Képek a falon - egész a mennyezetig
Fotókiállítást rendezett a BKF fotó szakának növendékei által készített képekből a Mai Manó Ház. A kiállított képek közt megtalálható Debreczeni Zita néhány iskolai munkája is.
A Mai Manó Ház hagyományos kiállító terében került megrendezésre a BKF fotó szakának első kiállítása, egyszerűen Elsők címmel. Az iskolai feladatokból kiválogatott képek között akadtak érdekes, újszerű, és elgondolkodtató képek is. A nézők közt többen megirígyelték a kiállítás szervezőitől a közönségszervezőket. A viszonylag szűkös kiállítótér ugyanis telítettségig megtelt. Üzletpolitikailag talán nem rossz hatás, de rendezvény szervezési, vagy kommunikációs értéke azért megkérdőjelezhető. Nem csak mozdulni nem lehetett a Mai Manó Ház emeletén a tömegben, de beférni sem a Napfény műteremben rendezett megnyitóra. Így csak a szerencsés kevesek hallgathatták meg a művészeti intézmény dokumentarista fotográfia képzését vezető Révész Tamás fotóművész, fotóriporter megnyitó beszédét. Szerencsére a megnyitó beszéd az iskola hírei között megtalálható. Érdemes elolvasni, érdekes és értékes gondolatokat fogalmaz meg a kiállításról, és a profizmusról is, amit a profi címszó alatt a blogon is gyakran emlegetek.
Debreczeni Zita is a kiállítók között van
A látogatók közül viszont többen felvetették a kérdést, hogy minek ennyi képpel telezsúfolni a látogatók számánál a fotók mennyiséghez képest mégszűkösebb kiállító teret? Persze sok a hallgató, mégtöbb a kép, és az első kiállítás legyen monumentális. De talán az egymás felett 7-8 sorban zsúfolt képek ötlete nem biztos, hogy a legjobb elgondolás egy művészeti kiállításon. Ahogy az is roppant zavaró volt, hogy a közös kiállítás képei ugyan nyomtatással készültek, mégsem minden képen volt olvasható a fotós neve. Azt még valahol értem, hogy egyik képen fehérrel, másik képen feketével szerepel a készítő neve, de hogy a szöveg színe miért nincs összhangban kontrasztban a képi tartalommal, hogy olvasható is legyen a képen, azt nem értem. Vagy még inkább miért nem a kép mellé/alá írták, ahogy egy kiállításon szokás a kép felületére nyomtatás helyett. De ez most csak egyszerű praktikus megfontolás. Persze ez most (szokásaimmal ellentétben) kivételesen nem szerzőjogi reklamáció, bár pont ugyanúgy hangzik a felvetés, mint mikor szerzői jogokat emlegetve reklamálok hasonló dolgokat. De tényleg, egy közös kiállítás sok alkotó mégtöbb képével, jó tudni, hogy melyiket ki készítette. Csak nem így kéne…
Remélem, hogy a következő legalább ilyen népszerű lesz, és hogy az apróbb-nagyobb hibákat is sikerül majd kiküszöbölni.
Először a 
