‘sorozat’ címkével ellátott bejegyzések

Tévésorozat készül Máté Bence természetfotós munkájáról

2011. május 31. kedd
MateBence termeszetfoto kiallitas photoKovacsAttilaMTI Tévésorozat készül Máté Bence természetfotós munkájáról

Fotó: Kovács Attila/MTI

Érdekes és örömteli MTI hír jelent meg a napokban, amit természetesen már szinte minden hírportál lehozott….nekem meg egyre csak az jár a fejemben, hogy az állatok nem inkább a természet FOTÓK főszereplői a fotósok helyett? “a különleges leshelyek mellett a természetfotósok “főszereplőit”, a szalakótákat, a gyurgyalagokat, a búbos bankákat, a szürke gémeket, és a nagy kócsagokat ismertetik meg nézők.” Talán részben ezért született az ezért szeretjük az MTI-t sorozat, mert olyan jópofa hibákat képesek véteni…

Máté Bencéről egyébként Láthatatlan madárfotós címen készült már egy három részes dokumentumfilm, amiket a FotoKlikk gyűjtésében meg is lehet tekinteni a neten.

Ingyenesen MTI hír: Minisorozatot készít Máté Bence természetfotós munkájáról a Spektrum TV, amely a Természetfilm.hu és a brit Nutshell Productions közreműködésével mutatja be, hogy milyen módszerekkel válik láthatatlanná a madárfotózásra szakosodott fényképész.

A nagyfelbontású (HD) technológiával készülő, háromszor 26 perces természetfilm-sorozatban láthatóak lesznek azok a saját készítésű lesek, amelyekből a fotós úgy figyelheti meg a madarakat természetes környezetükben, hogy azok erről mit sem sejtenek.

A 26 éves Máté Bence ezeknek a leseknek is köszönheti, hogy nevét természetfotós körökben világszerte ismerik. Tavaly ősszel vehette át Londonban a világ legfontosabb természetfotós elismerését, a BBC Wildlife Photographer of the Year nagydíját. Árnyjáték című fényképével nemcsak a legjobb természetfotóért járó elismerést vihette haza, de őt választották 2010 természetfotósává is.

Az ismeretterjesztő csatornán az év végén műsorra kerülő egyedülálló filmsorozatban a különleges leshelyek mellett a természetfotósok “főszereplőit”, a szalakótákat, a gyurgyalagokat, a búbos bankákat, a szürke gémeket, és a nagy kócsagokat ismertetik meg nézők.

A sorozat forgatása május elején kezdődött. Jelenleg a kihívást az jelenti, hogy a filmes stáb a leseket kívülről mutatja be, így a fotósok búvóhelyeihez hasonlóan az operatőröknek és felszereléseiknek is láthatatlanná kell válniuk.

A Kiskunsági Nemzeti Park területén található “láthatatlan lesek” közül vannak olyanok, amelyek több évvel, a madarak érkezése előtt készültek. Az operatőröknek viszont csak néhány hetük van arra, hogy ezeket működés közben mutassák be a nézőknek. A jobb látószög érdekében több mini kamerát, valamint automata, távolról irányítható kamerákat is alkalmaznak. A cél az, hogy a nézők egy képen láthassák a madarakat és azt a speciális ablakot, amelyen keresztül ki lehet látni, de az állatok nem láthatják az üveg mögötti mozgást.

“Ezt az úgynevezett detektívüveges megfigyelést 2005-ben kezdtem használni” – mondta el az MTI-nek Máté Bence, hozzátéve, hogy ezt az eljárást azóta már sokan átvették tőle.

“Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a fotós 180 fokban figyelheti meg az adott élőhelyet. Jobban ráláthat a madarakra, miközben azok továbbra is zavartalanul mozoghatnak” – magyarázta a természetfotós.

A forgatáson a legendás Phantom High Speed kamerát is bevetik. Ezzel a kamerával másodpercenként 1000 képkockát lehet rögzíteni, így rendkívül élesen, a valós sebességnél 40-szer lassabban mutathatják be azokat a mozgásokat, amelyek a természetben követhetetlenül gyorsan történek. Ilyen például az a tizedmásodperc, amikor a kócsag halat zsákmányol, vagy az a pillanat, amikor a béka éppen egy lepkére csap le.

