‘sajtószabadság’ címkével ellátott bejegyzések

A sajtószabadság a fejekben születik – vagy szűnik meg

2012. május 3. csütörtök

PressFreedom pillarOFdemocracy A sajtószabadság a fejekben születik   vagy szűnik megMa van a Sajtószabadság Világnapja, ami minden évben jó alkalom a sajtószabadságról elmélkedni. A magyar közéletben sajnos egyre elcsépeltebb közhellyé kezd válni a sajtószabadság említése, pedig a sajtó szabadsága fontos dolog. Még fontosabb, hogy hogyan vélekedünk róla, és mit teszünk érte.

Nem politikai alapokon akarok elmélkedni róla, azzal tele a közélet, meg a hóbakancs. Halljuk egy csomó fontos embertől a pártok véleményét, hogy mit kellene gondolnunk. Azt is, hogy van sajtószabadság, és miben jelenik meg a létezése, meg azt is, hogy nincsen és miért szűnt meg, pláne, hogy ki mindenki tehet róla. Az igazság szokás szerint valahol a két véglet között van. Ahogy Jakab Andor írta nemrég,

“A sajtószabadságot nem lehet ezzel a két értékkel (van/nincs) jellemezni. (Ahogy egyébként a diktatúrát/demokráciát sem). Az a kérdés, hogy a sajtószabadság milyen.”

Nem elemeznék sajtószabadsági indexeket, nemzetközi rangsort, vagy egyéb értékeléseket. Túl könnyű ezekbe politikát, ideológiát vagy bármi mást belemagyarázni. És végső soron úgysem számít.

Nem a politika, ideológia vagy törvények ártanak a sajtószabadságnak, hanem az emberek – akiket persze befolyásolnak a politikusok…a sajtón kerezstül is. Azok az emberek, akik egy (nem is feltétlenül politikai) rendezvényen leköpik a fotóst, összetörik a fényképezőgépét, ha megtudják, hogy melyik újságnak dolgozik, akik a színpadon állva úszítanak az újságírók és a sajtó orgánumok ellen, de főleg azok akik hisznek ezeknek az uszításoknak. Ők pont ugyanannyit ártanak, mint akik ugyanennek a fotósnak a képei alá mást írnak, mint ami a valóság, vagy netán még meg is változtatják a tartalmát, csak mert úgy diktálja politikai, ideológia, vagy éppen üzleti érdekük. Legyenek ezek bármelyik oldal politikusai, bármelyik oldalhoz hű, vagy csak hozzá dörgölőző tollforgatók, szerkesztők, laptulajdonosok.
Ugyanilyen hibásak, akik nemhogy egy politikai rendezvényre, de még egy kulturális programra, színházba, divatbemutatóra, vagy szépségversenyre se akarják beengedni az újságírót, ha nem nekik tetsző dolgot írt róluk, nem nekik tetsző képet készített. Ésugyanilyen hibás, aki ilyesmiért szidalmazza, netán perrel fenyegeti őket.

Direkt nem nevezek meg sem politikai oldalt, sem rendezvényt, sem lapot. Mert nincs jelentősége. A politikában is megesik minden oldalon, sajnos pártállástól függetlenül, így egyik oldal sem vonhatja ki magát a felelősség alól. (Ahogy ezt nálam kicsivel konkrétabban a nyikhaj tollforgató terrorista Hernádi Levente is megfogalmazta a posztom által ihletett soraiban.) De még szomorúbb, hogy nem csak akkor történik meg, hogyha politikáról van szó. Mert ezek a jelenségek a leghétköznapibb helyzetekben is képesek felütni a fejüket a legártalmatlanabb(nak gondolt) kulturális események jól szituált, magukról többet sejtető résztvevőitől is. És még csak fel sem fogják, hogy a sajtó erre vagy arra kényszerítésével lényegében ugyanazt művelik, mint a legvéresebb diktatúrák.

