Sikeresen megérkeztem Magyarországra, és még a csomagjaimat is sikerült összeszednem. Távozáskor sem sikerült jobban megkedvelnem Manchester repterét, mint korábban az érkezéskor. Ezúttal nem a fotózásba kötöttek bele, hanem a csomagom méretébe, úgyhogy kénytelen voltam az eredeti szándékaimmal ellentétben feladni a holmim kézi poggyásznak szánt részét is.
Újra úton vagyok, időzónákon (na jó csak egyen) keresztül, hogy közel két hét távollét után ismét visszatérjek Budapestre.
Egyik kedves ismerősöm meglepett egy linkkel. Sok hasznos véleményt nem találtam rajta, csak egy viccesnek szánt képet arról, hogy a képek vízjelezése egy áttetsző logó és a paranoia egyvelege. Ami valahol igaz is, de mint a fenti mondás jelzi nem mindenki téved, aki azt gondolja, hogy van mitől tartania. A fotókat pedig igenis előszeretettel tulajdonítják el olyanok, akiknek nem kellene.
Az utazás (egyik) legkellemetlenebb tényezője a csomagolás. Mindent magunkkal vinni, semmit nem otthon felejteni, mindent belepréselni a bőröndbe, biztosítani, hogy a bőrönd megfeleljen a repülő társaságok elvárásainak, ne legyen se túl nagy, se túl nehéz, mégis védje a bőrönd a holminkat, viszont értékesnek se tűnjön, mert akkor esetleg ellopják.