Egyre több sajtó álláshirdetés kínál gyakornoki pozíciót. Sőt jó ideje már szinte nem is találni mást. A valódi, fizető állások egyre fogynak, inkább csak megszűnni szoktak, újak ritkán szabadulnak fel. A gyakornok pedig korunk új hívószava lett, mint a közösségi média. Sokan költségcsökkentő gazdasági megoldásként tekintenek rá. Áthidaló megoldás az anyagi megtakarítás és a munkaerőhiány között.
A fotózás egy szakma, mégis számos szakterülete, különböző műfaja van. Általában egy szakember többet is szokott ezekből ismerni és talán űzni is. Vannak kisebb és nagyobb átfedések is, de vajon érthet-e valaki mindegyikhez? Egyáltalán milyen területeit különböztethetjük meg a fotózásnak?
Nem mindig az a fontos, hogy valamiről sok kép készüljön, vagy ha már elkészült, akkor sokat is publikáljunk. Főleg ha a képek témája nem annyira változatos, hogy indokolja a sok kép elkészítését.
Alig egy hét és lejár a felmondási időm, utána hivatalosan is munkanélküli leszek. Bár a sajtófotó területen a munkanélküli fotográfust szabadúszónak szokás hívni, aminek egyaránt vannak előnyei és hátrányai.
Nem szeretem azt a kérdést, hogy milyen géped van. Nem szeretek sem márkajelzésekkel, sem árcédulákkal kérkedni. Ahogy azt a kifogást se szeretem, hogy azért nincs (vagy éppen azért van, bár a sikert nem szokta senki másra kenni, csak a kudarcot) jó képem, mert nem elég jó a felszerelésem.
Úgy adódott, hogy egy pályaudvaron kellett fényképeznem vonatokkal utazó embereket. Egyszer csak odajön hozzám kulturáltan, de nem túl kedvesen egy vasutas, és megkérdezi miért kell nekem itt fényképezni. Merthogy ő nem akar szerepelni sehol, úgyhogy nem akarja, hogy lefényképezzem.