‘szerzői jog’ címkével ellátott bejegyzések

A hallgatás napja az Interneten és itt a blogon is

2012. január 18. szerda
SOPAblackoutPage Wikipedia A hallgatás napja az Interneten és itt a blogon is

Azelsötétített Wikipedia oldala

Úgysem érek rá ma sokat blogolni, így jobb híján hallgatásommal én is csatlakozom a SOPA és PIPA ellen tiltakozók táborához – de azért annyira mégsem. Olvasd el, hogy miért!
Egy erősen eltúlzott Amerikai szerzőjoggal kapcsolatos törvény tervezet miatt sötétül ma el az Internet. Tartalom szolgáltatók demonstrálnak (főleg erőt) egy rossz törvénytervezet ellen. A gond csak az, hogy a nagy erődemonstrációban, és a borítékolható elsöprő győzelem mámorában pont a lényeg veszik majd el.

Miről szól a SOPA?
A kritikák szerint lényegében az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelmét vezetné be az Internetes társadalomra kényszerítve. Lehetővé – sőt kötelezővé – tenné, hogy ha valaki szerzői jogsértést jelez egy weboldalnál, azt az oldalt a szolgáltatóknak azonnal el kellene távolítani.

A fő probléma ezzel nem is az, hogy a törvény nem tenne különbséget szándékos és gondatlan jogsértések között, hanem hogy már eleve nem is vizsgálná a jogsértés tényét. A puszta vád elegendő lenne a fellépésre. Az oldalt erővel el kell távolítani az Internetről, aztán majd lehet vizsgálgatni, hogy volt-e jogsértés, és el lehet hárítani. Ráadásul ugye nem csak a kifogásolt, jogsértő tartalmat tiltaná le a webről a törvény, hanem a teljes weboldalt. Vagyis ha mondjuk az én blogomat vádolná meg valaki egy illegális kép miatt, a teljes blog eltűnne, míg ki nem derül, hogy igaza volt-e vagy tévedett (rosszhiszeműség persze kizárva, senki nem próbálná egy ilyen törvény mellett a konkurenciát tönkretenni). Ugyanígy igaz lenne a jóval népesebb oldalakra is a törvény, tehát ha mondjuk a Facebookra tölt fel valaki egy jogsértő tartalmat (ami egyébként nem szép dolog), akkor a teljes Facebookot le lehetne kapcsolni, ami mindjárt nem csak (sajtó) fotózás iránt érdeklődők ezreit sújtana, mint a blogom esetében, hanem mind a hatszáz millió Facebook felhasználót világszerte. Ezzel rögtön blobális problémává téve az “apró amerikai jogi problémát”.
Mindezen túl a technikai kivitelezése is igen érdekesnek tűnik a tervezetnek, mivel ha egy oldal nem elérhető az Interneten, akkor az admin felülete sem, aminek segítségével a kifogásolt tartalom megkereshető és eltávolítható lenne róla. Ezzel nehezítve a probléma kivizsgálását és orvosolását is.

Ha részletesebben is érdekel, hogy mi a gond a SOPA-val, akkor a érdemes elolvasni a Mashable cikkét, ami egyébként nagyon helyesen azt javasolja, hogy olvassuk el magát a kifogásolt törvény szövegét is, mielőtt hevesen tiltakozunk ellene – már csak azért is, hogy tudjuk, mi ellen is tiltakozunk.

Az Internetes világ végét vizionálják
Nem csoda, hogy mindenki az Internetes világ végét látja a leginkább fércműnek nevezhető törvénytervezet elfogadásában. Még felületes informatikai és Internet haszálati ismeretekkel sem nehéz belátni a fentiek alapján, hogy a törvénytervezet úgy rossz, ahogy van. Ezért aztán könnyű támogatni az ellene folyó egyre inkább globálissá váló harcot. Érthető hogy összefogtak a harcban a legádázabb (üzleti) ellenfelek is, és a legnagyobb Internetes cégek, hiszen a zsebükben érzik a dolog kockázatát – és még ideológiai síkon is igazuk van. Szóval a harccal ők csak nyerhetnek.

