Kicsit ma is farigcsáltam a blog megjelenésén, így már nem csak a Facebook felhasználók tudják azt Lájkolni, hanem kapott az oldalsáv egy Google +1 gombot is, így akinek van már Google+ hozzáférése, az +1-elheti is a blogot. Sőt, hogy az a +1 gomb se árválkodjon a Like felett, tettem ki egy Twitter gombot is. Már csak azért is, hogy javítsam a Twitter statisztikákat, mert állítólag a Google+1 gomb gyorsabban terjed, mint a Twitter gomb.
Aki kedveli a blogomat, és korábban már lájkolta, az most bökjön rá ezekre is, mert elég szánalmasan néz ki a 883 like mellett egyetlen árva +1 és még inkább, hogy senki sem tweetelt róla (legalábbis mióta a gomb kikerült). Remélem, hamarosan ezek a számok is olyan szépek lesznek, mint a Facebook lájkok. De aki még nem is lájkolt, az is tegye meg!
Mellesleg, akinek a Like (ejtsd Lájk) magyar ragozásával és helyesírásával gondja volt, az a +1eléssel kezdhet vért izzadni. Minden esetre továbbra is igaz a mondás:
“A Facebook az egyetlen hely, ahol lájkolással fejezheted ki részvétedet valaki halálhíréről.”
Becsapós levél érkezett ma a postafiókomba, látszólag a Twittertől. Arról értesít, hogy új üzenetem érkezett (mindjárt négy is), amiket az alábbi linkre kattintva nézhetek meg…
A levél szépen dekorált, teljesen szokványos Twitter üzenet stílusú levélnek tűnik, a link is tegy twitter.com kezdetű cím. Viszont mikor a linkre vittem az egeret, a kis előugró tooltipben megjelent a valós link, ami egy egészen más, még véletlenül sem twitter oldalra mutatott.
Nem lepődtem meg, és nem si akartam rákattintani, de gondoltam érdemes lehet másokkal is megosztani, nehogy valaki elkövesse:
Sosem ajánlott levélben levő linkre kattintani, még ha látszólag az általunk használt banki, közösségi, üzenetküldő, vagy egyéb rendszer küldte is a levelet.
Tessék szépen bejelentkezni a szokásos módon, és ha tényleg van ott üzenetünk, azt úgyis jelezni fogja a rendszer. Ilyen szempontból az egyre népszerűbb rövid URL-ek (pl: bit.ly, nyti.ms, goo.gl, j.mp, stb) is egyre veszélyesebbek, hiszen nem látjuk hova is vezetnek.
A bíróság előzetes meghallgatásán az óév utolsó napjaiban Pauley bíró helyben hagyta Daniel Morel szerzői jogsértési követeléseit. Az AFP, Getty Images és más perközösségben együttműködő alperesek azt kérték, hogy a bíróság vesse el a felperes Daniel Morel szerzőjogi követeléseit. Stratégiájukat arra alapozták, hogy a fotós a Twitteren (pontosabban annak Twitpic szolgáltatásán) osztotta meg fotóit a Haiti földrengésről.
Pauley bíró nem találta bizonyítottnak, hogy az AFP és a társult ügynökségek rendelkeztek volna a fotók közléséhez szükséges hozzájárulással a fotóstól. A bíró a fotós Digital Milleniumi törvényre vonatkozó követeléseit sem volt hajlandó elvetni, vagyis az ügynökségeknek azért is bíróság előtt kell majd felelni, hogy az eredeti szerző helyett mást tüntettek fel a fotók forrásaként, ami akár többszörözheti is a per végére kiróható büntetési tételt.
Az előzetes meghallgatáson a bíró nem hoz ítéletet, így a meghallgatás eredménye csupán a vádpontok tisztázása, melyet követően a felek lehetőséget kapnak érveik és bizonyítékaik felvonultatására. A tárgyalás ezzel lényegében zöld utat kapott, ha addig nem tudnak megegyezni a fotóssal, amire eddig nem került sor.
