‘Robert Capa díj’ címkével ellátott bejegyzések

79 évesen hunyt el az AP legendás haditudósítója Horst Faas

2012. május 14. hétfő
HorstFaas old photoJockeiFinckAP 79 évesen hunyt el az AP legendás haditudósítója Horst Faas

Fotó: Jockel Finck / AP

A rengeteg díjjal is elismert életművet maga mögött hagyott Horst Faas azon kevés haditudósító közé tartozik, akiknek sikerül idősen, és békés körülméynek között eltávozni az élők közül. Hetvenkilenc évesen Münchenben hunyt el az Associated Press legendás vietnámi fotósa.

Nemrég James Nachtwey születésnapja kapcsán emlegettem, milyen ritka, hogy egy háború fotós idős kort éljen meg, hiszen rengeteget kockáztatnak a munkájuk során. Horst Faas egyike volt azoknak, akik Nachtwey munkásságát is inspirálták. Életműve jelentős részét a Vietnámi háborúban és Ázsia más hadszínterein alkotta. Azokat a képeket, amik az őt követő fotós generációkat a pályára terelték, és amik nem csak a szakmában dolgozóknak mutatták be, milyen volt az a háború.

Több nemzetközi lap, köztük a NY Times Lens Blogja, a Digital Journalist és a Chron is foglalkozott az egykori AP tudósító halálával. Sőt magyar lapokban, így a PixInfon és az InPhoto blogon is megemlékeztek róla. Több munkatársa is megszólal, és nagy tisztelettel adóznak az egykori kolléga emlékének. A HVG Nagyítása pedig nagy képes válogatást közöl legemlékezetesebb képeiből.

A rá emlékező lapok mind megemlítik, hogy Faas nem csak egyszerűen az Associated Press saigoni fotósa volt, hanem felelős vezető is. Már tudósítóként is maga köré gyűjtötte a tehetséges külföldi és vietnámi fotósokat egyaránt. Mint a visszaemlékezések írják, toborozta “Horst seregét”, amit vezénylő tábornok módjára irányított a háborús övezetben. A fiatal fotósokat fényképezőgéppel fegyverezte fel és filmmel látta el, hogy teljesíthessék legfontosabb parancsát: “jó képekkel gyertek vissza!” Az eredményből pedig rendkívül beszédes képriportok születtek a fronton harcoló katonálról és a polgárok életéről egyaránt.

HorstFaas photoAP 79 évesen hunyt el az AP legendás haditudósítója Horst Faas

Horst Faas Vietnámban - Fotó: AP

Pártfogoltjai közül többen szép karriert futottak be. Huynh Thanh My, egy színészből lett vietnámi fotós egyik kedvence volt, aki 1965-ben a négy AP belsős fotós egyike lett, és egyike annak a két dél-vietnámi újságírónak, akiket a tizenöt évig tartó háború hetven újságíró áldozata közt megöltek. Öccse Huynh Cong “Nick” Ut folytatta az AP-nél a fotózást, és Faas mentorálásával elnyerte az ügynökség hat vietnámi anyaggal szerzett Pulitzer-díjának egyikét. 1972-Ben díjazott képén egy csúnyán megégett vietnámi lány menekül a napalm támadás elől.

Horst Faas fotóriporteri munkája után még 28 éven át képszerkesztőként folytatta az AP-nél, ahova 1956-ban lépett be. A német származású fotós több háborút, forradalmat és Olimpiát, meg az ezek közti egyéb eseményeket is fotózta, de mégis a vietnámi munkáira emlékszik leginkább a világ. Itt készült háborús képeivel négy komoly díjat nyert, köztük a híres Robert Capa aranymedált és két Pulitzert is. Vietnámban súlyosan megsérült, és kis híján elvérzett, de egy amerikai tábori orvos megmentette az életét.
Sok évvel későbbi nyugdíjazása után is folytatta a szakmai munkát, több könyv kiadásában részt vett, iskolákban tanított és azután is aktívan tevékenykedett, hogy egészsége romlásával tolószékbe kényszerült, bár ezután inkább már csak európán belül utazott.

Nyugodjék békében!

Robert Capa és Tim Hetherington

2011. május 26. csütörtök
ThaiProtest CapaAward photoAgnesDherbeysNYTimes Robert Capa és Tim Hetherington

Fotó: Agnes Dherbeys/New York Times

Mi a kapcsolat a két fotós között? Mindketten fotósok voltak, szakmájuk ismert és elismert művelői, mindketten háborús területeken fotóztak, és mindketten idegen földön, háborúban veszítették életüket, robbanás áldozataiként….fényképezőgéppel a kezükben.

Tim Hetheringtont bő egy hete helyezték végső nyughelyére Londonban, Robert Capa halálának pedig tegnap emlékeztünk az 57. évfordulójára.

