‘sajtótájékoztató’ címkével ellátott bejegyzések

Celebparádéval hirdetik a Steve Jobs emlékkönyves jótékonyságot

2012. február 28. kedd
BookOf1MillionMessages SteveJobs csoportkep Celebparádéval hirdetik a Steve Jobs emlékkönyves jótékonyságot

A szervezők fotója - készítő ismeretlen

Bevett szokás mindenfélét celebekkel eladni a bulvár sajtónak, de furcsa, hogy már Steve Jobs emlékével is ezt próbálják. Pedig az Apple vezér magában ismertebb világszerte (is), mint az összes magyar celeb együttvéve.

A világ legfurcsább jótékonysági akcióját mutatták be rendkívüli hazánkban szokásos módon. Az itthon bevett recept szerint meghívtak pár celebet, hogy miattuk több bulvár fotós és újságíró jöjjön el a bemutatóra. És ezzel ki is merült a rendezvényszervezői koncepció. De hát mi kellhet még? Mondjuk a Steve Jobs szoborhoz még ennyi  (mármint celebek) se kellett, de hát az egy másik történet – vagy mégsem?

Helyi celebek mesélnek róla, miért hálásak Steve Jobsnak. Ugyan egyikük sem ismerte őt személyesen, de mivel mindegyiküknek van iPhoneja, nagyon mélyen átérzik az egész Apple filozófiát, és celebek lévén szívesen szerepelnek is vele.
Dévényi Tibi bácsi véleménye is nagyon értékes, Harsányi Levente “van-e iPhoneod?” érvelése pedig egyenesen ütős. De Bódi Sylvi üzenete: “Az élet túl rövid ahhoz, hogy elvesztegessük” is nagyon eredeti, be is vallotta, hogy Steve Jobs stanfordi beszéde ihlette. Lehet, hogy csak én tartom furcsának, hogy valakinek egy tőle idézet mondatot írjunk az emlékkönyvébe. A legnépszerűbb persze úgyis az, mikor végigsimítja a Thank You Steve Jobs feliratot a pólóján az Index videó interjú alatt (3:12-nél).
Sokkal izgalmasabb, mint amikor a könyvvel pózolva könyvjelzőt játszik. Persze erről nem ő tehet. Ő (csak?) egy modell, ahhoz szokott, hogy azt csinálja, amit a fotósok mondanak neki. A fotósoknak meg akkor nyilván még jó ötletnek tűnhetett ez a pózoltatás. Pont, mint celebekre építeni az egész eseményt egy étterem sarkában. Szerintem pont ez lehet az, amiért a nemzetközi sajtó vagy el se jött az eseményre, vagy aki ott volt, az is lelépett még a kezdés előtt.

BookOf1MillionMessages SteveJobs leleplezes Celebparádéval hirdetik a Steve Jobs emlékkönyves jótékonyságot

A szervezők fotója - készítő ismeretlen

Jótékonyság mindenek előtt?
A szokatlan kezdeményezés célja jótékonyság, ami mindig jó, és sosincs belőle elég. A projekt bevételeiből jótékony ügyeket fognak támogatni. Legalábbis abból, ami a bevételből marad a könyv előállítási költségei, és a világkörüli utaztatása, meg a közben felmerülő egyéb költségek után.
Részt venni 18 dolláros (kb 4 ezer forint) pólók megvételével lehet, amiből darabonként 2-2 dollárral támogatnak jótékony ügyeket. Az egyik dollárt az afrikai gyermekéhezés megszüntetésére fordítják, a másik dollár mindig az adott ország Apple rajongói közössége által választott jótékonyságot támogatja. Hazánkban a Magyar Rákellenes Ligára esett a választás.

