‘James Nachtwey’ címkével ellátott bejegyzések

James Nachtwey ma 64 éves – Isten éltesse sokáig!

2012. március 14. szerda
james nachtwey headshot James Nachtwey ma 64 éves   Isten éltesse sokáig!

James Nachtwey

Elég közhelyesnek érzem az ilyen boldog születésnapi kívánságokat hírekben és blogokon, de Nachtwey esetében nem tudok eltekinteni tőle. Hiszen ő napi szinten, rutinból néz farkasszemet a halállal, amit megannyi haditudósító kollégája vétett már el (kisebb-nagyobb mértékben) nála jóval fiatalabban. Ezért bármilyen morbid is a hangzása, fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy még él…

Rémi Ochlik nemrég 28 évesen vesztette életét egy szíriai rakétatámadásban, mielőtt még átvehette volna idei World Press Photo díját. Barátja Lucas-Melbrouk Dolega egy évvel korábban Tunisban 33 évesen halt meg egy tömegoszlatás során. Namir Noor-Eldeent 22 évesen végezték ki “tévedésből” a saját hazáját felszabadító amerikai katonák  Irakban. Szintén a saját hazájában ölték meg Gárdos Pétert, az ’56-os forradalom 16 éves fotós áldozatát. Ken Oosterbroeket 31 évesen érte halálos lövés Dél-Afrikában. Barátja, Kevin Carter saját maga vetett véget az életének 33 évesen, mert nem bírta elviselni a háborúkat és szenvedést, amit fotózva Pulitzer-díjat nyert. Másik barátja, Joao Silva szerencsésebb, 44 évesen Afganisztánban “csak” a lábait veszítette el, akárcsak Emilio Morenatti, aki 40 évesen veszítette el mindkét lábát, vagy az Afganisztánban 40 évesen akna balesetet szenvedett Giles Duley, aki mindkét lábát és egyik karját is elveszítette. Ők hárman még élnek, csak a testüket tette tönkre, és életvitelüket változtatta meg végleg, maguk választotta hivatásuk….amit azóta is űznek tovább kitartóan.

A magyar származású Robert Capa, mostanában lehetne 100 éves, ha a hivatás úttörőjeként 40 évesen Vietnamban nem veszítette volna életét. Azóta róla a haditudósítók legrangosabb díját nevezték el, amit James Nachtwey ötször nyert el, és még mindig nem tért át a virágos rétek fotózására. És mert, ugyan kérem, hogy a díjakért tenné, de még mindig mindent megtesz munkája során, hogy egy újabb Robert Capa arany medált nyerhessen. Ezért fontos kihangsúlyozni, hogy Nachtwey még él, mert amit csinál, az óhatatlanul magában hordja annak a veszélyét, hogy eddigi pár, viszonylag könnyebben kihevert sérülése után egy nap ő is otthagyja egy lövészárokban valamelyik végtagját, vagy akár a fogát is. Pedig életműve már most is indokolttá teszi, hogy egy nap róla is haditudósítói díjat nevezzenek el. De nyilván nem ez motiválja, és reméljük, hogy ez a nap minél később is jön majd el. Kívánok neki egy hosszú élet mellé, hogy mihamarabb fogyjon ki fotótémáiból. Mert ahogy Robert Capa mondta, “minden háború fotós legfőbb vágya, hogy munka nélkül maradjon”.

Tsunami japan photoJamesNachtweyTime James Nachtwey ma 64 éves   Isten éltesse sokáig!

Fotó: James Nachtwey/Time

Nachtwey születésnapjával pont egybe esik a többek közt őt is gyakran alkalmazó Time Lightbox galériájának (első) születésnapja, és mindössze két nappal előzi meg a Japán katasztrófa évfordulója. Mi mást ajánlhatnék most, mint James Nachtwey legfrissebb képeit a Japán katasztrófa évfordulójáról a Time Lightbox galériájában. És persze Nachtwey legzseniálisabb, életművét bemutató TED beszédét.

Nézd meg az erről szóló írást!

WTC 9/11: emlékezés 10 év távlatából

2011. szeptember 12. hétfő
WTC pedestrians photoStringerReuters WTC 9/11: emlékezés 10 év távlatából

Fotó: Stringer/Reuters

A hétvége, sőt sok helyen már az egész múlt hét a World Trade Center elleni támadással, annak utóhatásaival, és persze tizedik évfordulójával foglalkozott. A sok megemlékezés közepette nem lehet – pláne ezen a blogon – megfeledkezni róla, hogy a lapokban megjelenő tudósítások jelentős részét a fotósok készítették. Szerencsére az idei válogatásokban nem csak  képek jelentek meg, hanem egyre több esetben maguk a fotósok, és az ő élményeik is.

