‘szórakozóhely’ címkével ellátott bejegyzések

Galéria válogatás: Fürdők Éjszakája

2011. november 22. kedd
 Galéria válogatás: Fürdők Éjszakája

Fotó: Majrai János/MTI

Fürdők Éjszakája a Múzeumok Éjszakája nyomán szabadon. Éjszakai medencés buli a népszerű fürdőkben zenei aláfestéssel. Meglepett, hogy nem tudja még mindenki, hogy ilyen van, meg hogy mi ez. Lehet, hogy még a képeket sem láttad még?

Bár én szervezési hibák miatt kimaradtam melőle, hogy a hétvégén a Fürdők Éjszakáját fotózzam, azért öt kedves kolléga három galériáját úgy éreztem, meg kell osztanom. Hátha még nem látta mindenki. Az Origo számára saját fotósuk Tuba Zoltán egyedül készített képriportot. Ezzel ellentétben az Index által közölt galériában az AFP fotósának, Isza Ferencnek a képeit vegyítette MTI fotókkal, míg a FN galériájában szintén az MTI két fotósának, Mohai Balázsnak és Marjai Jánosnak a képeit egészítette ki a Reuters fotósának Szabó Bernadettnek néhány képével.

Más egyébként tényleg nem is fényképezte a rendezvényt a népes magyar médiából, de még csak ügynökségi anyagokból se állítottak össze galériákat Magyarországon?
Még furcsább, hogy több külföldi lapban jelent meg kép róla, mint itthon.

Magyarországi galériák:

Külföldi galériák:

Te hogy állsz az ilyen medencés bulikkal?

Végezetül a rendezvény vírus videónak szánt reklámja:

IFRAME Embed for Youtube

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Te ennél sushit egy meztelen nő testéről?

2011. szeptember 26. hétfő
NakedSushi girl body female Naked Sushi 1109237606fVA Te ennél sushit egy meztelen nő testéről?

Még több képért kattints a képre!

Naked sushi parti egy belvárosi szórakozóhelyen. Hol húzódnak a kulturális határok erotika, szex, gasztronómia és a bulvár figyelemfelkeltés között?

Magyarországon nem igazán van hagyománya a naked sushinak, vagyis, hogy meztelen lányok testén szolgálják fel az ételt. Talán (szinte biztos) nem is egészen úgy csináljuk, ahogy az Japánban szokás, és egészen biztos, hogy nem is ugyanúgy viszonyulunk hozzá, mint a Japánok. Hatalmas a kulturális távolság.
Viszont arra mindenképpen jó ez a látványos, hangzatos fogás, hogy minél többen érdeklődjenek egy szórakozóhely rendezvénye iránt. Ezt a célt viszont biztosan elérték a hétvégi esemény rendezői is.

A finn turisták igencsak bánták, hogy a hétvégén a szomszéd – történetesen éppen japán – étteremben ettek, nem ott, ahol a meztelen lányokon szolgálták fel a vacsorát. Persze a fények lehettek volna jobbak, a hely több, az elrendezés jobb, de a lényeg úgyis a lányok, és a testükön felszolgált étel volt. A hangulat pedig jó volt. Miután már nem asztalnak használták őket, úgy tűnt, hogy a lányoké is.

Te ennél sushit egy meztelen nő testéről?

További képek: Naked Sushi gallery

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Rúdtánc verseny vetkőzés, erotika és fény nélkül

2011. szeptember 8. csütörtök
MissPoledanceHungary 1109034901fVA Rúdtánc verseny vetkőzés, erotika és fény nélkül

Pálmaffy Barbara – Miss Poledance Hungary 2011

A múlt hétvégén rendezték a 2011-es Miss Poledance Hungaryt, a magyar rúdtánc bajnokságot. A sportág nem mindennapi ügyességet, akrobatikus képességeket és erőnlétet igénylő műfaj. Nem csodálom, hogy annak képviselői néhány sportszövetség aktív támogatásával szeretnék sportágként elfogadtatni azt. Mint mondják, a rúdtánc és a pole fitness már nem az a kétes, buja műfaj, aminek történelmi múltja miatt sokan hiszik. Mindenki asszociációja ledér nőkkel és félhomályos lokálokkal hozza kapcsolatba, pedig ez egy komoly sportág lett.
Csak azt nem értem, hogy ha ez egy komoly sportág, akkor miért egy félhomályos lokálban rendezték meg a magyar bajnokságát, és miért Miss Poledance Hungary királynőt koronáztak ahelyett, hogy magyar bajnokot avattak volna. Azt már csak csendben említem meg, hogy ugyanezek a szervezők, az akkor még sztriptíz táncoló Pirner Alma és a Dollhouse stúdió égisze alatt egy pár éve az első magyar rúdtánc versenyt még az Erotika Kiállításon rendezték, a meztelen csajokra nyálukat csorgatni vágyó célközönség előtt – szerintem a mostaninál jobb fényviszonyok között.