Az ötletgazdák és gyakorlati kivitelezők egytől-egyig magyarokból álló csoportját,még az a tény sem tartja vissza az elszánt segíteni akarástól, amire Steve Jobs emléke jegyében hívnak fel másokat, hogy Jobs maga soha nem jótékonykodott, örökösei és az Apple pedig semmilyen módon nem járult hozzá a kezdeményezéshez. Még azt sem engedélyezték, hogy Jobs képét az óriáskönyv címlapjára tegyék, mint eredeti hirdetéseikben tették.
Az ötlet Csorba Árpád fejéből pattant ki, majd többen felkarolták, hogy megvalósulhasson a nemes indíttatású ügy. Főleg persze az Apple rajongók, akik jó ötletnek tartották a Thank You Steve Jobs pólóban pózolást, és már sokan meg is vették a pólókat, illetve elküldték üzeneteiket, hogy azok bekerülhessenek a nagy jótékony könyvbe.

A könyv a sajtóbemutatón még csak néhány lapot tartalmazott. De már mintegy ezer üzenet gyűlt össze, ezeket a világkörüli útra indulva fűzik majd bele. Ahogy gyűlnek az üzenetek, úgy fogják majd bővíteni az oldalszámot is. A szervezők fontosnak érezték azt is elmondani, hogy a könyv lapjai mind egy magyarországi nyomdában készülnek – így persze a menet közben születő plussz oldalakat is mindig a könyv után kell majd küldeni Amerikába, Kanadába, Japánba, Kínába, Dubajba, attól függően, épp merre jár az adománygyűjtő akció egyetlen, de annál monumentálisabb tárgya.
Végül mire a tervezett egymillió üzenet összegyűlik, a még csak 250 kg tömegű alkotás akár több tonnát is nyomhat majd. Emiatt nem csak a kerekeit, és a tartószerkezetet kell majd újratervezni addigra, de a világkörüli szállítása is egyre nagyobb kihívást – és költséget fog jelenteni. Részben (talán?) emiatt javasolja a Metropol cikke, hogy “aki jótékonykodni akar, az inkább egyenesen az UNICEF-nek utalja át a pénzét.” Főleg ha többet is szeretne jótékonyságra adományozni az elköltött 18 dollár egy nyolcadánál.

BookOf1MillionMessages SteveJobs concept Celebparádéval hirdetik a Steve Jobs emlékkönyves jótékonyságot

A tervezett címlapot nem engedélyezték a jogutódok

A magyar Apple rajongói közösség támogat
A kezdeményezést a celebeken túl magyar Apple boltok is támogatják. Nem csak egyszerűen a pólók értékesítésével járulnak hozzá a kezdeményezés népszerűségéhez és sikeréhez, hanem pénzbeli és termék támogatást is adnak mellé. Mint arról Handras blogja hónapokkal ezelőtt beszámolt, az ő boltja és még néhány oldal minden adományozói póló vásárlást ezer forinttal támogat, és a résztvevők emléktárgyat is kapnak további ösztönzésként. Ezzel valamivel csökken a résztvenni kívánók terhe, és a kezdeményezés (úgy a jótékonyság, mint a szervezők) is ugyanannyi pénzhez jut, amit a boltok finanszíroznak.

Te mit gondolsz a kezdeményezésről?

Kiegészítés: a fotókat az esemény média ügynöksége biztosította, de a fotós nevét (szokás szerint) nem adták meg.

Lewis Hamilton és sok jó (fotós) ember

2011. július 29. péntek
LewisHamiltonVodafoneSajtotajekoztato photoMudraLaszloOrigo Lewis Hamilton és sok jó (fotós) ember

Fotó: Mudra László/Origo

Ahogy a mondás tartja: “Sok jó ember kis helyen is sokan van.”

Jó tanács minden rendezvény szervezőnek. Ha sok a fotós, nem az az egyetlen megoldás, hogy beküldjük közéjük a biztonságiakat, hogy majd ők helyet csinálnak. Sőt a nagy sajtó érdeklődésre fel is lehet készülni – különösen, ha a sajtó osztály előzetes regisztrációt követel meg, így tervezhető a résztvevők száma.

