- Fotó és kikockázás: Délmagyar
Gyakran felvetődő – olykor vitás – kérdés, hogy kit/mit hogyan szabad fotózni. A hétköznapi járókelők ritkán ismerik a vonatkozó törvényeket, sőt még a fotósoknak is gyakran tévesek vagy hiányosak az ismereteik. Pedig a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősség alól. Te ismered a törvényt?
A JogIQ tett közzé nemrég egy elég pontos és részletes leírást a témáról. Így elegendő lenne ezt linkelnem, de azért a lényeget megismétlem, mert nem lehet elégszer olvasni.
“1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 80. § A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.
[...]
Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges.”
Nem lehet bárKIT fotózni, mert a személyiségi jogokat tiszteletben kell tartanunk. Viszont bárMIT fotózhatunk, mivel a tárgyaknak nincs személyiségi joguk, és azok szerzői jogai sem nehezítik az életünket. Házak és autók esetében az adatvédelmi törvényekre kell figyelnünk, mert a rendszámok is személyes adatnak minősülnek, így ezek sem látszódhatnak a fotókon.
Engedélyezés
A fotózást engedélyezhetik ráutaló magatartással, például ha a képen látszik, hogy a fotóalanynak tudomása van a kép készítéséről, és hagyja magát fotózni. Ugyanakkor a fotózáshoz való hozzájárulás nem jelent automatikusan a kép felhasználásához, közléséhez való hozzájárulást is. Persze akinek nincs titkolni valója, azt általában nem zavarja, hogy ki milyen céllal fotózza, vagy hol jelenik meg a kép. Aki pedig visszaél a képmással, az nem is baj, ha bűnhődik érte.
Mégis, ha biztonságban szeretnénk magunkat érezni fotósként, akkor legbiztosabb megoldás a hozzájárulást írásban beszerezni. Az sem árt, ha a hozzájárulási nyilatkozatba belefoglalni a publikálás célját is. Ezzel válik biztosan elkerülhetővé minden vitás kérdés.
Kikockázás
Akit lefotózunk, annak tehát hozzá kell járulni a kép elkészítéséhez, és a fotó közléséhez is. A hozzájárulás hiányában megsértjük a fotóalany képmáshoz fűződő személyiségi jogait – vagy rendszám esetén az adatkezelési törvényeket.
Az ebből adódó jogi kellemetlenségek elkerülése végett szokás az újságokban (pl. tüntetéseknél) kitakarni, kikockázni, vagy egyéb módon felismerhetetlenné tenni a képen szereplőket – ha ezt a képszerkesztési irányelvek engedik. Egyes lapok ebben könnyedebbek, és nem kockáznak ki mindent, amit talán ki kellene (vannak persze akik ezt trehányságból nem teszik, nem elvek miatt). Más lapok óvatosabbak, és van ahol még azt is kitakarják, amit nem lenne szükséges – például mint arra az Origofoto felhívta a figyelmet, a Délmagyar cikkében a rendőrkutyák arcát.
Közszereplők
A híres embereknek, közszereplőknek, gyűjtő néven celebeknek többet kell tűrniük a nyilvánosság érdeklődéséből. Így tőlük jellemzően nem szükséges a beleegyezésük, hogy őket fotózzuk. Persze a nemzetközi joggyakorlat nagyon eltérő is lehet. Például vannak a személyiségi jogokat kevésbé engedékenyen kezelő országok, de létezik egészen engedékeny jogállású ország is. Erre a gondolatra tőlünk nyugatabbra, különösen Amerikában komoly iparága épült a fotósoknak: a paparazzi biznisz.
Viszont ha a hírességek nem közszereplés során kerülnek a fényképezőgépünk elé, akkor velük is lehet vitás a helyzet. Például a közszereplők családtagjai nem közszereplők, így ha ők is szerepelnek a képeken, akkor már felvetődhet a személyiségi jogi panasz.
Ugyanígy közszereplést vállal, aki egy nyilvános rendezvényen fellép, színpadon szónokol. Izgalmas és rendezetlen kérdés viszont, hogy aki elmegy egy tüntetésre, az vajon közszereplést vállal-e a részvételével. Logikailag a demonstráció lényege pont az, hogy a résztvevők kifejezzék az esemény céljával, vagy üzenetével való egyetértésüket. Mégis sok tüntető elrejti az arcát, kendőt, maszkot húz, és még így is tiltakozik, ha a fotósok le akarják fényképezni. A törvény pedig nem igazán ad útmutatást az ilyen esetekre.
Tömegkép
Nem szükséges a fotó elkészítéséhez és felhasználásához a képen szereplők beleegyezése, ha úgynevezett tömegképet készítünk, vagyis amikor olyan sokan vannak a képen, hogy azt képtelenség lenne egyesével engedélyeztetni a fotóalanyokkal. A tömegképen tehát emberek egy nagyobb csoportja, vagy utcarészlet látszik, amin senki nincs kiemelve a tömegből.
Sokan tömegképnek 5-8-10 embernél több szereplőt ábrázoló képet tartanak, ám, ha valaki felismerhető a képen, akkor adott esetben (például egy tüntetésen) ugyanúgy előfordulhat, hogy reklamál, és követelésekkel él. Éppen ezért a teljes biztonságot az jelenti, ha a képen tényleg nem felismerhető senki.
Ahogy erre írta valaki, a mai fotó technikával már a holdról is lehet bármiről éles képet készíteni, ez nem egyszerű. A mélységélesség megfelelő használata, vagy a PhotoShop életlenítés eszközének alkalmazása olykor segíthet ezen a problémán – persze csak ahol a helyi hitelességi szabályok ezt engedik.
Szabad értelmezés
A törvény pontatlanul szabadon fogalmaz a közszereplők és a tömegképek esetén. Nem pontosítja a jogi kategóriák értelmezését. Persze mindenkinek megvan a maga értelmezése. Viszont ezekről a “végső igazságot” a bíróság mondja ki. Így aki biztosra akar menni, az vagy hozzájáruló nyilatkozatot írat alá minden lefotózott személlyel, vagy a fotográfia és a számítástechnika eszközeihez folyamodik, hogy senki ne legyen felismerhető, és így reklamálni se legyen jogalapja. Vagy nem készít képeket, de ez fotósok esetében nem lehetőség.
Fontos azt is kiemelni, hogy az egyes országok jogi szabályozása és gyakorlata eltérhet egymástól. Például vannak országok, ahol például a közszereplők fotózása is csak alig valamivel szabadabb terület a hétköznapi civilekénél. Míg máshol jóval megengedőbbek, és egészen szabadon lehet a hírességeket fotózni.
Mint arról pár napja a 