Amíg a választók nem mennek el szavazni, és csak legyintenek, hogy úgyse számít a véleményük, mert mások döntenek mindenről, addig nem túl magas fokú a demokrácia – még ha formálisan létezik is. Amíg az olvasók csak legyintenek, hogy hazudik az újság, de nem hagyják, hogy az újságírók megírják amit írni akarnak, addig nem túl magas fokú a sajtószabadság sem….és ezen csak mi magunk változtathatunk. Olyanok a vezetőink, amilyeneket megválasztunk, és olyanok az újságjaink, amilyeneket az előfizetésünkkel, a kattintásainkkal és a lájkjainkkal megszavazunk.

Olyan a sajtószabadságunk, amilyet csinálunk magunknak…

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Amerikában lázad a sajtó ha nem hagyják dolgozni

2011. május 24. kedd
ObamaTVspeach WhiteHouse handout PeteSouzaChuckKennedy Amerikában lázad a sajtó ha nem hagyják dolgozni

Fehér Ház Hivatlos fotói a beszédről (élőben)

A szólás-, és sajtószabadság jegyében egyre több esetben emelnek szót amerikában (is) a nemzetközi hírügynökségek. Leginkább, mikor nem hagyják őket végezni a munkájukat.

A közelmúltban két eset is komolyabb hangot kapott, mikor az egyébként általában szabadnak és sajtóbarátnak tartott amerikai politikai gépezet korlátozta a sajtó munkáját. Az egyébként konkuráló nemzetközi hírügynökségek pedig összefogtak, és szót emeltek. (Minderről pedig az OrigoFotó is beszámolt 1-1 link erejéig (egyik, másik és harmadik link).

Obama újrajátszik (többé már nem)
Az egyik kritizált sajtó korlátozás, hogy a Fehér Házból sugárzott élő elnöki beszédekre nem engedik be a sajtófotósokat. Az elnök a TV kamerák számára elmondja beszédét, majd ez után újra eljátssza a bevonulást és felolvas egy keveset a beszédéből, amit a fotósok megörökíthetnek.
Mi a gond ezzel, kérdezhetnénk, hiszen nemhogy kizárják a sajtót (mint sok magyarországi eseményen), de a világ első számú politikusa külön foglalkozik vele, hogy a lehető legjobb képeket készítsék el róla. Csakhogy ezek a képek nem a beszéd során készülnek, hanem egy külön megrendezett, csak a fotósok számára előadott eseményen.

A nemzetközi sajtó gyakorlatának megfelelően a képek mellett rendre fel is tüntetik, hogy a képek nem az élő tévé beszéd alatt, hanem annak külön fotózási lehetőségén készültek. Az újságokban kénytelen kelletlen mégsem jelenik meg ez a nüansznyi különbségtétel. A Poynter Institute felmérése szerint az amerikai lapok hatvan százaléka az élő beszéd alat készültnek tüntették fel a képeket, vagy legalábbis arra utaltak, hogy a képek akkor készültek.
Hogy miért gond ez? Hát mert nem ott, és nem akkor készülnek, tehát nem azt ábrázoják. Ha az élő beszéd közben az elnök gesztikulál, mosolyog, vagy elfintorodik, netán könny csordul a szeméből, az mind hír értékű lehet. Azzal, hogy ezt nem engedik lefotózni, csorbul az emberek tájékoztatáshoz való joga.

A nemzetközi hírügynökségek, és az amerikai sajtó szervezetek nemrég kikérték maguknak, hogy egy ilyen történelmi bejelentést csak így “meghamisítanak”. Összefogva most ismét megfogalmazták ezzel kapcsolatos fenntartásaikat, melyekkel már évek óta bombázzák a Fehér Ház elnöki ciklusokkal változó sajtósait. Most – ironikusan pont Bin Ladennek köszönhetően – így párbeszéd indult el az Obama adminisztráció sajtófőnöke és a sajtó között.

A Fehér Ház végül bejelentette, hogy az elnök többé nem, fog újrajátszani ilyen eseményeket, és találni fognak valamilyen megoldást, ami az elnöki stáb és a sajtó számára egyaránt elfogadható.
Az elnöki sajtó stáb számára azért fontos a fotósok kizárása, hogy a jelenlévők létszámának minimalizálásával csökkentsék annak kockázatát, hogy az élő tévé adásban bármivel megzavarják az elnököt. Mint indokolnak, az Ovális iroda nagyon szűk tér, amiben bármi apró nesz, zavaró lehet. Így nem csak attól tartanak, ha egy fotós véletlenül leejt vagy felborít valamit, hanem a puszta jelenlétük, és ténykedésük is zavaró lehet, nem beszélve a fényképezőgépek kattogásáról.

