A tegnapi napom egy jelentős részét Bruce Willis fotózásával töltöttem, és érdekes dologra figyeltünk fel a többi paparazzival: sok embernek a stáb, a rendőrség, meg a sajtó felhajtása ellenére se tűnik fel, hogy egy világsztár mellett mennek el.
Egy utas épp felismerte
Míg Bruce Willist fotóztuk tegnap, a többi paparazzival – bár a nemek aránya szerintt tegnap épppenséggel a paparazzák voltak épp többen – észrevettük, hogy a tömött buszok sorra mennek el a világsztár mellett, és az ablakon bambán kinéző emberek többségének fel sem tűnik, hogy ki mellett mennek el. Pedig a forgatás szüneteiben Willis elég sokat nézte a mellette elhaladó autókat.
Mi meg azon törtük a fejünket, hogy vajon hányan mennek épp el mellette, akik majd csak a hírekből tudják meg, hogy az a nagy felhajtás az Erzsébet híd pesti oldalán a régi újságos bódéval, és a ciril betűs büfével mind a Die Hard 5 forgatása miatt volt….na meg persze a Busz Willis poénon nevetve azon is törtük a fejünket, hogy mennyivel jobb képeket tudnánk készíteni róla, ha fordulnánk egyet mi is a hetes busszal, mint a szomszéd ház ablakából, ahol épp voltunk.
Később, mikor az utcán fotóztuk Bruce-t, jöttek a turisták érdeklődni, hogy mit fényképezünk. És volt köztük néhány, akiknek nem mondott semmit se a film címe, se a sztár neve. Persze a hasonló helyzetekben előkerülő “Ki a f.szom az a ….?” kérdés sem ismeretlen, rendszeresen előfordul, hogy ilyet látunk, hallunk….sőt, sok celeb rendezvényen mi magunk is van, hogy nem ismerünk fel egy-egy celebet, mert mindenkit még a fotósok se ismerhetnek – főleg aki más területen szokott dolgozni, és csak néha csöppen bulvár téma környékére.
Mit mondanál Bruce Willisnek, ha összefutnál vele a hetes buszon?
Ha már maguk a sarkon forgató világsztárok nem mindig voltak olyan megközelíthetők, mint a fotósokkal fotózkodó Hugh Jackman, naponta foglalkoztak a bulvár lapok és a tévék is magukkal a paparazzikkal (helyesen paparazzók). Mondhatni ők lettek “a sztárokhoz második legközelebb álló megszólalók”. A sort kezdve rögtön a szebb napjain hírnévben fürdőző Liptai Klaudia próbált interjút készíteni a témáról. Sajnos ebbből nem tudta kihagyni személyes érintettésgét, sértettségét sem. Pedig Magyarországon nem igazán létezik a paparazzi műfaj. Bezzeg, ha Los Angelesben élne….bár lehet, hogy ott még ennyit se érzékelne a paparazzi jelenségből, mint itthon, mert ő ott nem érdekelne senkit, mivel nem tudják, hogy ő kicsoda, vagy hogy egyáltalán létezik.
Kik a paparazzók?
Röviden úgy fordíthatnánk, lesifotósok. A szó nyelvtani szépségeiről lásd korábbi írásom. Ma azokat a fotósokat nevezik paparazzinak, akik ideális esetben magányosan dolgoznak, mert többet ér a lesifotó, ha senki másnak nincs meg. De nem ritkán tömegesen figyelnek és követnek hírességeket, és maga a paparazzi szó is ebből származik. Feladatuk, hogy a legváratlanabb helyzetekben sikerüljön a celebek életéből elcsípni néhány exkluzív és lehetőleg intim képkockát. A paparazzi munka szerves része a hosszas várakozás exponálásra kész géppel. Mindig ugrásra készen, hogy elcsípje az addig várva várt pillanatot.
Tulajdonképpen a Paparazzi című film viszonylag jól mutatja be a paparazzi munkát, bár azért nem mind ilyen ellenségesek, és rosszindulatúak. Sőt a többségük kifejezetten kedves, általában még a fotóalanyokkal és azok testőreivel is. Sőt az sem ritka, hogy a híresség személyzete, testőrei, de – persze ritkább esetben – akár még maga a híresség is jóban van az őt rendszeresen fotózó paparazzi sereg némelyikével. Az túlzás, hogy összejárnak sörözni, de mikor épp nincs feszült felhajtás, kedélyesen üdvözlik egymást, váltanak pár kedves szót, majd mindenki visszatér a saját munkájához.
