyártók érzékelői, és a gépek különféle program módjai, mint az analóg fényképezés esetén amilyen eltéréseket okoz, hogy milyen filmet használ valaki. Fontos azt is megjegyezni, hogy a RAW képformátum egyik jellemzője, hogy a szokásosnál kicsit fakóbb, élesítés, kontraszt és egyéb módosítások nélküli képet rögzít. Ezért is hívják többek közt nyers formátumnak. Míg a JPG formátum módosításai már magában a fényképezőgépben érvényesülnek, menüben beállíthatók, illetve egyes üzemmódok függvényében automatikusan változnak, addig a RAW képeknél minden esetben utólagos szerkesztésre szorulnak. Igaz, azt sem árt megjegyezni, hogy a sajtóban dolgozók többsége nem használ RAW formátumot.
A BeszeljukMac fórumán több példa is van olyan RAW war kezdeményezésre, ahol a lelkes kísérletezni vágyók egy közös kiindulási alapot jelentő nyers (jellemzően RAW) képből maguk dolgozzák ki (többnyire Lightroom vagy Aperture programok segítségével) saját ízlésüknek, látásmódjuknak, hangulatuknak megfelelő végeredményt. Aztán közönségszavazással döntik el, hogy a többségnek melyik megoldás tetszett legjobban. Meglepő, hogy hányan hány féle képet alkotnak ugyanabból a fotóból. Persze a sajtó esetében nem lehet helye ilyen mértékben a szabad alkotói fantáziának, és a módosításoknak sem.
Kiegészítés: Az egyik hivatkozott blog kommentjei közt felvetődött az a nagyon logikus gondolat is, hogy a nyomtatott lapoknál szükséges bizonyos túlkorrigálás, mivel a nyomdában komoly minőségvesztésen megy keresztül a kép. Többek között befolyásolja a korrekciókat a papír minősége, alapszíne, nyomdai eljárások és hasonló tényezők is. Így tehát az sem kizárt, hogy az első kép egy nyomdai munkához előkészített változat. Ami már furcsább, hogy például a Reuters képszerkesztőinek nem tűnt fel, hogy ez az egy kép teljesen kilóg a többszáz másik kép közül is.