‘Reuters’ címkével ellátott bejegyzések

Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

2012. január 30. hétfő
SzlukovenyiTamas TonyHicks interju Origo2 Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Tony Hicks és Szlukovényi Tamás

Az Origo fotó rovata immár hagyományosan interjút készít a Magyar Sajtófotó Pályázat elnökeként hazánkba látogató hírügynökségi képszerkesztőkkel. Egy éve Szlukovényi Tamás a Reuters fotósainak globális főnöke nyilatkozott. Idén pedig az AP európai és afrikai képkiadásáért felelős Tony Hicks volt az iterjúalany.

Az interjúk külön érdekessége, hogy ezeket a nagy interjúkat mindig az Origo aktuális rovatvezetője jegyzi. Tavaly Virágvölgyi István beszélgetett a zsűrielnökkel, alig valamivel azelőtt hogy az Origotól az MTI rovatvezetői székébe ült volna át. Most pedig Magócsi Márton kérdezte az aktuális zsűrielnököt, aki épp az MTI képszerkesztői pozíciójából tért nemrég vissza korábbi munkahelyére az Origohoz, hogy elfoglalja az ott megüresedett rovatvezetői széket. Érthető módon mindkét beszélgetés kitér a magyar pályázaton túl is számos érdekes és fontos szakmai kérdésre, etikára, gyakorlati kérdésekre.

SzlukovenyiTamas interju post 16711 20110119105400 photoHajduDandrasOrigo Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Szlukovényi Tamás - Fotó: Hajdú D. András/Origo

A tavalyi beszélgetés Szlukovényi Tamással két részben jelent meg. Ennek talán szélesebb közönséget érdeklő része az Origo cikkeként jelent meg, míg másik, talán inkább szűkebb szakmai kört érdeklő része a hírportál fotósainak ad-hoc módra frissülő 35 mm blogjában került publikálásra.
Ebben a magyar fotós (szakmai) élettörténete és World Press Photo díja mellett mesél a Reuters munkamódszereiről, melyeket részben az ő vezetése alatt szervezett át az ügynökség. Kitérnek a kérdések a képek hitelességére, és a képhamisítási problémákra, különösképen a legendássá vált Adnan Hajj kapcsán. Továbbá említi az interjú Namir Noor-Eldeen iraki halálát, és a háborús tudósítást is.

TonyHicks interju 20120126 photoHirlingBalintOrigo1 Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Tony Hicks - Fotó: Hirling Bálint/Origo

Az idei Tony Hicks interjú az AP amerikai hírügynökség egyik vezető fotósával szintén két részes lett. Akár csak egy évvel korábban, az Origo oldalán jelent meg a nagyobb érdeklődésre számot tartó rész, míg a rovat blogján publikálták a szakmaibb kérdésekből álló részeket.
A nagyon átfogó és részletes Hicks interjúban szóba kerül a pályázat mellett a másik zsűri tag, a Reuters fotós Radu Sigheti által közelmúltban pályázatokról publikált véleménye, a multifunkciós fotóriporterek, melyek bevezetését állítólag az AP elsők között szorgalmazta, és az ügynökség budapesti tudósítója Szandelszyk Béla is, aki maga is egyre több multimédiával rukkol elő. Mesél továbbá az interjúalany arról is, hogyan zajlik a munka a világ egyik legnagyobb hírügynökségénél, és mire számítanak a David Guttenfelder irányítása alatt nemrég észak-koreában megnyitott iroda munkájával és lehetőségeivel kapcsolatban. Az arab tavaszhoz fűződő kérdések kapcsán pedig mesél az AP megközelítéséről az olvasóriporterek alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatról is, és az interjú külön kitér a CNN iReport miatt történt (többek közt) fotós elbocsátásokra is. Hicks komoly sportfotós múltjára és a közelgő Londoni Olimpiára tekintettel arról is sok érdekes részletet elmesél, hogyan készül az AP a világversenyre.

A két interjú – érthető módon – sok ponton hasonlít mind formailag, mind szerkesztésben, és témákban is. Mindkét intjerjút (és azok mindkét részét) feltétlenül érdemes elolvasni!