Szakmai kritika
Maga a szórakozóhely egyébként elegáns, talán akár még ilyen rendezvény szervezésére is alkalmas helyszín lehetne. De a verseny alatt nem úgy tűnt, hogy felkészültek volna annak sikeres lebonyolítására. Sok minden mondatja ezt velem. A tömeg, amiben a helyet ismerő pincérek is alig tudtak közlekedni az összezsúfolódott emberek közt (ami pohártöréshez is vezetett már a kezdés előtt, és amiben az odahívott sajtónak se tudtak normális pozíciót biztosítani, hogy dolgozni tudjon.
De különösen a fény hiánya az, ami nem épp azt segítette, hogy a rendezvény, és a sportág jó színben tűnjön fel. Nem csoda, hogy Hajdú D. András képei – az Origotól megszokottan tematikus koncepcióra felépített galériában - inkább a versenyzők napjára, és felkészülésére koncentrál, a döntő rendezvény képei helyett.

MissPoledanceHungary 1109034440fVA Rúdtánc verseny vetkőzés, erotika és fény nélkül

Hegyi Tímea vakufényben – Miss Poledance Hungary 2011

Hogyan fotózunk?
Színpadi produkciót lehetőleg vaku nélkül. Nem (csak) azért, mert nem szeretjük a vakut, és mert hamarabb elfárad tőle a kezünk. Ez része a munkának, együtt kell vele élni, akinek ilyen problémája van, az kondizzon. Nem is csak azért, mert a fellépőt zavarhatja, ha a szemébe vakuznak – pláne sötétben, mint jelen esetben.
A nagyobb gond, hogy a vaku az esetek többségében megöli a kép hangulatát. Becsillan az üveg és fém felületeken, a tömegben elénk lógó nézők és egyéb tereptárgyak kitakarják a fényét, csúnya árnyékokat vetve a háttérre, aki, ami pedig a fotótémához közelebb lóg be a képbe, az meg beég. Viszont a legnagyobb gond a vakuval, amiért nem szeretjük használni színpadon, hogy bevilágítja a hátteret, amit jobb, ha a jótékony félhomály ápol és eltakar. Jelen esetben a négy méter magas rúd tetején előadó rúdtáncos körül a mennyezetet dekoráló kitöltő lámpák, ventilátor, térfigyelőkamera és egyéb szépnek nem nevezhető tereptárgyak, a valamivel lejjebb a háttérben látszó LCD/plazma tévékből felépített fal, a DJ pult, hangszórók, lépcsők, a sötétben szinte teljesen értelmetlenül kitett plakát és minden más.

MissPoledanceHungary 1109034450fVA Rúdtánc verseny vetkőzés, erotika és fény nélkül

Rúdtánc galériáért kattints a képre!

Vaku nélkül mindezek szépen eltűnhetnének a jótékony árnyékok közt, ha azok fény hiányában nem csúfítanák el magukat a táncosokat is. Mit elcsúfította, el is nyelte őket a sötétség, amiben olykor még élességállításhoz sem volt elég fény. A normál esetben a táncteret pásztázó robotlámpák fénye most csak arra volt elég, hogy néha véletlenül épp jókor világítsa meg az előadót. Az esetek többségében inkább csak kellemetlen túlexponálást és teljesen korrigálhatatlan, életszerűtlen színeket eredményeztek – no meg főleg útban voltak, és zavarossá tették a legtöbb kép hátterét.
Persze könnyű azt mondani, hogy a tereptárgyek ott vannak, a fények meg ilyenek, együtt kell élni veleük. A tereptárgyak és a fényviszonyok tényleg ilyenek. A rendezvény szervezés meg olyan, hogy ha a rendező nem tudja a megfelelő körülményeket biztosítani, akkor a rendezvényt nem tartják majd jónak, hiszen a rendezés miben léte pont az, hogy a legjobb feltételeket biztosítja, aki ért hozzá. A rendezvények meg ilyenek, ezzel kell együtt élni a rendezőknek – meg a kritikával.