Nemesebb halált aligha kívánhat magának háború fotós. Talán csak azt, hogy otthon, egy ágyban, a szerettei közt, tétlenül halhasson meg.

“Minden háború fotós legfőbb álma, hogy ne legyen több munkájuk.” – Robert Capa

A Robert Capa arany medál idei nyertesének Agnes Dherbeys-t választották, a Thaiföldön a zavargásokról készült riportjáért. Tim Hetherington pedig díjátadóként vett volna részt azon az április 28-ai vacsorán, ahol az Overseas Press Club éves díjait átadták. Helyette Hetherington és a vele együtt Líbiában elhunyt Chris Hondros posztumusz díjat kapott az estén, ahol az egész sajtó szakma nevében Mona Eltahawy egy emberként gyújtotta meg a sajtószabadság gyertyáját a 2010-ben megölt 44 újságíró kolléga emlékére.

Fotós áldozatok Líbiában – Tim Hetherington és Chris Hondros

2011. április 22. péntek

A líbiai konfliktus első nyugati újságíró áldozatai közt két fotós életét veszítette, másik kettő pedig súlyosan megsérült, mikor rakéta találatot kaptak.
A nemzetközi sajtó (CNN, New York Times, Guardian, stb) után nem sokkal a magyar sajtó (Origo, Index, HVG, Hírszerző, Népszava, stb) is hírül adta, hogy egy csapat tudósító RPG találatot kapott. Erről a Facebookon az OrigoFoto készített nagyon szép gyűjtést.

Az Oscar-díjra jelölt dokumentumfilm-rendezőként is ismert Tim Hetherington, a Vanity Fair haditudósítója rögtön életét veszítette. Chris Hondros a Getty Images fotóriportere pedig másnap reggel halt bele sérüléseibe. A Panos ügynökség számára fotózó Guy Martin szintén súlyos sérüléseket szenvedett, míg a szabadúszó Michael Brown könnyebb sérülésekkel megúszta.

tim hetherington Fotós áldozatok Líbiában   Tim Hetherington és Chris Hondros
Tim Hetherington

Tim Hetherington – Vanity Fair
A negyven éves Hetherington haláláról saját lapja, a Vainty Fair is beszámol, felevenítve a lapnak készített számos háborús tudósítását, és a velük elnyert négy World Press Photo díjat. Az elhunyt fotósra emlékezve a Vanity Fair életmű válogatást közöl Hetherington munkásságából, a Harc korengal-ért, a képek az afgán frontról, korengali 2008 januári portréi és októberi harcos portréi, valamint a The Honor of His Company mellett.

Hetherington nem csak fotóriporterként tudósított a Vanity Fair-nek, számos képe mellett saját szöveges tudósítása is megjelent, az utóbbi időben pedig hosszabb-rövidebb filmeket is forgatott a különféle háborús övezetekben.
Afganisztáni megbízatásai ihlették a Restrepo című filmjét, melyért 2010-ben Oscar-díjra jelölték. Évtizedes haditudósítói tapasztalattal a háta mögött Hetherington több rövidfilmet is készített a katonákról, akikkel együtt dolgozott, illetve a háborús övezetekről, melyekben megfordult. Egy ilyen filmjét Hernádi Levente is kiemelte a halálhírről beszámoló blogbejegyzésében.

Chris Hondros photographer Fotós áldozatok Líbiában   Tim Hetherington és Chris Hondros
Chris Hondros

 Chris Hondros – Getty Images
A Getty Images számára dolgozó Chris Hondros nem kevésbé harcedzett fotóriporter volt. Mint visszaemlékezésében Jonathan Klein írja, az ügynökség vezetőjeként, Hondros elsők között csatlakozott 2001-ben, mikor a Getty elindította hír üzletágát. A ’90-es évek óta rengeteg háborúból tudósított, és díjak egész sorát nyerte a World Press Phototól, a POYI-n át, egészen a Robert Capa aranymedálig.

Alig pár hete, hogy a fotóriporter Joe Readle líbiai fogságból való szabadulásáról tudósított. Mint Klein visszaemlékszik, akkor Hondros azt mondta “azért kell ezeket a történeteket megörökíteni, hogy mindenki láthassa mi zajlik a világban, és elejét lehessen venni a további szenvedésnek.”

Chris Hondros galériái:

Elhunyt ’56 egyik krónikása, John Sadovy

2011. január 17. hétfő
JohnSadovy KingstonGuardian Elhunyt 56 egyik krónikása, John Sadovy

John Sadovy önarcképe

Mint arról a Facebookon az OrigoFoto és hírei közt a HVG is beszámolt a múlthéten, december végén elhunyt John Sadovy, 1956 egyik krónikása. Az MTI hír úgy éreztem kicsit szűkszavú, így gondoltam érdemes kicsit többet megtudni róla és munkásságáról.

