Ma megint jött egy tárgy nélküli levél, ami nem gond, csak egy kicsit bosszantó. Mert sokkal könnyebb kezelni a beérkező levél áradatot, ha a feladó mellett látja az ember a tárgyat és így van sejtése, miről szólhat. Különösen igaz ez, ha nem törli az ember olvasás nélkül, és később újra elő akarja venni. Ami azért cél kellene, hogy legyen.
Korábban már elég részletesen írtam a sajtó-osztályoknak szóló ajánlásaimról. Most csak egy pontot emelnék ki, amit akkor nem hangsúlyoztam eléggé: egy sajtó levélnek (meg minden levélnek) legyen tárgya, mert ebből derül ki első ránézésre, hogy mi esett be a postaládába. Könnyebb eldönteni róla, hogy mennyirre sürgős elolvasni, mennyire fontos megtartani, és könnyebb később megtalálni is, ha csak a témájára emlékszünk, de mivel a tárgyat a feladó nem töltötte ki, nem is találjuk meg a levelek közt.
Kétlem, hogy sokkal nehezebb lenne kitölteni a tárgy mezőt valami értelmes taralommal, mint átugrani, vagy beleírni, hogy meghívó, mint sokan csinálják.
Meghívó
Nem sokban tér el az üres tárgymezőtől. Több karakter van benne, de pont ugyanannyira nem informatív, hogy miről szólhat a levél, és pont ugyanúgy nem lehet elsőre eldönteni, hogy érdemes-e azonnal elolvasni, vagy csak párszáz másik levél után, amik épp fontosabbnak tűnnek.
Én például legalább 30-50 meghívót kapok egy nap mindenféle eseményekre, rendezvényekre, amiknek a jó része persze nem érdekel. Aki kiküldi viszont nyilván nem azért küldi, hogy olvasás nélkül töröljem, hanem lehetőleg elolvassam, netán még el is menjek, ahova meghívnak. Ennek az esélyét nagyban növeli, ha már ránézésre kiderül, hogy hova hívnak. Így például akkor is emlékeztet a meghívásra – és az eseményre is – amikor csak átnézem a leveleim, hogy miket kéne még elolvasni, esetleg válaszolni rá, vagy ugye elmenni valahova, ahova meghívtak.
Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess Facebook, Google+ és Twitter segítségével!
