Van egy csomó sz@#*ág hülyeség, amit csak a fotósoktól lehet hallani. Egyesek szerint tőlü(n)k viszont szinte állandóan. A legújabb humoros vírusvideó ezekből gyűjt össze egy jó nagy csokorral.
Négy fotós, Paris Visone, Tim Kennedy, Chris Sanchez, és Dan Aguirre hozta össze, nem kevés öniróniát magukra öltve a szerepük által megkívánt fapofával együtt. Sajnos a videó csak angolul érhető el, és nekem nincs kapacitásom lefordítani. De ha valaki megteszi, akkor szólj, mert megérdemli, hogy linkeljem.
Ha nem tudsz angolul, és/vagy nem érted a videó szakzsargontól hemzsegő szövegét, az olvasgasd el a korábbi humoros posztok közül főleg azokat, amikből megismerheted a fotózás hét szintét, vagy megtudhatod, hány fotós kell egy villanykörte kicseréléséhez. Ha magát a film poénjaiat nem is fedi le, de legalább a hangulatot segít átérezni.
A videót én az egyik Sajtófotó Páyázaton díjazott kollégánál láttam a Facebookon, de a PetaPixel is megosztotta. Sőt azt tőlük tudtam meg, hogy az Internet egyik legújabb (vagy nem is olyan új?) mémje a “Shit people say” sorozat. Mint írják, ebből számtalan féle változat született már, csak mintha én nem találkoztam volna még ezekkel. Legfontosabbként a Shit girls say videókat emeli ki az oldal, és ezekhez is jó szórakozást kívánok.
Egyre népszerűbb reklám fogás vírusvideót készíteni. De nem biztos, hogy elég hozzá egy többé-kevésbé jó ötlet, és szórni a pénzt. A közönség dönti el, hogy a nagy terv bejött-e vagy sem.
Lassan több marketinges próbál vírusvideót készíttetni, mint celeb partival eladni a “termékét”, de a jól/rosszul sikerült reklámok nem mindig kapnak szárnyra. A Szívlapát blog segítségével bukkantam a MenDan Hotel Thermal reklám próbálkozására. Mint a Kreatív szaklap játszó blogjának címe fogalmaz: “Így szórják a pénzt a magyar marketingesek”.
Mennyire jó ötlet?
Vajon az ilyen inkább ötletes reklám fogásnak tekinthető, aminek mémként kellene terjednie a magyar weben, vagy csak egy újabb erőltetett kísérlet a meglehetősen ódivatú reklámszemlélet ügyetlen megújítására? Persze lehetne róla akadémiai vitát is folytatni, vagy szakmai kerekasztalt rendezni, de talán inkább a közönségnek kell döntenie a vírusvideók népszerűségéről.
A Szívlapát cikke még 400 megtekintést említ, azóta fél nap alatt ez (nagyon) lassan közelíti a hatszázat, ami nem sokkal jobb statisztika, de még nem érdemes leírni a számokat. Kíváncsi leszek, a nézettségi adatokra egy hét, egy hónap, egy év múlva. De még inkább arra, hogy a szálloda nevére emlékezni fog-e valaki, akár csak a poszt végéige.
Ráadásul a YouTubeon leadott szavazatok szerint a voksolók több mint felének nem tetszik, ahogy ezt többen kommentben is kifejtették a videó alatt. Viszont a Szívlapát blog kommentelői közül többen csak a fürdőruhás csajokat hiányolják.
Hol marad a látásmód?
Itt jön be a képbe a következő kritikám. Ha már ilyen módon akarják magukat reklámozni, akkor miért ebben a formában? Az emeleten állva filmezik az elegánsan öltözött marketing igazgatónőt a fürdőben, ahonnan pénzt szór a vendégek közé? Tényleg nem jutott eszébe senkinek, hogy ne egy unalmas falu széli sajtótájékoztató hangulatát kölcsönözzék a videónak, hanem valami életet, hangulatot, és látványt is vigyenek bele?
Ha már fürdő, és pénzszórás, akkor tényleg legalább fürdőruhás lányok (esetleg fiúk is), napsütés, buli hangulat, kellemes látvány világ, vagy bármi pozitív nem ártott volna a videóban. Tényleg csak ennyire telik tőlük, hogy pénzt szórnak a fürdő vendégek közé, és ezt a közszolgálati híradónál Budapest Tévénél is unalmasabb stílusban bemutatják? Zseniális üzenet! Komolyan sikert várnak tőle, vagy csak olcsó megoldás volt?
Én egyébként biztos nem szeretnék olyan helyre menni nyaralni, ahol pénzt szórnak rám a fürdőben, hogy a többi vendég azért küzdjön velem, hogy megszerezze tőlem.
Valakit ismerősei addig bátorítottak vele, hogy jól fotózik, míg ő teljesen komolyan vette. Most már nem csak fotózik, de tanítja is, hogy kell azt csinálni, amihez maga se ért.
Persze lehet, hogy mindez csak egy ízetlen tréfa a magukat profinak mondó/tartó fotósokkal szemben minden esetre sokakat szórakoztat.
