Fotó: Chuck Kennedy/McClatchy-Tribune
Majdnem napra pontosan négy éve tett első alkalommal hivatali esküt Barack Obama. Az új elnök eskütételéről pedig készült egy történelmi kép, ami előtte sosem készülhetett el. Ismerd meg, miért szükséges több hétnyi előkészítő munka egy ilyen egyszerűnek tűnő fotó elkészítéséhez!
Mitől különleges
Első ránézésre nem tűnik túl különleges képnek, talán nem is figyelne rá fel az ember, még akkor sem, ha maga is fotózik. Ha viszont végignézed a négy évvel ezelőtti elnöki beiktatás képeit (vagy akár a korábbiakat), feltűnhet valami. Ez az egyetlen kép, amin nem látszik az elnöki pulpitus előtt húzódó golyóálló üveg. Ez az egyetlen, amit nem több (száz) méteres távolságból, nagy teleobjektívvel készítettek. Pontosan ezért ez az egyetlen, amin egész alakban látszik a teljes elnöki (ahogy Amerikában hívják, az első) család, mögöttük pedig a kapitólium épülete.
Ahhoz hogy egy ilyen kép elkészülhessen, nem kell más, mint egy nagylátószögű objektívvel az elnöki család előtt állni az eskütétel pillanatában. Csakhogy ilyen közel viszont sem az élő tévé közvetítés, sem a biztonsági óvintézkedések miatt nem engednek senkit sem.
Fotó: Robert Deutsch/USA Today
Nehézkes engedélyezés
Az NPPA oldalán megjelent hír szerint Chuck Kennedy a McClatchy-Tribune fotóriportere alig valamivel az előző választás után kezdett el lobbizni érte, hogy engedélyezzék neki egy távvezérelt fényképezőgép telepítését az elnöki pulpitus lábához. Soha korábban nem telepítettek ilyen kamerát, senki nem is tartotta ezt lehetségesnek. Kennedy heteken, sőt hónapokon keresztül küzdött az amerikai szenátus bürokratikus gépezetével. Tortúráját a Szenátus sajtó osztályán kezdte, majd onnan a beiktatási ceremónia kongresszusi szervező bizottságánál folytatta. Konzultált a titkosszolgálat és minden más hatósági szerv illetékeseivel.
Négy-öt alkalommal fotózta már több korábbi elnök beiktatási ceremóniáját is. Így aztán nem csak tekintélyes gyűjteménye volt minden más fotóállásból a beiktatásról ahhoz, hogy kellően unalmasnak tartsa már az esemény fotózását és a róla készült képeket egyaránt. Alaposan körbefotózta a korábbi években a pulpitus környékét is, hogy meg tudja mutatni, úgyis van ott egy csomó kábel, mikrofon állvány és ott áll a súgógép is, amit úgysem mutatnak a kamerák, így nem lenne útban az ő fényképezőgépe sem. Hosszas huzavona és persze cirkalmas hivatali turtúra után végül jóvá hagyták a gép telepítését.
Fotó: Chuck Kennedy/McClatchy-Tribune
A technika
Első alkalommal adtak engedélyt ilyen gép használatára. A fényképezőgépet, egy Canon EOS 5D mark II-t egy műanyag dobozba szerelte, hogy az tompítsa a zárszerkezet hangját. A dobozból csak a 16-35/2.8 II lógott ki, meg persze az egész szerkezetet tartó kar, és az hálózati kábel, amin keresztül a a képeket továbbította az Interneten, meg persze az elsütést biztosító kioldó kábel. A hálózati kábel természetesen a géphez tartozó WFT-E4a markolatba csatlakozott, ami akár vezeték nélküli átvitelre is használható lett volna, de a biztonság kedvéért inkább a vezetékes megoldást választották, nehogy valamilyen interferencia megzavarhassa a munkát a kritikus pillanatban. Így aztán jó hetven méter kábelt feszítettek ki a ceremóniát megelőző hetekben a színpad alatt a fotós helyéhez, hogy távirányítani tudja a gépet.
Bár a fényképezőgép nem WiFin keresztül továbbította a képeket, még a Daily Wireless is beszámolt róla az esemény után – nem is egészen értem, hogy mit keres a vezeték nélküli dolgokkal foglalkozó hírek között egy vezetéken keresztül távvezérelt fényképezőgép. Minden esetre a kép elkészült. Sőt egyenesen az év képe lett az MSNBC közönségszavazásán.
