Fotó: Stephen Oachs/Aperture Academy
Nem szeretem a pletykálkodást, és “mindenki” panaszkodik a bulvárra, mégis egyre több pletykával telítődik a technikai hírek világa is, ezzel ugyanúgy hiteltelenné téve a műszaki szaklapokat, mint ahogy a közéleti lapok is rohamosan veszítenek hitelességükből.
Most épp a valószínűleg 5D utód tesztelésén rajtakapott fotós hozza lázba a fényképezőgépekkel foglalkozó lapokat, és talán nekem is azt kéne szajkóznom, amit mások már megírtak a témában (Aperture Academy, Canon Rumors, Pixinfo, stb). De egyrészt nem látom értelmét, hogy újra leírjam ugyanazt, amit mások már leírtak. Másrészt annak sem látom sok értelmét, hogy ők leírták.
Az külön vicces érdekes, hogy (szinte) senki nem is említi meg saját pletyka utánközlésében, hogy a világot bejárt képeket Steven Oachs készítette. Annak ellenére, hogy a forrásként többnyire mindenki által megadott írásból ez egyértelműen kiderül. Mégis mindenki a teljesen elszemélytelenítő “kémfotók készültek” megfogalmazást használja.
Mintha egy Afrikában fotózó emberről csak úgy magától tudnának készülni és az Internetre felkerülni képek, anélkül, hogy egy másik fotós pont arra járna, lefényképezné, nem utolsó sorban rájönne, hogy a képen látható dolognak, ha nem is hír, de pletyka értéke van, és feltöltené az Internetre.
Mi értelme a pletykáknak?
Azt a nézetem most tegyük egy kicsit félre, hogy nem az eszköz számít, hanem az elkészült kép. Tekintsük a fotózást tisztán technikai sportnak. Mire jó az újabb és újabb megalapozatlan hírekkel előhozakodni a várva-várt új fényképezőgépekről?
Ha majd bejelentik és lehet kapni is, akkor majd úgyis meg fogjuk tudni, hogy mit tud a gép, és megvehetjük, ha majd kapható lesz, és lesz majd rá pénzünk. Amíg nem kapható, addig az se számít igazán, hogy már bejelentették. Mert ha lenne rá pénzünk, és elhatározásunk, akkor se tudnánk megvenni, amíg nem kapható. Akkor meg mi értelme elmélkedni róla, hogy megvennénk-e, vagy sem?
De amíg még a gyártó se sem jelentette – sőt talán maga sem tudja biztosan – hogy mit is fog majd végül megjelentetni, sőt talán még azt se határozták el, hogy azt hogyan is fogják hívni, addig mi értelme ilyesmiről hosszasan és pláne rendszeresen cikkezni?
Így bulvárosodik el a műszaki sajtó
Mivel nem megerősített információkról van szó, a megjelenő termék vagy olyan lesz, amilyennek mondják, vagy nem. Megalapozott döntést még akkor sem tudnánk a pletykák alapján hozni, ha egyébként lenne is pénzünk rá. De még ha a döntést meg is hoznánk, akkor se vehetnénk meg. Ha meg úgysincs rá pénzünk, akkor nem mindegy, hogy mit nem tudunk megvenni?
Persze a legfrissebb pletykák birtokában – akárcsak a legfrissebb gépek megapixel, ISO érzékenység és egyéb számadatainak magabiztos ismeretében pont ugyanúgy tűnhetünk naprakésznek, mint annak idején az autós kártyák világában, aki betéve tudta a végsebesség, lóerő, fogyasztás, hengerűrtartalom és egyéb műszaki adatokat, sőt azt is tudta, hogy a pakliban melyik járgány is a mindent vivő. És ez a tudás a pletykák esetében szerintem legalább ilyen hasznos is – abban az egy esetben, ha az ember autókat és/vagy fényképezőgépeket árul.
(Életrajzi adatként gyorsan hozzáfűzném, hogy életem egyik legpozitívabb élményének tartom, hogy mióta nem fotó/videócikk kereskedelemmel foglalkozom, azóta nem kell napra készen tudnom a friss, és a még kapható kifutó termék műszaki paramétereit és árait.)
Ezek a pletykák egyedül a pletyka oldalaknak jók, mert így két gépbejelentés között is van miről cikkezni, van mit olvasni az olvasóknak, és van mi mellett hirdetési felületet eladni a hirdetőknek. Meg persze, ha valamelyik pletykáról kiderül, hogy tényleg igaz, akkor talán jut érte 15 másodperc hírnév, hogy pont ők találták el.
De még az sem igazán valószínű, mert úgyis mindenki átveszi egymás híreit, és mire kiderül, hogy valamelyik pletyka igaz volt, addigra már senki nem fog emlékezni rá, hogy hol is olvasta először, és ott éppen honnan idézték. Sőt a bejelentés pillanatára már a pletykák is teljesen érdektelenné válnak – már akinek előtte érdekesek voltak – hiszen már ott vannak a tények, lehet valós dolgokkal foglalkozni.
Visszaütnek a pletykák
A pletykák legszomorúbb hatása, amit például a Nikon D4 közelmúltbeli megjelenése, vagy az azt megelőző Apple bejelentések némelyike is igazolni látszik. Ha a pletykák tényleg megjósolják, hogy mi jön, akkor sokaknak garantált csalódás lesz a vége. Hiszen nincsen semmi újdonság a bejelentésben. Vagy csak nem olyan nagy, hogy igazán meglepődjünk rajta. Ha meg a pletykák nem jönnek be, akkor azért csalódunk, mert többet vártunk. Vagy csak nem azt vártuk, mint amit kaptunk. Mégis egyre jobban belelovaljuk magunkat, és kedvenc lapjainkat, hogy a pletykákkal foglalkozzanak – akárcsak abba, hogy bulvár témákkal, és a celebek magánéletével foglalkozzanak.
A gond a pletykákkal, hogy ártanak a hitelességnek. Akkor is, ha igazak. Ahogy Mari néni a virágárus elveszti a hitelét, ha sokat pletykálkodik, úgy a közéleti lapok hitelességét is aláássa, ha a nagyobb olvasottság érdekében egyre több bulvárhőst és egyéb celebet engednek a lapjaikra. Ugyanez igaz a műszaki szaklapokra is, márpedig egyre inkább úgy tűnik, hogy ők sem vigyáznak.
Az Apple termékek körül legalább olyan komoly pletyka iparág alakult ki szaksajtó néven, mint a fényképezőgépek körül. Sorra születnek a CanonRumors, NikonRumors, PentaxRumors, MILCrumors, RumorRumors, stb oldalak. A hírverseny miatt pedig még a magukat ennél komolyabbnak tartó szakmai oldalak is kénytelenek hivatkozni ezekre, mert ha az olvasó nem náluk olvassa, akkor még a végén máshova megy a szükséges dózisért, ami a piaci versenyben megengedhetetlen.
Te pletykákra vágysz inkább, vagy másra?