A PROFI fotográfia Kiszel Tündéje, hódít az Interneten – nem, ezúttal nem Debreczeni Zitáról van szó, ő már tovább tanult a régi botránya óta, és ne is bántsuk mindig őt, mert most itt az igazi fotós mém, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy ő PROFI (csak ezért a csupa nagybetű). Tulajdonképpen Missy majdnem többet használja a profi fotós kifejezést, mint az a kínai munkás/gyártósor, aki napi tízezer fotós mellényre írja rá, hogy professional.
Missy nem csak (máshogy) “tudja” mitől jobbak a profik képei, de bőszen hirdeti is, hogy kell (máshogy) csinálni, hiszen mint mottója tartja: “A profi fotózás nem is olyan nehéz, mint hinnéd!”. Videói iránt hatalmas az érdeklődés, bár MWAC Attack-Episode 1: The Camera címen található első videóját (lásd alább) az elmúlt fél évben csak 50 ezren nézték meg. Igaz, ez messze elmarad a többszáz ezres, vagy akár milliós nézettségű vírus videó mögött, mint a fotósok háborúja, vagy a fotóstúdiót romboló gépezet, hogy csak 1-2 fotózáshoz köthető (és egyébként nyelvtudás nélkül is érthető, kötelező) videót említsek. Sőt Facebook oldalának rajongói sincsenek többen, mint az enyémnek, ami nem is tudom, melyikünkről mit árul el. (Jut eszembe, lájkoltad már a blogom? ,-))
Viszont Missy jól példázza azokat a fotósokat, akik szaktudásukhoz képest mérhetetlen magabiztossággal egy szép nap arra ébrednek, hogy albumot, naptárat, könyvet adnak ki, netán még tanítani is fogják, hogy kell fotózni. Dehát hát ő már most is ezt teszi…
Egy kis nyelvtan
Törtem egy darabig a fejem, hogy vajon a YouTube videóblogot Missy vajon miért MWAC néven működteti. A hivatalos megfejtést nem sikerült kiderítenem, de egy kommentelő megoldása közel járhat az igazsághoz: Mother With A Camera, vagyis anyuka fényképezőgéppel.
Persze ez a rövidítés poénosabb, ha tudjuk, hogy Amerikában előszeretettel használnak mindenféle rövidítéseket, mint az Internetes kommunikációba is beszivárgott BTW, HTH, vagy a LOL. Az egyik népszerű rövidítés fotós körökben a GWC, vagy esetleg AGWC, azaz Guy Wit Camera, vagyis Átlag Joe fényképezőgéppel, vagy mobiltelefonnal – jellemzően bármilyen fotós tudás nélkül.
MLZphoto blogja, akinek köszönhetően felfedeztem ezt a ritka csodát (ő pedig a PetaPixel révén talált rá) a “P, mint professional mód”-ot emelte ki Missytől. Nekem egy másik népi bölcsesség jutott eszembe róla (kicsit átköltve egy önirónikus zárójeles kitétellel):
“Aki tudja, csinálja. Aki nem tudja tanítja. Aki tanítani sem tudja, az könyvet (blogot?) ír róla.”
Missy PROFI fotós táskája mindig harmonizál kalapjával
Kicsoda Missy?
Missy egy amerikai családanya, aki elszántan szeretné megosztani az Interneten mindazt, amit a PROFI fotózásról tud. Kár, hogy ez nem sok, sőt igen kevés, viszont hiányosságait határtalan lelkesedéssel, és affektálással kompenzálja.
Már a legelején bemutatja hozzáértését, mikor azt mondja “van a blende, meg az a hogy is hívják ami szabályozza, hogy milyen hosszan érkezik a fény, ja igen a zársebesség, de ezekkel ne foglalkozzunk, nem olyan fontosak”. Profi viszont a divat tippekben, hogy válasszunk úgy fotós táskát, hogy az harmonizáljon a ruhánk színével, főleg azért, mert úgy jobban látszik, hogy te profi vagy.
Ez komoly?
Missy ars poeticája így szól: “Ahogy én látom, van több ezer ‘how to’ videó a neten. zzzzzzzz…ébresszetek fel, ha vége, giazam van? Csomó ember árul mindenfélét a kezdő fotósoknak, hogy pénzt szerezzen! Nevezzetek butának, de úgy gondoltam, van jobb módja hogy a fotós biznisz titkait megosszam mindenkivel. Mindig meglep, hogy mennyien vannak, akik nem ‘értenek meg’ engem, de értékelem azokat, akik igen. Itt vagyunk újra egymásnak, ad valaki pacsit? xoxoxo”
Hogy Missy komolyan gondolja-e nem tudom (azért kétlem). A Social Poser cikke szerint Missy valóban profi fotós lehet, akinek ugyanúgy megvan a véleménye az amatőrökről, mint sok más profi fotósnak. Ezért aztán amatőr színészként elkezdett rajtuk gúnyolódni, és ennyiről szól az egész Missy MWAC videó történet.
A szerző véleménye szerint ezt nem teszi túl jól, mert ez a gúnyolódás inkább visszatetszést kelt, mint ami reklám értékkel bírna. Sőt egyúttal minden profi fotóst óva int tőle, hogy a kevésbé hozzáértőkön gúnyolódjon.