Veszítünk a győzelemmel is
A gond ezzel a harccal, hogy meg kell nyerni, mert egy ilyen törvény borzasztó hatással lenne a teljes Internetes világra nézve. Ugyanakkor a várható győzelem örömmámora sajnos várhatóan el fogja söpörni a tervezet mögött húzódó szándékot is, ami pedig rossz lenne.

A szerzői jogokat ugyanis tényleg védeni kell, és időszerű lenne a szerzőjogi lehetőségek naprakész megújítása. Csak erre jó megoldásokat kellene keresni, nem ilyen irtózatos túlkapásokat dilettáns módon összebarkácsolni, amik egészen más területeken okoznak sokkal nagyobb károkat.

A SOPA elvérzett még a harc előtt
A hírek szerint lényegében már a nagy összecsapás előtt kimúlt a SOPA (Stop Online Privacy Act) tervezet. Nem csak az azt támogató szenátorok hátráltak ki mögüle, hanem az egyébként geek (technikai megszállott) hírében álló Obama elnök is a beadvány ellen foglalt állást a Fehér Ház oldalán közzétett nyilatkozatában – egyesek szerint nem teljesen függetlenül a ténytől, hogy a kezdeményezést ellenző Google is támogatója a kampányának. Ezek alapján úgy fest, hogy a törvénytervezet kifújt, mert képtelen átmenni a törvényhozáson.

Viszont a Gizmodo arról számolt be, hogy Lamar Smith texasi képviselő folytatni akarja a tervezettel kapcsolatos meghallgatásokat, mint mondja “hogy folytassuk a munkát egy olyan javaslat beterjesztése érdekében, ami megvédi az amerikai munkahelyeket és a szellemi tulajdont”.
Ez csak szónoklatnak tűnik, és talán Lamar Smith számára sem sokkal több politikai fogásnál. De a mögötte húzódó cél nagyon is valós, és a szerzői jog védelmével foglalkozni kell. Csak nem így, ahogy ők ezzel a beadvánnyal próbálták. Reméljük, hogy sikerül egy értelmes módot találniuk rá. Persze ehhez nem ártana, ha olyanok törnék a fejüket a megoldáson, akik ismerik és értik is nem csak a törvények, de az Internet működését is.

Amíg az Internet (egy része) sötétbe borul, addig olvasgasd a blogom régebbi írásait, hátha találsz még rajta érdekes gondolatokat!

Ez a kép sincs ingyen, de lopják – milliókat perelhetne a fotós

2012. január 12. csütörtök
ThisImageIsNotFree JohnBMuellerFlickr Ez a kép sincs ingyen, de lopják   milliókat perelhetne a fotós

Fotó: John B Mueller/Flickr

Fontos gondolatok egy különös képről, szerzői jogról és ingyenességről, amit minden fotósnak érdemes megismernie – és nem csak a fotósoknak.
Az itt látható kép futótűzként terjed az Interneten, készítőjének fotó lopásokról alkotott remek és igen találó gondolatai miatt – viszont a kép ezen újraközlései is mind ugyanolyan lopásnak minősülnek, amikért ugyanúgy perelhetne.

“Nos ez volt az első naplemente, amit 2012-ben megörökítettem. A fotó elkészítése nekem 6612 dolláromba került.”

Így kezdődik John B Mueller leírása a frappánsan megszövegezett fotóhoz, ami a kísérő szöveg miatt mára bejárta a világ szinte valamennyi fotózással foglalkozó weboldalát.
Az alábbi szöveg tehát az első szám első személyű megfogalmazás ellenére sem a saját írásom, bár tartalmával én is egyetértek. A szögletes zárójelben szereplő kiegészítést én szúrtam be, nem része az eredeti szövegnek.

