Fotó: Phil Noble/Reuters
Talán nem csak én szeretem (sok más mellett) a különböző sportesemények fotózásának kulisszatitkait feltáró írásokat. Ezért aztán ha némi késéssel is, úgy gondoltam mindenképp ki kell tennem, hogyan készültek a Reuters hírügynökség fotói az Atlétika világbajnokságról.
Sajnos – különösen Magyarországon – nem olyan jelentős az érdeklődés az atlétika iránt, így a legtöbb lap legfeljebb egy-egy hír erejéig szentelt némi figyelmet a világbajnokságnak, de a szokásos nagy galériák nem csak itthon, jobbára nemzetközi szinten is elmaradtak, még a kifejezetten sport lapok oldalain is. Pedig a helyszínen dolgozó fotósok most is mindent megtettek, hogy a legváltozatosabb és legizgalmasabb képeket biztosítsák minden versenyről.
A Reuters blogján nemrég a Dél-Koreába küldött stáb mutatta be, hogyan dolgoztak fotósaik a világ legjobb atlétáinak versenyén. A blogbejegyzés eredeitleg napról-napra íródott, csak sajnos én egyéb dolgok miatt elúsztam a fordításával, így csak most tudtam kitenni. Remélhetőleg úgy gondoljátok, hogy megérte lefordítanom, és nektek elolvasni.
Néhány gondolat már megjelent a blogon Usain Bolt kizárásáról, de remélem, hogy a vonatkozó részek sem lesznek unalmasak.
Első nap
Egy világbajnokság, vagy olimpia első napja mindig nagyon fontos nekünk fotósoknak, hogy megtaláljuk a különféle versenyszámok fotózásához legjobban megfelelő szögeket és pozíciókat.
Nagyon fontos, hogy kényelmes helyet találjanak, mert magasan és alacsonyan is rengeteg fotós hely szokott lenni.
Fotó: Kai Pfaffenbach/Reuters
A távvezérelt fényképezőgépeknek nagyon fontos szerepe van benne, hogy biztosítani tudjuk, nem maradunk le az akcióról. Ezek teszik lehetővé, hogy olyan helyekről készüljenek képek, ahonnan egyébként nem tudnának fotósok képeket készíteni. A célvonallal szemben általában öt fényképezőgépet telepítünk, ami lefedi mind a nyolc futópályát. Ezeket a gépeket mind egy fotós irányítja, akinek szintén a célvonallal szemben van a fotós állása. A távvezérelt gépeket bekábelezzük, hogy a képeik ethernet kábelen közvetlenül a szerkesztői rendszerünkbe érkezzenek. A sajtó lelátón ülő szerkesztők azonnal látják a képeket, amint azok elkészülnek.
Ezen a versenyen két gépet szereltünk fel a tetőre a játéktér fölé. Ezeket teljes mértékben távirányítással vezéreljük. Nem csak az exponálást, hanem a szöget is, hogy merre néz, a zoomot és az élességet is.
A Reuters csapata 9 fotósból, 3 szerkesztőből, és 5 feldolgozóból, illetve a technikai stábból áll, ők dolgoznak a dél-koreai Teguban az IAAF 2011 Atlétika világbajnokság képeinek elkészítésén. Rajtuk kívül további munkatársak segítenek a Reuters rendszerén keresztül távoli eléréssel feldolgozni a képeket.
Így nem csak a Dél-Koreába küldött munkatársak vehetnek részt a szerkesztési munkában, hanem a szingapúri, berlini, szófiai, bukaresti és belgrádi irodákból is besegítenek, hogy az ügynökség előfizetői és az olvasók a leggyorsabban hozzáférhessenek a lehető legjobb képekhez. Ezekből egy naponta frissülő válogatás látható a Reuters blogján.
Fotó: Max Rossi/Reuters
Második nap
Pörög a visszaszámlálás a jamaikai Usain Bolt újabb “kilenc és fél másodpercnyi hírnevének” kezdetéhez. Egy világbajnokság egyik napja sem fogható a második nap utolsó versenyéhez, a férfi 100 méter síkfutás döntőjéhez. Tipikusan az a versenyszám, amit hatalmas várakozások előznek meg, ami már két évvel a verseny előtt elkezdődik. Amikor az egyik világbajnok dobogóra áll, már elkezdődnek a találgatások, hogy vajon ki lesz a következő, aki képes őt megverni a következő világbajnokságon. Bár nem mindig van törvényszerűen így, de többnyire a világ legyorsabb futói csak a világbajnokságon és az olimpián versenyeznek egymással. Idén sajnos Bolt két legkomolyabb vetélytársa, Tyson Gay és Asafa Powell megsérült, és nem futnak. Így leginkább csak azt találgathattuk, hogy képes-e bármi arra ösztönözni Boltot, hogy újabb világcsúcsot fusson. A pekingi olimpián és két éve a berlini vb-n képes volt rekordot dönteni. A verseny előtt mi most 9.70-es eredményt tippelünk.
