‘sajtófotó’ címkével ellátott bejegyzések

Szíriai képek nyerték a 2013-as Pulitzer-díjakat

2013. április 16. kedd

Idén a Pulitzer-díj mindkét kategóriájában a szíriai háború képei nyertek. A feature díjat ráadásul annak ellenére egy szabadúszó nyerte el, hogy korábban több lap elzárkózott a szabadúszók képeinek használatától.

TheSiegeOfAleppo PulitzerWinner photoJavierManzanoAFP Szíriai képek nyerték a 2013 as Pulitzer díjakat

Két lázadó katona őrzi a lövész állását Szíriában Aleppo Karmel Jabl negyedében, miközben a nap besüt a falon keresztül több mint egy tucat golyó ütötte lyukon át. A több mint száz napos bombázás és tűzharcok pora kavarog a levegőben. Karmel Jabl stratégiai fontosságú, mivel közel fekszik a város fontos harci területeit elválasztó fő utakhoz. Mindkét oldal (a Szabad Szíriai Hadsereg és a rezsim) nagy mértékben hagyatkoznak a mesterlövészekre az aleppoi harcok macska-egér játékában. Készült: 2012. október 18.
Fotó: Javier Manzano/AFP

A Feature Photography kategóriában Javier Manzano képe nyert, melyet a mexikói születésű szabadúszó fotós az AFP számára készített.
A Breaking News Photography kategóriában pedig az AP hírügynökség több fotóriporterének közös sorozata nyert, melyben Rodrigo Abd, Manu Brabo, Narciso Contreras, Khalil Hamra és Muhammed Muheisen képei láthatók.

SyriaAPseries PulitzerAwardWinner2013 Szíriai képek nyerték a 2013 as Pulitzer díjakat

Az összes fotókért katt a képre!
Az AP fotóriportereinek vegyes sorozata a szíriai harcokról
Fotók: Rodrigo Abd, Manu Brabo, Narciso Contreras, Khalil Hamra és Muhammed Muheisen

Az AP szíriai fotós csapatának sajnos nem volt magyar tagja, pedig a blogon is gyakran emlegetett kollégám, Szandelszky Béla is járt Szíriában az amerikai hírügynökség munkatársaként.
Ő azonban egy ideje felhagyott a sajtófotózással, így már (szinte kizárólag) csak videókamerával dolgozik, televíziós anyagokon. Szíriában a felsorolásban szereplő utolsó fotóriporterrel, Muhammed Muheisennel dolgozott együtt, akinek a képeiből egy multimédia anyagot is összeállított. Ezt Béla videói közt láthatod a linkre kattintva.

Mivel ismét csak háborús képek nyertek díjat, most is aktuális említeni Radu Sigheti pár évvel ezelőtti gondolatait a háborús fotók túlreprezentáltságáról a pályázatokon és azok kedvezőtlen (fotós)társadalmi hatásairól. Ugyanakkor persze a sajtófotó műfaj szükségszerű velejárója, hogy a legjobbként kiemelt képeknek nem csak szépeknek kell lenniük, hanem hír értékkel is kell bírnia és fontos társadalmi súlyú dolgokról kell beszámolniuk.

Kiegészítés: A díjnyertes fotósok közti kapcsolatokról Hernádi Leventének van saját blogján egy érdekes meglátása, amit szintén érdemes elolvasni.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

World Press Photo 2013 pályázat – idén is sok az erőszak – de azért vannak közte csodaszép dolgok is

2013. február 15. péntek
Penguin Antarctic ice WorldPressPhoto photoPaulNicklenNationalGeographic World Press Photo 2013 pályázat   idén is sok az erőszak   de azért vannak közte csodaszép dolgok is

Természet, sorozat – Első hely Hiába fejlődtek addig a pingvinek, hogy nagy csoportokban, közösségben élnek, az olvadó antarktiszi jéggel így sem tudnak mit kezdeni.
(Fotó: Paul Nicklen/National Geographic)

Bejelentették az idei World Press Photo pályázat eredményeit. Most sincs hiány erőszakos képekből, de azért akadnak igazán szép és elgondolkodtató képek is.

A jelek szerint Radu Sigheti tavaly megfogalmazott erőszak-kritikája idén sem hatotta meg a World Press Photo pályázat zsűrijének szívét, pedig annak mintegy folytatásaként nemrég már a Sunday Times is megváltoztatta Szíriai fotókkal kapcsolatos irányelvét.