A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára

2012. január 26. csütörtök
OlympicTestLondon PhotoEddyKeoghReuters A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára

Fotó: Eddie Keogh/Reuters

Nem csak a sportolók dolgoznak keményen a nyári Londoni Olimpia megmérettetéseire, hanem a fotósok is. A londoni játékok helyszínén zajló teszt versenyek jó alkalmat jelentenek a fotósoknak is, hogy megkerssék a legideálisabb helyeket, szögeket, és hogy a szervezők is gondoskodhassanak a szükséges előkészületekről.

Az Origofoto Facebookos linkajánló mondataiból kiderül, hogy a vezető magyar hírportál számára Tuba Zoltán készíti majd a fotókat a nyári játékokról. De a többi lapnál, és az MTI-nél is készülődnek, akik utazhatnak nyáron az Olimpiára.
Reuters blogján közöltek nemrég érdekes gondolatokat a nagy készülődésről. Blogbejegyzésükben pedig épp úgy helyet kapott egy magyar sportolóról készült fotó, ahogy a fotósok olimpiai csapatában is lesz a Reuters csapatban egy magyar. (Sajnos a ritmikus gimnasztikázó Vass Dóra nem tudott kvótát szerezni az Olimpiára)

Az ügynökség londoni sportfotósa Eddie Keogh mesél a készülődésről:
“A mai világ teljesen más, mint amelyikben az ókori olimpiákat rendezték, amik csak egyetlen napig tartottak. Azokban az időkben csak férfiak versenyezhettek, és csak hajadon nők nézhették a versengést. Állítólag voltak nők, akik férfinak öltözve jutottak be, hogy mégis láthassák, de ez eléggé úgy hangzik, mintha egy Monty Pyton filmből származna…

VassDora OlympicTestLondon PhotoEddieKeoghReuters A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára

Fotó: Eddie Keogh/Reuters

A világ legnagyobb show műsorát idén Londonban rendezik meg. Londoni srácként, aki az elmúlt 30 évben sportot fotózott, valami különleges dolog, hogy itt rendezik meg az Olimpiát. Nem ez lesz számomra az első, azt Los Angelesben rendezték. Még mindig emlékszem rá, hogy leesett az állam, mikor egy londoni hírügynökségnél dolgozó 21 évesként megkértek, hogy menjek. Ma egy kicsit őszebb a hajam, de még mindig “have the photography bug” és alig vártam, hogy az Olimpiai teszt versenyeket fotózzam.

Ez most nagyon komoly. A stadionok és egyéb versenyhelyszínek készen állnak, és teljes gőzzel zajlik a tesztelés. A Reuters Angliában dolgozó fotósaként rengeteg “premier league” futballt fényképezek, így a lehetőség, hogy más sportokat fotózhassak, az komoly kihívás, de érdekes is egyúttal. Meg kell találnunk minden munkán a megfelelő egyensúlyt. Elkapni a legfontosabb pillanatokat, amik elmesélik a nap történetét, de ugyanakkor lőni néhány szokatlan szögből készült képet is. Néha jól sikerül, néha pedig még jobban. (Oké, egy párat el is rontottam, csak el ne áruljátok a főnöknek!)

A próba versenyek nagyon jól sikerültek a fotósoknak, de nem is sikerülhettek máshogy, mivel a nagyra becsült sport fotós Bob Martin felügyelte a dolgokat fotós vezetőként. Minden egyes verseny helyszínt megnézett, és megtalálta a legjobb szögeket, és fotós pozíciókat, hogy a legjobb képek készülhessenek. A nemzetközi ügynökségek lehetőséget kapnak, hogy több helyszínen fényképezőgépeket szereljenek a tetőre is, így különleges szögekből fényképezve az eseményeket. 1400 fotóst akkreditáltak, akiknek a munkáját 50 fős fizetett és 750 fős önkéntes csapat fogja segíteni.

Van néhány sport, amit még sosem fényképeztem korábban. Ilyen az íjászat, ritmikus gimnasztika, hegyikerékpár, vagy a paralimpiai csörgőlabda.

Ezeken a napokon elég meredek volt a tanulási görbe, de egy kis idő után érzi az ember, hogy hol készülnek a legjobb képek. Már csak fél év van hátra a kezdésig. Az olimpiai láz egyre fokozódik. Hamarosan élesben megy minden. Alig várjuk!”