“12 dollár (kb 3 ezer forint) volt a benzin, hogy a munkahelyemről eljussak ide, aztán hazamenjek. A fényképezőgép, amivel készítettem 2500 dollár (kb 610 ezer forint) volt. Az objektív másik 1600 dollár (kb 390 ezer forint). A TA Singh Ray fordított átmenetes Neutral Density szűrő 210 dollárba (kb 50 ezer forint) került. A nagylátószögű előtét még 200 dollár (kb 50 ezer forint). A Slik fotóállvány újabb 130 dollár (kb 30 ezer forint). A távkioldó újabb 60 dollár (kb 14 ezer forint). Mikor hazaértem, feltöltöttem egy számítógépre, ami 1200 dolláromba (kb 290 ezer forint) került, és aztán a 200 dolláromba (kb 50 ezer forint) kerülő Lightroom 3-at használtam. Utána kiexportáltam, és a PhotoShopban még szerkesztettem kicsit, ami úgy 500 dolláromba (120 ezer forint) került.”

[MLaca hozzáteszi azt is, hogy kimaradt a memóriakártya ára, ami további - akár komoly - tétel lehetne a listán, egy amerikai könyvtáros pedig azt az észrevételt fűzte hozzá, hogy a számításból teljesen kimaradt a munka bére, a kép készítésével töltött idő, és energia ellentételezése, mert az elszámolásban csak a tárgyi eszközök szerepelnek - de az üzenet talán így is érthető]

“12+2500+1600+210+200+130+60+1200+200+500= 6,612 dollár
(3e+610e+390e+50e+50e+30e+14e+290e+50e+120e=1,6 millió forint)

Szóval ha te egy magazint, weboldalt, céget, sportegyesületet/csapatot, vagy hirdetőt képviselsz, aki szeretné ezt a képet használni, akkor ne kérd, hogy adjam oda ingyen, a nevem feltüntetéséért, vagy “megjelenésért” cserébe. Megtaláltad a képemet, így valószínűleg van “megjelenésem”. Neked pedig van reklám költségvetésed, és az pontosan ilyesmire van. Nyilván te sem várod el, hogy ingyen dolgozzanak a munkatársaid, a titkárnőd, vagy a főnököd. Senki sem fogja ingyen megkapni. Csak azért, mert egy kép digitális, az nem jelenti azt, hogy nem került semmibe az elkészítése.

Ahogy valaki már jelezte felém, EZ az egyetlen kép nem került nekem 6612 dollárba, de ha te szeretnéd a nulláról indulva elkészíteni, akkor pontosan ennyibe kerülne mindent beszerezni, hogy elkészíthesd. Így én ezt az összeget tekintem a kép ellenértékének, ha ellopod, és erről az összegről fogja az ügyvédem küldeni neked a számlát, ha az engedélyem nélkül használod fel.

Ha a képedet odaadod pusztán “névfeltüntetésért”, vagy “megjelenésért” cserébe másoknak, akkor a legjobb reményed, hogy aki meglátja majd megkér, hogy ő is hadd kérjen tőled képeket….névfeltüntetésért cserébe. Próbáld ki ezt….legközelebb, ha étterembe mész, mondd meg a pincérnek, hogy ha ingyen adja a vacsorát, akkor elmeséled minden barátodnak, hogy milyen jó volt.”

Milliókat kaszálhatna
Mivel a fotót a kísérő szövegtől függetlenül is védi a szerzői jog, a fotós nyugodtan perelhetne. Ezt a lehetőségét csak erősíti, hogy ilyen szép részletesen elmagyarázza álláspontját. A vicc az egészben, hogy a kísérő szöveg miatt hírként terjed az írás és a kép is a fotózással foglalkozó oldalakon. Ám ez ugyanúgy a kép felhasználása (értsd lopása), mintha bármi más célra tulajdonítják el. Így a tucatjával, vagy akár százával megjelenő utánközlésekért mind-mind teljes joggal számlázhatná ki a fent megjelölt összeget.
Az írás eredetileg a Flickr-en jelent meg, John B Mueller képe alatt, ő egyedül ide töltötte fel úgy a képet, mint a szöveget, és a fotós elmondása szerint eddig egyedül a PetaPixel (és én, illetve azóta még egy francia blog gazdája) vette a fáradtságot, hogy engedélyt kérjen a kép (és a szöveg) utánközlésére. Mégis számtalan más helyen szerepel világ szerte, jobbára a képpel együtt, szó szerint másolva a szavait (Rezalutions, 12.3 MegaPixels, Bokeh, stb), vagy csak 1-2 mondatot kivonatolva linkeltek egy másik, talán eredeti forrásnak gondolt oldalt (Gene Galin, stb). És volt néhány oldal, ahol részben vagy egészben csak a szöveget vették át (Greg VojtkoAdventure Photography, stb), a képet nem merték, vagy talán inkább nem akarták, mert hát mellé írta a szerző, hogy az nincs ingyen, és ezt engedély nélkül illik tiszteletben tartani, akár udvariasságból, akár félelemből – ahogy én is tettem volna, ha a szerző nem ad nekem engedélyt az utánközlésre.