Szokás szerint az Index Nagykép, a HVG pedig Nagyítás galériát készített a díjazott képekből, az Origo pedig megújult galériájában tette közzé a képeket, érdemes megnézni őket.

SyncrhonisedSwimmer jump fly water WorldPressPhoto photoWeiZheng World Press Photo 2013 pályázat   idén is sok az erőszak   de azért vannak közte csodaszép dolgok is

Sport, Akció – Harmadik hely Szinkronúszó a víz felett
(Fotó: Wei Zheng)

Spot News egyedi

  1. Paul Hansen, Sweden, Dagens Nyheter
  2. Emin Özmen, Turkey
  3. Adel Hana, Palestinian Territories, The Associated Press

Spot News sorozat

  1. Bernat Armangue, Spain, The Associated Press
  2. Fabio Bucciarelli, Italy, Agence France-Press
  3. Javier Manzano, USA, Agence France-Presse / Getty Images

General News egyedi

  1. Rodrigo Abd, Argentina, The Associated Press
  2. Sebastiano Tomado, USA, Sipa Press USA
  3. Dominic Nahr, Switzerland, Magnum Photos for Time magazine

General News sorozat

  1. Alessio Romenzi, Italy, for Time magazine
  2. Paolo Pellegrin, Italy, Magnum Photos for Zeit Magazin
  3. Daniel Berehulak, Australia, Getty Images

Sports Action egyedi

  1. Wei Seng Chen, Malaysia
  2. Yongzhi Chu, China
  3. Wei Zheng, China

Sports Action sorozat

  1. Roman Vondrous, Czech Republic, Czech Press Agency
  2. Sergei Ilnitsky, Russia, European Pressphoto Agency
  3. Chris McGrath, Australia, Getty Images

Sports Feature sorozat

  1. Jan Grarup, Denmark, Laif
  2. Denis Rouvre, France
  3. Vittore Buzzi, Italy

Contemporary Issues egyedi

  1. Micah Albert, USA, Redux Images
  2. Esteban Felix, Peru, The Associated Press
  3. Emilio Morenatti, Spain, The Associated Press

Contemporary Issues sorozat

  1. Maika Elan, Vietnam, Most
  2. Majid Saeedi, Iran, Getty Images
  3. Aaron Huey, USA, for National Geographic magazine

Daily Life egyedi

  1. Daniel Rodrigues, Portugal
  2. Søren Bidstrup, Denmark, Berlingske
  3. Jacob Ehrbahn, Denmark, for Politiken

Daily Life sorozat

  1. Fausto Podavini, Italy
  2. Paolo Patrizi, Italy
  3. Tomás Munita, Chile, for The New York Times

Observed Portraits egyedi

  1. Nemanja Pancic, Serbia, Kurir
  2. Marie Hald, Denmark
  3. Ilona Szwarc, Poland, Redux Pictures

Observed Portraits sorozat

  1. Ebrahim Noroozi, Iran
  2. Daniel Ochoa de Olza, Spain, The Associated Press
  3. Ananda van der Pluijm, The Netherlands

Staged Portraits egyedi

  1. Nadav Kander, UK, for The New York Times / Time magazine
  2. Stefen Chow, Malaysia, for Smithsonian magazine
  3. Anna Bedyńska, Poland, Agora

Staged Portraits sorozat

  1. Stephan Vanfleteren, Belgium, Panos for Mercy Ships/De Standaard
  2. Ebrahim Noroozi, Iran
  3. Fu Yongyun, China, City Express

Nature sorozat

  1. Paul Nicklen, Canada, for National Geographic magazine
  2. Xiaoqun Zheng, China, Wenzhou Daily
  3. Thomas P. Peshak, Germany/South Africa

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Az elnöki beiktatások történetének legkülönlegesebb képe

2013. január 21. hétfő
BarackObama Inauguration remote photoChuckKennedyMcClatchyTribune Az elnöki beiktatások történetének legkülönlegesebb képe

Fotó: Chuck Kennedy/McClatchy-Tribune

Majdnem napra pontosan négy éve tett első alkalommal hivatali esküt Barack Obama. Az új elnök eskütételéről pedig készült egy történelmi kép, ami előtte sosem készülhetett el. Ismerd meg, miért szükséges több hétnyi előkészítő munka egy ilyen egyszerűnek tűnő fotó elkészítéséhez!

