Fotó: Google Street View/Michael Wolf
Bár a probléma komolyabb, és a kérdés is sokkal érdekesebb, a magyar szaksajtóban mégis alig lett visszhangja, és a fórumokon sem robbantak ki olyan pezsgő viták, mint egyes külföldi oldalakon, vagy mint a legutóbb említett iPhone sajtófotók miatt.
Eddig jobbára csak személyiségi jogi vitákat eredményezett a Google Street View, most már azonban szerzőjogi, sajtóetikai, esztétikai és fotográfiai szakmai viták alapjául is szolgál: Etikus-e sajtófotó pályázatra a Street Viewt fényképezve készült fotókat beküldeni? Helyes-e, hogy a zsűri ilyet kiemel és ha díjjal nem is, de figyelmével jutalmaz? Komoly vitát váltottak ki Michael Wolf Street View képei az idei World Press Photo zsűrizése után.
A PetaPixel igyekszik tényszerűen beszámolni róla, hogy komoly visszhangja lett az idei World Press Photo pályázatonMichael Wolf Honorable Mention (tk: Említésre méltó) kiemelést kapott fotó sorozatának. A British Journal of Photography címe már kérdésként fogalmazza meg, hogy fotózsurnalizmusnak tekinthető-e a Google Street View fotózása? A cikkben nyilatkozó fotós kifejti, hogy két korábbi díjánál sokkal többre tartja azt az elismerést, amit ez a Honorable mention jelent, mivel ezzel a zsűri elismerte munkásságát, amit a virtuális fotózással végzett. A közönség és a szakma pedig éppen ezért kifogásolja ezt a döntést.
Wolf elárulja, hogy már az előző évi World Press Photo győzelme után megmondta, hogy idén új Street View-ra épülő projektjével négy különböző kategóriában fog nevezni, és meg is tette. Képeit Portré sorozat, Természet, Kortárs kérdések és Hétköznapok kategóriában is nevezte.
Fotó: Google Street View/Michael Wolf
Az alkotó szerint az ő fényképe
Mint elmondja “a munka teljességgel a sajátom. Háromlábú állványt használok, rászerelem a fényképezőgépet, és a képernyőn látható virtuális valóságot fotózom. Az eredmény egy valós fénykép fájl, nem a képernyőt mentem el. Előre-hátra mozgok a fényképezőgéppel, hogy a megfelelő képkivágást érjem el, és ettől lesz ez az én képem. Nem a Google képe, mert én újraértelmezem a Google képét. A művészettörténetben komoly hagyománya van más művek újraértelmezésének.”
Wolf szerint idén nagyon-nagyon progresszív volt a World Press Photo zsűrije, és ennek köszönhető, hogy ilyen direkt módon elismerték szokatlan munkáját, amiről hatalmas küldetéstudattal nyilatkozik: “A legfontosabb, hogy kiterjesszük a határokat, és elinduljon a párbeszéd. [...] Szerintem a jövőnk jelentős része az elkészült képek válogatásával fog telni. El tudják képzelni azt a rengeteg képet, amit felhalmozunk? Szinte korlátlan a mennyiségük. Száz év múlva új szakmák jelenhetnek meg, mint a merevlemez-bányászat, akik a régi adattárolókon kutatnak fel fotókat.”
A nagy kérdés
A nagy szakmai kérdés, amit Wolf pályázati munkája felvet, hogy vajon egy esztétikai megfontolások nélküli, jobbára automatizált műszaki fotózás (nagyjából így definiálhatnánk a Google Street View) eredményéből részleteket kimetszve előállhat-e olyan fotográfiai alkotás, amit akár önálló, akár feldolgozott műként értelmezhetünk?
Nem ritka a sajtó és riportfotóban, hogy tévéképernyőket, kivetített képeket, festményeket, vagy egyéb képeket komponálunk a fotókra. Az pedig nagyon is jól körülhatárolható művészeti irány, hogy fotókat, vagy egyéb képi alkotásokat modellek testére, épületek falára, vetítenek, és azokat fotózva születik egyedinek tekintet alkotás.
De vajon ha egy más által készített fotó egy részletét lefotózzuk, és a képkivágáson kívül semmit sem teszünk hozzá a képi tartalomhoz, azzal vajon létrehozunk-e új műalkotást? Talán ezzel valóban újra értelmezzük az adott képet, de lehet-e ezt fotográfiának hívni, csak mert fényképezőgéppel végezzük photoshop helyett, vagy ez pusztán kép szerkesztési művelet? Vajon, ha ugyanígy a Google Maps műholdfelvételeit, vagy az olimpiai közvetítés sport képeit értelmezem át, akkor további kategóriákban szerezhetnék érdemeket?
Szerintem
Úgy gondolom Wolf érdekes témákat talált, és érdekes megoldásai elismerésre is méltók. Talán a jövőképe sem valóságtól elrugaszkodott. De amit itt végzet, az nem fotós munka, hanem szerkesztői. Nem saját képeket alkotott, hanem mások képeit szerkesztette. Ezt pedig nem tartom egy fotópályázatra valónak. Márpedig a World Press Photo egy fotópályázat.
Sokkal több helye lehetne például a Picture of the Year International (POYI) pályázaton, hiszen annak megannyi kategóriája között van többek közt több publikációs, és szerkesztési kategória is, ahol éppen az ilyen és hasonló ötletes kezdeményezéseket lehet indítani, amik a fotográfián már túl mutatnak.
És szerintetek?
A problémán – amit nyilván nem csak én jeleztem nekik – úgy fest, hogy a szervezők is elgondolkodtak. Azt a választ kaptam tőlük, hogy a kiírásst módosították, így a minimálisan elvárt felbontás 3000 pixeles hosszú oldal lesz. Ez nem sokkal több a tavalyi Magyar Sajtófotó Pályázaton elvárt 5 megapixeles felbontásnak, és amit még a régebbi fényképezőgépekkel dolgozó fotósok is nagy valószínűséggel képesek teljesíteni.
