“Attól, hogy paranoiás vagy, még követhetnek.”
Ha már zsinórban csak filmajánlók követik egymást, álljon itt egy mai kedvenc is: Hétfő este Közellenség a Viasat 3-on. Alig fél évvel azután, hogy legutóbb vetítették, ismét műsoron, így a film részleteit és az előzetest elég lesz csak belinkelni. Tessék megnézni Jerry Bruckheimer remek filmjét!
“Spórolj, hogy meleg helyen halhass meg!” – Nathan Muir, Kémjátszma
Mivel kedvelem ezt a filmet, ezért már jó ideje tervezem, hogy Interneten megrendelem a Kémjátszma című filmet DVD. Most mindössze 990 Ft (ÁFÁ-val együtt). Elég barátságos ár, de eddig nem került még sor rá, és épp most megy a tv2-n, így ideje írni róla pár sort (persze ezeket a sorokat már korábban meg akartam jelentetni róla, most a TV műsor csak apropó hozzá. Most inkább nézem a fimet, ahelyett hogy blogolnék. Aki még nem látta, az a film után olvassa csak tovább.) Annak idején 2001-ben (de rég volt) láttam még moziban, és már akkor megfogott, mert szerintem egy jó film. Nem csak azért akarom megvenni, mert olcsón beszerezhető. Általában nem az akciós dolgokra bukom….sőt a post végére remélhetőleg az is kiderül, hogy filmekben sem feltétlenül.
A film szakít a szokásos kémfilm divattal, és nem lövöldöznek, rohangálnak, robbantgatnak benne agyba-főbe, mint egy tank. Nem számoltam össze, de azt hiszem, hogy kevesebb fegyver dördül el benne a film 126 perce alatt, mint egy átlagos James Bond film főcím előtti tíz percében. A szintén remek történet és cselekmény vezetésű Közellenség rendezője Tony Scott ismét a hírszerzés világából dolgoz fel egy újabb történetet.
Ezúttal egy CIA műveleti tiszt kalandjait ismerhetjük meg (a film hivatalos honlapja), szokatlannak tűnő visszaemlékezések sorozatán keresztül. A legtöbb ismerősömet, aki látta, az zavarta a filmben leginkább, hogy “nem történik benne semmi”. A szereplők jobbára ülnek egy irodában a CIA igazgatóságán és beszélgetnek róla, hogy hogyan hagyják cserben egy fogságba esett emberüket (Tom Bishop szerepében Brad Pitt) a terepen, akiről csak a főszereplő (Nathan Muir szerepében Robert Redford) visszaemlékezéseiből tudjuk meg, hogy egyáltalán kicsoda, és hogy keveredett bajba. De a visszaemlékezésekben is csak ülnek és beszélgetnek. Hol kelet-németországi, hol bejrúti, hol vietnámi kocsmákban, hol éttermekben, hol egy budapesti háztetőn, de mindig csak ülnek és beszélgetnek, sehol semmi akció. Ízlések és pofonok. Szerintem ez így is érdekes. Sőt pont így érdekes, mert így meséli el a történetet, ami csak veszítene hitelességéből, és érdekességéből ha Pitt és Redford párbeszédei helyett Stallone és Schwartzenegger akció jeleneteit látnánk, még ha mindkettőnek sikerült is pár jó filmet készítenie, bár én főleg a humorosabb alkotásaikat kedvelem.
Kémfilmben viszont ez a stílus eddig szokatlan volt a szintén Redford által jegyzett Keselyű három napja óta. Inkább regényben tudom elképzelni, mivel abban a formában rendszeresen találkozom vele. Első sorban természetesen Tom Clancy klasszikussá vált kémregényeiben, amiket pont azért nem sikerült kellő hűséggel megfilmesíteni, mert egyrészt annyira bőségesen és részletesen leírja a dolgokat, hogy csak telefonkönyv vastagságba sűríthető, másrészt meg mert pont az akciót szokták inkább kiemelni belőle, mint a sztori intellektuálisabb részét, ami a lényeget szokta adni. De ez a film a mozi vásznon s remekül mutat, és reményt ad, hogy a pletykákban emlegetett Clancy film folytatásokat is hasonló igényességgel valósítják majd meg, és nem csak akció kivonatok készülnek.