Természetesen az itt leírt kritikus tartalmú gondolatoknak semmi köze a Vod… szponzori rendezvényhez, amin a Mudra Lászlónak köszönhetően az Origo Lewis Hamilton budapesti városnézés galériájában megtekinthető kép készült és képen szereplő személyek is csak kitaláltak. A valósággal való minden párhuzam csak a véletlen műve.

Sajtó elhárítás tan

2009. április 10. péntek

no imageyet 300x233 Sajtó elhárítás tanA csomagolás nagyon fontos: “Ha egy jó diplomata küld el a bús fenébe, akkor azt úgy teszi, hogy te alig várod, hogy indulhass!”

A sajtó elhárítás hasonló, komplex művelet, mint a kémelhárítás. Utóbbihoz hasonlóan, minél inkább azt hiszik az illetékesek, hogy sikerrel jártak, annál távolabb járnak tőle. De miért is kell a sajtót elhárítani? Ez jó és jogos kérdés, magam sem tudom a választ, de számtalan szervezetnél (szokás szerint név nélkül persze) szokás a külkapcsolatokat a sajtóelhárítás szintjére visszafogni, segítségről ne is álmodjon senki.

Normál esetben – ahogy az a nagy pr (ti: public relations, mely szakmának nem nagyon van magyar neve) könyvben meg van írva – egy szervezet igyekszik aktív kommunikációt folytatni a külvilággal, különösen a tömegkommunikációt képviselő médiumokkal, hogy saját tevékenységének megítélését pozitív irányba mozdítsa. Definíciónak kicsit rögtönzött, de a lényeg valami ilyesmi. Minél többen gondolnak jónak minket, annál jobban megy az üzlet, akármi legyen is az. Az egyszerű, józan paraszti ész azt diktálja, hogy ha ez így van, akkor legyünk jóban mindenkivel, segítsünk mindenkinek jóban lenni velünk, és minden szép lesz, mindenki szeretni fog, minden rendben lesz, és dőlni fog a pénz. Elvben pont ezért tartanák a szervezetek a sajtó, kommunikációs, pr és marketing osztályokat, hogy a rengeteg róluk szóló jó hírt, és pozitív üzenetet ők közvetítsék a közvéleményt formáló média felé. Ha netán rossz híreket kell közölni, akkor azokat meg minél jobb csomagolásban, minél barátságosabban közöljék, hogy ezzel a lehető legkisebbre csökkentség a szervezet presztízs veszteségét.

Csakhogy a gyakorlatban ez igen érdekesen működik. Van számos remekül működő sajtó osztály, de sok helyen sajtó elhárításra rendezkedtek be. Ahelyett, hogy segítenék a sajtó munkáját, hogy az minél könnyebben jusson hozzá a szervezet népszerűsítéséhez szükséges információkhoz, lehetőségekhez, inkább korlátozni, akadályozni próbálják. Érthető, hogy sokan félnek a sajtótól, meg az általa gyakran kilátásba helyezett közharagtól, de a sajtó nem eredendően rossz, és nem feltétlenül ártani akar mindenkinek a – vélt vagy valós – hatalmával. Aki viszont kifejezetten feszegeti a pofonos ládát, azzal nehéz dűlőre jutni. Mert ha valahol nem jó a sajtó osztály, ott a sajtó visszhang is miért legyen jó? Még egy jól működő szervezetet is képes hihetetlen mértékben besározni a saját rosszul – vagy sehogy sem – működő sajtó tevékenysége. A közhiedelemmel ellentétben a sajtót nem kényeztetni kell, nem kiszolgálni kell, és pláne nem megvesztegetni kell. Egyszerűen csak hagyni, hogy dolgozzon. Ha jót akar írni / mondani, akkor azt kell hagyni neki. Ha rosszat akar közölni, akkor azt kell hagyni neki, és a helyzethez mérten lehető legjobban kezelni. De azzal, hogy valaki megpróbálja akadályozni a sajtó munkáját, még soha nem sikerült megrendszabályozni, kordába szorítani, és még a hivatalos cenzúra is csak korlátozott mértékben képes hatást gyakorolni. A szabad sajtó meg ha rosszat akar írni, úgyis megírja. Ha akadályozni próbálják benne, akkor pláne megírja. Ezért aztán a jó sajtó referens igyekszik jó kapcsolatokat ápolni, és segíteni a sajtó munkáját. Például segít fotózási engedélyeket leszervezni, ha nincsenek lehetőségek, akkor segít megteremteni őket, informál, közben jár, tájékoztat. Nem kötelező persze, de nem kötelező ilyen munkát ellátni sem, aki nem szereti, hogy újságíróknak kell segítenie, az ne tegye, ne menjen sajtó osztályra dolgozni, annyi szép irodai munka van még…

