‘talált képek’ címkével ellátott bejegyzések

Folytatódhat a Morel-AFP per

2011. január 11. kedd
ZOOMOREL Folytatódhat a Morel AFP per

Daniel Morel képei a világsajtóban

Mint a PDN és az NPPA is beszámol róla, jól kezdődik az év a szerzőjogi perek területén az USÁ-ban. A korábban komoly visszhangot kiváltó Daniel Morel – AFP per folytatódhat az újévben.

A bíróság előzetes meghallgatásán az óév utolsó napjaiban Pauley bíró helyben hagyta Daniel Morel szerzői jogsértési követeléseit. Az AFP, Getty Images és más perközösségben együttműködő alperesek azt kérték, hogy a bíróság vesse el a felperes Daniel Morel szerzőjogi követeléseit. Stratégiájukat arra alapozták, hogy a fotós a Twitteren (pontosabban annak Twitpic szolgáltatásán) osztotta meg fotóit a Haiti földrengésről.

Pauley bíró nem találta bizonyítottnak, hogy az AFP és a társult ügynökségek rendelkeztek volna a fotók közléséhez szükséges hozzájárulással a fotóstól. A bíró a fotós Digital Milleniumi törvényre vonatkozó követeléseit sem volt hajlandó elvetni, vagyis az ügynökségeknek azért is bíróság előtt kell majd felelni, hogy az eredeti szerző helyett mást tüntettek fel a fotók forrásaként, ami akár többszörözheti is a per végére kiróható büntetési tételt.
Az előzetes meghallgatáson a bíró nem hoz ítéletet, így a meghallgatás eredménye csupán a vádpontok tisztázása, melyet követően a felek lehetőséget kapnak érveik és bizonyítékaik felvonultatására. A tárgyalás ezzel lényegében zöld utat kapott, ha addig nem tudnak megegyezni a fotóssal, amire eddig nem került sor.

A Twitter szabályzat félreértelmezése
Az ügy alperesei – köztük első sorban az AFP és a Getty Images – azzal érveltek, hogy a Twitter felhasználói szabályzata mentesíti őket a szerzőjogi követelésektől. Az AFP szerint ami a Twitteren megjelenik, azt bárki szabadon felhasználhatja (és tovább értékesítheti), akinek van Twitter hozzáférése.
A bíró azonban elutasította az AFP ezen érvelését, ami szerinte a szabályzat téves értelmezése. A kérdéses felhasználási feltételek elfogadása ugyanis a Twitter, és annak partnerei számára biztosít felhasználási és továbbtejresztési lehetőségeket a feltöltött tartalmakra vonatkozóan. A felperesek azonban sem üzleti partnerei, sem előfizetői nem voltak sem a Twitter, sem a Twitpic szolgáltatásnak, mindössze felhasználói. Ennél fogva a felhasználói szerződés nem jogosítja fel őket a Twitteren talált tartalmak felhasználására.

A Digitális Milleniumi törvény
Morel egyik vádpontja – a sok közül – hogy az alperesek nem csak az engedélye nélkül használták fel a fotóit, hanem azokat más szerző neve alatt közölték, és szándékosan eltávolították a képek forrására vonatkozó adatokat. A Digital Millenium Act kifejezetten tiltja a digitális fotók bármely forrás azonosító adatának szándékos eltávolítását.
Morel ugyan nem vízjelezte a Twitterre feltöltött képeit – ezzel meg is próbáltak érvelni a vádja ellen – a bíró azonban helyt adott annak az érvnek, hogy a Twitteren a megosztó személy neve, ami alatt a közzé tett anyagok megjelennek maga is digitális forrás megjelölés, és ennek szándékos elhanyagolása kimerítheti a Digital Millenium Act megsértését.

