‘utazás’ címkével ellátott bejegyzések

Utazás fotó felszereléssel – jobb félni, mint megijedni

2011. május 29. vasárnap

20110529 121811 Utazás fotó felszereléssel   jobb félni, mint megijedniMegint találtam egy remek angol nyelvű írást, hasznos tanácsokkal, ezúttal az utazni készülő fotósok számára. De nem bírtam ki, hogy 1-2 gondolatot hozzá ne fűzzek a fordításon túl, ezek zárójelben olvashatók az egyes pontok végén.

Gyorsan közeleg (sőt már itt is van) a nyári utazási szezon, és sokan a nyári fotózásokat tervezgetik. Persze nem csak mi készülődünk. A nyári vakáció rengeteg jó lehetőséggel szolgál a tolvajoknak is a főszezonban. A legbiztosabb módja annak, hogy a nyaralás inkább jó képekről szóljon, mint feljelentésekről, hogyha a szokásosnál kicsit óvatosabbak vagyunk. Íme néhány tanács, amit érdemes megfogadni, ha fotó felszerelésünkkel útra kelünk.

  1. Írd fel minden holmid sorozatszámait és aztán küldd el magadnak e-mailben is egy olyan címre, amihez bárhonnan hozzá tudsz férni útközben is, ha kell. (Ne csak a telefonodba mentsd el, mert azt is ellophatják – akár a fotóstáskával együtt is.) Talán sokan még csak nem is szoktatok gondolni a gyáriszámokra, de sok szempontból nagyon hasznos tud lenni, ha kigyűjtöd őket. Először is, ha tényleg ellopják valamidet, akkor a rendőrségnek van mi alapján keresni a lopott holmit. Általában egy csinos fotó felszerelés eltulajdonítása után a tolvaj első dolga túladni rajta egy orgazdánál, egy kis kônnyű pénzért. Ezt a rendőrség is tudja, és ha megvannak a gyári számok, akkor elég jók az esélyek rá, hogy nem csak a felszerelés egy része, vagy az egész előkerül, de még a tolvajt is elkaphatják. Hosszadalmas, de ismerek valakit, akinek sikerült így mindenét visszakapni egy lopás után. És a biztosító is értékelni fogja, ha minden gyári szám megvan.
  2. Ez el is vezet a következő ponthoz: köss biztosítást a holmidra! Van amikor a lakásbiztosítás az ingóságokra is kiterjeszthető, érdeklődj a biztosítódnál! Talán túl sok adminisztrációnak tűnik, amit sosem fogsz talán használni. De gondolj arra mennyit fektették a holmidba, és mennyibe kerülne egyszerre pótolni, ha történik valami vele.
  3. A legfontosabb, amit tehetsz nem csak a fényképezőgép, hanem egyéb értékes dolgaid biztonságáért, talán a legegyszerűbb is. Soha ne ne tedd a fotós holmid a feladott poggyászodba! Sokakkal megtörtént már, hogy az érkezés után derült ki, hogy a csomagból ellopták a fényképezőgépet. (Az sem utolsó szempont, hogy ha nem is lopják el, még mindig összetörhetik annyira, hogy drágább legyen a javítás, mint az útiköltség.)
  4. Csak azt vidd magaddal, amire tényleg szükséged van. Tudom, hogy nehéz bármit otthon hagyni a sok fotós holmiból, mert bármi kellhet, de tényleg gondold át, hogy milyen képeket fogsz készíteni, és ahhoz mikre lesz szükséged. Csak egy kis családi kiruccanásra mész? Talán elég egy kompakt gép a zsebedben, és minden mást otthon hagyhatsz. Kevesebb dologot kell cipelni, és főleg kevesebbre kell figyelni, nehogy lába keljen.
  5. Keress olyan táskát, amibe biztonsági megoldásokat is beépítettek, hogy nehezebben férjenek mások hozzá a dolgaidhoz. Egyre több utazó táskába építenek be biztonsági kábeleket. Ezekkel nem csak az egyes zsebeket és zipzárakat lehet lezárni, hanem akár egy stabil korláthoz, vagy egyéb mozdíthatatlan tárgyhoz ki lehet kötni a táskát.
  6. Ne hagyd elől a dolgaid a szállodai szobában. Ahogy a mondás tartja, alkalom szüli a tolvjat. Próbálják csökkenteni a lebukás kockázatát, így általában csak azt kapják fel, ami szem előtt van, és könnyen hozzáférnek, aztán gyorsan lelépnek. Ha eldugod az értékes dolgokat, akkor nem fognak utánuk kutatni, mert minden eltöltött idő rontja a menekülési esélyeiket. Keress a dolgaidnak egy rejtettebb helyet, ahol nincsenek szem előtt, ha kimész a szobából egy ebédre, vagy egyéb programra, ahova nem viszed magaddal a fényképezőgéped. (A dolgok elrejtését fokozottan nehezíti, ha több fotós holmit viszel magaddal, mint amennyi ruhát. De a táskákat zárni, és a berendezési tárgyakhoz – ágyhoz, radiátorhoz, stb – kötni praktikus megoldás lehet.)
  7. Kérdezd meg a szálloda személyzetét, hogy az értékes dolgokat el tudják-e zárni valahova. Sok szobában van beépített széf az értékeknek, de sosem árt megkérdezni a recepción, hogy tudnak-e figyelni az értékeidre, míg távol vagy. (Ha egy komplett fotó felszerelést akarsz betenni a széfbe, akkor lehet, hogy nagyot néznek, mert ezeket a megoldásokat főleg ékszerek és egyéb drága apróságok számára találták ki.)
  8. Nem mindenki tolvaj, ezért adj egy esélyt a becsületeseknek is! Írd le a neved és elérhetőségeid egy papírra, aztán fotózd le. Ha elhagyod a fényképezőgéped, és valaki megtalálja, akkor elég valószínű, hogy megnézi a képeket. Ha van egy kocka az elérhetőségeiddel, akkor lényegesen jobbak az esélyeid, hogy visszakapd a megtalálótól. (Profiknak, és aki nem sajnálja, még praktikusabb magára a gépre – akár minden tartozékára – ráírni az elérhetőségeket. Nekem került már meg így felszerelésem – a szerk)
  9. Végül, de nem utolsó sorban, ne legyél könnyelmű. A legtöbb fényképezőgép – és kamera – az alkalom szülte tolvajok zsákmánya lesz. A főbb turista látványosságok az alkalomra váró tolvajok első számú célpontjai. Csak annyi kell, hogy letedd a táskád, míg csinálsz egy képet, és mire a keresőbe nézel, már hült helye. Ha fotós táskát, vagy hátizsákot használsz, akkor próbáld a pántját a lábad köré tekerni, mikor leteszed. Így rögtön érezni fogod, ha valaki el akarja vinni.

