Szombat óta töröm a fejem, hogy mit és hogyan fűzzek a fegyveres rendvédelmi dolgozók tüntetésézez. Politikailag nem akarok állást foglalni, mert ez nem politikai blog. Marad a szokásos szemszög, a sajtófotósoké…
Na de melyik sajtófotósoké? Többet is ismerek, akik évekig tűzoltóként, mentősként vagy rendőrként dolgoztak, mielőtt a sajtóba kezdtek fotózni. Sőt némelyikük már kiszállóban van, vagy ki is szállt a fotózásból, mert ahogy a szolgálati illetményből, úgy a fotós bérből se tud megélni. A szombati tüntetésen mondta egy ex-tűzoltó: “ma a magán szektorban dolgozom, és ötször annyit keresek, mint amennyiért vonultam”. Ő se fotósnak ment, az is biztos…
A BKV sztrájk idején azt javasoltam a fotós szakmába készülőknek, menjenek inkább buszvezetőnek. Most nem mondom, hogy menjetek inkább tűzoltónak (vagy rendőrnek, mentősnek, börtönőrnek, katonának, vadakat terelő juhásznak). Viszont a bérviszonyokat elnézve még mindig a Meki órabére marad az etalon, nem is beszélve a tervezhető munkaidőről, és a jutalom falatokról.
Ahogy a sajtó zöme, így én is a tűzoltókat emelem ki a tüntetők közül. Részben mert az ő tüntetésük volt a leglátványosabb – ami fotósnak nem utolsó szempont. Mitöbb szerintem a két szakma között van némi hasonlóság is (remélem ez a kijelentés nem sértő számukra). Ők is nagy és nehéz, sőt drága felszereléssel járnak dolgozni – sőt tüntetésre is. Ahogy a profi fotósok, úgy ők is az a fajta, akik arrafelé rohannak, amerről mások menekülnek. Válogatni meg nem nagyon lehet, hogy kinek mihez van kedve, ahova küldik az embert, ott dolgozik, és azt csinálja, amit muszáj. Persze egy tűz, baleset, vagy katasztrófa után a fotósok leadják a képeiket, és másnap (vagy még aznap) egy sajtótájékoztatóra mennek, interjúra, a Parlamentbe, vagy éppen temetésre. A tűzoltók pedig várják a következő riasztást, az újabb balesetet, tüzet, katasztrófát. Mi fényképezzük a munkájukat, mikor ők segítenek, életet mentenek, vagy ha csak gyakorlatoznak, és most már akkor is, ha tűntetnek.
Egy tűzoltóval beszélgettem nemrég, ő mondta, hogy nem alkot semmit. Nincs terméke a munkájának, ami hozzájárul a GDP-hez, nem tudja majd a gyerekeinek megmutatni, hogy mit is csinált, mert nem hoz létre maradandót. Legfeljebb annyit mondhat, hogy itt mentett meg egy életet, vagy ott mentett ki valakit a vízből, vörösiszapból, ott mentett ki valakit egy autó roncsból, amott pedig a kezei közt halt meg valaki. De ezek mind kézzelfoghatatlanok más számára. Elszálló szavak, amik rosszabb esetben kesergés, vagy hencegés látszatát keltik a másiknak, talán még annak is, akit megmentettek. Mint mondja, nincs alkotás, nincs termék, még egy fotó sem.
Kicsit önigazolás szerű, de a sajtófotósok pont ezt teszik, dokumentálják többek közt az ő munkájukat, hírét viszik azoknak a dolgoknak, amikről nélkülük nem tudnának az emberek. Ilyen például a fegyveres dolgozók tüntetése is. A tüntetésen többen tiltakoztak – nem ok nélkül – hogy ne fotózzuk őket (az egyenruha viselet körüli felhajtás miatt meg is értem őket). De a sajtó feladata, hogy hírét vigye annak, hogy a tűzoltók életet mentenek, vagy hogy a tüntetők tüntetnek. Mert különben csak az a néhány ember tudna róla, aki a környéken lakik, vagy épp arra járt, mint az idegenvezető, aki szombaton leleményesen lefordította a helyzetet túrista csoportjának, mikor azok meglátták a Hősök terén gyülekező – akkor még jobbára csak tűzoltókból álló – tömeget, és a forgalmat elterelő rendőröket: “EU delegációnak zárják le az utat”.
Hogy ne csak a sajtóban megjelent anyagokat linkeljem, ajánlom mindenkinek a témában megjelent blogbejegyzések tanulmányozását is, melyek szerint Óriási hibát követtek el a tűzoltók, Ez a vonat most van indulóban, illetve Inkább a víz follyon, mint a vér… (sajnos ez utóbbi csak ismerősök számára olvasható).
Rendvédelmi dolgozók tüntetése
A nagyobb online lapok (Origo, Index, HVG – tud még ilyet valaki?), és az MTI, ahogy ilyenkor lenni szokott, most is élőben, percről-percre tudósított a tüntetés részleteiről. Folyamatosan bővülő, állandóan frissülő hírekkel, és képgalériákkal jelentkeztek az világhálón keresztül tájékozódó olvasóknak.
Egyértelműen Stiller Ákos volt a leghiperaktívabb – vagy ha már szakszervezet, szakmai érdekvédelem és hasonlók, akkor legkizsákmányolhatóbb? – fotóriporter, aki nem csak egyszerűen végigfotózta a tüntetést, és a történésekről élőben, folyamatosan küldte képeket, hanem mindjárt három féle galériát is előállított kiadója három két kiadványába.
Egy gyorsan, mobiltelefonnal készült helyzetjelentése folyamatosan frissült a HVG oldalán, míg két másik anyaga a HVG Nagyításában és a Hírszerző Reflektorában jelent meg.
A szakma és a többi lap munkatársai csak reménykedhetnek benne, hogy a jelenlegi átalakuló média viszonyok miatt nem válik számunkra (is) aktuálissá a “viharlámpa installálás”, mint más multifunkciós fotóriportereknek. Persze a kezdeményezés már él, törekvés van rá, de nem működik igazán. Reméljük a döntéshozók is belátják, hogy a minőségi munkához nem lehet egyre több munkát sózni egyre kevesebb bérért dolgozó emberekre. Sem tűzoltókra, sem fotósokra (és persze másokra sem).
A tüntetésről megjelent galériák:
1991 óta ezen a napon emlékeznek meg Szent Flóriánról, a tűzoltók védőszentjéről.