A Fehér Ház minden esetben biztosítani szokott valóban az élő beszéd alatt készült fotókat, amiket a hivatalos Fehér Házi fotó stáb készít. Ezeket azonban a nemzetközi sajtó nem szívesen használja fel. Ebben szerepet kap némi szakmai érdekvédelem is, hiszen Amerikában él az a szakmai összetartás, higy a lapok nem használnak kiadott képeket, mert azért fizetik saját fotósaikat, hogy az ő képeiket használják, ne mások által kiadott képeket. Másrészt pontosan tudják, hogy ezek a képek előzetes szűrésen mennek keresztül, hogy az elnököt a legkedvezőbb színben tüntessék fel. Ez pedig a sajtó szemében nem más, mint cenzúra és Amerikában még véletlenül sem akarnak teret engedni a propaganda látszatának. Azt akarják megmutatni, amit az ő fotósaik láttak, nem amit a kampánystáb szeretne megmutatni.

Felvetődött, hogy ún. pool rendszerben egy hírügynökségi fotóst beengednének, akinek a képeit a többi hírügynökség is átvehetné. Ez viszont a sajtó osztály cenzúrája nélkül is akadályozná, hogy az esemény több féle szemszögből, és megközelítésből kerüljön feldolgozásra. A végső megoldáson még egyezkednek a szakértők, és egyre több olyan ötletet vonultatnak fel, amikre eddig nem is gondolt senki, például tükrök használatát. Minden esetre a párbeszéd legalább zajlik.

Elnökjelölti vita sajtó nélkül
A másik nagy port kavart amerikai sajtó felhajtás egy választási vita körül alakult ki. A kaliforniai elnökjelölti vitán ugyanis nem akarták engedni a fotósok jelenlétét. Ahogy egyébként a magyar választásoknál is szokás volt – amikor még volt miniszterelök-jelölti vita – csak az élő televíziós vita előtti pár percében lehettek volna jelen a fotósok. A hivatalos érvelés, akárcsak a Fehér Ház esetében, hogy ne zavarják az élő tévé adást. Korábban több politikus is jelezte távolmaradását a vitáról, a véghajrában pedig a nagyobb hírügynökségek is úgy döntöttek, nem tudósítanak róla.

A szabályokra Amerikában tiltakozással reagált. A nagy nemzetközi hírügynökségek újfenn összefogtak. Az AP és a Reuters bejelentették, hogy amennyiben nem tudósíthatnak a teljes vitáról, úgy egyáltalán nincs értelme részt venniük a körülötte szervezett felhajtásban. Azzal, hogy csak a vita elején egy rövid ideig fotózhatják a résztvevőket, elveszítik a lehetőségét a korrekt, alapos és szabad tájékoztatásnak.

A Reuters határozottan kijelentette, hogy nem közöl képeket a vitáról, az AP pedig még tovább megy, és szöveges tartalmat sem hajlandó közölni. Az AP vezető szerkesztője, Michael Oreskes azt állítja a tiltakozás “arról szól, hogy a fotóriporterek munkáját ugyanazzal a tisztelettel kezelik-e, mint a szöveges újságírókét”.

Az Associated Press állítása szerint mostani álláspontjuk megegyezik a hasonló helyzetekben képviselt álláspontjukkal. Döntésüket egy nappal a május elején rendezett vita előtt jelentették be. Annyi kompromisszumkészséget mutattak, hogy amennyiben a tudósítás lehetőségei megváltoznak, és megfelelő munkakörülményeket biztosítanak számukra, úgy részt vesznek a vita tudósításában.

A vita szervezői állítják, hogy a korábbi jelölti viták során sem lehetett bent végig a sajtó, és hogy az ő szabályaik nem változtak a korábbi alkalmakhoz képest. Ezzel szemben az AP archívumában több mint 80 kép szerepel a 2008-as vitáról, ami azt jelenti, legalábbis a vita egy jó része alatt fotózhattak a fotósok.