Mitől különleges
Első ránézésre nem tűnik túl különleges képnek, talán nem is figyelne rá fel az ember, még akkor sem, ha maga is fotózik. Ha viszont végignézed a négy évvel ezelőtti elnöki beiktatás képeit (vagy akár a korábbiakat), feltűnhet valami. Ez az egyetlen kép, amin nem látszik az elnöki pulpitus előtt húzódó golyóálló üveg. Ez az egyetlen, amit nem több (száz) méteres távolságból, nagy teleobjektívvel készítettek. Pontosan ezért ez az egyetlen, amin egész alakban látszik a teljes elnöki (ahogy Amerikában hívják, az első) család, mögöttük pedig a kapitólium épülete.
Ahhoz hogy egy ilyen kép elkészülhessen, nem kell más, mint egy nagylátószögű objektívvel az elnöki család előtt állni az eskütétel pillanatában. Csakhogy ilyen közel viszont sem az élő tévé közvetítés, sem a biztonsági óvintézkedések miatt nem engednek senkit sem.

ChuckKennedy ObamaInauguration preparation behindTheScenes photoRobertDeutschUSAtoday Az elnöki beiktatások történetének legkülönlegesebb képe

Fotó: Robert Deutsch/USA Today

Nehézkes engedélyezés
Az NPPA oldalán megjelent hír szerint Chuck Kennedy a McClatchy-Tribune fotóriportere alig valamivel az előző választás után kezdett el lobbizni érte, hogy engedélyezzék neki egy távvezérelt fényképezőgép telepítését az elnöki pulpitus lábához. Soha korábban nem telepítettek ilyen kamerát, senki nem is tartotta ezt lehetségesnek. Kennedy heteken, sőt hónapokon keresztül küzdött az amerikai szenátus bürokratikus gépezetével. Tortúráját a Szenátus sajtó osztályán kezdte, majd onnan a beiktatási ceremónia kongresszusi szervező bizottságánál folytatta. Konzultált a titkosszolgálat és minden más hatósági szerv illetékeseivel.

Négy-öt alkalommal fotózta már több korábbi elnök beiktatási ceremóniáját is. Így aztán nem csak tekintélyes gyűjteménye volt minden más fotóállásból a beiktatásról ahhoz, hogy kellően unalmasnak tartsa már az esemény fotózását és a róla készült képeket egyaránt. Alaposan körbefotózta a korábbi években a pulpitus környékét is, hogy meg tudja mutatni, úgyis van ott egy csomó kábel, mikrofon állvány és ott áll a súgógép is, amit úgysem mutatnak a kamerák, így nem lenne útban az ő fényképezőgépe sem. Hosszas huzavona és persze cirkalmas hivatali turtúra után végül jóvá hagyták a gép telepítését.

Obama Inauguration remote behindTheScenes photoChuckKennedyMcClatchyTribune Az elnöki beiktatások történetének legkülönlegesebb képe

Fotó: Chuck Kennedy/McClatchy-Tribune

A technika
Első alkalommal adtak engedélyt ilyen gép használatára. A fényképezőgépet, egy Canon EOS 5D mark II-t egy műanyag dobozba szerelte, hogy az tompítsa a zárszerkezet hangját. A dobozból csak a 16-35/2.8 II lógott ki, meg persze az egész szerkezetet tartó kar, és az hálózati kábel, amin keresztül a a képeket továbbította az Interneten, meg persze az elsütést biztosító kioldó kábel. A hálózati kábel természetesen a géphez tartozó WFT-E4a markolatba csatlakozott, ami akár vezeték nélküli átvitelre is használható lett volna, de a biztonság kedvéért inkább a vezetékes megoldást választották, nehogy valamilyen interferencia megzavarhassa a munkát a kritikus pillanatban. Így aztán jó hetven méter kábelt feszítettek ki a ceremóniát megelőző hetekben a színpad alatt a fotós helyéhez, hogy távirányítani tudja a gépet.

Bár a fényképezőgép nem WiFin keresztül továbbította a képeket, még a Daily Wireless is beszámolt róla az esemény után – nem is egészen értem, hogy mit keres a vezeték nélküli dolgokkal foglalkozó hírek között egy vezetéken keresztül távvezérelt fényképezőgép. Minden esetre a kép elkészült. Sőt egyenesen az év képe lett az MSNBC közönségszavazásán.