A Time és a Life válogatásai egészen az ikertornyok építéséig visszanyúlva remixeli a történelmi képeket. Az Origo egyik galériája pedig a ma Afganisztánban harcoló katonák személyes fotóalbumaiban kutatott, hogy megmutassa hogy néztek ki a terrortámadás idején, akik ma vívják a terror ellen meghirdetett háborút.
Az egyik legkülönlegesebb fotóválogatás mégis fotográfiailag talán a legegyszerűbb. A NOL Tárgyak a pokolból című galériájában egyszerű tárgyfotók szerepelnek, még csak nem is a katasztrófa helyszínén készültek, hanem egy stúdióban tíz évvel az események után. Mégis rengeteg mindent elmondanak ezek a tárgyfotók. Nem csoda, hiszen ezek nagyon beszédes tárgyak. Ezért kerül mindegyik a tornyok egykori helyén felállított 9/11 múzeumba.

A Los Angeles Times munkatársaihoz hasonlóan több fotós is visszaemlékezik a helyszínen készült képeire. A Reuters blogján Larry Downing veti fel a kérdést, hogy hol voltunk a támadás idején, amit a maga részéről meg is válaszol. A szintén Reuters fotós Shannon Stapleton Full Focus galériája pedig azt mutatja be, hogyan alakult New York arculata a támadások óta, akárcsak az LA Times akkor és most képpárokból összerakott galériája, amiknek a készítéséről a fotókat készítő Mark Lennihan mesél is a lap fotóblogján.

A Vanity Fair ritka képeket kutatott fel a katasztrófáról, és a katasztrófa hőseiről, de legalább ilyen fontos megemlíteni a Figyelő múlt heti számát, ami exkluzív 3D fotókat közölt a WTC elleni támadásról. Mint az Origofoto megállapította: “Szerencsére nem sajnálták a méretet a képektől az újságban, úgyhogy nagyon látványosak. Brian Loube honlapján is meg lehet nézni a képeket, bár a 250 pixeles méret inkább elvesz belőle, mint hozzáad.”

PortraitsOfResilience Time WTC 9/11: emlékezés 10 év távlatából

Különleges Time összeállítás

Az egyik nagyon érdekes, és rendkívül alapos összeállítást a Time készítette Portraits of Resilience címmel. Anyagukban negyvenen beszélnek a katasztrófához fűződő viszonyukról. Vannak köztük túlélők, áldozatok rokonai, különböző vallások képviselői, háború ellenes aktivisták, politikusok, mint pélédául George W. Bush akkori elnök, az ő akkori alelnöke, vagy éppen a CIA igazgatója, illetve katonák, rendőrök, tűzoltók, mint az elsők közt helyszínre érkező mentőalakulatok tagjai. A különleges válogatás oldalán a megszólalók portréi között válogathatunk, és rákattintva mindenkitől egy videón hallgathajtuk meg véleményét (természetesen angolul).
A válogatásba bekerült a Time többszörös Robert Capa díjas fotóriportere, James Nachtwey is, aki arról mesél, hogy mit jelentett neki a tornyok összeomlását fényképezni. Ekkor tájt kezdődött Nachtwey közös munkája a VII alkotó csoporttal, melynek a tornyok leomlása után alapító tagja volt, és amiről nemrég jelentek meg a hírek, hogy a korábbi Magnum fotós Nachtwey elhagyja a VII csoportot. Ez után, nemrég tette közzé a katasztrófáról készült, eddig sosem publikált fotóit. Ezek egyike azóta bekerült a Life legerőteljesebb 9/11 képek válogatásba is. Bár nem is értem, hogy lehet ez a kép sosem publikált, hiszen én már szinte számtalanszor láttam azt a Nachtwey munkásságáról készült dokumentumfilmekben, és a fotós TED beszédében is.