Miért nem jó a kamerakép?
Szakmai körökben érthető módon felvetődött mindkét kérdés kapcsán, hogy miért nem vágnak ki egy képet a videó felvételből, és használják azt. Természetesen ezt meg is teszik minden alkalommal, hogy minél hamarabb legyen egy kiadható kép az eseményről. Azonban a fotó technika még mindig – vagy talán egyre inkább? – lényegesen jobb felbontást tesz lehetővé, mint az akár HD minőségű videókamerák. Arról nem is beszélve, hogy a fotósok lényegesen nagyobb kompozíciós szabadsággal élhetnek, mint a beszédet végig rögzítő videókamerák.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Milyen táskát? News Wear mellény

2011. április 11. hétfő

Newswear 132 bike photo Milyen táskát? News Wear mellényMivel egy barátom épp ódákat zeng róla a Facebookon, mióta kipróbálta, és a fotózáshoz nélkülözhetetlen táskákról eddig még nem írtam eddig, ezért talán elkezdem emlegetni én is a News Wear termékét.

Az amerikai gyártó chest westnek hívja, magyarul talán a szügyhám fordítás a legpontosabb, de maradjunk inkább a mellénynél. Bár a hagyományos fotós mellényektől messze áll. Lényegében négy nagy, jól kézre eső zseb az egész, amikbe fényképezőgépet, objektívet, vakut, akármilyen egyéb fotós kiegészítőket pakolhatunk.
A háton keresztbe futó pántok pedig úgy helyezkednek el, hogy kényelmesen megtartsák az elől belepakolt holmikat, ne legyenek útban munka közben, és a súlyt egyenlően elosztva minél kevésbé terheljék a vállakat, és az ember derekát. Ennek köszönhetően az egész napos rohangálás és munka közben sem fárad el, fájdul meg az ember dereka, sőt gerincferdülést sem okoz, mint a fotósok körében népszerű válltáskák.

A szügyhámot kifejezetten a profi fotósoknak, közülük is leginkáb a hír műfajban dolgozó kollégáknak fejlesztették ki, nem véletlen, hogy a gyártó nemes egyszerűséggel a NewsWear nevet választotta, amit leginkább talán “sajtó öltözetnek” fordíthatnánk – szószerinti fordításban hír viselet. Szerencsére (más, nem feltétlenül profiknak készülő termékekkel ellentétben) senkinek nem jutott ráírni, hogy professional. Sőt szerencsére mást se nagyon.
Természetesen semmi akadálya, hogy amatőrök is használják, de ahogy a profi fényképezőgépek, úgy a NewsWear mellény is inkább a speciális igényekre lett kifejlesztve.

Newswear 62 Milyen táskát? News Wear mellényZsebek
A NewsWear mellények lényegében másból sem állnak, mint hatalmas zsebekből, ezekbe pakolhatjuk a különféle fényképezőgép alkatrészeket. A külső négy nagy zseb mindegyike egy-egy tépőzáras fedéllel záródik. Ezeken a fedeleken újabb tépőzáras zsebek vannak, amikbe további apróságokat tehetünk. Főleg apróságokat érdemes, mert a nagyobb dolgok nehezítik a mellény használatát, de minden csak szokás kérdése.

Zajos megoldás
A NewsWear minden zsebe tépőzárral működik, így használata során érdemes gondolni rá, hogy egy csendes helyen, sajtótájékoztatón, előadáson, vagy akár templomban is zavaróan hangos lehet a tépőzárak nyitogatása. Ha ilyen helyen akarjuk használni a NewsWeart az esemény zavarása nélkül, akkor célszerű még az esemény előtt kinyitni minden tépőzárat, és úgy elrendezni a fedeleket, hogy azok ne záródjanak vissza. Ellenben ilyenkor figyeljünk, hogy ne essen ki semmi a zsebekből.