A fotós az éjszakát a Szenátus egyik irodájában töltötte, és hajnali négykor vizsgálták át a biztonsági őrök, hogy felszerelhesse a gépet, majd reggel kilenc előtt még odaengedték egy utolsó beállításra.
A tartó szerkezetet Kennedy lecsavarozta a színpad talapzatához, hogy ne lehessen semmi gond, de ahelyett, hogy az eskütétel főpróbáján teszt képeket készíthetett volna, még utána is módosítania kellett a gép elhelyezésén. Az utolsó pillanatban ugyanis odébb tették az egyik puska mikrofont, ami az elnök eskütételét volt hivatott rögzíteni.
Chuck Kennedy képe különböző címlapokon
A kép készítése
Mikor a hosszas várakozás végre véget ért és Obama letette az esküt Kennedy egy kábel végére szerelt pedállal sütötte el a fényképezőgépet, miközben 600 mm-es teleobjektívével saját helyéről a sajtó emelvényről fotózta az eseményt. A távvezérlésű fényképezőgépek egyik alapszabálya, hogy sose bízd magad a távvezérelt gépre. Ha jól sikerül a kép, akkor minden másnál jobb lehet. Viszont jó esély van rá, hogy nem sikerül, és akkor ne ezen múljon, hogy van-e bármilyen képed.
A képek a távvezérelt 5D-ből egyenesen a McClatchy-Tribune képszerkesztőjéhez George Bridges gépére kerültek, aki tűkön ülve várta, mire a 21 megapixeles JPG fájlok letöltődnek. Mikor az esemény véget ért, a fotós türelmetlenül érdeklődött kollégájánál, hogy sikerültek-e a képek. A válasz igen volt, és a fotós csak akkor látta először, hogy mit is sikerült fotóznia, mikor a képszerkesztő átméretezve elküldte neki a telefonjára az általa kiválasztott képeket, amik addigra már a Tribune és a hírügynökségek hálózatának révén a legtöbb laphoz eljutottak, másnap pedig több mint száz újság címlapján jelent meg. Sok helyen egész oldalas képként használták, de voltak lapok, ahol megvágva, csak az elnököt és a first ladyt (szűkebben vagy tágabban vágva) tették címlapra, sőt olyan lap is volt, amelyik csak az elnököt hagyta meg a képből.
Chuck Kennedy nem sokkal később elhagyta a McClatchy-Tribune szerkesztőségét. Csatlakozott a Pete Souza vezette Fehér Házi fotós stábhoz, így ma már az elnök (egyik) hivatalos fotósaként fotózhatja majd – talán pont ugyanonnan és ugyanúgy – a következő beiktatást. Sok szakmabeli a régi mondással reagált, mikor meglátta a képet, és megismerte annak történetét:
“Ha egyszer megvalósítod a lehetetlent, másnaptól már része a napi teendőidnek.”
Az eskütétel főpróbájáról készült képeken már lehetett látni nyomait, hogy most is ott lesz Kennedy kamerája a pulpitus lábánál.
Kiegészítés: Az írás megjelenése után találtam Greg Gibson blogjára, amiben említ egy a teljesen logikus apróságot. A kép nem csak a Tribune lapcsaládja és az AP hálózatán jelent meg még aznap, hanem az összes nagy hírügynökség (AFP, AP, Getty Images, Reuters) megkapta.
A fotós (és lapja) a távvezérelt gép telepítésével különleges hozzáférést kapott, amivel mindenki mással szemben komoly helyzeti előnyt élvezne. Ezért az ilyen helyezetekben szokás a média világában ún. pool rendszerrel kigyenlíteni az esélyeket. Az ilyen különleges hozzáféréssel készülő képeket a többi médium számára is hozzáférhetővé kell tenni.
Például Formula-1 versenyek alatt is csak egy hírügynökségi fotós lehet a boxutcában az ő képeit pedig poolban átveszi a többi ügynökség, az pedig futamonként változik, hogy melyik ügynökség adja a pool fotóst.
Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess Facebook, Google+ és Twitter segítségével!