A hamarosan folytatódó – vélhetően számos precedenst teremtő – per az év legizgalmasabb szerzőjogi döntéseivel kecsegtet, ami sok tekintetben új irányt mutathat az Interneten terjedő fotók használatával, és a velük kapcsolatos jogsértési ügyek rendezésével kapcsolatban.

Én továbbra sem értem, hogy az AFP és a Getty Images ebbe a kellemetlen pereskedésbe miért ment bele a szokásos ügymenet szerinti képvásárlás, vagy egy idejében eszközölt peren kívüli megállapodás helyett (ez utóbbi még mindig nem késő, de már aligha fognak viszakozni).

Zajlik a Morel-AFP szerzőjogi per

2010. november 22. hétfő
ZOOMOREL Zajlik a Morel AFP szerzőjogi per

Morel képei a nemzetközi sajtóban

Szeptember végén kezdetét vette a közelmúlt legérdekesebb, és a közeljövő talán legmeghatározóbb Internetes szerzőjogi pere. Daniel Morel fotóriporter a Haiti katasztrófájáról készült képeinek felhasználási jogain pereskedik a világ vezető médiumaival szemben.

A Dél-New Yorki Bíróságon elnöklő Pauley bírónak cseppet sincs egyszerű dolga ezel az üggyel, de a felperesként szereplő AFP sem biztos, hogy tudja milyen fába vágta a fejszéjét. Bár a francia hírügynökség előbb megvenni próbálta Moreltől a kérdéses fotókat, végül egyszerűen ellopták, tartja Morel és ügyvédje. Érvelésének egyetlen támadható pontját a Twitter/Twitpic jelenti, mivel Morel a képeket megbízható postagalambok helyett a Twitteren csiripelte világgá. Az AFP így most azzal érvel, hogy ami a Twitteren megjelenik, az szabadon felhasználható.
Az elmélet szép, és valahol még jogosnak is tűnhet az ügynökség jogásának tálalásában. Ugyanakkor a korrekt megközelítéstől igen messze van. Ahogyan a British Journal of Photography is rávilágít, a jogi vita lényegében szavakon lovagol, hogy a Twitter/Twitpic (azóta módosított) felhasználói feltételeiben hol miért szerepel többesszám, illetve milyen felhasználást emleget, és kit ért harmadik személy alatt. Az AFP ügyvédje kákán keresi a csomót és a bíróság segítségével próbál értelmezést találni a leírt szövegnek, hogy kiskapuként használhassa.

Az ügy érdekesebb kérdése szerintem morális, hogy mi is az AFP célja az egésszel, amit egyre inkább úgy gondolom, maguk sem tudnak. Elvégre az AFP hivatalból foglalkozik fotók beszerzésével, és értékesítésével. Nem utolsó sorban pedig rendszeresen síkra szállnak saját képeik szerezői jogainak védelmében. Éppen ezért, mivel nem csak szokásaik, protokolljuk, de még az erőforrásaik is meglennének a helyzet elegáns kezelésére: elismerni, hogy a képeket Morel készítette (ezt meg is tették még mielőtt törölték azokat az ügynökségi rendszerből), kifizetni az ilyenkor szásos honoráriumot, és lezárni az ügyet. Ez lenne a hírügynökségeknél (és így az AFP-nél is működő) szokásos ügymenet – ahogy több más ügynökség is eljárt Morel esetében is.

Ehelyett az AFP, a hosszabb, rögösebb, jogi utat választotta. Aligha a tucatnyi kép piaci értéke, vagy a presztizs veszteség állhat a dolog mögött. Talán valami mögöttes szándék, a dac, vagy a szűklátókörűség? Az általuk indított per ugyanis könnyen fordítva sülhet el. Hiszen jelen esetben maguk remélik, hogy a közösségi média használata majd feloldozást ad az illegális felhasználás vádja alól. Nyilván jól jön majd nekik egy szép napon, ha újra értékes képek jelennek meg egy közösségi rendszerben valamilyen katasztrófáról. Az sem kizárt, hogy talán az AFP stratégiai partnere, a Getty Images már most is jó lehetőségeket lát a megosztott képek értékesítésében, ahogy a Flickr-re is kiterjesztették működésüket egy ideje (bár ott a fotósokkal külön szerződött formában).