Típusai
A gyártó ugyanarra a “kaptafára” több típust is gyárt, ezek többsége nagyjából ugyanazt nyújtja. A kisebb-nagyobb eltérések főleg abban mutatkoznak, hogy mekkorák az egyes zsebek, illetve a női változatnál anatómiai okokból máshogy helyezkednek el az első pántok.
Newswear 114 Milyen táskát? News Wear mellényA Foul Weather változat pedig nem csak kívülről kapott vízlepergető huzatot, hanem egy elsőre elég furcsa megoldással azt is biztosítja, hogy a tépőzáras fedelek réseinél se érje egy csepp eső sem a benne tárolt felszerelést.
Bár én is ilyet használok, ezt a bonyolultan használható zsebenkénti plussz esőhuzatot még sosem használtam, csak begyűröm mindig a holmi alá, mint egy bélést. Nem éreztem úgy, hogy a vízlepergető külső, és a fedelek mellett kellene nagyobb védelem a hazai időjárási viszonyok mellett. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a külső zsebekbe kerülő papírok, jegyzetek mind átnedvesednek. Vagy az esős időjárás okozta pára, vagy az anyag mindössze részleges vízzárósága miatt. Ilyenkor azért érdemes inkább a kabátzsebekbe pakolni.

Hátrányok
A NewsWear összes termékére jellemző, hogy (egyik) legfőbb előnyük a hátrányuk: anyaguk puha, ha nincs benne semmi, nem foglal sok helyet a máshol szokásos rengeteg merev szivacsozás miatt. Viszont éppen ezért nem is nagyon védi a felszerelést az ütésektől, sérüléstől. Ugyan sok terepen dolgozó fotós használja előszeretettel – különösképpen Amerikában – ugyanakkor akad szerkesztőség (Magyarországon is), ahol használatát betiltották a felszerelés védelme miatt, és inkább más, jobban szivacsozott fotóstáskát használnak helyette.

Általános probléma a NewsWear mellénnyel, hogy a zsebek száma és mérete erősen korlátozza a benne hordható felszerelést. Persze további tokokkal bővíthető ez a kapacitás.
További probléma, hogy mivel a NewsWear mellény összes zsebe az ember mellkasára, hasára símul, a benne tartott felszerelés pedig hozzá is nyomja, még hűvösebb időben dolgozva is könnyen beleizzad az ember.
Számomra legzavaróbb tervezési hibának az tűnik, hogy a tépőzáras fedeleken rossz a tépőzárak kiosztása. A zsebeket tökéletesen zárják, de használat közben általában a zseb belsejébe gyűröm a fedelet, és ilyenkor nem jó fele marad kint a mellény külső felületén. Vagyis a tépőzár keményebbik fele marad kint, ami szinte bármihez hozzáérve tapad, így sok koszt is képes összeszedni, ráadásul tömegben mozogva könnyen közelebbi – nem mindig kívánt – kapcsolatba kerülhetünk mások pulóverével, vagy akár hajával is. Nem is értem, hogy miért nem fordítva oldják meg, hogy a tépőzár bolyhosabb, puhább fele legyen kívül.

Newswear 131 Milyen táskát? News Wear mellényElegancia
A NewsWear mellény eleganciája igencsak megkérdőjelezhető, egy öltönyre felhúzva nem csak összegyűrődik az elegáns viselet, de takarja is annak nagy részét, mintha nem is öltönyben lenne az ember. Mégis sokan használják az elegánsabb körökben forgó fotósok is. Többek közt az amerikai Fehér Házban fotózó Christopher Morris is, a NewsWear oldalán található videóban szereplő Time fotós.
Szakmai berkekben gyakran emlegetjük a NewsWear mellényt úgy is, mint “öngyilkos merénylő szett”, mivel a fotós testére rögzített objektívekkel pont úgy néz ki vele, mintha robbanó szerkezet lenne ráerősítve. Ezek a poénok különösen a Fehér Házban és a politikai vezetés, pláne testőrségük közelében kifejezetten baljósak. Szerencsére eddig nem hallottam olyan hírről, hogy emiatt a mellény megodlás miatt ért volna valakit kellemetlenség a biztonsági szolgálatoknál – szemben mondjuk azzal, mikor az amerikai katonák Irakban fegyvernek nézték Namir Noor Eldeen teleobjektívjét.