A lap egyik kommentelője viszont azt is tudni véli, hogy Missy valójában Cheri Frost Albuquerqueből, akit vélhetően az bosszant, hogy fotózással foglalkozó férje, Frank Frost munkáját (és az ő megélhetését is) hogyan teszik tönkre a videókban megformált/kigúnyolt fotósok, akik mindenhez értenek. A kommentelő szerint egyébként nekik maguknak kéne máshogy csinálniuk a dolgokat, hogy jobban menjen az üzlet és nem gúnyolódni azokon, akiket náluk tehetségtelenebbeknek és indokolatlanul sikeresebbnek gondolnak. Persze azt nem tudni, hogy ezt a kommentelőt nem csak a féltékenység és/vagy rosszindulat vezérli-e.
Fürdők Éjszakája a Múzeumok Éjszakája nyomán szabadon. Éjszakai medencés buli a népszerű fürdőkben zenei aláfestéssel. Meglepett, hogy nem tudja még mindenki, hogy ilyen van, meg hogy mi ez. Lehet, hogy még a képeket sem láttad még?
Bár én szervezési hibák miatt kimaradtam melőle, hogy a hétvégén a Fürdők Éjszakáját fotózzam, azért öt kedves kolléga három galériáját úgy éreztem, meg kell osztanom. Hátha még nem látta mindenki. Az Origo számára saját fotósuk Tuba Zoltán egyedül készített képriportot. Ezzel ellentétben az Index által közölt galériában az AFP fotósának, Isza Ferencnek a képeit vegyítette MTI fotókkal, míg a FN galériájában szintén az MTI két fotósának, Mohai Balázsnak és Marjai Jánosnak a képeit egészítette ki a Reuters fotósának Szabó Bernadettnek néhány képével.
Más egyébként tényleg nem is fényképezte a rendezvényt a népes magyar médiából, de még csak ügynökségi anyagokból se állítottak össze galériákat Magyarországon?
Még furcsább, hogy több külföldi lapban jelent meg kép róla, mint itthon.
Egy humorosan gépesített láncreakció, ami romba dönti az egész fotóstúdiót, a fotósok mégis jól szórakoznak rajta.
Talán a dominókat kellene most emlegetni, mert a Rube Goldberg Machine kifejezés legfeljebb angol nyelvterületen ismert, de annak idején az első ősi számítógépes játékok között szórakoztunk a The Incredible Machine világában olyan fantáziadús gépezetekkel, amik hétköznapi eszközökből felépítve fizikai láncreakcióként váltottak ki különféle hatásmechanizmusokat. Néhány fotóst úgy látszik, nagyon megihletett ez a gondolat, mert a legújabb humoros videón ebben a szellemben “döntenek romba” egy komplett fotóstúdiót.
Legutóbb két sportfotós a reptéren forgatott filmet unaloműzésükről, most pedig egy fotóstúdió eszközeiből képítkeznek a kreatívan szórakozó – és minket szórakoztató – videósok. A PetaPixel azt állítja, hogy a kaliforniai stáb közel fél évig dolgozott ezen a videón, és szerintük ugyanolyan gyorsan szárnyra kap, és vírusként terjed, mint nemrég a háborús jelenetet imitáló Battle at F-Stop Ridge videó, amit több mint másfél millióan láttak.
Így készült
Idő közben Handrasnak köszönhetően találtam hozzá egy így készült videót is, ahol az ötletgazda elmeséli milyen küzdelmeik voltak a projekt kiagyalása, és a felvétel előkészítése során. Kezdetben csak egy kupac memóriakártyával dominózott, aztán jött az ötlet, hogy tovább kéne gondolni. Asszisztensének mutatott néhány videót, és beindult az ötlet gyártás. Aztán rájöttek, hogy a terveikhez nincs elég felszerelés a stúdióban, így elkezdtek szponzorokat keresni. A tervek szépen alakulta, de mindent újra és újra el kellett próbálni.
Mint meséli, “amit könnyűnek gondoltak az nehezen ment, amit nehének hittek, az rendkívül nehéznek bizonyult”. Semmi nem akart úgy működni, ahogy szerették volna. Mindent rengetegszer újra és újra és újra és újra el kellett próbálni, hiszen ha egy ilyen láncreakcióban tíz elem 90%-os valószínűséggel működik, akkor valószínűleg nem fog az egész folyamat végiggördülni. Mint az értelmi szerző, és egyben megvalósító összefoglalja a tanulságot: “Ha valami nem megy elsőre, akkor próbáld meg még 98x.”
Szerintem annyira nem fog nagyot durranni (vagy már túl is vagyunk ezen?), ha élhetek ezzel a szóképpel, de valószínű, hogy hamarosan minden hobbi fotós ismerni fogja, hiszen már 1.2 millió lejátszás felett jár, alig valamivel lemaradva az egyik ötletet adó Honda reklám megtekintéseinek száma mögött, viszont messze elmaradva a másik (a Hondának is) ötletet adó OK Go videó 29 milliós lejátszási száma mögött. Érdemes ezt is megnézni.
Van egy csomó 