A vörös szőnyegen és egyéb hivatalos sajtó eseményen, engedéllyel és sajtó meghívóval készült fotók nem paparazzi képek. Pont azért, mert elôre ismertetett, leszervezett helyzetben, és főként engedéllyel készülnek. Mivel ezekről az eseményekről mindenki tudósít, akit csak érdekel, maguk a képek sem képviselnek akkora piaci értéket, mint a valódi paparazzi fotók.
Paparazzi fotók Magyarországon?
Itthon nem divat a paparazzi fotó. Szinte elképzelhetetlen, hogy a fotósnak napokat kelljen egy sztárra várva kocsiban, vagy bokrok közt bújkálva várnia – ha nincs a környéken egy hollywoodi híresség is. Az esetek többségében Magyarországon még az úgy nevezett “paparazzi fotók” is a sztár sajtósával, vagy magával a hírességgel egyeztetve készülnek, és a belógó faleveleket is csak a paparazzi hatás kedvéért komponálják a képbe. Gyors időegyeztetés után leszervezik, hogy mikor és hol lehet majd nagy titokban meglesni a celebet, aki gyakran még várni is hajlandó a fotósra, ha úgy alakul, csak azért, hogy bekerülhessen az adott újság megbeszélt cikkébe.
Akad persze elenyésző kivétel is kis hazánkban. Ez főleg az olyan helyzet, mikor az ismert ember valamiért mégsem szeretne mutatkozni – vagy csak mégjobban fel akarja srófolni saját média érétkét, hiszen minél kevésbé vagy elérhető, annál jobban akarnak veled foglalkozni. Ilyenkor a sajtó engedély nélkül kénytelen lefényképezni. De azért jobbára egészen más szájíze van a történetnek, ha a sajtóval előre ismertetett helyen (mondjuk egy tévé stúdióban) van a sztár, épp csak nem hagyja magát fotózni. Esetleg egy sajtónyilvános rendezvény VIP részén elégedetlenkedik, ha le akarják fotózni. Vagy éppen egy sajtótájékoztató hivatalos sztárvendégeként kezd el reklamálni, hogy őt ne fotózzák. Ami magában is komikus, főleg ha figyelembe vesszük mennyivel magasabb gázsit vesznek fel ezek a sztárok, (legalább részben) annak a hírnévnek köszönhetően, amihez a bulvár sajtó és a fotósok is nem kis részben hozzájárulnak. A többi magyar “paparazzi kép” meg úgy születik, hogy véletlenül belefut a hírességbe a fotós és csinál gyorsan néhány képet, amiért a híresség jól megsértődik, majd végig járja a bulvár lapokat, hogy ezt felháborodottan elmesélhesse.
Fotó: Schneider Tamás
Paparazzi képek értéke? Sokan (valahol jogosan) reklamálják, hogy a paparazzi munka nem művészet, mert ezek a képek gyakran elég silány minőségűek, sokszor a legelemibb fotótechnikai elvárásoknak se nagyon is épphogy felelnek meg. Sőt nem ritka, hogy erre a minőség romlásra a lapok szándékosan rájátszanak, hogy a talán csak megrendezett paparazzi kép spontán, elcsípett, meglesett jellegét alátámasszák. Az igény viszont megvan rájuk, sőt nem csak nagyobb mértékű, de alkalmasint fizetőképesebb is, mint akár a komolyabb, netán művészi értékű hírképekre, amelyek készítőit épp mostanában kezdte el leépíteni a CNN.