Egy zsűritag a pályázatokról, fotókról és háborúkról

2012. január 17. kedd
StopViolence kenyaChildren photoRaudSighetiReuters Egy zsűritag a pályázatokról, fotókról és háborúkról

Fotó: Radu Sigheti/Reuters

A XXX. Magyar Sajtófotó Pályázat egyik külföldi zsűritagja elmélkedik, hogy vajon a háborús képeknek mennyire van helye egy pályázat képei közt, és miért kell őket előtérbe helyezni más témákkal szemben.

A Reuters romániai fotósaként dolgozó Radu Sigheti a hírügynökség blogján elmélkedik. Bár a háborús fotókról szóló gondolatai talán kevés magyar pályázót érintenek, és már nem csak a magyar, de a nemzetközi pályázatokon változtatni is késő lenne. De talán érdekes lehet megismerni, hogy vélekedik a zsűri egyik tagja más pályázatok kapcsán.
Különösen azért, mert ezek – vagy legalábbis nagyon hasonló – gondolatok rendszeresen felvetődnek a nagy nemzetközi pályázatok (pl. World Press Photo és Picture of the Year International) kapcsán, de igazán komoly visszhangot nem nagyon szoktak kapni – pláne szakmai körből nem nagyon emlékszem ilyesmire.

Radu Sigheti gondolatai:
“Miközben épp egy pályázatra állítottam össze a beküldendő képeimet, nem tudtam szabadulni egy gondolattól. A korábbi években mindig háborús képek nyertek. Szerintem idén sem lesz ez máshogy, hiszen rengeteg véres dolog történik most is.

Soldiers romania photoRaudSighetiReuters Egy zsűritag a pályázatokról, fotókról és háborúkról

Fotó: Raud Sigheti/Reuters

Nem tudom, hogy miért ezeket a képeket választják ki. Szörnyűségeket ábrázolnak, fájdalmat és a segítség nélkül maradt áldozatokat, meg a fegyverkezés örömét. Némelyiküket méltóságteljesen ábrázolják, némelyiküket ellenszenvesen, az emberiség legrosszabb arcát. Olyan emberek, akiket más emberek öltek meg. Kísérteni fognak az emlékeinkben; újra és újra lehozzák őket a lapok.
A fotósok nagy kockázatot vállaltak, hogy ezeket a képeket elkészítsék; dícsérjük őket a képeikért, és bátorságukért, hogy olyan helyeken fotóznak, ahová mások nem merészkednek. Remek fotók mutatják be a háborúkat, és ezek a fotósok megérdemlik, hogy emlegessük a munkájukat. De a képeik tényleg egy fotópályázatra valók? Gondol bárki arra, hogy milyen hatásuk van a jövőre, hogyan hatnak a fiatal fotósokra? Talán igaza volt Susan Sontagnak a legutolsó, ‘Mások fájdalmáról’ című könyvében?
 [hogy akik nem voltak ott ezekben a háborúkban, azok képtelenek elképzelni mindazt, ami a fotókon megjelenik - a szerk]

DeadBody Kenya RTR1GSNV600 photoRaudSighetiReuters Egy zsűritag a pályázatokról, fotókról és háborúkról

Fotó: Radu Sigheti/Reuters

Az évek során rengeteg fiatal fotós nézte meg ezeket a képeket és mit tanultak belőle? Azt, hogy ha jó fotóriporter akarsz lenni, és jó képeket akarsz készíteni, akkor háborús övezetekbe kell mened, mert azzal azonnali elismerést vívhatsz ki magadnak. De ez mind mások megpróbáltatásaira épül. Fotóriporterek nemzedékei gondolkodtak így. És még ma is, egy könnyen hozzáférhető konfliktus zónában csak úgy rajzanak a fotósok, néha többen vannak, mint a harcosok.

Ami a háborús övezetekben történik, azt dokumentálni kell. A történetet el kell mesélni, mert tanulnunk kell a hibákból, és közbe kell lépnünk, ha az emberiesség ellen vétenek. A világnak látnia kell, hogy máshol mi történik.

Én ezért készítem a fényképeimet; abban a reményben, hogy amit ma lefényképezek, az soha többé nem fog újra megtörténni. De azt látom, hogy újra és újra megtörténik.