Kell a pihenés a versenyszámok között
A fotósaink számára a készülődés már a Teguba érkezés előtt elkezdődött, mivel egy csomó fejtörést okoz, hogy milyen felszerelésre lesz szükségük az egyes versenyekhez. Általában ilyenkor lepereg előttük fejben az utolsó verseny, amin Boltot fényképezték. Ebből próbálják kitalálni, hogyan ünnepli majd Bolt a győzelmét a verseny után. Ezúttal bizton számíthatunk rá, hogy lesz mit ünnepelnie. Hány fényképezőgépre lesz szükség, hogy mindenre felkészülhessek, amit várhatok tőle?
A helyszínen reggel kezdődik a készülődésünk, amikor a fotósok kijelölik a helyeket, ahonnan fotózni szeretnék a versenyt, felszerelik a távvezérelt fényképezőgépeket, és elkezdenek fejben felkészülni, hogy ugyanolyan jól szerepeljenek, mint Usain Bolt is fog. Mi ugyanúgy nyerni akarunk azzal, hogy nekünk legyenek a versenyről a legjobb képeink.
A versenyt tíz fotósunk fényképezi különböző helyekről. Az első a rajtgépek közelében van, míg az utolsó úgy 150 méterrel a cél mögött. Magasan és alacsonyan is kerestek pozíciót, többnyire az ív mögött a célvonalnál. További öt gépünk van a földön, a célvonaltól különböző távolságokra állított fókusszal, hogy megörökítsék ahogyan a győzelmét ünnepli. Van egy további fényképezőgép a tetőn, közvetlenül a célvonal felett.
A fotósaink mind a helyükön vannak, hogy az összes esti versenyt lefényképezzék, de a gondolataik már négy órával előrébb járnak, a gyorsan közelgő pillanatban, amikor a stadion a lélegzet visszafolytott csendből a startpisztoly zajára fülsüketítő robajjá változik, és kiderül, hogy a győztes…
…káosz
Valami, amit már a pályája kezdetén meg kell tanulnia az embernek, hogy mindig felkészül ön a váratlanra, és ez ma este bekövetkezett. Usain Bolt korán rajtol és kizárják.
Fotó: Max Rossi/Reuters
Ki gondolta volna valaha, hogy ez lehetséges? Egy ezred másodperc alatt változik, hogy még minden idegszáladdal a versenyre koncentrálsz, majd fotósok rohannak a pályát a célvonaltól 100 méterre elhagyó Bolthoz. Röviden: káosz. Néhány rövid perc múlva Bolt eltűnik, és mindenki próbálja magát összeszedni. Természetesen a sportolók is, akiket ugyanúgy meglepett az események alakulása, de a versenyt folytatni kell. És ezúttal egészen más mentális állapotban, hiszen újra mindenki esélyes a győzelemre. Bolt csapattársa Yohan Blake nyeri a versenyt 9.92 másodperces idővel, jóval Bolt 9.58-as világrekordja mögött.
Blake élvezte a győzelmét, és ünnepelt, de közben mind azon törtük a fejünket, hogy vajon megjelenik-e valahol a képe, hiszen a győzelmét teljesen beárnyékolja Bolt kizárása.
Harmadik nap
A Bolt kizárása okozta izgalom és meglepetés után a harmadik tegui nap reggelére visszatértek a dolgok a normál kerékvágásukba, verő fényes napsütést és tikkasztó hőséget hozva magukkal.
A futópálya közepén levő fotósállások nem sok árnyékot nyújtanak. Márpedig a 32 fok feletti hőmérséklet mellett a körülmények igazán kemények voltak a versenyzőknek, a fotósoknak, és a felszerelésüknek is.