Ugyanakkor a paparazzi fotók minősége gyakran egyáltalán nem a használt eszközök, vagy épp a fotós tudásán múlik. A sztárok gyakran mindent megtesznek érte, hogy ellehetetlenítsék a fotósok munkáját. Majdnem olyan komoly iparág épült a fotósok elhárítására, mint magára a hírességek fotózására. A filmforgatásokat gyakran erre szakosodott biztonságiemberek őrzik. Képesek egy-egy helyszínt teljesen elbarikádozni, sőt azt is megteszik, hogy testükkel, autóval, tereptárgyakkal, vagy más megoldásokkal takarják el a hírességet a fotósok elől. És nem hivatalos megoldások is szép számmal előfordulnak. A hollywoodi biztonságiakról az járja, hogy előszeretettel támadják a fotósok gépeit, hogy minél nagyobb anyagi kárt okozzanak, és lehetőleg megsemmisítsék az elkészült képeket, de minimum a munka folytatását akadályozzák. De a pletykák szerint a fotós testi épségét sem kímélik, különösen, ha magán területen csípik el a kíváncsiskodót, és nincsenek szemtanúk. Az pedig Magyarországon is előfordult már, hogy elkobozták a fotós memóriakártyáját – amihez semmi joguk nem volt, és emiatt per is indult ellenük.
Mióta megszállták hazánkat a világsztárok, érkeztek utánuk valódi paparazzók is, akik tényleg megélhetés szerűen ebből élnek. Ők általában Hollywoodban gyakorolják a mesterséget. De sok magyar fotós is belekényszerült a paparazzi szerepkörbe az utóbbi időben. Ezt a külföldi paparazzi társaság nem is annyira díjazta. Elvégre ők határokat, olykor óceánokat átszelve jöttek ide néhány képért, amik normál esetben egészséges verseny szellemben készülnek.
Jól hangzik, mikor a bulvár híradóban azt mondják, a paparazzik nem tágítanak, mert a világsztárok képei milliókat érnek. De nem a főállásban, havi fixért güriző magyar lapok fotósainak. Ők a normál fizetésükért dekkolnak erdőben, kapualjban, hogy elcsípjenek egy hírességet, és általában nem a gazdagság lebeg a szemük előtt, hanem hogy ne rúgják ki őket érte, hogy másnak van kép, nekik miért nincsen.
Sőt a külföldi paparazziknak sem biztos, hogy vastagon jövedelmez a Magyarországra érkező sztárok fotózása. Ezek a képek, és az elkészítésükbe fektetett nem kevés munkaóra és anyagi befektetés is teljesen értéktelenné válhat abban a pillanatban, hogy a lelkes rajongók feltöltik a Facebookra, de pláne mikor az MTI ingyen kiadja, vigye és használja akár a sajtóban is aki csak akarja. És így nemhogy nyereséget, de az utiköltséget, szállást, és megélhetést sem könnyű kitermelniük. Nem beszélve az esetleges extra költségekről, mint a felszerelés sérülései, kisebb nagyobb összegű lopások, vagy a túlszámlázó budapesti taxisok és éttermek.
Május 3-án délután megérkezett Budapestre Bruce Willis, ezzel belépett a hazánkban forgató világsztárok klubjába. Egyelőre csendben lépte át az államhatárt, csak néhány fotós várta. De a fővárosban töltött közel három hónap alatt aligha lesz ilyen csendes a tartózkodása, és nem csak a paparazziktól.
Aláírás gyűjtő rajongók, önjelölt, kényszerű és hivatásos paparazzik készítik most fényképezőgépeiket, hogy lencsevégre kapják, akit eddig csak egy pár fotós örökített meg hazánkban. Mai érkezéséről csak az MTI, a Blikk és a Bors fotósai készítettek képeket. De már a héten is a város számos pontján forgat a stáb – akik már egy ideje dolgoznak a filmen, és várhatóan a fotósok érdeklődése sem lesz kisebb, mint a közlekedési káosz.
Te merre láttad a világsztárt és/vagy a paparazzikat?
A közlekedést felforgatta Bruce Willis új filmjének forgatása, nem csak a paparazzik reménykednek, hogy láthatják a sztárt, de a színész sehol sincsen…
Bár a hírekben olyan messzemenő következtetések is elhangzanak, hogy “mi sem bizonyítja jobban, hogy Bruce Willis itt van Budapesten, mint hogy a forgatása miatt a fél várost lezárták”, valójában még vagy egy hétig a környéken az országban se jár a színész. A forgatási munkálatok hétfőn elkezdődtek, de a sztár csak később csatlakozik a nélküle dolgozó stábhoz.