Amivel viszont nem számolnak sem az AFP-nél sem a Gettynél az ügy kapcsán, hogy egy esetleges feloldozó határozat egy csapásra nem várt liberalizációt hozhat a világhálóra, aminek (mások mellett) ők is elszenvedőivé válhatnak. Karakán kitartásuk könnyen ellenükre is fordulhat. Egy a szerzői jog hatályát felfüggesztő korlátozó ítélet akár az ügynökségi tartalmak megosztását is teljesen szabaddá tehetné, ami ellen egyébként saját jól felfogott üzleti érdekeik védelmében maguk az ügynökségek (élen az AFP-vel és az AP-vel) nem is hajlandók. De akkor mégis mit remélhetnek ettől a pertől?

Nem lopunk, hanem találtuk

2010. november 19. péntek

“A cserkész nem lop, hanem szerez!” – kiforgatott mondás

KépOLLÓpás Nem lopunk, hanem találtuk

Érdekes érvelés egy túlságosan is hétköznapi helyzetben – meglepő mód szinte szó szerint ugyanaz, mint Monica Gaudio esetében. És ugyanúgy téves…
Az újság az interneten talál valamit, majd ha benyújtják érte a számlát (nagyon tetszik ez a megoldás), közlik, hogy ki mit talál az övé. Lehet, hogy ezentúl az ő képeikből kéne illusztrálnom a blogom? Ja nem, akkor rögtön megtalálnák a helyes jogértelmezést.

Az István blogján közzétett pikáns történet legalább annyiban pozitív, hogy a jogsértést elkövető lap (képadmin blogja szerint a Hetek volt) hajlandó fizetni, és csak az összegen alkudoznak.

Más kérdés, hogy utólag rajtakapva nincs az ember alku pozícióban, hogy ő diktálhassa a feltételeket. Így nem csak az teljesen irreleváns a lap érvelésében, hogy valaki mennyi ideje dolgozik a sajtóban, hanem az is, hogy milyen képért mikor mennyit szoktak fizetni. Azzal, hogy engedély nélkül közölték a képet, lemondtak annak a lehetőségéről, hogy a nekik tetsző áron kössenek számukra kedvező üzletet. Tessék kifizetni a csokit, mielőtt bolti lopáson kapja valaki a boltban….az Internet pedig nem bolt, mégkevésbé ingyenes fotólelőhely a lapok számára.

Előjáróban a jogi alapok dióhéjban, hogy a szerkesztőségi érvelés nevetséges volta jobban érthető legyen:
Nem a szerzőnek kell jeleznie a képe publikálásakor, hogy “a kép fizetős”, hanem a lapnak kell a publikáláshoz engedélyt kérnie a szerzőtől. Ha a kép mellé nincs kiírva, hogy “fogd és vidd”, vagy erről egyéb módon engedélyt nem kapnak, akkor jogsértést követnek el a közléssel.
Az sem igaz, hogy ami az Interneten van, az szabadon felhasználható. Voltak ilyen jogi kezdeményezések Angliában, de ezek is elbuktak a törvényi erőre emelkedés előtt. Ez csupán a szerkesztőségek vágyálma. Az Interneten található képeket éppen annyira szabad felhasználni, mint az utcán letámasztott biciklit, vagy leparkolt autót. Lehet, hogy fizikailag képesek vagyunk rá, mert épp erősebbek, vagy technikailag fejlettebbek vagyunk a lakatnál, ami védi. De jogilag ettől még ugyanúgy felelnünk kell érte.