Sok beszédnek sok az alja

2009. április 9. csütörtök

no imageyet 300x233 Sok beszédnek sok az aljaCsak egyetlen mondatot szeretnék elmondani, igaz, hogy az huszonöt oldalt foglal kéziratban, és van benne negyvenöt vessző. De órákig gyakoroltam, úgyhogy levegőt már nem is kell vennem közben.

Mindenki emlékszik rá, hogy mennyi látszólag értelmetlen hosszú beszédet meg kellett hallgatni az iskolában különféle ünnepségeken. A sajtóban dolgozókat meg ez hivatalból kísérti, mivel nagyságrendekkel több ünnepélyes megnyitóra, megemlékezésre, felavatásra, leköszönésre, meg persze év, szezon, és kampány nyitóra, értékelőre, meg ki tudja még milyen beszédre kell elmennünk.

Arisztotelész és a klasszikus retorika többi atyja sok érdekes dolgot lefektetett arról, hogyan kell hatásos beszédeket tartani, és sokak szerint ezek még ma is nagyon aktuálisak. Valamikor még vizsgáztam is belőle, de sokak szerencséjére nem szövegeléssel keresem a kenyerem, úgyhogy a tanokra már nem emlékszem (pedig milyen jó lenne néha). Talán már akkor is osztották a nézetet, de mára igazán minden szónok megszívlelhetné: mondanivalód legyen összeszedett, RÖVID, és lényegre törő, előadásmódod pedig lendületes, érdekes, hogy ne lankadjon a közönség érdeklődése. Az olyan szavak használatát pedig nagy ívben kerüld, amiket nem tudsz kimondani.

A legnagyobb hiba amit ma számos rendezvényszervező elkövet, hogy hosszú beszédekkel tűzdelik tele a programot. A felszólalók hosszan és magasztosan méltatják egymást, magukat, a rendezvényt, annak apropóját, vagy akármit, ami eszükbe jut. De az emberek többségét az ilyen szófecsérlés kifejezetten untatja. A sajtó meg határozottan allergiás rá. Egyrészt, mert a sok szöveg a legritkább esetben szokott csak a lényegi dolgokról szólni, másrészt azért, mert rengeteg ilyet vagyunk kénytelenek végig hallgatni, harmadrészt pedig azért, mert még a fontos emberek fontos beszédeit sem szokás (nagyon kevés kivételtől eltekintve) teljes egészében leadni, és másfél órás beszédeket igen fáradtságos munka másfél perces hír blokkba belesűríteni. Arról nem is beszélve, hogy szemben az alkalmi, hobbista és hivatásos beszédhallgatókkal a sajtó munkatársainak jobbára nem csak ennyi dolguk van, és egyik beszédekkel teletűzdelt eseményről a másikra kell rohanni, sőt az elkészült anyagokat még szerkeszteni és leadni is kell. De az iskolai emlékekre visszautalva szerintem megalapozott azt vélelmezni, hogy még a legjobban ráérő hétköznapi emberek se akarnak egy ünnepi rendezvényen több órás beszédeket hallgatni.