A rendezők mentségére azért el kell mondani, hogy kedvesek voltak, és ha nem is éppen felkészültek, legalább sok mindenben segítőkészek. Igaz ez már nem sokat változtatott azon, hogy volt olyan fotós, aki nem jutott be a szórakozóhelyre. A meghívóban ugyanis a kapunyitás idejére a kezdést írták. Aki ehhez mérten időben oda akart érni a műsorra, az akár egy órát is szobrozhatott a zárt ajtó előtt az utcán, ahol még csak tájékoztatást sem kapott róla, hogy mikor nyitnak ajtót. Kellemetlen, de érthető, hogy ezt nem mindenki várta ki. A viszonyokat megtapasztalva többen mondták neki, hogy ne bánja nagyon. Én is csak addig bántam, hogy a legelső után a tavalyiból kimaradtam, míg az ideit át nem éltem. Remélem, a következő rendezvényre sikerül javítani a hibákon – vagy inkább hogy abban nem leszek érintett?

MissPoledanceHungary 1109034433fVA Rúdtánc verseny vetkőzés, erotika és fény nélkül

Rúdtánc galériáért kattints a képre!

Eredmény
Hogy ne hiányozzon innen se, leírom, hogy a versenyt a 33 éves anyuka, Pálmaffy Barbara nyerte, második helyezett Bardóczy Ilka lett, harmadik helyen pedig Molnár Éva végzett. A legjobb rudas trükkök és a Magyar Légtornász Egyesület különdíjasa Bardóczy Ilka, a Magyar Torna Szövetség különdíjasa Balogh Kata, a legeredetibb jelmez különdíjasa, és az év előadóművésze pedig a győztes Pálmaffy Barbara lett.
Aki a fellépőkről kíváncsi rúdtánc-szakmai véleményre is, az a Dollhouse blogján elolvashatja a szakvéleményt (mondjuk az nem derül ki belőle, hogy ki írta).

Megjelenések
A mennyiségére nem lehet panasz, és talán ez mindenkinek elég is. Főleg, ha nem panaszkodik mindenki a rendezvényre.
Jöjjön alább a tőlem szokásos link válogatás, bár az első néhány link után nem nagyon érdemes tovább kattintgatni, ugyanis a viszonylag kis média jelenlét miatt mindenhol az ingyen is kiadott MTI hírt és képeket és vagy a szervezők által hozzáférhetővé tett fotókat használták – vagyis szó szerint ugyanazt írták, és ugyanazok a képek jelentek meg szinte minden lapban (mint már említettem, az első néhány kivételével).

Izgalmas szomorú volt a kutatás során látni, hogy van újság, ahol még arra se veszik a fáradtságot, hogy az ingyen használható MTI képet betegyék a cikkbe, hogy ne csak szöveges hír jelenjen meg, vagy hogy elejétől végéig kimásolják az MTI hírét, és amiatt sem zavartatják magukat, hogy nem csak a mondat, de még a cikk végére került szó sem teljes… (ti: copy+paste újságírás)

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Halálhír, közösség és média – West Balkán

2011. január 17. hétfő
WestBalkan tomeg eltaposas IndexOlvasoiFoto Halálhír, közösség és média   West Balkán

Fotó: névtelen olvasó/Index

Sokan sokfelől közelítenek a West Balkán szerencsétlenséghez, és még csak meg sem próbálom az események fonalát felvenni, hogy kibogozzam, meghagyom ezt másoknak.
Az események hírének terjedése, alakulása és átalakulása viszont nagyon érdekes, ami jobban is illik a blogomra mint az aktuális hírek, azokat máshol úgyis el lehet olvasni (Index, Origo, Stop, Magyar Nemzet, NOL, Bombahír, Kuruc Info, stb).
Hernádi Levente blogján A nyugat-balkáni közösségi média csúfos szereplését emlegeti, amiért kommentelőitől kap hideget-meleget (bár inkább csak hideget). Levente szerint hibásak a közösségi média szereplői, akik saját kétes információikat a közösségi média révén az éterbe kiáltva egyszerre nagy tömegekhez jutottak el, amik aztán torzító hatással a hagyományos médiába is visszaszivárogtak.

Szerintem a hibás inkább a mérhetetlen mértékűre növekedett hír éhség, amit a világháló és a konkurens hírszolgáltatók állandó versengése csak tovább gerjeszt. Megszoktuk, hogy valamit beírunk a keresőbe, és azonnal információ dömpinget találunk, melyben kedvünkre lubickolhatunk, vagy akár fulldokolhatunk is. Abban viszont igaza van Leventének, hogy  kevesen gondolnak bele milyen (gyakran torzító) ereje van a közösségi médiának.

