Völgyi Attila fotóriporter blogja…

A Newsweek fotóriportere, Vincent Laforet nem olyan rég készített egy remek kisfilmet, ami magában is megérdemelné, hogy emlegessék (teszik is sokfelé jó ideje). – Na nem azért mert sok generációval a Lumiere testvérek után, a YouTube korszakban sikerül mozgó felvételt készítenie. Elsősorban azért emlegetik, mert szokatlan AMIVEL készítette a felvételt. Egy fényképezőgép. Persze ez sem olyan nagy meglepetés, de a tükörreflexes fényképezőgépek között ez idáig nem volt gyakorlat. A Canon újítása (hogy videót is lehet felvenni tükörreflexes fényképezőgéppel) értelmetlenné tett egy régi kötözködő mondást, miszerint “Egy igazi fényképezőgépben nincs videófelvétel.” Kezdenek tehát elterjedni a piacon azok a fényképezőgépek amikkel lehet videót felvenni, és hamarosan már nem is nagyon marad olyan amivel nem. Ahogyan már mobiltelefont sem nagyon lehet kapni amivel nem lehet fényképezni. Ráadásul a Canon EOS 5D mark II gépével igen jó technikai minőségű videót lehet felvenni. Minőségben vetekszik a videokamerák többségével.
Hogy miért lett mégis fényképezőgép, nem videokamera igen egyszerű: az elsődleges funkciója fényképezés, így a kezelőszervek, tartozék és eszköz kompatibilitás ebbe az irányba tolja el. Már jó ideje megszűntek a klasszikus határok termékek között. Telefonnal se csak SMS-t lehet írni, és számítógéppel se csak e-mailt, és szinte minden elektromos eszközzel lehet már internetezni, sőt fényképezni is. Az új lehetőséggel pedig egyre többen lesznek, akik egyre komolyabb minőségben tudnak videózni. Még épp csak megjelent az új gép a piacon, de már szaporodnak a – rossz nyelvek szerint – Laforet filmjét majmoló, művészieskedő, remek technikai minőségű filmek.

Szóval a többség azért emlegeti Vincent Laforet Reverie című kisfilmjét, mert szokatlan amivel készült. Én inkább azért tartom különlegesnek, mert az szokatlan – amatőrök között – AHOGYAN készítette. Az amatőrök – sőt (sajnos egy ideje már profi szinten is megjelenik) – legtöbb fényképezőgéppel, gyakran még videokamerával is tudatos elképzelések és szakértelem nélkül videóznak úgymond bele a vak világba, majd csak lesz belőle valami. És pontosan ez az, ami miatt egyrészről veszélyesnek, vagy ártalmasnak tartom a digitális technika fejlődését és főleg rohamos térnyerését, másrészről pedig ami miatt rendkívüli példaértékűnek tartom Laforet filmjét.
A Reverie nem csak egy találomra elkészített kis tesztvideó, hogy demonstrálja az új fényképezőgép videó képességeit. A készítő nem előkapta a gépet és csinált vele egy Oscar díjas filmecskét. Ahogyan ezt ilyen ad-hoc jelleggel más sem fogja megcsinálni sem ezzel a géppel, sem másikkal. Vincent Laforet profi a maga szakterületén, és a tőle elvárható profizmussal közelített az új terület felé is. Az új gépet csak technikai paramétereiben tekintette újnak, de a kisfilm forgatása során a játékfilmek készítésének összes szükséges forrását, lépését igénybe vette, és tiszteletben tartotta a szakmai szempontokat, mivel szakemberként pontosan tudta, hogy projektje sikerét csak ezek tudják garantálni, nem az új masina. A Reverie tehát ugyanúgy gondosan megírt forgatókönyv, majd az alapján előkészített szkript könyv, tudatos előzetes tervezés, és rendkívül komoly plánozási, világítási és szervezési munka után kezdhetett csak forogni. Sokan dícsérik a filmet felületesen azzal, hogy “csak az új gép kellett hozzá, és lám mit alkotott”, és sokan cáfolják ezt jogosan azzal, hogy “de ott volt neki a géphez az újság teljes objektív parkja”. És az utóbbi érv teljesen jogos. Hiszen nem mindegy, hogy a filmet egy olcsó általános objektívvel, vagy a legkomolyabb és legjobb minőségű (nem utolsó sorban igen drága) lencsékkel vették fel. De ez még mindig a technika szintje, és a legtöbben megfeledkeznek róla, hogy az alkotásnál nem az a döntő, hogy mivel dolgozik az ember, hanem hogy hogyan használja az eszközeit és lehetőségeit. Hogy az alkotó precíz munkával megtervezte, hogy melyik jelenet melyik snittjénél mi fog majd látszani a képen, és azt is pontosan előkészítette, hogy ehhez melyik objektív milyen beállításokkal, és milyen szereplő, milyen háttérrel, hogyan világítva szükséges. Szóval amíg az ámulat és az elismerés mind a technikai szintet vizsgálgatja – ahogy az a digitális korban igen gyakori – a legtöbben elsiklanak afelett, hogy a legtöbb amatőr azért nem tud ilyen színvonalú dolgokat alkotni, mert a szakmai tudást, az előzetes felkészülést, tervezést és előkészítést nem szánja rá. Nem azért, mert nincs ilyen gépe, vagy ilyen objektívei. De a nehezen megszerezhető szaktudást, gyakorlatot, és a nagy odafigyelést igénylő munkát divat manapság megspórolni, és inkább boltban vásárolható csecsebecsékkel, illetve számokban mérhető technikai paraméterekben mérni. Mert ha nincs elég megapixeled, megabájtod, vagy kilogrammod, akkor csak bemész a boltba és vehetsz magadnak. Ilyen a kereskedelmi társadalom (m)értékrendje, nem csoda, hogy az esztétikai értékelést is csillagokra egyszerűsítettük. Minden esetre kívánom mindenkinek, aki ezt az öt csillagos gépet szintén filmek készítésére akarják használni, hogy hasonlóan komoly munkát, körültekintést és alaposságot fektessen be a munkába, hogy hasonlóan színvonalas alkotás szülessen, és ne legyen kénytelen az objektívei minőségére, a memóriakártyái kapacitására, vagy a számítógépe teljesítményére, és a programjai lehetőségére fogni az esetleg gyengébb minőséget….és pláne azt, hogy ne kelljen senkinek beérni kevesebbel mint amire képes.

Reverie – az elkészült kisfilm:

Making of Reverie – egy kisfilm forgatása: