Ironikus (és talán nem is nélkülöz minden szándékossagot?), hogy az amerikai bíróság éppen a szerzői jogok világnapján, április 23-án zárta le az elmúlt évek egyik legértelmetlenebb fotós szerzőjogi trollkodását, amit mindenki csak majom szelfi ügyként emlegetett.
Régóta kérdéses, hogy a Magyarországon zajló médiapiaci átrendeződés mikor melyik lapot darálja be következőként. Sosem gondoltam, hogy egy nap le kell majd írni, hogy a Magyar Nemzet megszűnt. Már csak a kifejezés hangzása miatt sem. Persze a lap megszűnése nem az egész magyar nemzet végét jelenti, “csak” a lap szűnik meg.
Ha már ez egy fotós, szakmai és személyes blog, talán legfontosabbként azt kell említenem, hogy kilenc kollégám, 5 fotós és négy képszerkesztő, többségük közeli ismerősöm és jó barátom állása szűnik most meg. Őszintén remélem, hogy nem sokáig maradnak munka nélkül sem ők, sem a lap többi munkatársa.
A választás napján hajnal háromtól másnap egyig tartott a munka, de azóta se nagyon érem magam utól, úgyhogy túl sokat most sem írok. A felső képet én készítettem, az alsón pedig én is szerepelek.
169. évvel az eredeti Tápióbicskei csata után hagyományőrzők ismét nagy átéléssel játszották újra a híres történelmi eseményt. A rendhagyó történelemórát sokszáz kisiskolás nézte meg és majdnem annyira élvezték, mint maguk az eseményekben résztvevő osztrák és magyar katonának öltözött hagyományőrzők.