Nem kell paranoiásnak lenni, de a legtöbb lopást az áldozat gondatlansága okozza. Légy éber, és szánd rá azt a pár másodpercet, hogy figyelj oda a holmidra. Ezzel megspórolhatod azt a szörnyű érzést, mikor rájössz, hogy a spórolt pénzedből vett cuccok épp úton vannak egy orgazdához.

Még egy érv a repülés ellen…

2010. november 5. péntek

Ferihegy Még egy érv a repülés ellen...Eddig se szereztem repülővel utazni, de a korábban leminősített laza Ferihegyi biztonság helyébe lépett új szigor számomra csak újabb érv, hogy a jövőben se nagyon vágyjak rá.

Fontos a megfogalmazás: repülni szeretek, se a magassággal, se a bezártsággal nincs semmi bajom. De a repülővel utazás mégis szörnyen bosszant. Különösen sok fotós holmival…
Részben, mert ha nem ablak mellé szól a jegyem, akkor pont ugyanolyan unalmas, mint a csatorna alatt száguldani egy vonattal. De még ennél is jobban bosszantanak általában a nem ritkán teljesen értelmetlen biztonsági intézkedések. Hogy ezt nem lehet felvinni a gépre, meg azt nem lehet, és különösképpen, hogy ekkora meg akkora lehet csak a csomagja az embernek. Ráadásul ezeknek a szigorú előírásoknak a jó részét országok, repterek és légitársaságok más-más módon szabályozzák, csak hogy lehessen még egy kicsit szivózni – na meg fizettetni – az utassal. Hogy adnak-e enni, vagy lehet-e a gépre vinni ételt-italt, az nem izgat. De hogy milyen rendszerben és hogyan adnak el jegyet, lassan most már álló helyekre is, vagy éppen mennyi és milyen súlyú, méretű csomagot adhatok fel, és vihetek kézben a gépre.

Most egyre komolyabb (főleg bulvár) sajtóvisszhangja van az új, szigorított Ferihegyi biztonsági előírásoknak. Vetkőztetés, motozás, nemi szervek tapogatása, stb. Kíváncsi lennék vajon a poggyász-szarka statisztikákat hogyan befolyásolja mindez, de aligha lesz róla kimutatás, eddig és most hány utas táskájából tűnik el ez-az – vagy a komplett csomag. Hogy mennyi törik ripityára a “gondos csomagkezelés” során, az meg valószínűleg megbecsülni sem lehet.

A biztonsági ellenőrzésektől sosem féltem. Főleg mert nem járok fegyverrel, és nem hordok egyéb illegális dolgokat sem magammal. Sőt olyan szempontból is szerencsés vagyok, hogy engem valószínűleg molesztálni se akar senki. De maga a procedúra, és különösen repterekre jellemző szőrözés, hogy még az övet is húzzuk ki akkor is, ha nem csipog be, a cipőt is vegyük le, akár van benne fém, akár nincs.  Az igazi gond meg az, hogy aki tényleg el akar téríteni egy repülőt, az be fogja tartani az előírásokat, és mégis megteszi, amit akar.