Egy ponton túl, mikor a ’90-es években Horvátországban voltam, többé nem mentem háborús övezetekbe, mert úgy éreztem, hogy a részemmé fog válni. Úgy éreztem, hogy a sok szörnyűség, ami körülöttem történik, egy nap úgy elborzaszt, hogy a fényképezőgépem helyett fegyvert ragadok. Életem egy másik pontján újra háborút mentem fotózni. Nem tudom, miért tettem újra. Azt hiszem, hogy akkor úgy éreztem, hogy eleget tanultam. Tudtam anélkül csinálni, hogy hibásnak érezném magam, amiért mások fájdalmát fényképezem. Azért, mert a képeket értékelték, és elmesélték a történetet. Úgy éreztem, hogy a konfliktus már nem érint meg többé.

Somali refugees Kenya RTR1KZMO600 photoRaduSighetiReuters Egy zsűritag a pályázatokról, fotókról és háborúkról

Fotó: Radu Sigheti/Reuters

De a világunk néhány forró helyét megjárva megtanultam, hogy ez a körforgás megállíthatatlan. És mégis megérint a képeken keresztül minden egyes konfliktus, amit máig fényképezek. Ahelyett, hogy az életet dícsérnénk, ráébredsz, hogy milyen jelentéktelen is az a háborúban, vagy a fegyveres számára, akinél a fegyver van. Szépen lassan elkezded megvetni. Nincs semmi, ami ezt képes megakadályozni.

Azért írom ezt, mert remélem, hogy valamit lehet tenni ellene. Mi, fotóriporterek, nem tudjuk megakadályozni a háborút. Mi, fotóriporterek nem hagyhatjuk abba a fotózást, mikor már zajlanak az események. De egy fotópályázat eldöntheti, hogy mit kezd ezekkel a háborús képekkel. Meg kellene őket említeni, meg kellene mutatni őket a világnak, de egy külön kategóriában. Nem kiemelni őket, mint “legjobbakat”.

Ez csak egy gondolat, ami eszembe jutott, miközben a sok reményteli fiatal fotósra gondoltam. Talán így rá tudjuk terelni a fotósok új generációinak figyelmét, hogy az életet örökítsék meg a képeikkel, ne a halált.”

Mit csomagolnál háborúba induláskor?

2011. december 23. péntek
WarPhotographer pack cameraGear photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Háborúba készülő fotós holmija - Fotó: Umit Bektas/Reuters

Nagy utazásnál mindig kritikus, hogy mil mindent vigyen magával az ember úgy a fotózáshoz, mint az egyéb holmik közül. A Reuters fotóriportere arról mesél, milyen felszereléssel indult Afganisztánba, hogy az amerikai katonákat fényképezze.

A Reuters blogján az Afganisztánból nemrég hazaérkezett Umit Bektas mesél róla, hogyan csomagolt, mikor megtudta, hogy háborúba indul. Ebből a beszámolóból a PetaPixel is idéz részleteket, amit MLZphoto blogja is lefordított. Ezek közvetítő forrása a PopPhoto  pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a csomagolás milyen nagy mértékben eltér a korábban szintén a Reuters blogján megjelent képektől, hogy milyen felszereléssel készültek Wilmos herceg esküvőjére a fotósok. Képei és beszámolója révén jóval részletesebben megismerhetjük, mivel és hogyan dolgozott Afganisztánban, mint annak idején David Gutenfelder képeiről, aki elsők között fényképezte iPhone-jával az Afgán hadszínteret és többek között saját felszerelését is.

“Mikor megtudtam, hogy mikor kezdődik afganisztáni kiküldetésem egy amerikai katonai alakulatnál, szerencsére volt elég időm felkészülni. Úgy éreztem, mindent el kell terveznem, így összeállítottam egy listát a teendőimről. A lista elején a táskáim becsomagolása állt.

