A Médiablog nemrég Jeff Jarvis szavait idézve azt írta, hogy Az újságírásban a jövő a vállalkozóké. A gondolat és az eszmefuttatás helytálló, de azért nem árt egy-két dolgot figyelembe venni ezzel kapcsolatban. Például, hogy már most is jelentős részben kis vállalkozások és egyéni vállalkozók dolgoznak a médiában (akár csak a gazdasági élet legtöbb szintjén). Van aki kényszervállalkozásba kényszerülve, kiszervezett belső alkalmazottként, van aki hivatalos külsősként, vagy kisebb-nagyobb rendszerességgel bedolgozó szabadúszóként.
A rendszerváltás óta rohamos mértékben zajlik a legtöbb vállalati funkció kiszervezése külső cégekbe és a főállású alkalmazottak helyett szinte mindenhol (nem csak a sajtóban) kényszervállalkozókat, vagy munkaerő közvetítőktől kölcsönzött munkaerőt alkalmaznak. Így olcsóbb a munkaadónak. Nem kell bérszámfejteni, járulékokat és költségtérítést fizetni. Legfeljebb néha bíróságra járni és büntetést fizetni, mikor a külsősként alkalmazott munkaerő valamiért bemegy a szerkesztőségbe anyagot leadni, és a munkaügyi ellenőrnek elfelejti azt mondani, hogy csak látogatóba ment. (De ez persze csak városi legenda.)
Sajnos ahol bejelentik az embert alkalmazottként, ott is jobbára az EKHO rendszdert preferálják, mivel kedvezőbb adózási feltételeket biztosít a munkavállalónak és a lapnak egyaránt. Ezzel jobbára mindenki boldog. Egészen addíg, míg valami csúnya betegség fel nem tűnik a színen. Egy rövid influenzát még át lehet vészelni vele, de egy komolyabb fekvőbetegség, netán terhesség, vagy munkanélküliség esetén már komoly a gond. Akkor lehet sopánkodni, hogy az EKHO-s járulékok csak minimál bér szintűek, így táppénz is alig jár, hiába nagyobb keresetre lett belőve az életvitel és a számlák. A munkaképtelenség miatt nincs EKHO-s bevétel, a szociális juttatásokat pedig csak a minimálbér járulékai után kalkulálják. Persze a vállalkozók sem járnak sokkal jobban, de ez sem csak a sajtóra jellemző probléma. Aki vállalkozik nem lehet beteg, és nem lehet számára ünnepnap, szabadnap, se ügyfélfogadás, vagy munkaidő. Persze lehet, csak bevétel nem lesz belőle, ha nem dolgozik. Viszont egyszemélyben kell érteni a cég működtetés minden fázisához (beleértve az adminisztrációt, könyvelést , adó és jogi ügyeket is), plussz még a munkát is el kell végezni.
A kisvállalkozási modell akár hatékony és eredményes is lehetne, elvégre a kis méret, egyszerű szervezeti felépítés segíthet elkerülni a túlzott bürokráciát, felgyorsíthatja a döntéshozatalt, és üzletileg is nagyobb rugalmasságot tehet lehetővé. Talán külföldön, ahonnan a vitaindító kijelentés származik, ez a trend jellemző. De a külföldi kollégák is egyre kevésbé derülátók a gyakorlati tapasztalatok fényében. Talán ha a munkát tisztességesen – és időben – megfizetnék, ha a minőség és a korrektség számítana, nem az árak leverése és a költségek áthárítása. Ha maga a vállalkozás (különösen Magyarországon) nem kerülne többe mint néha a bevétel, és ha a költség elszámolás a valós életet követné, nem valami gyakorlattól elrugaszkodott előírásokon alapulna.
Például míg egy cég elszámolhatja az alkalmazott bérlet költségét, külföldi napidíját, addig az egyéni vállalkozó csak alkalmazottja számára számolhatna el ilyen költségeket. Saját magának nem írhatja le ezeket. De a legtöbben nem azért váltunk ki vállalkozást, hogy alkalmazottakat tartsunk, hanem hogy saját magunk munkát vállalhassunk, mert máshogy egyszerűen nem megy. Ráadásul, ha vállalkozói igazolvánnyal külsős vagy egy lapnál, nem adnak felszerelést. A saját fényképezőgéped kell amortizálnod, esőben, hóban, fagyban, tüntetésen. Nem térítik meg a közlekedésed sem. Elvárják, hogy autód legyen, de sem a benzint, sem a parkolást nem fizetik. Persze az egyre jobb fővárosi közlekedés mellett gyorsabb tud lenni a BKV az autónál. De bérletet sem sok helyen fizetnek az embernek. A fizetés nagy része pedig elmegy a közterhekre.
Kiegészítés: Amerikai kollégák ezekben a pillanatokban épp annak örvendenek, hogy az egészségügyi reformok között szerepel az a kitétel, hogy a szülők társadalom biztosítása 27 éves korukig fedezheti a gyermekek gyógyíttatását. És gőz erővel buzdítják rá szenátoraikat, hogy ezt a passzust benne is hagyják a végső elfogadásra kerülő törvényben. Sok fotós és fotó asszisztens ugyanis azért nem tud az USÁ-ban alkalmi munkát vállalni, mert sem maga az ifjú fotó asszisztens, sem az őt megbízó fotós nem tudja felvállalni a társadalombiztosítás megfizetését. Nos ők annyival mindenképp előttünk járnak, hogy náluk ez számít….nálunk csak akkor gondol ezekre az ember, mikor már nyakán a baj.