A Twitter szabályzat félreértelmezése
Az ügy alperesei – köztük első sorban az AFP és a Getty Images – azzal érveltek, hogy a Twitter felhasználói szabályzata mentesíti őket a szerzőjogi követelésektől. Az AFP szerint ami a Twitteren megjelenik, azt bárki szabadon felhasználhatja (és tovább értékesítheti), akinek van Twitter hozzáférése.
A bíró azonban elutasította az AFP ezen érvelését, ami szerinte a szabályzat téves értelmezése. A kérdéses felhasználási feltételek elfogadása ugyanis a Twitter, és annak partnerei számára biztosít felhasználási és továbbtejresztési lehetőségeket a feltöltött tartalmakra vonatkozóan. A felperesek azonban sem üzleti partnerei, sem előfizetői nem voltak sem a Twitter, sem a Twitpic szolgáltatásnak, mindössze felhasználói. Ennél fogva a felhasználói szerződés nem jogosítja fel őket a Twitteren talált tartalmak felhasználására.
A Digitális Milleniumi törvény
Morel egyik vádpontja – a sok közül – hogy az alperesek nem csak az engedélye nélkül használták fel a fotóit, hanem azokat más szerző neve alatt közölték, és szándékosan eltávolították a képek forrására vonatkozó adatokat. A Digital Millenium Act kifejezetten tiltja a digitális fotók bármely forrás azonosító adatának szándékos eltávolítását.
Morel ugyan nem vízjelezte a Twitterre feltöltött képeit – ezzel meg is próbáltak érvelni a vádja ellen – a bíró azonban helyt adott annak az érvnek, hogy a Twitteren a megosztó személy neve, ami alatt a közzé tett anyagok megjelennek maga is digitális forrás megjelölés, és ennek szándékos elhanyagolása kimerítheti a Digital Millenium Act megsértését.
A hamarosan folytatódó – vélhetően számos precedenst teremtő – per az év legizgalmasabb szerzőjogi döntéseivel kecsegtet, ami sok tekintetben új irányt mutathat az Interneten terjedő fotók használatával, és a velük kapcsolatos jogsértési ügyek rendezésével kapcsolatban.
Én továbbra sem értem, hogy az AFP és a Getty Images ebbe a kellemetlen pereskedésbe miért ment bele a szokásos ügymenet szerinti képvásárlás, vagy egy idejében eszközölt peren kívüli megállapodás helyett (ez utóbbi még mindig nem késő, de már aligha fognak viszakozni).
A Dél-New Yorki Bíróságon elnöklő Pauley bírónak cseppet sincs egyszerű dolga ezel az üggyel, de a felperesként szereplő AFP sem biztos, hogy tudja milyen fába vágta a fejszéjét. Bár a francia hírügynökség előbb megvenni próbálta Moreltől a kérdéses fotókat, végül egyszerűen ellopták, tartja Morel és ügyvédje. Érvelésének egyetlen támadható pontját a Twitter/Twitpic jelenti, mivel Morel a képeket megbízható postagalambok helyett a Twitteren csiripelte világgá. Az AFP így most azzal érvel, hogy ami a Twitteren megjelenik, az szabadon felhasználható.
Az elmélet szép, és valahol még jogosnak is tűnhet az ügynökség jogásának tálalásában. Ugyanakkor a korrekt megközelítéstől igen messze van. Ahogyan a British Journal of Photography is rávilágít, a jogi vita lényegében szavakon lovagol, hogy a Twitter/Twitpic (azóta módosított) felhasználói feltételeiben hol miért szerepel többesszám, illetve milyen felhasználást emleget, és kit ért harmadik személy alatt. Az AFP ügyvédje kákán keresi a csomót és a bíróság segítségével próbál értelmezést találni a leírt szövegnek, hogy kiskapuként használhassa.