Tudtam, hogy nagyon gondosan össze kell készítenem, amit vinni akarok. Tudtam, hogy könnyű felszereléssel kell utaznom, de ugyanakkor mindennek kéznél kell lennie, amire csak szükség lehet. Figyelembe véve a feladat jellegét, és az afganisztáni helyzetet, lehetetlen lenne pótolni bármit, amit itthon hagyok. Mivel féltem, hogy valami fontosat lefelejthettem a listámról, felvettem a kapcsolatot a kabuli Ahmad Masooddal, és a Reuters más fotóriportereivel akik már kísértek hasonló módon katonai alakulatokat Afganisztánban. Masood valószínűleg gyakran kap ilyen kérdéseket a kollégáktól, mert azonnal komplett szakirodalmat küldött vissza, benne egy komplett listával, hogy miket kell magammal vinnem, és egyéb hasznos információkkal. A tőle és más kollégáktól összegyűjtött tapasztalatok alapján már tudtam is, hogy mi mindent kell magammal vinnem 

WarPhotographer pack helmetWest photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Fő a biztonság - Fotó: Umit Bektas/Reuters

A legfontosabb a biztonsági felszerelés – repesz álló mellény és sisak. Ha ezek nincsenek ott az első számú csomagodban, akkor fordulhatsz is vissza. Ezért én ezeket egy külön táskába tettem.

A második táskában van mindaz, amire szükségem lesz a fotózáshoz és a képek elküldéséhez. Két fényképezőgépre van szükségem, de a biztonság kedvéért vittem egy harmadikat is. Mivel egy multimédia anyagot is terveztem, ezért elcsomagoltam egy hangfelvevőt és egy mini videokamerát. Ezen kívül egy Bgan terminál biztosítja az Internet kapcsolatot a képek elküldéséhez, és egy Thuraya az egyéb kommunikációt. Mikor a laptopomat betettem a táskába, eszembe jutott, hogy “mi lesz, ha elromlik?” úgyhogy eltettem egy másik kisebb laptopot is tartaléknak. Ezen kívül minden műszaki cikkhez eltettem egy tartalék akkumulátort, amivel működnek. De azért a fényképezőgépekhez két tartalék akkut csomagoltam. Mivel nagy objektíveket nem használhatok, eltettem egy telekonvertert, ezen kívül töltők, kábelek, memóriakártyák, tisztítószerek és adapterek. Ez töltötte ki a legnagyobb táskámat.

AfganistanSky armyPatrol photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Éjjeli őrjárat a csillagos ég alatt - Fotó: Umit Bektas/Reuters

Pakolás közben figyeltem fel a mini háromlábú állványomra. “Vigyem vagy ne?” Teljesen magától értetődőnek tűnt, hogy minden másnál jobban kellhet egy ilyen küldetésnél. Bizonytalan voltam. Zavart a tudat, hogy amennyire csak lehetséges könnyű felszereléssel szeretnék utazni, mégis magammal akarok vinni egy mini háromlábú állványt. Végül mivel nem akartam, hogy kétségek gyötörjenek, amiért itthagytam, inkább begyömöszöltem a táskába, ami így is kezdett túl nehézzé válni.

Végül Afganisztánban egy éjszakai őrjárat során Logar tartományban nagyon is örültem neki, hogy magammal vittem. Az ég tiszta volt, tele olyan fényes csillagokkal, amilyeneket még soha nem láttam. A katonák egy tábortűz körül ülve beszélgettek. Én mosolyogva húztam elő a kis állványt a táskámból. Beállítottam a megfelelő szögbe, és egy 30 másodperces expozícióra. Az állvány bizonyította, hogy érdemes volt elhoznom.

WarPhotographer pack outdoorsGear photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Túrafelszerelés - Fotó: Umit Bektas/Reuters

A táskámban volt egy pár nélkülözhetetlen kiránduló felszerelés is, mivel tudtam, hogy az idő nagy részét a szabadban töltöm majd. Hálózsák, meleg ruha, vizes hátizsák, fejlámpa, kesztyű, stb. Mindez elég kevés helyet hagy a saját ruháimnak. De a tudat, hogy azokat itthonhagyhatom, valahogy nem zavart annyira, mintha a fotó felszerelésemből hagynék itt valamit.

Mikor hazaérve kicsomagoltam, csak akkor ébredtem rá, hogy nem vittem magammal semmi olyat, amit ne használtam volna, vagy amit feleslegesen cipeltem volna el Afganisztánba és vissza. Bár egy valamit végül csak elfelejtettem elvinni magammal – törölközőt. Szerencsére azt Kabulban is sikerült szerezni.”

Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében

2011. november 15. kedd
GreekRiot photographer burn photoYannisBherakis Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében

Yannis Bherakis lángol Fotó: Ken Cedeno/Reuters

A görög gazdaság összeomlása miatti zavargásokon rendőrök és tüntetők kereszttüzében dolgoznak a fotósok. Nem csak a gazdasági helyzet sújtja őket, hanem saját honfitársaik támadásai is.

A Reuters blogján Yannis Behrakis, a hírügynökség görög fotóriportere számol be róla, ő és kollégái hogyan élik meg napról-napra a görög gazdaság összeomlását, és az emiatt már rendszeressé vált, de egyre elkeseredettebb és hevesebb összecsapásokat. Yannis képei a Reuters galériájában megtekinthetők, beszámolója pedig alább olvasható.

“Az elmúlt 20 hónapban a görög gazdasági válság volt a világ egyik vezető híre. A hazámban napról-napra az IMF, ECB, és Troika szavakat emlegetik. Azok az emberek, akik korábban semmit sem tudtak a közgazdaságtanról, és sosem hallották a tőzsde világának furcsa szakkifejezéseit, mint “spread”, “haircut” és “bailout”, most mind hirtelen szinte szakértők lettek a gazdasági ügyekben. Bárhova mész Görögországban, mindenki ugyanarról beszél – a gazdaság összeomlása, a munkanélküliség, az árak emelkedése, a banki befektetések elvesztésének lehetősége, ha Görögország visszatér régi pénzneméhez, a drachmához. 

TatianaBolari GreekRiot policeBeat photographer photoYannisBherakis Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében

Tatiana Bolari atrocitása Fotó: Yannis Behrakis/Reuters

A legfrissebb közvéleménykutatások szerint a görögök a legboldogtalanabb nép Európában, és könnyű belátni, hogy miért. A városom, Athén utcáin az emberek nem sokat mosolyognak. Sokat vitatkoznak, és néha úgy tűnik, hogy a kétségbeesés uralkodik a fővárosban. Mindehhez hozzájönnek a szörnyű közlekedési dugók, amit a mindennapos tüntetések egyike, vagy másika okoz, az egyre szaporodó koldúsok és drogfüggők, illegális bevándorlók, és a hajléktalanok. Athén történelme legrosszabb formájában van. Egy másik felmérés szerint Athén központja naponta 2-3 órára le volt zárva tavaly a tüntetések miatt, ami a bolt tulajdonosok szerint az anyagi csődöt jelenti az egykor virágzó athéni belváros üzleteinek.

Ezek a mindennapos tüntetések gyakran vezetnek nagyon erőszakos zavargásba, majd heves összecsapásokba a rendőrség és a tiltakozók között, vagy akár a tüntetők rivalizáló csoportjai között is. A legfájdalmasabb kifejezés mégis a megszorító intézkedés – a kormány elfogadta a görög történelem legszigorúbb megszorító intézkedéseit. Nincs egyetlen görög sem, akit ne érintenének a megszorítások – sokan a jövedelmük felét is elveszítették. Görögországban van a legtöbb “új szegény” Európában és sokan úgy gondolják, hogy “a legrosszabb még hátra van”.

Hogy lehet egy ilyen történetről tudósítani? Egy történetről, ami téged és a családodat is érint? Egy történetről, ami miatt a barátaid egy része, a kollégáid és a családod tagjai elveszítették a munkájukat, és a reményeiket? Egy kolléga, aki több mint 25 évig dolgozott fotóriporterként a legnagyobb görög napilapok egyikének, több ezer sajtóban dolgozóval együtt masírozott a parlament felé, hogy tüntesssneek a közelmúlt elbocsátásai, a bércsökkentések és egyéb komoly megszorítások ellen. Azt mondta nekem: “Yannis, gyalog jöttem ma el otthonról. Nincs pénzem benzinre a motorba.” és “Az utolsó fizetésem 450 Euro volt, és ez az első fizetésem július óta!” Ez egy szép, napos kedd volt, 2011. október 18-án.