A fotós az éjszakát a Szenátus egyik irodájában töltötte, és hajnali négykor vizsgálták át a biztonsági őrök, hogy felszerelhesse a gépet, majd reggel kilenc előtt még odaengedték egy utolsó beállításra.
A tartó szerkezetet Kennedy lecsavarozta a színpad talapzatához, hogy ne lehessen semmi gond, de ahelyett, hogy az eskütétel főpróbáján teszt képeket készíthetett volna, még utána is módosítania kellett a gép elhelyezésén. Az utolsó pillanatban ugyanis odébb tették az egyik puska mikrofont, ami az elnök eskütételét volt hivatott rögzíteni.

Obama Inauguration Covers Az elnöki beiktatások történetének legkülönlegesebb képe

Chuck Kennedy képe különböző címlapokon

A kép készítése
Mikor a hosszas várakozás végre véget ért és Obama letette az esküt Kennedy egy kábel végére szerelt pedállal sütötte el a fényképezőgépet, miközben 600 mm-es teleobjektívével saját helyéről a sajtó emelvényről fotózta az eseményt. A távvezérlésű fényképezőgépek egyik alapszabálya, hogy sose bízd magad a távvezérelt gépre. Ha jól sikerül a kép, akkor minden másnál jobb lehet. Viszont jó esély van rá, hogy nem sikerül, és akkor ne ezen múljon, hogy van-e bármilyen képed.

A képek a távvezérelt 5D-ből egyenesen a McClatchy-Tribune képszerkesztőjéhez George Bridges gépére kerültek, aki tűkön ülve várta, mire a 21 megapixeles JPG fájlok letöltődnek. Mikor az esemény véget ért, a fotós türelmetlenül érdeklődött kollégájánál, hogy sikerültek-e a képek. A válasz igen volt, és a fotós csak akkor látta először, hogy mit is sikerült fotóznia, mikor a képszerkesztő átméretezve elküldte neki a telefonjára az általa kiválasztott képeket, amik addigra már a Tribune és a hírügynökségek hálózatának révén a legtöbb laphoz eljutottak, másnap pedig több mint száz újság címlapján jelent meg. Sok helyen egész oldalas képként használták, de voltak lapok, ahol megvágva, csak az elnököt és a first ladyt (szűkebben vagy tágabban vágva) tették címlapra, sőt olyan lap is volt, amelyik csak az elnököt hagyta meg a képből.

Chuck Kennedy nem sokkal később elhagyta a McClatchy-Tribune szerkesztőségét. Csatlakozott a Pete Souza vezette Fehér Házi fotós stábhoz, így ma már az elnök (egyik) hivatalos fotósaként fotózhatja majd – talán pont ugyanonnan és ugyanúgy – a következő beiktatást. Sok szakmabeli a régi mondással reagált, mikor meglátta a képet, és megismerte annak történetét:

“Ha egyszer megvalósítod a lehetetlent, másnaptól már része a napi teendőidnek.”

Az eskütétel főpróbájáról készült képeken már lehetett látni nyomait, hogy most is ott lesz Kennedy kamerája a pulpitus lábánál.

Kiegészítés: Az írás megjelenése után találtam Greg Gibson blogjára, amiben említ egy a teljesen logikus apróságot. A kép nem csak a Tribune lapcsaládja és az AP hálózatán jelent meg még aznap, hanem az összes nagy hírügynökség (AFP, AP, Getty Images, Reuters) megkapta.
A fotós (és lapja) a távvezérelt gép telepítésével különleges hozzáférést kapott, amivel mindenki mással szemben komoly helyzeti előnyt élvezne. Ezért az ilyen helyezetekben szokás a média világában ún. pool rendszerrel kigyenlíteni az esélyeket. Az ilyen különleges hozzáféréssel készülő képeket a többi médium számára is hozzáférhetővé kell tenni.
Például Formula-1 versenyek alatt is csak egy hírügynökségi fotós lehet a boxutcában az ő képeit pedig poolban átveszi a többi ügynökség, az pedig futamonként változik, hogy melyik ügynökség adja a pool fotóst.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Sajtófotós ikerpár mesél páratlan kalandjairól

2012. december 3. hétfő
PeterDavidTurnley twin photojournalists TienanmenSquareChina Sajtófotós ikerpár mesél páratlan kalandjairól

Peter és David Turnley a Tienanmen téren

Peter és David Turnley ugyanúgy fényképezi a világ konfliktus zónáit, mint többi kollégájuk. Képeiken kívül most azonban remek történeteikkel is sokkolják a világot, hiszen nem mindennapi helyzeteket szül, amikor a két teljesen egyforma fotóriporter feltűnik a tömegben. Azonos génjeik, és szakmai hátterük pedig gyakran hasonlóan remek képeket eredményez.