Az üzenet a fontos
A fotós egyébként nekem azt is elárulta, hogy furcsának találja, hogy a határozott szöveg ellenére mindössze egyetlen blog, a PetaPixel kért előttem engedélyt a kép használatára, mindenki más csak eltulajdonította. De azt mondja, hogy amíg korrektül hivatkoznak rá szerzőként (amit egyébként még ebben az esetben sem mindenki tesz meg sajnos), vagyis nem csak a nevét írják ki, hanem linkelik a Flickr albumát, vagy fotós vállalkozásának a honlapját (esetleg mindkettőt, ahogyan én), addig nem fog pereskedni, mert fontosabbnak tartja, hogy az üzenet terjedjen. A szerző egyébként pozitívan értékeli az írás hatását, mert akadnak ugyan negatív hangok és primitív reakciók is, de zömében pozitívak a reakciók, és örül, hogy ennyien egyetértenek. Facebook oldalán egyébként azt is kifejti a fotós, hogy “amikor egy képet/munkát valaki ingyen kér, az még annál is rosszabb, mintha csak ellopná, mert annak a jele, hogy semmire sem becsüli a munkád.”
A dolgot egyébként az robbantotta ki, hogy a fotós egy másik képét próbálták ingyen, pontosabban “megjelenésért” cserébe megszerezni, amit persze elutasított, fizetni viszont nem akartak érte. Ezek után tette közzé újévi írását, ami azóta vírusként terjed.

Magyarul elsőként MLaca blogján jelent meg (elsőre én is az ő fordításából indultam ki, de bizonyos megfogalmazásokkal, kifejezésekkel nem értettem teljesen egyet,  és ha már nem csak hivatkozok rá, inkább lefordítottam magam. Így legalább lehet stilisztikai és egyéb hibákra mutogatni, hogy az övé jobban sikerült), ő pedig a PetaPixel oldalán találta.

Egységesen bojkottálja a norvég sajtó Janet Jacksont

2011. december 6. kedd
JanetJackson boycot photoReuters Egységesen bojkottálja a norvég sajtó Janet Jacksont

Eredeti fotó Reuters

Újabb énekest bojkottál a sajtó, miután menedzsmentje kivívta osztatlan ellenszenvüket szerzőjogi követeléseivel. Egységben lépett fel a norvég sajtó, így Janet Jackson osloi fellépéséről egyetlen kép sem készült, sőt az újságírók is tiltakoznak.

Egységes tiltakozás
Mint a News in English angol nyelvű norvég lap közzétette, a norvég sajtófotósok az őket alkalmazó lapok maximális támogatásával egyként utasították vissza az énekes “jogfosztási követelését”. A norvég sajtószervezet szerint az ország három vezető lapja, a VG, az Aftenposten és a Dagbladet minden konkurenciaharcot mellőzve összefogásban tiltakozott a szakmailag teljesen elfogadhatatlan feltételek ellen, és egyáltalán nem tudósítottak az országba látogató híresség koncertjéről.
A Dagsavisen című lap írt a koncertről, azonban fotókat nem közölt, és cikkükben azt is ismertették az olvasókkal, hogy ezt miért nem teszik.