Íme a sztori: (eredetiben itt)
“már sokszor előfordult, hogy kérdés nélkül használják üzleti célra képeim. ma reggel – hogy magamat jobb kedvre derítsem – írtam a tolvaj újságnak:

Tisztelt Szerkesztő, Kérem írja meg a számlázási adatokat illetve a címet, ahová a fényképem használatáért kiszámlázandó 10 000 + Áfa összegű számlát küldhetem

Köszönöm, hogy az én képemet választották!

üdvözlettel
én

Kedves István!

A dolog legalabb arra jó volt, hogy megismerte a lapunkat :O)

Nem szeretünk, és nem szoktunk lopni. Ahol ezt a kepet találtuk (ez lehet, hogy éppen az Ön blogja), ott a szerkesztő két mulasztást követett el: nem jelezte, hogy ki készitette a képet, és azt sem, hogy a kép fizetős.

Ön is tudja, mi is, hogy ami a weben nincs vízjelezve vagy a szerzői jogvédelemre utaló minden jelzést nelkülöz, az lenyegeben “ingyen” van. Akkor is, ha nem annak szanták. Senki nem kutatja egy kép eredetét, mert ez a szerző vagy a közlő dolga.

A szerzők elemi érdeke a saját képeikre vigyázni, mégsem teszik. Fogalmam sincs, miért.

De legyünk konstruktívak!

Szívesen fizetünk ezért a képért (azzal most ne húzzuk az időt, hogy bizonyitsa, Öné a kép), de semmiképpen sem 10 ezret! Miért nem?

Mert 1. nem egyeztünk meg előre ebben az árban, 2. talán még soha nem fizettünk ennyit egy képért (még az mti-nek sem). Az ilyen típusú tárgyfotókért (higgye el, tudom, 13 éve csinálok újságot) 3-4 ezer forintokat szoktunk fizetni + áfa, mert számla az nyilván kell róla. A portrék valamivel drágábbak, és az exkluzívak (egyszeri, megismetelhetetlen pl. esemény) szoktak 10-12-be kerülni.

A számlázási címünk:
———————————”

Illusztráció forrásképei: Hetek.hu screenshot és SqueakyMarmot/Flickr

Arrogancia+szerzői jogsértés=csőd

2010. november 19. péntek

CooksSourceMagazine header Arrogancia+szerzői jogsértés=csődNem elég, hogy lopott, még arrogáns is volt, mikor rajtakapták. Judith Griggs cége csődbe ment, a szerzői jogsértés miatt, amiről nem akart tudomást venni.

A mai péntek szerzőjogi bloggolását kiváltó történet akkor kezdődött, mikor egy barát révén Monica Gaudio megtudta, hogy a lapban megjelent egy blogjáról kölcsönzött írás. Ő kapcsolatba lépett a lappal, amiről soha előtte nem hallott, és szóvá tette az engedély nélküli közlést.
Az engedély nélkül közlő lapot arra kérte, hogy Facebook oldalukon és a nyomtatott lapban is kérjenek bocsánatot az elkövetett hibáért, és 130 dollárt utaljanak át a Columbia Újságíró Iskolának.

A lap azonban nemhogy bocsánatot nem kért, hanem három évtizedes tapasztalatra hivatkozó főszerkesztője egyenesen közölte a reklamálóval, hogy örüljön, hogy nevét odaírták, és nem más neve alatt jelent meg a cikk, merthogy szerintük az Internet public domain, vagyis közkincs, ami rajta található azt ők szabadon használhatják kedvük szerint.

De ez a megtévesztési kísérlet nem volt elég a főszerkesztőnek. Annak is feltétlenül szükségét érezte – sajnos egyébként ez sem ritka a Magyar gyakorlatban sem – hogy a szerző helyesírását, tehetségét kritizálja. Kisebbíteni próbálta a szerző érdemét, és a mű értékét, hogy ezzel bagatelizálja a lopás tényét.

“Sok lúd disznót győz.”