CSI: Kimerevített pillanat

2010. március 18. csütörtök

CSIfreezeBuletTime1 CSI: Kimerevített pillanatA Viasat 3-on vetített mai CSI: Helyszínelők epizód nyitó jelenete kissé Mátrix hangulatot idéz. A megállított idejű jelenetben napszemüveges, öltönyös alakok támadnak lövöldözve a helyszínelők főhadiszállására. Mintha az idő megállt volna, és a záporozó golyók, levegőben fröccsenés közben megállt vízcseppek, és repkedő üvegszilánkok között  mintegy belső poénként a Mátrixban Morpheust játszó Laurece Fishburn is feltűnik.

CSIfreezeBuletTime3 CSI: Kimerevített pillanatNekem a Mátrixot idéző belső utalások és Fishburne karaktere ellenére is a korábban itt is említett Carousel videó jutott eszembe. A CSI készítői ugyanazt az ötletet, és ugyanazt a technológiát használták. Bár nekem a tartalom – akárcsak a megoldás – kevésbé tűnik eredetinek. Kétség kívül hatásos ez a megoldás, viszont mivel egy 48 órás visszatekintés után az epizódban a teljes eseménysor folyamatában is megtörténik, elég öncélú a kimerevített képsor. Ráadásul a reklámmal szemben történetet sem mesél el, információt sem hordoz. Ráadásul több hibát is rejt a történetben. Például a kimerevített jelenet egyik fehér köpenyes résztvevője csupasz kezekkel esik át egy széttörő üvegtáblán, mikor az eseményeket folamatában mutatják, viszont már gumikesztyű van a kezén. Arról nem is beszélve, hogy a kimerevített eseménysorban még lassú mozgás sem látszik, viszont a megállított pillanat képsorai közül több nem ugyanabban az időpillanatban, hanem egymás után történik, mikor lejátsszák.
CSIfreezeBuletTime2 CSI: Kimerevített pillanatRöviden mondhatnám, hogy technikai kivitel ötös, de ötlet és mondanivaló közepes. Elsőre felvetődött bennem, hogy  - régi hollywoodi hagyományt követve – a Philips reklám csak egy szponzorált kísérlet volt Adam Berg rendező részéről, amit aztán sikerrel el tudott adni a sorozat készítőinek. Azonban sem az epizód IMDB adatlapján, sem máshol az Interneten nem találtam nyomát, hogy ötletével együtt Berget is átcsábították volna a CSI stábba. Valószínűbbnek tűnik, hogy csak másoltak ihletet merítettek Bergtől.

Minden esetre aki még nem látta nézze meg az alább beágyazott jelenetet, és utána nézze meg (ismét) az eredeti Adam Berg rendezte Carousel videót, amihez itt többször is hasonlítottam.

Galéria kényszer

2009. december 18. péntek

“A kevesebb néha több.” – mondás

Playboy NanasiPal Velvet foto Szecsi IstvanG Galéria kényszer

Fotó: Szécsi István - Velvet

Az Internet egyik legnagyobb előnye az a szinte korlátan tér, amit biztosítani tud a tartalom terjesztéséhez. Míg egy nyomtatott lapban az oldalszám és a laptükör felülete szigorú korlátokat szab mind a szöveg, mind a fotók terjedelmének, addig az online sajtó számára a hely rugalmasan kezelhető, és csak az ésszerűség – vagy a lustaság – szabhat határt az anyagok hosszának (bár ideális esetben sokkal inkább az előbbinek kellene, mint az utóbbinak). Bár a hely szűke nem akadályozza meg a szerzőket, hogy  Tolsztojt idéző terjedelmű értekezéseket alkossanak, praktikusan mégis a rövidebb írásokra törekszenek, de azért a szerkesztőkkel együtt örülnek, hogy ők nem kényszerülnek rá, hogy extra töltelék mondantokat szőjenek a mondatokba, hogy meglegyen a karakter szám, és még ennél is jobban, hogy nem kell kihúzni a legfrappánsabb szófordulataikat, csak mert nincs még két mondatnyi hely abban a hasábban.