A beszéd tartalmi, formai, előadásbeli részletei pedig már bele se férnek ebbe a postba anélkül, hogy összeütközésbe ne kerüljek a címmel, úgyhogy majd máskor.

Természetesen mi más apropója lehetne egy ilyen postnak, mint az, hogy órákig hallgattam okos embereket, akik sikertelenül próbálták lekötni hosszú beszédekkel a közönség álmatagan lankadó figyelmét. Persze ez adott esetben akár tudatos módszere is lehet a sajtó elhárításnak, mert most is sok újságíró kolléga egyszerűen lelépett a beszédek alatt, mert nem tudta kivárni az esemény végét. Nekem mégis inkább szervezési hibának tűnik az ilyen lebonyolítás. Aki máshogy látja jelezze nyugodtan, sőt helyeselni is lehet, bár az érdemi kritikát jobban szeretem az üres dicséretnél.

Telefonos információ

2009. április 8. szerda

no imageyet 300x233 Telefonos információA napokban egyik nagy és állami és szervezet sajtó osztályától próbáltam megtudni valamit, így gyakorlott gépíróként bepötyögtem a kérdést és hogy a nyomtatás és papírpocsékolás hatásaitól megkíméljük a természetet, e-mail formájában elküldtem a címükre. Hamar meg is jött a válasz, hogy telefonon hatékonyabban tudnak információt adni, írjam meg a számom és felhívnak. Össze is jött hamarosan a telefon beszélgetés, amikor is megkérdezték miben segíthetnek?

A kérdés ugyan benne volt a levélben, ami miatt felhívtak, úgyhogy akár felkészült ember módjára akár a hívás előtt fel is készülhettek volna belőle, mint kisdiák a felelésre. Legalább annyira, hogy tudják miért akarnak velem beszélni  - mert ugye én nem a beszélgetés élményére vágytam, hanem az információra, amit telefonon ígértek, ha már írásban számukra bonyolult volt közölni (biztos nem gépelnek olyan gyorsan mint én). De ha már így rákérdeztek azért elismételtem nekik a kérdést, mire közölték, hogy az adott témában nem tudnak konkrét választ adni, de ha elmegyek a sajtótájékoztatóra, aminek kapcsán érdeklődtem, akkor ott minden kiderül. Hát mondom ez mind szép és jó, csak pont az a kérdésem, hogy meddig tart az esemény, és milyen területet érint a tervbe vett terepszemle, mert jó lenne összeegyeztetni valahogy a későbbi munkáimmal, mert hát nem csak róluk szól  a sajtómunkások élete.

Engedve a szelíd erőszaknak elmentem az eseményre – hisz főnökeim küldtek, nekik meg nincs ellent mondás – ahol indító kérdésként gyorsan megismételtem a meddig fog tartani, és innen most hova megyünk, merre mit csinálni kérdéssort immár nem első alkalommal. És láss csodát, a sajtó osztály még mindig nem volt annyira felkészült, hogy a már többször hozzá intézett kérdésekre válaszolni tudjon. Hát majd ha itt vége lesz, akkor elmegyünk és megnézzük, és ha ott végeztél, akkor mehetsz tovább. Na de mikor, merre, honnan, hova? És mondanom se kell, hogy nem én voltam az egyetlen, akit ezek a paraméterek érdekeltek, hiszen a híradók se egyetlen sajtótájékoztatóról szólnak, rohanni kell a következő eseményre.

Miért olyan nehéz felkészülni az embernek a saját rendezvényének paramétereiből, pláne ha már többször feltették neki a kérdéseket a sarok adatokat illetően? És miért érzik tehernek egy sajtó osztályon, hogy a sajtót tájékoztatni kell? Nem ez van talán a munkaköri leírásukban?