A hagyományos média
Ugyanezt várjuk a friss hírektől is, de ha mindenhol csak pár mondatos MTI hírt találnak, hamar ráunnak az olvasók. Valamit tehát hozzá kell tenni a tájékozottság élményéhez (de szép is az angol infotainment kifejezés – informálva szórakoztatás). Persze, hogy minden lap odaküldte a tudósítóit – akárcsak Devecser vagy más katasztrófa esetében – és mindenkire komoly nyomás nehezedett. Mindent megtudni, mindent azonnal közölni, mindig újat mondani, és előbb mint a konkurencia. Percről percre új információval szolgálni egy olyan helyzetben, ahol lassan kerülnek elő információk, bizony nem könnyű. Nem csoda, hogy a rendőrség, és senki nem akar nyilatkozni, amíg nem tud semmit, a sajtó viszont kénytelen, mert valamit mondani kell.

Ilyenkor jön kapóra a hagyományos sajtónak a lapzárta. Ha kész a másnapi újság, utána már nem hír a hír, legalábbis van idő kivárni a fejleményeket a következő lapzártáig meg sokminden kiderülhet. Online médiában viszont nincs lapzárta, minden perc számit.

A közösségi média
Az Internetet szokás volt egy időben hatalmas kérdőjelekkel kezelni, mert az Internetre bárki bármit feltehet. Az idők előrehaladtával egyre könnyebb lett bármit feltenni, mégis egyre inkább zárójelbe kerül a feltételezés, hogy ami a neten van az nem biztos, hogy minden igaz. Sőt a hagyományos médiában egyre nagyobb divat az a forrásmegjelölés, hogy “Forrás: Internet”, pedig konkrét oldalt és forrást is meg lehetne adni, csakhát az reklám, meg ugye ahhoz tudni is kéne, márpedig ritkán törődnek vele.

A közösségi média működésénél fogva pont annyira hiteles, mint a pletyka, hiszen ponotsan erről van szó. Természetes személyek egymásnak adnak át véleményeket, benyomásokat, vélt vagy valós információkat, bármilyen hitelesítés nélkül. Az információkat pedig az hitelesíti a másik számára, hogy ismerőstől hallja, ugyanakkor az ismerős személye nem feltétlenül garancia semmire. A pletyka pedig terjed. A világhálónak köszönhetően fénysebességgel.

Gyakran zavart okozva és kételyeket támasztva a hagyományos információ áramlás rendszerébe. Hogy vajon tényleg volt késelés a West Balkánnál? Tényleg a hatóság próbálja eltussolni?

Ki a hibás?
Hogy mindez a közösségi média hibája lenne? Vagy talán a gondatlan újságíróké? Nem hiszem. Nem a jószándékú, vagy esetleg zavarodott Twitterező, Facebookoló, és nem is a hanyag, nemtörődöm vagy éppen kapkodó újságíró a hibás. (Szerintem persze.)

Inkább az a felgyorsult, és felületessé vált média fogyasztási szokás, ami erre az infó hajhászásra késztet mindenkit. Mindent akarunk és mindent azonnal. Egyre többet egyre nagyobb tempóval. Nincs hűség, nincs türelem, és egyre fogy a hitelesség iránti igény. Csak a hír éhség marad. Lényegében mi olvasók hajszoljuk bele a szerkesztőségeket, az újságírókat, és persze saját magunkat is a hírverseny esztelen fokozásába.

Ahelyett, hogy kicsit hátralépnénk, megvárnánk, hogy milyen kép rajzolódik ki az összegyűlt információkból, kivárnánk a végeredményt, helyette mint mindent azonnal tudni akarunk, minden lépésről tájékoztatást akarunk. Emiatt mindenki (tisztelet a kivételnek) csak az információ morzsák gyűjtésére és továbbítására koncentrál. Hírtermelő és médiafogyasztó oldalon is. Mintha az összkép, már senkit nem is érdekelne, csak az információk gyors forgása, fogyasztása.
Ezt a rohamosan fokozódó hír éhséget pedig nem lehet máshogy kielégíteni, csak a szakmailag egyébként kötelező kettős elelnőrzések, és hitelesítési folyamatok leegyszerűsítésével, vagy vérmérséklet szerint akár teljes kihagyásával. Így meg lehet nyerni a hírversenyt, csak közben könnyen elvész a hitelesség.
Aztán ha az olvasó már megunta az aktuális forró témát, mert már telítődött a hír áradattal, akkor nem foglalkozunk tovább a történettel, mehet a süllyesztőbe.

Kiegészítés: idő közben a Média Blog is foglalkozott a témával, és linkel Levente blogja mellett pár más oldalt is, ahol érdekes adalékok olvashatók:

Kérés a kommentelőkhöz: Az ügyet politikai, faji és kriminológiai szempontból itt ne firtassuk, megvannak erre a megfelelő helyek, fórumok, stb. Ezen a blogon maradjunk a történet kommunikációs vonatkozásainak vizsgálatánál!

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!