Hasonlóan kedvez – elvben – a világháló a fotósoknak is, hiszen a napilapokban távolról sem tartozik minden anyaghoz kép, és gyakran megesik, hogy a fotóriportert ugyan kiküldik az eseményre, ám lapzártára kiderül, hogy az a kép mégsem kerül nyomdába, mert az oldalban már nincs hely képnek. Az Interneten ilyen sincs, hiszen minden hírben elfér a kép, sőt akár több kép, vagy egy galéria is. Így még azzal sem kell feltétlenül meghúzni az önmegtartóztató határt, hogy két egyformán jó kép közül választani kelljen, megjelenhet mind a kettő.

A világháló szabadsága azonban eltúlzottnak tűnik olykor. Helyből adódó kényszer nincs, és mégis gyakran születnek erőltetett cikkek, csak hogy kitöltsék a nem létező helytöbbletet. Gyorsan írnak valamit, csak hogy megjelenjen valami. És a képekkel sem feltétlenül jobb a helyzet. Egyre gyakrabbak a képgalériák, és egyre kevesebbnek tűnik azok értelme.
A publikálás puszta lehetőségének nem kellene esztelen publikálást gerjesztenie. Az eszközöket arra kéne használni, amire valók. Galériában például csak azt bemutatni, ami tényleg kellően izgalmas, színes, és érdekes hozzá, hogy egy tucat – vagy akár még több – kép jelenjen meg róla. Ráadáasul az sem ritka, hogy a megjelenő képek sem igazán kapcsolódnak egymáshoz. Ahelyett, hogy a kifejezetten ezt szolgáló fotóriport műfajának jegyében a képek összeállnának egy egésszé, csak egymástól független szóló képek sorozata. A másik, talán még ennél is szomorúbb megoldás, mikor egy nem túl változatos – mondhatni egyhangú – képi világú eseményről jelennek meg indokolatlanul ismétlődő képkockák.

Tökéletes (negatív) példának tartom képek / gaéria szempontból erre a Velveten nemrég megjelent – egyébként egész érdekes – Nánási Pál interjút. Került a szövegbe három kép, amik elég jól fellazítják, és tagolják a szöveget, csak a galériát nem értem. Egy átlagos interjúról minek feltenni egy tucat képet, amin ugyanaz a figura beszél? Nem a képek minőségével van baj, az értelmét nem látom. (Pláne hogy egy 2009 végén megjelenő galériában miért van 2009 januári dátum? Akkor készültek a képek? Akkor pláne miért kell archív galéria? De ez már csak szőrszál hasogatás.) Annál is inkább nagy kérdőjel ez az átgondolatlan galéria számomra, mert Nánási egy érdekes szakmát űz. Történetesen éppen fotózik, nem is akármit és akárhol. Jelesül a Playboynál, ami az egyik legnagyobb presztizsű férfi magazin. Mindezek mellé pont erről a munkájáról beszél az interjúban – a pókerezés és egyéb celeb dolgok felületes említése mellett. Viszont ha már galéria, akkor nagyon is lenne létjogosultsága egy olyan fotó sorozatnak, amiben látjuk, ahogyan dolgozik. Hogyan instruálja a modelleket, hogyan világítja be az interjúban emlegetett autót, vagy legalább, ahogy állítgatja a gépét és a fénymérőjét? Azonban lámpák, ernyők, fényképezőgépek és fénymérők, vagy inkább formás autók, és még formásabb pucér női testek helyett csak egy nem túl szexi diktafon lóg be az egyhangú sorozatot alkotó interjú képekbe.
Kár, hogy egy akt fotóssal sem sikerült látványos galériát összeállítani. Mit sikerül így a politikusokkal, meg a közgazdászokkal, vagy az unalmas celeb szakmát űző hírességekkel alkotni? Logikusan semmit, de sajnos láttam már olyat – nem az Index / Velvet súlycsoportban szerencsére – hogy egyetlen politikus beszédéről sikerült valahol publikálni egy galériát, amiben 30-50-150 szinte teljesen egyforma fényképen mutatták be a történteket. A kérdés csak az, hogy ennek így mi értelme van? Vagy ez már senkit sem érdekel, csak a nagy számok? Sok legyen és mindegy milyen?