GreekRiot Photographer burning photoYannisBherakis Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében

Fotó: Yiorgos Karahalis/Reuters

Az új athéni irodánk a város szívében van, ahol minden történik; Athén Syntagma terén (Alapítvány tér) közvetlenül a görög parlament mellett, ahol az összes tüntetést és tiltakozást rendezik, szinte minden nap.
Ez az a hely, amit tavasszal több mint egy hónapra elfoglaltak a “felháborodottak”, és ahol a legerőszakosabb görög összacsapásokra sor került. A mi épületünket, a Syntagma tér többi épületével együtt lezárják a zavargások idejére. A fotós csapatom, Yiorgos Karahalis és John Kolesidis, és én naponta többször is megmásszuk az épület hét emeletnyi külső tűzlépcsőjét, magunkkal cipelve a teljes fotó felszerelést, és a védő felszerelést, sisakot, gázálarcot. Ezeken a napokon nem megyünk konditerembe edzeni. De a munkának ez a könnyebbik része.

Sokszor, amikor a zavargásokról tudósítasz, azt érezheted, hogy mindenki az érdekei szerint szeret, vagy éppen gyűlöl téged. A tüntetők azt akarják, hogy lefényképezd, amikor a rendőrök verik őket, vagy amikor a könnygázt közéjük lövik, de azt nem akarják, hogy lefényképezd, amikor ők köveket vagy molotov koktélokat dobálnak a rendőrökre. Sokszor voltunk a rendőrök brutalitásának áldozatai, de a tüntetők sem kíméltek minket, hogyha őket fényképeztünk számukra kellemetlen helyzetben a zavargások alatt. Sokszor a tüntetők kérik, hogy töröld a kártyát, vagy csak egyszerűen szétverik a fényképezőgéped, megfenyegetnek, vagy akár meg is ütnek. Általános az utcákon az újságíró-ellenes hangulat. 

Természetesen a rendőrök is gyakran élnek a lehetőséggel, hogy ütlegeléssel fejezzék ki a fotóriporterek iránti ellenérzéseiket. A görög riporter, Manolis Kypraios nemrég teljesen elveszítette a hallását, és részlegesen megnémult. Ő most bottal, és barátok segítségével jár, miután a rendőrök hozzávágtak egy kábító gránátot Athén központjában egy tüntetésen. Egy régóta Athénben dolgozó fotóriportert, Tatiana Bolarit durván megütötte egy rohamrendőr, de egy képe bizonyítékként szolgált az eljárás során. Néhány nappal később a rohamrendőrök főnökét leváltották.

GreekRiot policeBeat photographer photoYannisBherakisReuters Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében

Panagiotis Tzamarost (AFP) bántalmazzák Fotó: Yannis Behrakis/Reuters

Engem és a csapatom tagjait megrúgták, lökdösték, kővel dobálták, szidalmaztak minket, és a felszerelésünket többször is tönkre tették. Tavaly szeptemberben, miközben az egyik megszorítás ellenes tüntetés utáni összecsapást fényképeztem Görögország második legnagyobb városában, egy rendőr hozzám vágott egy kábító gránátot. A robbanása átlyukasztotta a bakancsomat, és enyhébb égési sérüléseket okozott a lábamon.
Egy másik esetben egy rendőr kővel dobott meg, ami véraláfutásokat okozott a hasamon. Yiorgos Karahalist tüntetők dobták fejbe egy kővel, és John Kolesidist is többször megütötték, és lökdösték. Legutóbb egy elmaszkírozott fiatal támadt a fényképezőgépemre egy fém rúddal, ami a 16-35 mm zoom objektívem “halálát” okozta. 

Kiváltságnak érzem, hogy egy ilyen remek és tehetséges fotósokból álló csapatot irányíthatok, egy ilyen nagy horderejű történet megörökítésekor. Görögország modern kori történelmének legfontosabb pillanatait örökíthetjük meg. Fotóriporterként, aki több mint 24 év alatt több háborúból is tudósított a Reuters számára, szomorú, hogy egy “gazdasági háborút” kell fényképeznem a saját hazámban, de ugyanakkor tudom, hogy elfogulatlannak, és objektívnek kell maradnom mindvégig. Én és a csapatom folytatjuk a tudósítást, és nem félünk!”