Az ügy érdekesebb kérdése szerintem morális, hogy mi is az AFP célja az egésszel, amit egyre inkább úgy gondolom, maguk sem tudnak. Elvégre az AFP hivatalból foglalkozik fotók beszerzésével, és értékesítésével. Nem utolsó sorban pedig rendszeresen síkra szállnak saját képeik szerezői jogainak védelmében. Éppen ezért, mivel nem csak szokásaik, protokolljuk, de még az erőforrásaik is meglennének a helyzet elegáns kezelésére: elismerni, hogy a képeket Morel készítette (ezt meg is tették még mielőtt törölték azokat az ügynökségi rendszerből), kifizetni az ilyenkor szásos honoráriumot, és lezárni az ügyet. Ez lenne a hírügynökségeknél (és így az AFP-nél is működő) szokásos ügymenet – ahogy több más ügynökség is eljárt Morel esetében is.
Ehelyett az AFP, a hosszabb, rögösebb, jogi utat választotta. Aligha a tucatnyi kép piaci értéke, vagy a presztizs veszteség állhat a dolog mögött. Talán valami mögöttes szándék, a dac, vagy a szűklátókörűség? Az általuk indított per ugyanis könnyen fordítva sülhet el. Hiszen jelen esetben maguk remélik, hogy a közösségi média használata majd feloldozást ad az illegális felhasználás vádja alól. Nyilván jól jön majd nekik egy szép napon, ha újra értékes képek jelennek meg egy közösségi rendszerben valamilyen katasztrófáról. Az sem kizárt, hogy talán az AFP stratégiai partnere, a Getty Images már most is jó lehetőségeket lát a megosztott képek értékesítésében, ahogy a Flickr-re is kiterjesztették működésüket egy ideje (bár ott a fotósokkal külön szerződött formában).
Amivel viszont nem számolnak sem az AFP-nél sem a Gettynél az ügy kapcsán, hogy egy esetleges feloldozó határozat egy csapásra nem várt liberalizációt hozhat a világhálóra, aminek (mások mellett) ők is elszenvedőivé válhatnak. Karakán kitartásuk könnyen ellenükre is fordulhat. Egy a szerzői jog hatályát felfüggesztő korlátozó ítélet akár az ügynökségi tartalmak megosztását is teljesen szabaddá tehetné, ami ellen egyébként saját jól felfogott üzleti érdekeik védelmében maguk az ügynökségek (élen az AFP-vel és az AP-vel) nem is hajlandók. De akkor mégis mit remélhetnek ettől a pertől?
Pénteken láttam a Médiablog írását a Flipboardról, és egész hétvégén szinte csak ezzel kísérleteztem az iPaden. Nos mit mondhatnék? Remek alkalmazás, kellemes megoldás, de elég komolyak körülötte a szerzőjogi (és etikai) kérdések.
A Flipboard (App Store link) egyedi algoritmussal csomagolja látványos, iPad barát formába az eddig is előszeretettel böngészett Twitter és Facebook link megosztásainkat. Lényegében magazint csinál az ismerőseink által megosztott linkekből. Méghozzá egy tartalmilag a barátaink – és saját érdeklődésünk – által szerkesztett magazint, amiben kedvünkre lapozgathatunk, olvashatunk kivonatokat, vagy akár a teljes cikkeket, és kedvelhetjük (csúnya szóval lájkolhatjuk), amiket mások ajánlanak. Kicsit olyan, mint egy irtó látványosan formázott RSS olvasó és majdnem pont ezt is csinálja. A különleges pedig éppen az benne, hogy mindezt automatikusan végzi el, nem kellenek hozzá tördelők, művészeti vezetők, és egyéb szakemberek, akik kidolgozzák a layoutot, és minden egyes számot megosztott oldalt betördelnek. És a végeredmény egészen hatásos, és barátságos, és jelenleg versenyképesnek tűnik a legtöbb magazin iPad megjelenésével….mindezt ingyen.