Ahogy a HVG által is közölt MTI hír beszámol róla, a Guardian (valójában a brit napilap helyi kiadása) csütörtökön számolt be a 85 éves fotós haláláról. Sadovy 1956-ban 31 évesen fagylalt árusnak öltözve szökött át az országhatáron, és vetette magát a történelmi események fotózásába.

A forradalomról készült képei bejárták a világsajtót, és elnyerte velük az Overseas Press Club of America akkor második alkalommal odaítélt Robert Capa arany medálját (Wikipedia link).

A Guardian helyi kiadása nem csak a fotográfus halálhíréről emlékezik meg, hanem életpályáját és munkásságát is feleveníti. Sadovy már gyermekként is arról álmodozott, hogy fotós lesz egyszer, és fiatalon elkezdett Németországból mindenféléket importálni, hogy továbbértékesítse. Így szerzett bevételéből vette első fényképezőgépét. 1939-ben Angliába menekült, hogy elkerülje a német haláltáborokat. A szigeten a brit hadsereg egy lengyel egységéhez csatlakozott, és az ő fotósuk lett. Velük tartott Olaszországba az Adria partjánál folytatott harcok során, ahol rájött, hogy az egyetlen módja, hogy jó képeket készíthessen, ha a gyalogság előtt marad.

Később ’49-ben Londonba költözött, ahol próbált fotósként megélni, de komoly anyagi nehézségei voltak. A fordulópont 1951 volt számára, mikor az utolsó tekercs filmeire készített hattyú képeiért az akkor tekintélyes összegnek számító 40 fontot ajánlott a Picture Post.

Az ’50-es években szabadúszóként fotózott. 1953-ban megnyerte a Vogue egy divatfotó pályázatát, noha előtte soha életében nem fotózott divatot. Sadovy képei megjelentek a Vogue, Time Life, Paris Match, a Picture Post és az Illustrated hasábjain, és számos díjat nyert képeivel. Elvett egy angol lányt, akivel később Párizsba költöztek és egy lakókocsiban laktak, majd a Life felkérésére utazott Budapestre, mert a lap hasznosnak tartotta cseh, lengyel és német nyelvtudását, és persze értékelte egy évvel korábbi fotóit a marokkói harcokról.

JohnSadovy 1956budapest Life Elhunyt 56 egyik krónikása, John Sadovy

Fotó: John Sadovy/Life

A Time 1956 november 19-én bensőséges hangulatban számol be Sadovy képeinek amerikai fogadtatásáról: “A Life felejthetetlen képeket közölt múlt héten a magyarországi véres harcokról. Egy szinte ismeretlen, kedves szabadúszó fotós, John Sadovy képeit. Mikor a Live hat képét közzétette az Associated Press hálózatán, amerikai lapok százai közölték azokat. Sadovy zord képei félelemről, terrorról és a halált megvető bátorságról, amire neki is szüksége volt, hozzá, hogy elkészíthesse őket a legveszedelmesebb harcok közepette – egy zavarodott, bosszú szomjas felkelésben, ahol minden irányból röpködnek a golyók. Az alacsony, nem túl hősies 31 éves fotós két öreg Leica géppel gázolt a harcokba, és képei többségéhez egy 35 mm-es nagylátószögű objektívet használt.” A Life Sadovy írásával kísérve tette közzé a forradalom képeit, “Úgy hullottak az emberek, mint a legyek” címmel. Beszámolójából több helyen idézik, hogy “a Budapesten látott borzalmakhoz semmi sem volt fogható….a könnyek maguktól csordultak végig az arcomon, és állandóan törölgetnem kellett.”

A hatvanas-hetvenes években az angliai Kingston Hillben élt, ahol a hetvenes években megalapította Mill House Press névre hallgató nyomdai vállalkozását. A mesterséget autodidakta módon saját maga tanulta ki, akárcsak a fotózást, amit egyenesen vallásának tartott. 1983-ban volt első szélütése, ami után többé már nem fotózott. A halál hosszas betegség után 2010. december 21-én érte utól.

Robert Capa születésnapja

2010. október 22. péntek
robert capa partraszallas fenykep Robert Capa születésnapja

Robert Capa

1913. október 22-én született Budapesten a világhírű haditudósító, André Friedmann, aki második világháborús munkásságával az üzleti okokból felvett Robert Capa néven vált világhírűvé.

Az ő nevével fémjelzik az Overseas Press Club of America külföldön dolgozó haditudósítóinak arany medálját, a Robert Capa díjat, amit 1955 óta ítélnek oda a legbátrabb haitudósítóknak. Legtöbbször (ötször) eddig James Nachtwey érdemelte ki.
Tavaly kenyai riportjáért a Getty Images munkatársának, Shaul Schwarznak, idén áprilisban pedig az AP-nek dolgozó Khalil Hamrának ítélték oda.