Nemrég leültem a TV elé, és épp a Holnap markában ment valamelyik csatornán, úgyhogy néztem egy darabig. Az utóbbi idők egyik legtartalmasabb, és mondanivalóban gazdagabb James Bond filmje volt. Legalábbis itt a blogon ennek a tartalma a leginkább témábavágó.
Le a kalappal a magyar VÁM ügyintézés előtt. Sokan régóta riogattak vele, hogy hetekig ülnek a majd csomagon, meg hosszas adminisztrációval és rohangálással jár, meg bonyolult végigjárni a kálváriát. Nos, jelentem ennél egyszerűbb dolgom eddig csak okmányirodában volt, ahol már szinte egy ablakos az ügyintézés (csak a postai díjfizetés miatt egy szomszéd ablakhoz menni), miközben volt munkahelyemen házon belül is alig sikerült hetek alatt elintézni papírmunkákat.
Egyre több spam (ti: kéretlen levél) érkezik a postafiókomba, és szaporodik köztük azok száma, aminek én vagyok a feladója is. Nem egészen értem, hogy milyen logikát használ a feladó spam programja, de furcsa próbálkozás, ha arra számít, hogy felkiáltok: “jé, jött egy levelem magamtól, vajon mit írhattam, olyan kíváncsi vagyok!”
Érdekes élmény márciusban – méginkább júliusban – szilveszteri rendezvények plakát hirdetéseivel találkozni a városban. Mindig felvetődik bennem ilyenkor, hogy vajon ezt a több hónapos “többlet hirdetési időszakot” azért kapja ilyenkor a hirdető, mert nincs más hirdetés, amit a helyére kitegyenek, vagy netán ők szándékosan kérik azt. Az utóbbi eshetőséget persze rögtön el is lehet vetni, hiszen akkor (ha erre gondolnának is) nem egy időponthoz kötött hirdetést tennének ki, hanem megpróbálnák valami állandóval összekötni hirdetésüket. Igaz az ilyen jellegű rendezvény szervezők nincsenek olyan jó helyzetben ehhez. Egy nyelviskola, vagy szórakozóhely, könnyebben megteheti, hogy állandó rendezvényeit is hirdesse íly módon. Igaz sejthető, hogy ezek a hirdetések jóval hamarabb le is kerülnének. Csak az a kellemetlen ebben, hogy a lejárt vackok ugyanúgy elcsúfítják a várost, mit a többi hirdetés, ráadásul ezeknek még csak értelme sincs.
Ismét külföldi munkaút készülődik, de a pontos körvonalai még nem alakultak ki. Nincs leszervezve sem maga az utazás, sem a pontos időpontok, ráadásul több hazai munka függvényében változhatnak mindezek. Így persze szállást foglalni, vagy bármely más részletet pontosan kidolgozni is lehetetlen, az ember pedig úgy érzi, hogy ilyenkor tehetlen. De úgy szép, ha zajlik az élet…
Márciusi bakija utána Hócipő parodikus ÍRásában nevezték az USA jelenlegi elnökét O’blamának. Mint az egy ideje jó hecc téma a nemzetközi sajtónak, és ezt maga is öniróniáva kezeli. Az egyébként vitathatatlanul súgógép-függő Obamát érdekes balesetek szokták érni. Már beiktatásakor is elrontotta előmondott esküje szövegét, és idén Szent Patrik napon felcserélték ő és vendége szövegét, nemrég pedig összetört súgógépe, és ezért zavarodott bele beszédébe.
Áramszünet van. Az egész utcában. Ez okoz némi kellemetlenséget. Pedig nem kéne neki, de mégis megteszi.
Az Index beszámolt róla még június végén, hogy a Gazdaság Verseny Hivatal úgy határozott, hogy a Blikk (és több más lap kiadója a Ringier) nem vásárolhatja meg a Bors napilapot. A döntés oka, hogy ezzel a Ringier kezébe kerülne a bulvár (reklám) piac közel 90%-a, ami nem lenne jó hatással a piaci versenyre. Röviden monopólium születne.
Némi felháborodással hallgattuk egyik kollégámmal a rádióban elhangzó hír fent idézett mondatát. Meglepetést még csak színlelni sem tudtunk, hiszen a magyar sajtóosztályok közt nem ritka ez a jelenség. Én is naponta szembesülök vele, hogy a kapcsolattartó elérhetőségei nem működnek, vagy csak nem szolgáltat információt.
Friss hírként jelent meg tegnap, hogy Automatikus fordítóprogramot indított kísérleti jelleggel a La Tribune című francia gazdasági napilap internetes kiadása, ami a beszámolók szerint hemzseg a tükörfordításból adódó hibáktól. Ebből persze csak az hír, hogy egy online lap fordító programot próbál integrálni kezelőfelületébe – bár ez sem újdonság, hisz vannak már példák erre is. Ahogyan az sem újdonság, hogy az automata fordító programok nehezen küzdenek meg a nyelvtani finomságokkal.