Viselete
A NewsWear mellényt úgy tervezték, hogy az ember mellkasán helyezkedjen el a fotós holmi, így ahhoz minél kényelmesebben hozzáférjen. Én is általában a rendeltetés szerű módon szoktam dolgozni vele.
Van hogy csak fél vállra veszem, és táskaként hordom, bár ezzel pont az az előnye veszik el, hogy a két vállat egyformán terhelve nem okoz gerincferdülést. Viszont még így is majdnem ugyanolyan jól lehet dolgozni belőle, mint egy hagyományos válltáskából.
Van aki azonban inkább fordítva szereti felvenni, sőt én is gyakran megteszem, hogy hátizsákként hordom. Így inkább az eszközök szállítására alkalmas, mint gyors és könnyű munkára. Viszont ilyenkor érdemes odafigyelni, mert a körülöttünk állók jobban hozzáférnek a zsebekhez, és azok tartalmához, mint mi magunk. A hangosan nyíló tépőzárak persze jelentenek némi védelmet a zsebtolvajok ellen, de azért ilyenkor érdemes figyelni.

A szabad sajtónak készül
A hangsúlyozottan amerikai gyártó két féle szabadság érvet is felsorakoztat termékei mellett a sajtószabadság emlegetése kapcsán. Az egyik inkább a termék praktikussága mellett szól, mivel a fotós kezei teljesen szabadok munka közben, így kényelmesen tud dolgozni a Newswear használata során.

Newswear 70 Milyen táskát? News Wear mellény

A másik jóval ideológiaibb. Mégpedig arra hivatkoznak, hogy lényegében az összes többi fotós holmit gyártó cég vagy kínában, vagy vietnámban gyártatja a termékeit. Ezek az országok pedig többek közt arról ismertek szerintük, hogy a sajtó szabadságát korlátozzák, újságírókat börtönöznek be, akadályozzák a munkájukat. Márpedig hogy lehetne tiszta szívvel ilyen ország termékeit ajánlani a sajtó munkatársainak, akikat ezek a kormányok aztán nem hagynak dolgozni.
A michigani Newswear cég inkább a közeli és (olykor) baráti Mexikóban keres olcsó munkaerőt termékei legyártásához. Így nem utolsó sorban a világ másik felére sem kell szállítaniuk amerikába szánt termékeiket. És közben arra is nyugodtan hivatkozhatnak, hogy a többi cég a termék árának adóiból a sajtószabadságot korlátozó államokat támogat.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Kurucz Árpád jelenti Kairóból: magyar fotóriporter egyiptomi incidense

2011. február 6. vasárnap
KuruczArpad Aftanisztan photoNepszabadsag Kurucz Árpád jelenti Kairóból: magyar fotóriporter egyiptomi incidense

Fotó: Népszabadság

A többszörös Sajtófotó díjas Kurucz Árpád egyetlen kockát sem tudott készíteni az egyiptomi zavargásokról, mert az országba érkezése után nem sokkal előállították a hatóságok, majd “saját érdekében” azt tanácsolták, térjen haza.

Mint még aznap hajnalban a kairói reptérről Interneten bejelentkezve elmesélte, élete legkellemetlenebb élményén van túl, pedig nem egy félős típus. A több órás vallatás, és kiszolgáltatottság, mint mondta “nagyon nem volt kellemes”.

Hosszasan töprengett, vajon újra próbáljon bejutni a zárlat alá helyezett városba, a szinte egymást érő útblokádok rengetegén keresztül, és kockáztassa, hogy következő alkalommal a helyi erőszakszervezetek nem lesznek ilyen előzékenyek vele. Nehéz egy fotósnak elfogadni, hogy kép nélkül térjen haza valahonnan. Végül főnökei hozták meg a döntést: haza parancsolták, “ez már nem játék”, a sajtó célponttá vált Kairóban.

Most, hogy Árpi épségben hazaért, a Népszabadság közölte beszámolóját kairói kalandról. De még mindig úgy érzem, hogy ami ott zajlik, azt nem képesek hűen visszaadni a szavak, és a képek sem…

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Kairó: Amit nem lehet elmondani – és már fotózni sem nagyon

2011. február 4. péntek

Figyelem pár napja a kairói események képeit, és készülök publikálni egy válogatást, de mindig előkerül egy újabb látványos képgaléria, időm meg valahogy nem volt kitenni.