Elmondásuk szerint a Tienanmen téri tömegtüntetésen ezernyi meglepett arc fordult feléjük, ahogy a teljesen egyforma ikerpár egy létrán a tömeg fölé emelkedve fényképezett. Megtévesztő hasonlóságuk jelentett már előnyt és hátrányt is nekik a munka során. Ezekről, és persze munkájukról mesélnek a CBS 1996-ban készült portré videójában, ami nemrég felkerült a YouTube-ra és tizenhat év után kezd újra híressé válni, ezúttal a neten – különösen mióta a PetaPixel is közölte.

PeterDavidTurnley twin photojournalists Sajtófotós ikerpár mesél páratlan kalandjairól

Peter és David Turnley

Mindketten remek fotósok, és ha nem is mindig együtt, de jobbára a világnak ugyanazon a részén, hasonló témákon dolgoznak. Gyakran egymás legkeményebb versenytársaként, viszont így legalább a siker is a családban marad.
Peter Turnley (honlapja, Wikipédia) pár perccel fiatalabb, ő magazin fotós, akinek több tucat képe jelent meg a Newsweek címlapján. Iker öccse, David Turnley (honlapja, Wikipédia) hírügynökségeknek dolgozik, nyert már Pulitzer-díjat, World Press Photo pályázatot, és díjazták a Robert Capa Arany Medállal is. Fényképezték az Öböl háborút, a Szovjetúnió felbomlását, a Berlini fal leomlását, Ceausescu bukását, az Apartheid bukását, a ruandai mészárlásokat. Mint a videó narrátora fogalmaz, a világ eseményeinek fontossága mérhető abban, hogy csak egyikük tudósít róla, vagy mindkettőjük munkáltatója odaküldi őket.

A páros persze a videó elkészítése óta is aktív, mindketten tudósítottak a szeptember 11-ei eseményekről, és azok utóéletéről, Obama beiktatásáról, a Haiti földrengésről, a Katrina hurrikán tombolásáról, az Arab tavaszról, és szinte minden más világhírű eseményről. Legtöbb neten fellelhető anyag és interjú (New York Times, Michigan Egyetem) mégis ’96-99 környékén készült róluk, akkori díjaik és a videóban is emlegetett kiállításuk miatt. Mint a legtöbb fotóriporter, általában inkább közvetítik a híreket, mint szerepeljenek benne.

IFRAME Embed for Youtube

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Instagram hurrikán fotó került a Time címlapjára

2012. november 2. péntek
Instagram Time Cover photoBenjaminLowyTime Instagram hurrikán fotó került a Time címlapjára

Fotó: Ben Lowy/Time

Újszerű megoldást választott a Time Magazin az USA keleti partján végigsöprő Sandy Hurrikán dokumentálására. A lap Instagram projektjének egyik képe most a nyomtatott magazin címlapjára is kikerül, ami mindenképp fontos mérföldkő (nem csak) a mobil fotózás történetében.

Damon Winter korábban sokat emlegetett sorozata, és Gárdi Balázs (más fotósokkal közös) Basetrack projektje előre vetítette, hogy ez is eljön egy nap.

A PetaPixel a Forbes nyomán számol be róla, hogy a legfrissebb Time címlapján egy Instagram fotó látható. A csak fotózással foglalkozó gyűjtőlap csak annyit említi, hogy a Time felkért öt Instagrammert, hogy fotózzák a Sandy Hurrikánt.
A PopPhoto már korábban megírta, hogy ezek nem csak egyszerűen találomra kiválasztott mobil fotósok. A Time hagyományaihoz méltóan épphogy nagyon is rátermett és komoly munkásságú fotóriporterek. Közös tulajdonságuk, és a kiválasztásuk fő szempontja pedig az, hogy mind aktív használói a közösséági médiának és az Instagramnak, amit cikkük szembe is állít más lapok megoldásaival. A lapok többsége ugyanis olvasók fotóvial igyekezett kiváltani, jobb esetben csak kiegészíteni a saját fotósaik és a hírügynökségek képeit.