X-Men Kezdetek: Farkas

2009. május 5. kedd
wp wolverine 1280 300x201 X Men Kezdetek: Farkas
Wolverine

Volt egy kis időm a (nem is olyan nagyon hosszú) hétvégén elmenni moziba, és megnézni a legújabb X-Men filmet. Sorban a negyedik, bár ez már nem kapott sorszámot, annál is inkább, mert jóval az első mozifilm, sőt a sorozat alapjául szolgáló első képregény előtt játszódik. Mint a címe is sugallja, a Hugh Jackman által alakított főszereplő Wolverine – hivatalos fordításban Farkas (helyesen fordításban Rozsomák) elő történetét dolgozza fel igen látványos és igényes formában.
Ahogy az az X-Men filmektől megszokott, ez a rész sem nélkülözi az apró kereszt hivatkozásokat, pici poénokat, amiket talán csak azok értenek igazán, akik ismerik az alapokat jelentő képregény és rajzfilm sorozatokat, de nem zavarják azokat sem, akik nincsenek annyira képben az előzményeket illetően.
A film talán legkézenfekvőbb poénja az előző mozifilmben bevezetett húzás, hogy a türelmetlen nézők (akik a stáblista kezdetén kivonulnak) lemaradnak egyes, ha úgy tetszik bonusz jelenetekről. Így van ez most is, bár az egyik ilyen jelenet még sötétben szakítja meg a stáblistát, de utána már felkapcsolják a villanyokat, és a közönség szépen elszivárog, gondolva hogy ennyi volt.
Mikor én láttam a filmet, rajtam kívül mindössze egy pár várta végig a teljes stáblistát, miközben a jegyszedők már takarították, szedegették az elhullajtott poharakat és pattogatott kukoricás edényeket. (Nem is értem, miért kell elhullajtani ezeket, aki beviszi annak miért esik nehezére magával vinni távozáskor…)

Egyébként azt is érdemes megemlíteni a filmmel kapcsolatos (nem kis) meglepetések között, hogy a hivatalos május 1-ei bemutató Magyarországon is május 1, és addigra elkészült a szinkron, megérkeztek a kópiák, nem voltak problémák. Vagy ez csak nekem újdonság, mert ritkán voltam moziban az utóbbi években? Ezzel kapcsolatban csak a régmúlt több hetes-hónapos csúszásai élnek az emlékezetemben, mikor volt hogy egy évvel később mutattak be nálunk egy filmet, mint eredetileg amerikában?

HD-ben érdemes a videót nézni…

UI: Könyvre és könyvfesztivál belépőre nem érvényes a kultúra utalvány, de moziba lehet vele menni….komolyan mondom, ki fogom egyszer próbálni Erotika kiállításon, és peep showban is, hátha az kultúrának számít, ha már a könyv nem…

Szinkron

2009. február 11. szerda

Magyarország szinkron nagyhatalom (leginkább csak volt). Az ősidők óta minden filmet szinkronizálunk. Még ha moziba nem is igaz ez mindenre, de a tévében kivétel nélkül. Nem is emlékszem, hogy láttam volna valaha hangalámondásos filmet magyar televízió adón, és a feliratos is ritka volt mindig is, mint a fehér holló.
Szóval mi magyarok a televíziózás hőskora óta szinkronizálunk. Sőt a hőskorban még világ színvonalon ment. Emlegethetnénk itt a Romhányi által elkövetett Frédi és Béni rím dialógusokat, ami annyira megtetszett az amerikai tulajdonosok megvették és visszaszinkronizálták a sorozatot.

De hol van már ez a minőség? Régen csak a két “királyi” adó működött, az is jobbára csak fél napot sugárzott és többségben voltak a saját gyártású műsorok. Ma meg lassan több a versengő kereskedelmi adó, mint az USA ötvenkét államában összesen. Így a csatornák egymástól vásárolják fel a már sugárzott műsorokat, hol eredeti szinkronnal, hol újraszinkronizálva akár az egész sorozatot.