Persze már sorra születnek a sztárról szóló viccek, hogy azért itt forgatja a Die Hard ötödik részét, mert Magyarországon legdrágább az élet, és készülnek az olyan vicces képek is, mint ami itt látható.
Minden esetre nagy a Bruce Willis láz, a lapok tele vannak az útlezárások és persze a forgatás egyéb részleteinek híreivel, és hamarosan bizony gyűlnek a paparazzik is (akiket persze nem is így hívnak helyesen). A Nagyítás és az Origofoto pedig hasonló izgalommal várja, vajon kié lesz majd az első budapesti kép Bruce Willisről.
Addig, míg a sztár megérkezik, a HVG olvasói képeket közöl a forgatásról, amiket Silcucc tumblr oldaláról szereztek – és nagyon helyesen a forrást is megjelölték.
Fotósok a Kodak színház előtt - Fotó: Mario Anzuoni/Reuters
A Reuters ezúttal is beszámol az Oscar-díj átadójáról, Hollywood egyébként elég sűrű életének legnagyobb estéjéről. Fotósaik pedig újabb bepillantást engednek nem csak a világsztárok programjába, hanem a saját munkájuk műhely titkaiba is.
A korábbi években rendszeresen meséltek a Reuters fotósai a hírügynökség blogján arról, hogyan dolgoznak az Oscar-díj átadóján. Idén sincs ez máshogy, bár most a szöveges részt letudták a fotósok egyszerű felsorolásával, és hogy ki hol dolgozik az eseményen. A hangsúlyt idén a multimédiára fektették, így videóban mutatják be, milyen a világ egyik legnagyobb hírügynökségének munkája a hollywoodi vörös szőnyeg mellett. Pár rövid bemutatkozás a fotósoktól, és a szerkesztő eligazítása mutatja be a feladatokat és a fotózás szempontjait, amit a videóban megjelenő képek színesítenek, amiknek az elkészítéséről az egész felhajtás szól – legalábbis a sajtó számára.
A három perces videó szemmel láthatóan csak az érkezést fotózó Mario Anzuoni és Lucy Nicholson munkájára, valamint a csapatot a helyszínen irányító szerkesztő, Sam Mirovich eligazítására koncentrál.
Fotósok a Kodak színház előtt - Fotó: Lucas Jackson/Reuters
Az eligazításon elhangzik, hogy a fotósok a legfontosabbak a nagy este tudósításában, hiszen egyetlen este világsztárok százairól képek ezreit készítik, és adják ki a velük dolgozó szerkesztők segítségével, szinte élőben tudósítva a történésekről. Mirovich azt is kihangsúlyozza, hogy a fotósoknak nagyon kell figyelniük, hogy mindenkiről minél több féle képet készítsenek, minden hírességről legyenek szóló és csoport képek. Mivel az Oscar estéje a világ (egyik) legnagyobb divat eseménye, így nagyon fontos, hogy mindig látsszanak a ruhák, az egész alakos képekről sose maradjon le az uszály, és hogy legyenek képek az apróbb részletekről, frizurákról, tetoválásokról, ékszerekről, kiegészítőkről, cipőkről, lényegében mindenről.
A másik három fotós munkáját nem említi. Részben mert talán külön videó készól majd róla, de sokkal valószínűbb, hogy azért, mert a videót készítő Lucas Jackson nem tudta saját magát, és más, tőle távolabb dolgozó kollégáit filmezni, hiszen azért ez a kis videó csak egy érdekes mellékterméke az Oscar-díjátadó tudósításának.
Ugyan minden ügynökség készít minden évben olyan fotókat, ahol a fotósok tömege is látszik, a cél mégis csak a hírességek fotózása, hogy az előfizetőket számtalan, jobbnál-jobb képpel lássák el a vörös szőnyegen végigvonuló sztárokról. Amikből egyébként szerintem borzalmasan unalmas galériák szoktak tömegesen születni minden évben, de nyilván van rájuk igény, akkor meg a fotósoknak az a dolga, hogy ezeket a képeket elkészítsék.