A film történetét felesleges lenne elmesélni, hiszen az előzetes is jól összefoglalja a lényeget, és a Port.hu, az Index és az akkor még létezett Internetto cikkei elég jól körbeírják, hogy mit láthatunk. Korholhatnám én is egy pár sorban a filmet, amiért a jelenleg épp felújítás miatt részlegesen lezárt Szabadsághíddal, és az azóta már történelemmé vált UV villamosokkal díszített Budapesti panorámát Kelet-Berlin felirattal szerepeltetik, de ezt már annyian megtették helyettem, és engem az se zavar annyira, hogy Casablancán forgatták a bejrúti jeleneteket. A filmgyártás már csak ilyen, azt sem hiszem már jó ideje, hogy akit lelőnek a filmben, az nem tűnhet fel másikban. Sőt attól sem áll égnek a hajam, hogy a filmekben elképzelhetetlen módokon képesek fényképezőgépet használni. De pont emiatt születhetnek olyan remek írások, mint az amelyikből kiderül, mit nem tudnánk a fotózásról az amerikai filmek nélkül…
UI: A fotók forrása Universal Studios.
“Ha tényleg üldöznek, az nem paranoia…”
Újabb megérzés, hogy pont akkor jutott eszembe emlegetni ezt a filmet, mikor épp adják a tévében. Úgyhogy kis film ajánlóval nyitom a hetet. Sajnos én épp úton leszek Angliába, ezért kénytelen leszek megvenni DVD-n, ha látni akarom, de azt hiszem, hogy azt a három ezer forintot megéri. Aki meg előbb tesztelni szeretné, hogy milyen film a Közellenség, vagy nem szán rá ennyit, az nézze meg hétfő este a Viasat 3-on (2009. május 18. 21:05).
Tony Scott pergő ritmusú, izgalmas, érdekes, akciódús, de nem háborús, lövöldözős kémfilmje az emberi szabadság és a modern világ viszonyáról. Hogy mennyit érünk, ha valakik egy kicsit megkavarják a nyilvántartásokban a személyes adatainkat, bankszámláinkat, és hogy vajon meddig terjedhetnek a kormányzat intim szférát korlátozó, abba beavatkozó jogosítványai. Egy érdekes, és a készítése óta eltelt 11 év alatt sem igazán elavuló kérdés sorozat, illetve egy üldözési történet, aminek az elemei mára mind elérhetők akár civilek számára is. Persze tilos mások lehallgatása, és szerencsére személyes adatokat se tudunk annyira könnyen lekérdezni, mint a CIA vagy egyéb nemzetbiztonsági szolgálatok. De azért a Google kereső, a Google Térkép és a Google Street View, illetve a mobil informatika, és a távközlés fejlődése egy sor olyan technológiát adott civil – sőt akár terrorista – kézre is, amik ebben a filmben, és készítésének korában (még az ikertornyok elleni támadások előtt) kormányzati privilégiumoknak számítottak….de azóta sem láttuk őket így használni, így már csak ezért is megéri megnézni a filmet. T.J Hooker, Starsky és Hutch óta sok futkározós üldözési jelenetet láttunk már mindenféle kameraállásból, de ez volt az a film, ahol – talán először, és talán azóta máshol sem – láthattuk milyen az, ha a steady cam képét műhold képpel vágják egymásra. Rendkívüli megoldások, remek ötletek, és kellemes 132 perc. Jó szórakozást hozzá!
|
|
|
|
| RSS | Hírlevél | ||
| (RSS?) (Twitter?) (Facebook?) | |||