Mióta az ügy nyomán felhördült a közösségi média, a lap Facebook oldalát és a postafiókját is elárasztják a panaszok. Sokan csak egyet nem értésüket fejezik ki, a többség szitkozódik. A Guardian és a Los Angeles Times már nem is a konkrét jogsértésről ír, hanem a belőle támadt web jelenségről számol be, amit a Wired egyenesen Internetes mémnek nevez.

Az aktuális ügy kapcsán folytatott szemérmetlen tagadás és felelősséghárítási kísérlet közben egyre többen fedezik fel, hogy a lap tőlük is lopott. Most már százhetven közelében jár az a lista, amin a két fős szerkesztőség által másoktól kölcsönzött lopott írásokat számolja.

Az arrogáns Judith Griggs főszerkesztő legfrissebb közleménye már arról szól, hogy a lapra hirtelen zúdult figyelem és neheztelés kezdi üzletileg is ellehetetleníteni a céget. Nyilván rémálmában sem gondolta volna, hogy a lap méretéhez képest eltúlzottan nagyképű reakciója ide vezet majd. A szomorú, hogy bocsánatkérésbe oltott mentegetőzése azt sugallja, hogy a lényeget még mindig nem érti: lopott, rajta kapták, és még neki állt feljebb. Most pedig a körülmények áldozataként akarja beállítani magát. Pedig az egész kanossza járást elkerülhette volna egy időben elküldött kedves bocsánatkéréssel.

A főszerkesztő hibás helyzetértékelése szerintem ott csúcsosodik ki leginkább, mikor egy korai közleményében hepciásan viccelődik rajta, hogy köszöni az ingyenreklámot. Az ügy előtt kb 110 követője volt Facebook oldaluknak (ez már magában is nevetséges, az én blogomnak is többszöröse van, pedig nem adok ki nyomtatott lapot többtízezer példányban), amit a közösségi média visszhangja hamar megtízszerezett. A Facebook oldalt annyira elárasztották a keresetlen szavak, hogy azóta inkább törölték is a tulajdonosok, és valószínűleg a rolót is kénytelenek lesznek lehúzni, mert ez után a kétes értékű népszerűség után aligha találnak majd hirdetőt.

AFP tagadja, hogy lopta a Haiti katasztrófa képeit

2010. április 28. szerda

A díjnyertes Haiti születésű fotós Daniel Morelt szerzőjogi perbe fogta az őt meglopó AFP hírügynökség. Morel azt állítja, hogy a nemzetközi hírügynökség engedély nélkül használta fel és ráadásul más neve alatt adta ki az általa készített fotókat a Haiti földrengésről. Morel állítása szerint a nemzetközi működésű AFP francia hírügynökség, és amerikai partnere a Getty Images által szerzőként feltüntetett Lisandro Suero a földrengések idején a Dominikai köztársaságból üzengetett a Twitteren, és semmilyen korábbi fotós ténykedéséről nincs nyom. Mikor Morel ennek hangot adott, és elkezdte képeinek közlését számonkérni, az AFP beperelte.

ZOOMOREL AFP tagadja, hogy lopta a Haiti katasztrófa képeit

Morel képei nemzetközi lapokban

A történetet először Dan Kennedy és a 100eyes blog jelentette meg, de már az A Photo Editor és más szakmai oldalak is elkezdték átvenni, jobbára felháborodva az AFP eljárásán.

Morel egy amerikai újságíróval, Eric Parkerrel volt Port au Price-ben, ahol a Facebook használatát tanították a helyi gyerekeknek, miközben Morel fényképeket készített. Épp távozni akartak, mikor a föld remegni kezdett. Ekkor kirohant az utcára, ami elmondása szerint “úgy nézett ki, mintha egyszerre 500 rakéta csapódott volna be”. Újságíró bartáját maga alá temették a törmelékek. Miután őt a gyerekekkel együtt sikerült kiszabadítaniuk, Morel elindult a földrengés súlytotta várost fényképezni. Mindenkit megrázott, pánikoltak, és sok volt a halott. Sötétedésig fotózta az összedőlt, romos épületeket, köztük apja pékségét is. Mint Morel mondja, Haitin töltött gyermekkorának emlékei pusztultak el.