Elfogadhatatlan feltételek
A Jackson menedzsment követelése nagyjából ugyanaz, ami nem olyan régen Ke$ha követelt a magyar sajtótól, és ami sajnos nem idegen egy-egy, főleg kisebb rendezvényszervező gondolkodásától sem.

A feltételek között a fotók szerzői és felhasználási jogainak átruházása szerepelt, Jackson ezen túl még azt is ki akarta kötni, hogy a képek megjelenése előtt a jóváhagyására legyen szükség, illetve, hogy azo csak az adott osloi koncerttel kapcsolatban jelenhessenek meg, más vele kapcsolatos téma illusztrálására nem.

Stein Østbø, a Norvégia legnagyobb média cége által kiadott VG zenei szakújságírója azt mondja az ügyről, hogy “Ez a szerződés olyan szigorú volt, amilyennel még soha nem találkoztunk az országban. Egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy aláírjuk, és kollégáinkat szolidaritást vállalva kollégáinkkal egyáltalán nem is foglalkozunk a koncerttel.”

Fotós körkép – a Kreatív Online szakmai interjúja

2011. november 28. hétfő
Mi lesz fotosokkal Kreativ Fotós körkép   a Kreatív Online szakmai interjúja

A Kratív Online cikke a képre kattintva jelenik meg!

Az Internet rohamosan megváltoztatja a világot, főleg ahogyan fogyasztjuk a képeket. Nem csak a hétköznapi olvasók életében, hanem a kiadványok, hírügynökségek és általánosságban a szakma életében is.

A Kreatív magazin nemrég készített egy összeállítást a fotós szakma jelenéről, és jövőbeni reményeiről. Persze a fotózás nem egységes terület, számos szegmense van. A több interjúból összeállított anyag főleg a sajtót, és a reklám szakmát leginkább érintő területeket igyekszik körbejárni.
Bátorfy Attila cikke részben a stockfotó űzletággal foglalkozik, részben pedig a sajtófotóval, és a fotósokat érintő változásokkal. Nagy örömömre többek között komoly hangsúlyt kap a cikkben a szerzői jog, és az illegális képfelhasználások is.

A cikkben megszólal több jelentős stock és fotóügynökség képviselője, mint a hosszú ügynökségi múlttal is rendelkező Keleti Éva fotóművész, aki jelenleg az EuroPress fotóügynökséget vezeti, Hamza Péter a Dream Interactive alapítója, Krascsenics Klára a Profimedia – Red Dot ügyvezetője, és Visy Zoltán az Ogilvy art direktora.
Rajtuk rendkívül sokat idéz a szerző tőlem is, főleg a fotósok, és a sajtófotó helyzetéről. Mivel a cikket jelen formájában, teljes terjedelmében én is csak a megjelenés után láttam viszont (előtte csak a saját részemet), meglepett, hogy milyen sokat szerepel benne az én véleményem, a másik négy megszólalóhoz képest.

Remélem, hogy érdekesnek tartod a cikket, és hogy nem csak a neten olvasod el, hanem meg is veszed a Kreatív magazint, és papír alapon is átlapozod, ha nem is csak emiatt az egy cikk miatt.

Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják

2011. szeptember 30. péntek
CopyrightInfringement Gordon vs McGinley3 Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják

Bizonyíték, ami visszaüt

Tanulságos szerzőjogi döntés született nemrég Amerikában. A bíró időpocsékolásnak minősítve elvetette a szerzőjogi vádakat, mert a szerzőjogi törvény csak az alkotásokat védi, a mögöttük meghúzódó elképzeléseket, és szándékokat nem.