Az én személyes kedvencem az összes megjelent válogatás közül természetesen az, amit a Life készített Akik ott voltak: 9/11 fotósok címmel. Ebben a gyűjteményben (sajnos valószínű, hogy a teljesség igénye nélkül) fotósonként egy-egy kép szerepel azoktól a fotóriporterektől, akik New Yorkban fotóztak a 2001 szeptemberi katasztrófa idején. Az egy-egy kiválasztott kép mellett pedig a lapoknál és hírügynökségeknél általában szokásosnál jóval bővebb leírás szerepel az adott kép tartalmáről és annak készítéséről is.
Természetesen ebből a válogatásból sem maradt ki James Nachtwey fotója. Mégis sokkal fontosabbnak tartom, hogy természetesen Bill Biggart életének utolsó képe is helyet kapott, akárcsak barátjának/kollégájának Chip Eastnek a fotója a riporterből áldozattá vált fotós felszereléséről. Sőt a két kép alatt leírtak újabb adalékokkal is szolgáltak a Bill Biggarról tavaly megjelent írásom frissítéséhez.
És elhangzik egy fontos mondat, aminek legalább ezen a blogon meg kell jelennie: míg százezrek menekültek (érthetően és nagyon helyesen) a 9/11-es támadás helyszínéről, addig számtalan mentőalakulat és tudósító – köztük a galériában szereplő fotósok is – ment oda. És egyikük sem távozott úgy, hogy ne lett volna hatással rá, amit ott tapasztalt. Biggart barátai hiányolják őt, de megértik, és elfogadják, hogy miért volt ott. “Bill nem lehetett volna máshol” - mondja Chip East.

WTC szerkesztoseg photoSopronyiGyulaNepszabadsag WTC 9/11: emlékezés 10 év távlatából

Fotó: Sopronyi Gyula/Népszabadság

Mint arra az Origofotó felhívta a figyelmet, szintén fotósok mesélnek meglehetős alapossággal, négy részben (1, 2, 3, 4) a WTC elleni támadásról a Popular Photography oldalán, melynek egy zanzásított változata megjelent a lap nyomtatott, szeptember-októberi számában is.

Egy másik, szintén nagyon személyes válogatás egy magyar kolléga, Sopronyi Gyula személyes archívumából került elő pár napja. Igazán kár, hogy a lapban, vagy annak weboldalán nem jelent meg, és csak a Facebookon láthatták eddig csak a személyes ismerősök, kollégák, zömében akik a képeken is szerepelnek.
Ő tíz éve a Népszabadság szerkesztőségében örökítette meg kollégái megdöbbenését a new yorki hírek hallatán, és a lázas munkát, ami ezt követte, ahogy a váratlan hírt elkezdték feldolgozni, mint az ország, és a világ valamennyi más szerkesztőségében is, hogy az a lehető legtöbb információval, és a legjobb képekkel kerüljön be a másnapi újságba. Amellett, hogy bepillantást enged abba, hogyan fogadták a hírt kollégái, képein egy kicsit az is megjelenik, mennyien vesznek részt a háttérben, gyakran névtelenül abban, hogy ez az egész világot megrázó hír az olvasókig eljusson.

Robert Capa születésnapja

2010. október 22. péntek
robert capa partraszallas fenykep Robert Capa születésnapja

Robert Capa

1913. október 22-én született Budapesten a világhírű haditudósító, André Friedmann, aki második világháborús munkásságával az üzleti okokból felvett Robert Capa néven vált világhírűvé.

Az ő nevével fémjelzik az Overseas Press Club of America külföldön dolgozó haditudósítóinak arany medálját, a Robert Capa díjat, amit 1955 óta ítélnek oda a legbátrabb haitudósítóknak. Legtöbbször (ötször) eddig James Nachtwey érdemelte ki.
Tavaly kenyai riportjáért a Getty Images munkatársának, Shaul Schwarznak, idén áprilisban pedig az AP-nek dolgozó Khalil Hamrának ítélték oda.

Galéria válogatás: olimpia, havazás, tél, USA, India, Irán, Budapest

2010. február 12. péntek

100212 GalerySelection Galéria válogatás: olimpia, havazás, tél, USA, India, Irán, BudapestEgy kis Olimpia:

Téli hangulat Budapesten:

Történelmi havazás Amerikában:

Különleges válogatások:

Színpompás India:

UPDATE: James Nachtwey

2008. október 4. szombat

xdrtb UPDATE: James NachtweyFrissítés a témában megjelent előző posthoz: idő közben megjelent James Nachtwey új munkája. A tőle megszokott módon megrázó képek, ahogy várható volt egy téma – a TBC újra terjedő váltoazata – köré csoportosítva.

Nem nagyon kell semmit hozzátenni, a képek magukért beszélnek.

IFRAME Embed for Youtube