Economist cikk a Flipboardban
A kezelése tényleg nagyon egyszerű, a látványa tényleg lenyűgőző, az egyetlen gond vele, hogy a hivatkozott oldalból veszi az információt, a képeket, a szöveget, minden tartalmat. Ez pedig megalapozott szerzőjogi aggályokat támaszt. A készítők azt mondják, hogy ők csak az oldal egy részét töltik le, és ha valaki kíváncsi a teljes tartalomra, az ugyanúgy ellátogathat az eredeti oldalra, mint az RSS olvasók esetében. A tartalomszolgáltatók viszont joggal reklamálnak, hiszen az RSS-nél ők szabályozhatják, hogy mi jelenik meg a feedben. A Twitter és Facebook linkajánlásnak pedig éppen az volt eddig az értelme, hogy csak a hivatkozott címet osztja meg az ember, és aki a tartalomra is kíváncsi, az az eredeti oldalra látogat el (nem utolsó sorban megjelenítve az ott beágyazott egyéb tartalmakat és reklámokat). Ez az újsszerű megoldás viszont ha úgy tetszik ellopja a weboldalak elől a látogatókat, és a saját alkalmazásban tartja őket, ott megjelenítve a más oldalról átvett tartalmat (még ha ez csak részleges tartalom is).
Engem felhasználóként nagyon zavar a Flipboardban, hogy egy rövid kis összefoglalóra kattintva az alkalmazáson belül valamivel bővebben jelenik meg, de még mindig nem a teljes tartalom, és egy újabb gombnyomás kell hozzá, hogy végre az eredeti oldalra látogatva a teljes tartalom megjelenjen. Ha ezt a köztes lépcsőt kiiktatnák, szerintem a felhasználói élmény is javulna, és az eredeti tartalmat szolgáltatók is nyugodtabbak lennének.
Big Picture galéria a Flipboardban
Különösen a képes tartalmakra igaz a szerzőjogi aggály, hiszen a képeket így a Flipboardban is meg lehet nézni egy tetszetős albumként, amihez nem kell ellátogatni az eredeti közlő weboldalra. Ez egyrészt meghamisíthatja a látogatottsági adatokat, másrészt csökkentheti a reklám megjelenések és bevételek mértékét is. Persze látogatóként, felhasználóként ezzel nekünk nem kell foglalkoznunk egészen addig, míg újabb remek galériák nem szűnnek meg, mert a szerkesztők úgy látják, hogy nincs rá olvasói igény.
Mintha fotóalbumot lapoznánk
Mindez mit sem von le abból a sikerből, amit a Flipboard készítői elértek. Látványos, kényelmesen használható, tetszetős alkalmazás a webet egyre nagyobb mértékben behálózó rövid linkek és megosztások hálójából. Reméljük, hogy végül valami olyan születik belőle, ami nem csak a készítők, és a felhasználók számára jó megoldás, hanem a tartalomszolgáltatók számára is.
Kiegészítés:Doransky is megemlékezett pár remekbe szabott gondolat erejéig az iPadről és a Flipboardról. Szerintem érdemes elolvasni az eszmefuttatását, bár szerintem ez a fajta technikai informatika szemléleti átalakulás, amiről ír kevésbé a Flipboard alkalmazáshoz, mint inkább az iPad egyedi termékkategóriájához kapcsolódik.
Lényegében erről próbáltam írni már az iPad bejelentésekor. És az ezzel kapcsolatos nézeteim azóta sem változtak. Sőt teljes mértékben igazolva látom, mióta magam is naponta használom az iPadet.
Kicsit ma is farigcsáltam a blog megjelenésén, így már nem csak a Facebook felhasználók tudják azt Lájkolni, hanem kapott az oldalsáv egy Google +1 gombot is, így akinek van már Google+ hozzáférése, az +1-elheti is a blogot. Sőt, hogy az a +1 gomb se árválkodjon a Like felett, tettem ki egy Twitter gombot is. Már csak azért is, hogy javítsam a Twitter statisztikákat, mert állítólag a Google+1 gomb gyorsabban terjed, mint a Twitter gomb.
Becsapós levél érkezett ma a postafiókomba, látszólag a 