Fotó: Phil Noble/Reuters
A hőség különösen a 3000 méteres akadályfutóknak lehetett komoly kihívás, mivel hét hatalmas kört kellett megtenniük a nap hevítette pályán, az egyetlen lehülési lehetőséget pedig körönként egyszeri vizes akadály jelentette. A nap olan erővel sütött ma, hogy azt el sem tudtuk képzelni. A vizesárok szélére telepített távvezérlésű fényképezőgépeink, amikkel a vízbe ugró atlétákat szoktuk megörökíteni, általában csurom vizesek, mikor begyűjtjük őket. Most viszont csont szárazak voltak, és csak a lencsére száradt foltok jelezték, hogy egyáltalán vízesek lettek.
A legnagyobb gondunk ma reggel az volt, hogy a felszerelést működőképesen tartsuk. Legjobban a laptopokat viselte meg a hőség. Az sem sokat segített, hogy különleges árnyékolókat használtunk, és igyekeztünk asztalok alá elrejteni őket. A négy órás műszak végére mindegyik elkezdett lassulni, a ventilátor küzdött, hogy üzemi hőmérsékleten tartsa az alkatrészeket, amik majdnem olyan tempóval kezdtek megfőni, mint a gépeket használó fotósok.
A pálya külső szélén, és magasabban elhelyezkedő fotósaink számára a nap remek lehetőségeket teremt, hogy változatos képeket készítsenek erős árnyékokkal a kék futó pályán. Az atlétika remekül fotózható sport, különösen egy ilyen nagyszabású versenyen, mint ez is. De ha nem vagy elővigyázatos, akkor csak egy unalmas akciót-reakciót dokumentáló képsorozattá válik. Itt jön képbe a fotós kreativitása, Különböző objektívek és technikák használata, újabb és újabb szögek keresése segít, hogy még érdekesebb képek készüljenek, amik kielégítik az ügynökség széles előfizetői körét.
Jelentheti ez azt, hogy előnyére használja az időjárási körülményeket, és árnyékokat, körvonalakat, vagy tükröződéseket fényképez, vagy egy kis vízalatti fényképezőgéppel a vizesakadály aljáról fényképez. A fotósok folyamatosan azt keresik, hogy mit tudnak hozzáadni a verseny tudósításához, és a még teljesebb képkínálathoz.
A fotósok híresek róla, hogy sokat panaszkodnak…a képek miatt, a helyük miatt, az időjárás miatt…….a lista végtelen, de röviden: reggelre az időjárás kellemes lett, nem túl meleg, a nap pont tökéletes, és a víz a vizesárokban szinte ideális.
Fotó: Kai Pfaffenbach/Reuters
Negyedik nap
A Reuters fotósai nem is hitték volna, hogy védő felszerelésre lesz szükségük az atlétika verseny fotózásához. Mint minden más nyári sporteseményen, itt Teguban is elengedhetetlen egy jó, ányékot adó kalap, mert a stadion úgy felmelegszik a napsütéstől, mint egy fazék fűszeres leves.
Az atlétika fotózásnak nem kéne életveszélyesnek lennie, igaz? Nos, mi is így gondoltuk. Mint máskor is, több távvezérlésű fényképezőgépet telepítettünk a pálya különböző részein. Ezek közül egy a kalapácsvetés döntőjére a hálóval elkerített dobóállás végébe került a földre, ahonnan a versenyzők elhajítják a kalapácsot.
Mire a verseny elkezdődött, úgy 20 fényképezőgép sorakozott egymás mellett, mikor egyszercsak egy ifjú lengyel atléta megcsúszott a kalapáccsal, és a hálóba hajította azt. Az eredményt bowlingban tarolásnak hívják, mivel a felállított fényképezőgépeknek jó felét egyetlen lendítéssel lezúzta.
Egy másik ügynökség fotósát kis híján leütötte a hálón át a kalapács súlyos fém golyója, és a rá szerelt lánc. A kolléga épp a háló túloldalán ült, onnan távvezérelte a gépét. Szerencsés, hogy nem sérült meg, gondoltuk mindannyian. Még egyikünk sem látott soha ehhez hasonlót, és a baleset óta többen beszéltünk róla, hogy talán sisakot kellene hordanunk a háló körül. Persze nem mondjuk komolyan, de ez is megmutatja a fotózás egy másik oldalát: mindig számíts a váratlanra!
Nagyon valószínűtlen, hogy ez újra megtörténjen a diszkoszvetésnél, de mindannyian készenlétben leszünk. Talán valaki elesik az akadályfutásnál, talán eltörik egy rúd a rúdugrásnál, esetleg valakin áthajt egy TV operatőr a segway-ével a tiszteletkörnél. Akárhogy is, mi várni fogjuk, és folytatjuk a fényképezést!