 Kairó: Amit nem lehet elmondani   és már fotózni sem nagyon

Fotó: Yannis Behrakis/Reuters

Ma hajnalban viszont egy szabályosan megrázó beszélgetésbe keveredtem egy az eseményekben érintett kolégával, aki különleges dolgokat mesélt saját aktuális kairói élményeiről. Ez az egész valami olyan, amit nem lehet elmondani, sem lefényképezni. És ahogy a dolgok arrafelé alakulnak, egyre kevésbé hagyják.

Egyre több híradás szól róla, hogy a tüntetők (bár inkább az ellentüntetők), és a hatóságok kezdenek a sajtó ellen fordulni. Az eddigi Internet blokkolás helyett most magukat a tudósítókat próbálják támadni, és ellehetetleníteni a munkájukat. A Fehér Ház szakértői ezt “szisztematikusan célzott támadásnak” nevezik a sajtó ellen, hogy így lehetetlenítsék el a tájékoztatást a helyzetről.
Az objektivitásra törekvő, semleges hangvételű hírek is sejlik, hogy milyen a helyet most Egyiptomban. Az első kézből származó élménybeszámolók, és a statisztikai adatok valamivel jobban segítenek megérteni a helyzet súlyosságát.

A NY Times LensBlogja által megszólaltatott, Kairóban élő fotóriporter pár napja még úgy látta, hogy bár szörnyű látni a történéseket, reményt ad a dolgok alakulása. Azóta jelentősen megváltozott a helyiek médiamukásokhoz való viszonya. A CPJ újságírók védelmét szorgalmazó szervezet csütörtök esti beszámolója szerint huszonnégy óra leforgása alatt legalább 24 újságíró előállításáról értesültek, 21 újságírók elleni támadást regisztráltak, és legalább öt esetről tudnak, ahol z újságírók, fotósok és operatőrök felszerelését vették el (vajon mennyi minden történt még, amiről nem is tudnak). A híradások sorra számolnak be a hírszervezetek munkatársainak zaklatásáról, letartóztatásáról, bántalmazásáról. A Sacramento Bee cikke szerint a letartóztatottak között vannak a New York Times, a Washington Post és az Al-Jazeera tudósítói is, de megtámadtak fotósokat, a Fox News és az ABC stábját, A lengyel TVP két stábját is előállították, de az egyiket elengedték, miután összetörték a kamerájukat.

A Wall Street Journal Fotó blogja arról számol be, hogy a nekik dolgozó fotóst is támadás érte. Ugyan sikerült enyhébb zúzódásokkal és vágásokkal megúsznia, a fényképezőgépeit elvették. Munkatársuk védelmében képeit egyelőre a lap a fotós nevét titokban tartva közli.
A kommentekben többnyire méltatják a névtelen fotós munkáját, és valaki nagyon találóan azt fűzte hozzá: “Remek munka, kérjük ne halj bele!”

A helyzetben a legborzalmasabb, hogy a beszámolók szerint nem lehet tudni, vajon a tüntetők, az ellentüntetők, a rendőrség, vagy a katonaság jelenti a legnagyobb veszélyt az újságírókra, és hogy a veszély mikor és milyen irányból, vagy erővel csap le éppen.

A hatalmát őrző Mubarak rezsim szóvivője Magdy Rady szerdán tagadta, hogy a kormány érintett lenne az újságírók elleni támadásokban, és mint állítják, támogatják az objektív tudósításoka.
Ugyanakkor az Associated Press kérdésére hozzátette, hogy a média egy része nem pártatlan, és Egyiptom érdekeivel ellentétes állást foglaltak a tudósításaikban – ami meglehetősen érdekes álláspont egy polgárháború felé sodródó, megosztott országban.

Az Al-Jazeera adását Egyiptomban zavaró állami Nílus TV egyik csütörtökön leköszönt munkatársa viszont éppen azzal indokolta távozását, hogy nem akar az állami propaganda gépezet része lenni. “Az emberekkel vagyok, megkönnyebbültem és felszabadultam” mondta Shahira Amin.

De mindezek a képek és beszámolók aligha képesek bemutatni mindazt, ami Kairóban zajlik.

Egy magyarországi rádió híreiben nemrég csak annyit mondtak, “Kairóban viszonylagos nyugalomban telt az éjszaka”. Relatív – minden viszonylagos arrafelé…

Válogatás kairói képriportokból:

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!