Szinte naponta mondják fotósok egy-egy képre, hogy “ilyen nekem is van”, ami szinte elkerülhetetlen a sajtófotóban, hiszen mindannyian ugyanazokat az eseményeket, nem ritkán ugyanott szorongva egymás mellett állva fényképezzük. De sok kreatív fotós, fotóművész, és különösen sok esküvői fotós panaszkodik, hogy más fotósok lopják az ő ötleteit, témáit és/vagy a beállításait. Míg más ugyanerre – szintén nem alaptalanul – azt mondja, hogy a fotótörténetben már mindenki mindent lefényképezett. Mindenféle kompozíciót elkészített már valaki, és igazán egyedit, újat, amit még soha senki nem próbált, egyre kevésbé lehet készíteni. Az adott esetek pedig legfeljebb morális, vagy etikai kérdéseket vetnek fel, hogy ha látom a másik képét, akkor vajon helyes, etikus, sőt egyenesen elvárt ugyanazt a képet elkészítenem, vagy épp az ellenkezőjére kell törekedni, ha már más megcsinálta, nehogy én is ugyanazt csináljam?
Annak idején Picasso – és nyomán Steve Jobs – is megmondta, hogy a jó művész másol, a zseniális lop.

Ugyanezt a kérdéskört feszegette a közelmúltban az amerikai bíróság is egy nagyon tanulságos kereset nyomán. Janine Gordon által Ryan McGinley ellen beadott keresetét utasította el a szövetségi bíróság, és mint ahogy a PDNpulse fogalmaz, “a bíró határzatában egyúttal felfrissítette a szerzőjogi alapokat is”.

CopyrightInfringement Gordon vs McGinley2 Szerzői jog: nem minden lopás, amiről azt gondolják

Bizonyíték, ami visszaüt

Gordon júniusban perelte be McGinley-t és galériáját, amiért az szerinte lemásolta a stílusát és a képei témáját is, amit a Levi’s Go Forth reklámkampányában alkalmazott. Bizonyítékként csatolta a keresethez 150 képét, illetve McGinley képeit, amiken az övéhez hasonló módon széttárt karokkal ugró ember, fekete férfi, és fehér nő csókolózik, illetve egy meztelen női felsőtest látható.

A képek megtekintése után Richard Sullivan new yorki bíró úgy határozott, hogy “a képek között nincs lényeges hasonlóság.” Ugyan hasonló témákat fotózott mindkét fotós, a szerzőjogi törvény csak egy ötlet kifejezésmódját védelmezi, nem magát az ötletet. A bíró hozzáteszi, hogy Gordon “elképzelése a szerzői jogsértésről lényegében bármilyen képre értelmezhető lenne, amin kitárt karú alak látszik, vagy különböző bőrszínű emberek csókolóznak, fagy meztelen felső testtel ábrázolnak valakit. [...] A szerzőjogi törvény ilyen értelmezésének sem értelme, sem jogalapja nincs, és ellenkezik a józan ésszel is.”

A bíró továbbá néhány kerestlen szóval illette a felperes keresetét és ügyvédjének magatartását is: “Az ember azt hinné, hogy a felperes [ügyvédje] tisztában van a szerzői jog alapvetéseivel, és magától is felismeri ennek a keresetnek a hiábavalóságát, mielőtt egy hosszadalmas, költséges és végül teljesen felesleges perben a bíróság elé citálta azt.”

A PDN is kiemeli, hogy gyakran hallani esküvő és egyéb fotósoktól, hogy egy másik fotós ellopja a pózaikat, kompozícióikat, vagy egyéb ötleteiket. Sullivan bíró ítélete elutasító határozata a Gordon kontra McGinley ügyben megmutatja milyen nehéz ilyen másolási panaszoknak érvényt szerezni a bíróság előtt. A bíró idéz egy korábbi ítéletet, mely úgy fogalmaz: “Nem minden másolás eredményez szükségszerűen szerzői jogsértést.”

A TechDirt lényegesen részletesebben közli az ügy részleteit, közzétéve többek között a kereset számos fotó csatolmányát is. Ezeken megfigyelhető, hogy milyen (kis) mértékű a képek hasonlósága, ami szerintem is inkább a bíró véleményét támasztják alá, mintsem a felperes igazát bizonyítanák. A képek hasonlósága tényleg elenyésző, és az ügynek fontos tanulsága, hogy még ha a képek jobban hasonlítanának, és jóval egyértelműbb lenne is a képek, vagy akár az ötletek azonossága, a szerzői jogsértést akkor is rendkívül nehéz lenne rábizonyítani.