Fotó: Phil Noble/Reuters
Ötödik nap
Max Rossi, fotóriporter Rómából. Tizenkét óra van, és még alszom. Ez az első nyugodt napunk, mióta elkezdődött a verseny Teguban. Egyszer csak felébreszt egy durva telefoncsörgés. Arra kértek, hogy fotózzam a sportolók bemelegítését.
Felkaptam az első ruhákat, amik a kezem ügyébe akadtak, és rohantam fotózni. Úgy fest, aki miatt oda mentem, Usain Bolt tovább aludt, mint én.
Úton visszafelé javasoltam a kollégáimnak, hogy találkozzunk egy kései reggelire a szállásunk közelében egy kis kávézóban. Képzelhetitek a meglepetésem, mikor a négy fotós helyett Yelena Isinbayeva, a híres orosz rúdugró fogadott……..buongiorno!
A fotós kollégák is megérkeztek nemsoká, így néhány kávé és pár csoportkép után visszamentem, hogy megnézzem, az emberem felébredet-e már.
Szerencsém volt, így Bolt épp akkor bukkant fel, és elkezdett melegíteni. Itt nem könnyű fotózni a melegítő sportolókat, mert csak őket engedik be oda. Mivel pár napja már fotóztam a sportolók melegítését, tudtam, hogy melyik az egyetlen hely a pályán kívül, ahova odaengednek, és ahonnan lehet fotózni. A tapasztalat velem volt, és hoztam egy széket is a kávézóból, hogy átlássak a kerítés felett…….time to rock n roll.
Fotó: Max Rossi/Reuters
Bolt szokásosan laza volt, és a jamaikai csapat többi tagjával együtt melegített, aztán megállt egy masszázsra, majd gyakoolta a startot. Határozottan nyugodt volt, ahogy a többi sportolóval pózolt, mielőtt távozott. Én pedig visszamehettem a szobámba elküldeni a képeket.
A 100 méteres döntő meglepetése után a szokásostól eltérő képeket keresünk róla, ezért próbáltam Bolt személyes oldalára és az érzelmeire koncentrálni, nem annyira futókémt fényképezni. Azt kell mondanom, remek fotótéma. Az arca nagyon kiejező, a teste tökéletes formában van, és arany cipőben fut…minden testrészéről remek képek készíthetők….ezúttal nem is olyan egyszerűen, mivel olyan messze volt, hogy egy 500 mm teleobjektívvel kellett fotóznom, 1.4x telekonverterrel megtoldva.
Kai Pfaffenbach írása
Fotó: Kai Pfaffenbach/Reuters
Egy remek fotós (Robert Capa) egyszer azt mondta, hogy “ha nem elég jók a képeid, akkor nem voltál elég közel”! Tegnap este egy szempillantás alatt nagyon is közel találtam magam a német diszkoszvető Robert Hartinghoz. A fiatal és közvetlen német “Hercules” második világbajnoki aranyérmét nyerte sorban, és szokatlan módon kezdte ünnepelni győzelmét; letépte magáról a trikóját és hatalmas élvezettel vigyorgott bele minden fényképezőgépbe.
Később a 2.01 m magas modell atléta megmutatta érzékenyebb oldalát is, mikor aranyérmét egy Bundeswehr katonaként Afganisztánban elesett honfitársának ajánlotta. Talán ez változtat azok véleményén, akik szerint csak a szája nagy. Pedig nem így van, sportolói teljesítménye remek. Harting immár 16 diszkoszvető versenyt nyert sorozatban. Szereti az absztrakt művészetet, és egyetemen tanul. Sokkal több van benne, mint ami kívülről látszik.
Hatodik nap
Candida ng, Janice Kaur, Aaron Low és Zulkifli Jamil írása
A technológiának ma hatalmas szerepe van a sajtó munkájában, és itt a Global Pictures Desknél is, az Atlétika világbajnokság pedig remek lehetőség, hogy ezt bemutassuk.
Míg a fotósok a forró és száraz tegui napon izzadnak, mi, a négy képszerkesztő Szingapúrból távoli eléréssel dolgozzuk fel a képeket. Ehhez a Reuters saját fejlesztésű szoftverét használjuk, hogy a helyszínen dolgozó szerkesztőktől megkapjuk a képeket, és a verseny helyszínétől 4600 km-re levő Szingapúrból küldjük tovább az előfizetőinknek.