A Time Instagram hurrikánvadászai:

  • Ben Lowy (Getty Images)
  • Ed Kashi (VII)
  • Andrew Quilti (Oculi)
  • Stephen Wilkes
  • Michael Christopher Brown
Time Hurricane Sandy Instagram Instagram hurrikán fotó került a Time címlapjára

Time Instagram fotókért katt a képre!

A PopPhoto leírja a döntés másik nyilvánvaló szempontját is, hogy a magazin azért döntött az Instagram tudósítás mellett, mert a hurrikán hatalmas érdeklődésre tartott számot, és ez az eszköz nem csak hangulatos, minőségi képeket képes biztosítani a megfelelő fotósok kezében, hanem a gyorsaság is adott, hiszen nem kell aképek letöltésével, szerkesztésével, elküldésével és publikálásával hosszasan bajlódni.

Forbes bővebben is beszámol a címlap választásáról és hogy miért adtak hozzáférést az öt fotósnak, a Time Instagram fiókjához. Mint a lap fotó igazgatója, Kira Pollack elmondja, “Úgy gondoltuk, hogy ez a tudósítás leggyorsabb módja, és ez a legközvetlenebb is. Nem azért döntöttünk így, mert ez trendi, hanem mert így juthattak el leggyorsabban a képeink az olvasókhoz.”

Instagram hurrikán képeik válogatása a lap galériájában is megtalálható, illetve a teljes anyag a magazin @Time Instagram feedjén, ami a rendkívüli érdeklődésre számottartó időjárási jelenség átvonulásának két napja alatt mintegy tizenkét ezer követővel gyarapodott.

Bár a PetaPixel kicsit értetlenkedik rajta, hogy vajon a fotósok mobillal dolgoztak-e, vagy “csak” fénkyépezőgéppel készült fotókat töltöttek fel az Instagramra, a PopPhoto és a Forbes cikkéből elég egyértelmű, hogy mobil fotókról van szó. A Time az USÁ-ban három féle címlappal jelenik meg, az észak-keleti területeken kívül élő olvasók elnökválasztással kapcsolatos címlapot láthatnak. Ben Lowy fotója csak a Sandy hurrikán által érintett területeken kerül címlapra. Mint a fotó igazgató mondja, a kép felbontása talán nem olyan, mint egy fényképezőgéppel készülhetett volna, mégis “Nagyon szép végeredményt ad. Szinte festményszerű hatást kelt.”

BenLowy instagram testament tumblr Instagram hurrikán fotó került a Time címlapjáraA Forbes idézi a World Press Photo nyertes fotóriporter, Ben Lowy Tumblrének főoldalán közzétett véleményét arról, hogyan váltott a fényképezőgép használatról mobillal fotózásra:

“Évekig dolgoztam ormótlan digitális fényképezőgépekkel, mindig arra gondolva, hogy milyen zársebességet és blendét kell választani, majd számítógép képernyőn válogattam és állítgattam a tónusokat. Az utóbbi pár évben rájöttem, hogy az iPhone-om lehetővé tette, hogy úgy örökítsek meg eseményeket, hogy azt érezném, hogy dolgozok. A “point and shoot” fényképezés felszabadító élmény volt. Lehetővé tette számomra, hogy újra felfedezzem a tökéletlenség és örömteli véletlenek izgalmát egy tenyérnyi eszköz lencséjén keresztül.”

A Forbes kitér az Instagram kapcsán óhatatlanul felvetődő sajtóetikai kérdésekre is, hiszen az alkalmazás egy csomó filtert és effektet kínál, amik jogosan vetik fel rendre, hogy alkalmazásuk szemben áll a sajtófotózás természetes, dokumentarista jellegével. Ugyanígy kérdésesnek tűnik az is, hogy mennyire helyes a szerkesztőségi kontrollt feladni, és ellenőrzés, illetve szerkesztés nélküli közvetlen publikálási lehetőséget adni a fotósok kezébe a lap hivatalos felületein.
Pollack a felvetődő kérdésekre azt válaszolta, hogy “Ez örök vita marad a sajtófotográfia világában, és fontos is. ” Szerinte a válasz abban rejlik, hogy “Jól kell megválasztani a fotósokat.”

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!