“Ehhez a képhez csak szerencse kellett!”
Fotó: Árvai Károly/Reuters
Ezt a nem túl felemelő kritikát Árvai Károly barátom kapta egy pályázaton indított Forma1 fotója kapcsán, amit Fisichella és Nakajima balesetéről készített. Függetlenül attól, hogy a képet jónak vagy rossznak tartjuk (szerintem egyébként nagyon jó), az idézett kritika úgy gondolom hülyeség. Bár nem szerencsejáték, de a fotózásban – különösen a sajtófotóban – hatalmas szerepe van a szerencsének is.
De hogy valami aktualitása is legyen a dolognak, gyorsan megemlítem, hogy Mark Webber hasonló, hétvégi baleseténél a világsajtó egyik fotósnak sem volt ilyen szerencséje (legalábbis én sehol nem találtam nyomát a balesetről egy fotónak sem)….csak videóból lehetne kimenteni, de az ugye megint más sajtó műfaj.
Fotó: Kovács Tamás/MTI
De említhetnénk a Forma 1 balesetek egy másik emlékezetes képét, ami szintén magyar fotóst érint. Felipe Massa balesetét sem sikerült fotón megörökíteni senkinek, és arról is csak egyetlen fotósnak volt képe, ahogy Massát kiemelik a kocsiból. Kovács Tamásnak ez a sajtófotó díjas (Hír egyedi első díj) fotója járta be a világsajtót.
Egy jó fotóhoz édes kevés egy jó gép és csak nyomni a gombot. Sokkal fontosabb a hozzáértés és tapasztalat, és nem utolsó sorban ott kell lenni. Ami viszont még egy rutinos profi számára is nélkülözhetetlen egy jó képhez, az pont a szerencse. Leginkább a sajtó és sportfotóban.
Lehet valaki született tehetség, és szorongathatja a világ legjobb gépét, a legjobb ötletekkel a fejében, ha a fények, vagy egyéb körülmények nem olyanok, ha a fotóalany nem jó helyen áll, vagy nem jó felé néz, és különösen akkor, ha a környéken sem jár, vagy mondjuk ha nem pont előtte történik a baleset egy Formula 1-es pályán. Még egy szigorú protokoll és forgatókönyv szerint megrendezett eseményen, vagy egy teljesen kontrollált műtermi környezetben is múlnak dolgok a véletlenen (bár a stúdió fotózás lényege pont a mesterséges körülmények tetszés szerinti befolyásolásáról, és a szerencse faktor minimalizálásáról szól).
Persze lehet ennek a mondatnak értelme abban a formában, hogyha úgy fogalmazódik meg, hogy a sajtófotó pályázat zsűrije inkább a tudatos komponálás, és ezzel kifejezett képi történetmesélés eszközeként készült fotókat kívánja előtérben részesíteni. Ez elfogadható érv is lenne, még egyet is tudnék valahol érteni vele. Csak a gond vele, hogy a sport fotó alapvetően nem erről szól. Itt az akció képeknek kéne hangsúlyt kapni.
Fotó: Kurucz Árpád/Népszabadság
Persze csodálatos feature anyagok is készülnek, amik szintén elismerést érdemelnek, de aligha lenne ez jogos az akció képek rovására. A 2009-es Sajtófotó Pályázaton is domináltak a díjazottak között a feature anyagok. De nem véletlen az, hogy a világ minden komoly sajtófotó pályázatán külön Sport Akció és Sport Feature kategóriákat hirdetnek meg. És talán azt is illik megjegyezni, hogy Cseh Dani 2008-as Sport kategória győztes kép a Critical Mass kerékpárosairól, bármennyire zseniálisnak tartom is, nem sport fotó, hanem egy hírkép. Ugyanis nem sportot és sportolókat ábrázol, hanem egy tömegrendezvényt, ami demonstráció a városi közlekedés kerékpáros formája mellett.