Képszerkesztők Szingapúrban
A képeket mi a saját irodánkból, a Reuters fotó szolgáltatások főhadiszállásáról dolgozzuk fel. A gépeink a távolból elérik a képeket, miközben azonnali üzenetküldővel kommunikálunk a helyszínen tartózkodó szerkesztőkkel, illetve a verseny hivatalos weboldalán követjük nyomon az élőben frissülő eredményeket, és egyéb frissítéseket.
Hogy nem vagyunk a helyszínen, az magában hordozza a helyzet sajátos kihívásait is, például hogy sokkal jobban figyelnünk kell a közvetítésekre. Mindegy, hogy milyen elfoglaltak vagyunk a képek szerkesztésével, szemmel kell tartanunk az élő közvetítéseket, hogy képben legyünk az események alakulásával.
Mikor hirtelen megszakadt a férfi 100 méteres síkfutás közvetítése a tévében, akkor a képernyőn megjelenő hangyaháború meggyőzött minket, hogy gyosan keressünk egy online közvetítést, és mire sikerült ezt összehoznunk, még épp láthattuk, amint diszkvalifikálják Usain Boltot téves rajtjáért. Hogy az ilyen pillanatokat látjuk a közvetítésben, az sokat segít nekünk átlátni a helyzetet, és a külső szemlélő nézőpontjával hozzájárul, hogy a fotósok legjobb képeit tudjuk kiválasztani az elkészült képek tömegéből.
A kihívások mellett azért vannak előnyei is a távoli szerkesztésnek. Például élvezhetjük saját irodánk összes kényelmét, és nem kell energiaszeleteken, és gyors ételeken túlélnünk, mint fotós kollégáinknak, akiknek úgy fest, hogy a helyszínen nem nagyon van lehetősége másra.
Fotó: Phil Noble/Reuters
Míg a technológia lehetővé teszi számunkra, hogy rendkívül hatékonyan dolgozhassunk, nagyon hiányoljuk a személyes találkozást a fotósokkal és szerkesztőkkel. A tegui csapat rendszeresen küld nekünk a kulisszák mögött készült werk fotókból is, ahogyan dolgoznak, hogy mi is a csapat részének érezhessük magunkat. A közösségi média szintén sokat segít, hogy képben legyünk a csapat élményeit illetően, és hogy megtudjuk, mi történik velük az események közti szünetekben. Remekül szórakoztunk a kandi kamerás felvételeiken, hogyan ebédelnek, és pózolnak a sportolókkal, és élveztük a státusz özeneteiket a napi kalandjaikról.
Minden dráma és kellemetlenség ellenére Tegu az egyik legérdekesebb és legkellemesebb élmény volt, aminek részesei lehettünk. Még három nap van hátra a versenyből, lássuk mit tartogat még számunkra Tegu!
Rengeteg brilliáns fotó Usain Boltról, amint félmeztelenül elhagyja a futópályát. Számtalan képet átfutottunk, hogy melyiket válogatásunk nap képe. Át kellett gondolnunk, hogy melyik képet érezzük legesélyesebbnek, hogy a legtöbb újság használni akarja, és melyek azok, amik egyszerűen művészien tökéletesek. Természetesen az egész verseny alatt csupa remek kép készült. De ugyanígy élveztük a néha furcsa életképeket, mint például a sok atlétára jellemző különleges tetoválások, vagy a formabontó körömfestések.
Fotó: Pawel Kopczynski/Reuters
Hetedik nap
David Gray írása. Fotózás felülről – a felső gépállás.
Az elmúlt évtizedben három olimpiát és négy atlétika világbajnokságot fotóztam ugyanaról a helyről, a felső gépállásból. Ezt hívják a fenti, vagy magaslati helynek, de néhányan csak fészeknek hívják. Innen fényképeztem számtalan győztest, és ünneplésüket. Míg a fenti pozícióból némelyik futó szám remekül néz ki, az igazi oka, hogy egy fotóst mindig elhelyezünk itt, hogy innen mindig teljesen akadálytalan rálátás nyílik a verseny győztesére.
Amellett, hogy rákészülök, hogy lefotózzam a győztest, én vagyok az, akitől azt várják, hogy a verseny közben előforduló váratlan eseményeket is megörökítsem, mivel a magasan elhelyezett állásom erre is lehetőséget ad. Az én feladatom megörökíteni azokat az pillanatokat, amik meghatározzák a verseny kimenetelét.
