A Hírcsárda egész visszafogott kép montázsa
Az Ice-T szám kifogásolása körül kialakult “médiahiszti” szinte napról-napra gazdagodik, olykor már-már Shakespeare-i (tragi)komédiába illő fordulatokkal.
Kiegészítés: Ennek a bejegyzésnek a publikálása után nem sokkal jelent meg a Médiatanács blogja, és rajta az ügyet lezáró, annak hátterét elmesélő hivatalos bejegyzés. Szerintem korrekt, kb ezt vártam a szakemberektől, már csak az előző közleményt nem értem, hogy miért kellett kiadniuk. Ennek fényében az általam írtak múltidőbe tehetők – de azért talán érdemes elolvasni.
Erről megint eszembe jut egykori pr tanárom többször említett idézete egy korábbi rendőrségi vezetőtől, és a hozzá fűzött véleménye:
“A rendőri vezető szerint a rendőrségnek nem píárkodnia kell, pedig ha valamire nagyon rászorulnának, az pont a jó pr.”
Szerintem valahogy így van ezzel a média hatóság is. Különösen a pont általa és vele kapcsolatban meglehetősen megosztott média környezetben. Pont most, a kezdetek kezdetén kellene leginkább odafigyelni arra, hogy milyen is a hatóság píárja (de csúnya szó, és nincs helyette jobb), mert a szervről most alakul ki az első közvélemény. Sokkal könnyebb, és olcsóbb is lenne ezt most a legelején jól felépíteni, mint aztán később egy rossz hírű intézmény megítélését az ellenkezőjére fordítani.
Ügyelten visszavágás
A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (röviden NMHH) hivatalos közleményben reagált “az internet bátor, gyakran névtelen szabadságharcosai” által ellenük intézett vádakra.
Mint a CommentCom a választ kivesézte, sikerült egy azóta hatálytalanított amerikai redelkezésre hivatkozniuk, és ügyetlenül közvetlenkedő stílusban érvelni amellett, hogy a hatósági ügyirat hangneme szükségszerűen hivatalos. A közlemény slusszpoénja egyébként, hogy miközben szóvá teszik az Interneten kritizálók névtelenségét, a hatóság részéről annyival intézik el a dokumentum szignálását: NMHH Kommunikációs Igazgatóság
Szerintem
Érdekes látni a média hatóság kommunikációs nehézségeit. Nincsenek könnyű helyzetben, és maguk sem tudják, hogy is kezeljék azt. Talán segíthetne, ha a média hatóság értené is a médiumok működését, nem csak szabályozni akarná azt.
Szerintem rendben van, hogy egy hatóság hivatalos iratai, közleményei szükségképpen bikkfanyelven fogalmazzák meg. De emiatt felesleges mentegetőzniük. A tettetett közvetlenséggel pedig feleslegesen adnak újabb kritikák számára muníciót, mikor már úgyis kicsúszott a kezükből a helyzet irányításának lehetősége.
Hogyan kéne kommunikálniuk – és mit?
Szerintem ahelyett, hogy próbálnak szélmalomharcot vívni a valóban névtelen, valóban arctalan, és valóban rosszindulatú fórumozók, és más pletyka (és egyéb) terjesztőkkel, inkább azzal kéne foglalkozniuk, ami a dolguk. A kommunikációs szakembereiknek meg pláne!
A hatóságnak következetesen, határozottan, és igazságosan kellene tennie a dolgát. A vizsgálódást a lehető leghamarabb, és a legelegánsabban lezárni, és a minden fél számára legelfogadható, és a közvélemény számára a legmegnyugtatóbb megoldást megtalálni.
A kommunikációs szakembereiknek pedig ezt kellene kommunikálniuk a média, a közvélemény, és a téma iránt egyre fokozódó érdeklődésű tömegek felé. Azt a képet – csúnya idegen szóval (ország)imázst – kellene most kialakítani, és közvetíteni, amit szeretnének a hatóságról kialakítani.
Gondolom ez helyesen az lenne, hogy a hatóság végzi a dolgát, szigorúan, de korrektül jár el, és a céljuk nem az értelmetlen vegzálás és birságolás, hanem a közös jó érdekében tett lépések.
Ehelyett sokkal inkább úgy látszik, hogy támadva védekeznek, és megpróbálnak a hozzájuk vágott fricskák egyik-másikára frappánsnak vélt válaszokat visszadobálni, Ha ezek a média szakemberek rendszeresen látogatnának internetes fórumokat, és ismernék az internetes közösségEK (fontos a többesszám hangsúlyozása, mert nem egy homogén közösséggel próbálnak küzdeni, hanem az ellenük hangolódó internetezők amorf masszájával) működését, akkor tudnák, hogy egy ilyen vitában nem lehet nyerni, és azt nem lehet irányítani – pláne nem hatalmi pozícióból. Ebből adódóan pedig, amit csinálnak, az szükségszerűen csak szítja azokat a forrongó indulatokat, amiket éppen elcsendesíteni szeretnének – vagy legalábbis céljuk kellene, hogy legyen.
És megtörtént
A Médiatanács nem sokkal ezután a blogbejegyzés után sajtótájékoztatót tartott, és bemutatta a Médiatanács blogját, és rajta Az Ice-T ügy, és ami mögötte van címmel az ügyet lezáró határozatot. Nagyjából ezt vártam, nem is értem mi történt eddig.
Háttér (azoknak, akik nem ismernék a sztorit):
Előbb az NMHH nekiállt tételesen lefordítani – egyes szakértők szerint ráadásul hibásan – a számomra viszonylag használható angol tudással is érthetetlen szlenget használó rap számot. Majd egy nyolc oldalas levélben amellett érveltek, hogy ez károsan hat a fiatalokra.
A Tilos Rádió ünnepeket, jogi szakértőket, és szarkazmust nem kímélve egy frappáns, de tárgyszerű válaszlevélben igyekezett bizonyítani, hogy hallgatótáboruk mérete, és társadalmi megoszlása alapján sem valószínű, hogy akár csak egy kifogásolt korú egyén is hallhatta.
A közfelzúdulásra az NMHH közleményben próbált választ adni, amit a média, és különösen az Internetes közösség újfent szétcincált, rombolva az egyre tehetetlenebb hatóság tekintélyét. Az íráshoz használt illusztráló kép a Hírcsárdáról származik, és határozottan a legvisszafogottabbak közé tartozik ebben a témakörben, elvégre Szalai Annamária és az NMHH kreatív (és rosszindulatú?) alkotók tömegeinek a fantáziáját indították meg, akik nem feltétlenül ilyen visszafogottak minden esetben….igaz a pornó képekből retusált fotókkal dekorált szalainannamaria.com és szalainannamaria.eu oldalakat sikerült azok tulajdonosaitól elvitatni és az NMHH honlapjára irányíttatni, de a hatóság hírnevét és tekintélyét nem biztos, hogy ilyen egyszerűen vissza lehet állítani – különösen az Interneten.
Kiegészítés: Ennek a bejegyzésnek a publikálása után nem sokkal jelent meg a Médiatanács blogja, és rajta az ügyet lezáró, annak hátterét elmesélő hivatalos bejegyzés. Szerintem korrekt, kb ezt vártam a szakemberektől, már csak az előző közleményt nem értem, hogy miért kellett kiadniuk.