Ez idő tájt kevés profi újságíró, és fotós tartózkodott még Haitin, és annál is kevesebbnek volt hozzáférése az Internethez. Morel képei – köztük az a tizenhárom, amit az AFP más neve alatt kiadott – a Haiti földrengés első képei között voltak. Morel egy helyi szállodában dolgozó ismerős segítségével tudta az Interneten közölni, megvételre kiajánlani a képeit azzal a céllal, hogy azok minél hamarabb eljussanak a sajtóhoz, és ha megfelelőek a feltételek, akkor azokat felhasználhassák.
Alig tíz perccel később megjelentek a képek egy Lisandro Suero nevű Dominikai Twitterező üzenetei között, ahonnan az AFP néhány órán belül letöltötte és kiadta a képeket Morel tudta, vagy beleegyezése nélkül. Másnap hajnalban azonban az AFP egy munkatársa megkereste őt a képek miatt. Addigra viszont más neve alatt már újságok címlapjaira is kerültek a képek, és azóta az AFP alaptalannak nevezi Morel reklamációját. Az után pedig, hogy Morel jelezte az AFP-nek, és a képeket közlő lapoknak szerzőjogi követelését, az AFP fogta perbe a fotóst alaptalannak nevezve követeléseit.

AFP CaptionCorrection Mandatory Kill photo AFP tagadja, hogy lopta a Haiti katasztrófa képeitTovább színesíti az ügyet, hogy azóta az AFP előfizetői rendszerében kiadott egy képszöveg módosítást (Caption Correction), hogy az érintett képeket Daniel Morel neve alatt kell közölni, majd később teljesen törölték is a képeket (Mandatory Kill) a szerzőjogi per miatt. Ez bizonyos mértékig átmenetileg rendezni látszik a helyzetet, de még távolról sem jelenti az ügy lezárását, hiszen azt nem lehet ilyen könnyen visszacsinálni, hogy már számtalan helyen megjelentek a képek – köztük többek közt magyar lapokban is.

Felvet viszont a történet további kérdéseket, hogy ilyen és hasonló esetekben mit tehet a fotós. Még hétköznapi (mondhatni városi) körülmények között sem könnyű eladni a hír értékű képeket, és mégnehezebb pénzt szerezni értük (Magyarországon az sem ritka, hogy a kialkudott összeghez se nagyon tud az ember hozzájutni). Másrészt különösen megnehezíti mindezt, hogy Morel körül szó szerint összedőlt a világ, és szinte pillanatok alatt megsemmisült az infrastruktúra, ezzel szinte teljesen elvágva a világtól.

Nehéz vitatni, hogy Morel részéről szerencsétlen lépés volt a Twitteren publikálni a képeket, még ha fel is tüntette mellettük, hogy nem a puszta közlés vágy vezérli, hanem azok értékesítése, és hogy a szerzői jogokra változatlanul igényt tart. Az AFP a Twitter szabályzatára hivatkozva hárítja a felelősséget, mondván “a Twittert nem kizárólagos közlési joggal ruházza fel a felhasználó”. Védekezésük azonban alaptalannak tűnik, mivel az ügynökség sem a Twitteren való közlés által, sem egyéb módon nem kapott felhatalmazást a közlésre. Ami igazán meglepő, hogy meg sem próbáltak az ilyen ügyekben egyébként népszerű  ”fair use” érveléssel élni.
Egyébként fontos megemlíteni, hogy az AFP maga is különösen harcos védelmezője (saját) szerzői jogainak, és akárcsak a zenei és könyvkiadók, maguk is hangos kardcsörtetve szokták megreklamálni képeik illegális felhasználását.