Kapcsolódó hírek:

Utazáshoz milyen bőröndöt?

2010. október 18. hétfő

 Utazáshoz milyen bőröndöt?Tegnap körbejártam a legtöbb áruházat, de a bőrönd kínálat kiábrándító. Tudom, bőröndöt az ember ne a gazdaságos hipermarketben vegyen, hanem szaküzletben.

Nekem valahogy a ruhás bőrönddel szemben nincsenek nagy elvárásaim. A legutolsó 1500 forintos tajvani darab tökéletesen megfelelt, míg különböző részei – végül a kereke – le nem tört, teljesen használhatatlanná téve. De még mindig jobban megéri minden ötödik utazáshoz venni egyet 1500-ért, mint egyszer venni egy normálisat 10-20x ennyiért, és aztán ritkán használni.

A másik gondom ezzel a bőrönd kérdéssel, hogy ha már komolyabb összeget kiadok érte, akkor tényleg valami komolyabb bőröndöt fogok legközelebb venni. Netán (mégegy) olyat, amiben a fotó felszerelés is biztonsággal utaztatható.

Most is van egy ilyen, abszolút biztonságos fotós bőröndöm, abban szokott utazni a fotó felszerelés. De ha a ruhás bőröndökből még az 1500 forintos kínait is épp 10 ezerért árulják, akkor megtoldom ezt az összeget, és veszek mégegy fotós bőröndöt. Amiben a fényképezőgép biztonságosan utazik, abban a ruháim se fognak gyűrődni.

Különben is tapasztaltam egy párszor, hogy a reptéri személyzet hogyan bánik a bőröndökkel. Egyik utazás során az utitársakkal együtt figyeltük a gép ablakából, ahogy épp repült a nagy sárga bőrönd….majd kicsomagoláskor konstatáltuk, hogy a könnyű szerkezetes aluminium állvány ripityára tört benne. Azóta láttam már táskák állva csomagok után kotorászó rakodó munkást, és sok érdekességet.

De ami mindig is igazán zavart a reptéri poggyász kezelésben, hogy félő, előbb ellopják a táskából az értéket, mint az összetörhetne. Az ellen meg nem véd se ütés álló bőrönd, se biztosítás.

Navigáció külföldön

2009. október 19. hétfő
iNav iphone navgation hand Navigáció külföldön

Navigáció iPhone-on

Imádni való telefon az iPhone, de a navigációs lehetőségeit eléggé meg tudja lőni az Internet hiánya. Ez pedig külföldön – ahol leginkább kellene a navigációhoz segítség – elég komoly gondot tud jelenteni. Ráadásul számomra a navigáció nem egyszerűen csak a közlekedéshez szükséges, hanem a képek elkészítésének támogatásához, hiszen egyaránt fontos hogy odataláljak, ahol a képeket el kell készíteni, mint a készítésének helyét utólag meghatározni.

  • Van az iPhone-ban beépített Google térkép, ami gyakran elég is, csak legyen hozzá Internet a térképek letöltéséhez.
  • Van egy kellemes OffMaps nevű program, ami szintén az Internetről dolgozik (ha hagyják). Ezzel azonban már mód van a térképek elmentésére is. Így elvben akár Internet nélkül is tudjuk használni. Csak elvben, mert a gyakorlatban a keresés funkció csak Internetkapcsolat esetén érhető el. Azt egyelőre nem értem, hogy minek neki Internet ahhoz, hogy a lementett London térképen megtalálja a Big Bent, amit én a térképet tologatva öt perc alatt megtaláltam feliratként is….de ő csak Internettel akarja.
  • És van persze iGO navigációs program. Kicsi, kedves, okos és magyar fejlesztés. Bármennyire jók is az iPhone egyéb ilyen irányú képességei, mégis csak meg kell venni a külön alkalmazást, hogy odataláljunk, ahova kell.
  • Vannak persze más navigációs szoftverek is az iPhone-ra, de az iGO bizonyult eddig a legjobb választásnak. És különben is, támogassuk a hazai szoftver ipart!

Nem szeretem az alagutakat!

2009. október 17. szombat

“Látom a fényt az alagút végén – remélem, nem a vonat az!”

 Nem szeretem az alagutakat!

EuroTunnel vonat - iPhone fotó

A legfőbb érvem amellett, hogy busszal mentem Angliába, hogy a busz kompon átúszik a csatornán, ami jó program és szép látvány. Igaz magában is majdnem annyi időt vesz igénybe, mint egy átlagos Bp-London repülőút. De legalább a látvány jó, a környezet érdekes.

Minden esetre ezúttal nem kompoztunk, hanem felgurult a busz egy vonatra és átszáguldottunk a csatorna alatt épült alagúton. Ez elég gyors és hatékony, de mondhatni ingerszegény megoldás a hajóúthoz képest. Ráadásul oda-vissza ugyanúgy a csalagúton át mentünk. Másodszorra már átaludtam az egész utat.