Ahelyett, hogy szabadon járhatnék a pálya körül, hogy megkeressem a megfelelő látószöget, egy pár négyzetméteres platformra vagyok bezárva, és egy helyben kell maradnom, kivárva az előttem zajló eseményeket. Ehhez folyamatosan készenlétben kell lenni, és követni, hogy mikor mi történik, mert az események gyorsan és figyelmeztetés nélkül következnek be.
Az évek során így sikerült elcsípni, mikor egy gátfutó lába beakadt, egy akadályfutó lefejelte az akadályt, futók, akik saját sérülésük miatt estek össze, vagy egy másik versenyző lábán estek át, váltófutásnál a stafétát elejtő sportolók, és persze minden idők legnagyob meglepetései, mikor a 100 vagy 400 méteres versenyek sztárjait kizárják.
A fészek néha rendkívül frusztráló és unalmas tud lenni. Látom lent a kollégáimat, amint remek akció és öröm képeket készítenek egy szinten a történésekkel, de kellő türelemmel és figyelemmel ugyanakkor nagyon hálás is tud lenni, amit a legkülönlegesebb pillanatok képeivel hálál meg ez a hely
Egy minatűr távvezérelt fényképezőgép
Pawel Kopczynski írása.
Fotó: Pawel Kopczynski/Reuters
Kora délután volt, mikor a tegui stadionból mindenki elment ebédelni, így egyedül maradtam a kihalt helyen. A sajtóközpontban ültem, és a szinte végeláthatatlan email áradtot néztem át, ami egy több napos esemény során gyűlik össze az ember postaládájában. Egyszer csak emgláttam, hogy néhány kerekesszékes versenyző érkezik a pályára edzeni.
Ekkor jutott eszembe egy olyan kép ötlete, amit verseny közben lehetetlen lenne elkészíteni. Felkaptam egyet a mini kamerák közül, amiket használni szoktunk, és lerohantam a pályára.
Beszélgettem kicsit a sportolókkal, és végül meggyőztem néhányukat, hogy a székükre felszerelhessem a fényképezőgépeket pár kör erejéig. A versenyzők egyike az ausztrál Madison de Rozario volt, akit több mint lelkesített, hogy ebből a különleges szemszögből készítek képeket.
Később egy laptopra töltve megmutattam a képeket, hogy lássák mit akarok csinálni, és Madison példája is segített meggyőzni még néhány sportolót pár újabb körre a kamerával. A készült képek több mint jól sikerültek, így határozottan megérték a fáradozást.
Csomagolás
Nyolcadik nap
Peter Jebautzke, Eric Tam és KiWhan Kim írása.
Kezdjük az elején. A reggeli szertartás része a felkelés, fogmosás, és a dupla espresso – aztán készen állunk a világ meghódítására.
A sportcsarnokban is hasonló a reggeli szertartás. Megérkezés, hálózati kapcsolatot ellenőrizni, áramellátást ellenőrizni, amik több tucat helyen vannak szétszórva a stadion szerte. Ezen kívül vagy egy kilométernyi hálózati kábelt is lefektettek a stadionban, hogy szupergyors Internet kapcsolatot biztosítsanak számunkra a képek elküldéséhez, illetve a két tetőre szerelt fényképezőgép eléréséhez.
Az időjárás előrejelzés nem igért mára túl sok jót. Azt mondja, egész nap esni fog. Persze ez nem újdonság, eddig is minden napra ezt mondta, és ahogy kell, mindig a legrosszabbra készültünk, miközben a legjobbat reméltük. Ez azt jelenti, hogy mindent esővédő tokokba kell csomagolni, hogy megvédjük az érzékeny informatikai eszközöket.
Különösen mivel a tartalék laptopjainkat már nem tartaléknak használjuk – már mindegyiket élesben használjuk, mert a több napos intenzív használat miatt többet javítani vagy cserélni kellett.
Még két nap van hátra és hogy őszinte legyek, cseppet sem várjuk a percet, mikor elkezdhetjük mindezt az infrastruktúrát leszerelni, és visszacsomagolni a méretének megfelelő bőröndbe. Aztán intézhetjük a vámolást, és küldhetjük vissza az egészet Európába.
Kilencedik nap
Így nyertük meg a történetet.
World Athletics Championship in Daegu from Kim Kyung-Hoon on Vimeo.
Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess Facebook, Google+ és Twitter segítségével!
