Fotó: Isza Ferenc/AFP
A miniszterelnök képének meghamisításával vádolja a HírTV az Economist szerkesztőit. Vádjuk alátámasztására videójukban azt is illusztrálják, hogyan lehet egy bárányfelhős égboltot viharosra retusálni, vagy egy Gyurcsány mosolyt grimasszá.
A brit gazdasági lap az Index véleménye szerint darabokra szedte a hírtévés vádakat a weboldalán közzétett főszerkesztői válaszában. Cáfolják, hogy retusálták volna a képet, és azt állítják, hogy az AFP fotóján csak színkorrekciót eszközöltek a nyomtatást megelőzően.
A fotós Isza Ferenc leveléből azt idézi a HírTV, hogy “A szerkesztők nagy figyelmet fordítanak a beérkezett képekre, azok minőségére, tartalmára. Az ő hozzáértő szakértelmük biztosítja, hogy a fotográfiák teljesen torzításmentesen kerüljenek ki a szerkesztőségből.”
Visszaüthet a korábbi gyanú
Bár az aktuális ügyben senki nem hozakodott még elő vele, de az ilyen vitás ügyekben könnyen visszaüthet, ha korábban már egy lapra vagy hírügynökségre rossz fényt vetettek bizonyos hibák. Például hogy az Economist korábban retusált címlapfotót (valójában szinte mindig retusálják a címlapfotót, csak általában ez nyilvánvalóan látszik is rajta). Az AFP pedig már elkövetett olyan hibát, hogy a Getty Images nagyon is feltűnően és csúnyán retusált fotóját átvette. Igaz a Getty Images részéről mikor ez az ügy kiderült, az a mentegetőzés ellenére is csúnya kirúgást vont maga után, a retusált kép eltávolításáról pedig mindkét ügynökség gondoskodott.
Jó, hogy kéznél az eredeti
Ahogy az Economistnak jól jött a bizonyításhoz, hogy kéznél az eredeti hírügynökségi fotó, úgy a fotósnak is jól jön, ha kéznél az eredti kép. Sok más szempont mellett az ilyen viták tisztázásakor is jól jön, ha az ember megtartja az eredeti képeket. (Én a magam részéről a RAW formátumot részesítem előnyben digitális negatívként.) Így bármikor könnyen bizonyítható, hogy egy kép eredeti vagy sem, ahogy az is, hogy milyen beavatkozás történt – vagy hogy nem történt beavatkozás.
A fotó készítése
A Stop.hu cikke idéz a fotóstól néhány sokkal érdekesebb részletet is a kép készítésének körülményeiről: “Képzeljetek el egy rosszul világított (sötét) bazinagy termet, ahol a sajtót (a Hír TV stábjával együtt) egy arra teljesen alkalmatlan dobogóra zsúfolták fel ahonnan csak igen nagy teleobjektívekkel (jelen esetben 400 mm) lehetett fotózni.
PMOV (Orbán Viktor miniszterelnök) megérkezett és a rosszul világított csarnokban fellépett a kemény, két oldalról több száz wattos lámpákkal laposan megvilágított emelvényre (nagyításban nézzétek a szemét, látni benne a rosszul elhelyezett világítást). Percekig nem látott. Ekkor vágta ezt az arckifejezést. Szakmai alkalmatlanságomat bizonyítottam volna, ha ez a kép nincs meg, csakúgy ahogy az azt követő összes gesztusa!
A lapos, túlvilágított helyen mindenki rosszul néz ki, ezt látnia kellet volna a sajtóstábjának is ha lett volna ott egy ehhez értő ember. A világítás művészet, mert fotóztam már amerikai elnököt hóesésben, ahol a természetes fényhez állították a világítást fénymérővel az optimális sajtófotózásért, akár félóránként. Nos tehát, ha úgy vesszük, PMOV-t saját stábja intézte el. Bár a fotó betöltötte feladatát, mert beszélnek róla, felhívta a figyelmet, egy érzést fejez ki a néző felé. Mi, ha nem ez egy KÉP feladata.
Egy politikus számolhat azzal, hogy ha nem felügyeli eléggé a mozdulatait, mimikáját, akkor nem túl előnyös képek készülhetnek róla, ha elég ügyes fotósokkal van körülvéve és a magyarok ilyenek! Mellesleg ismerek egy másik magyar fotóst is akinek a mai napig vitatkoznak a képe valódiságán, hogy vajon tényleg pont akkor halt meg a milicista?! Talán egyszer felnövök hozzá… úgy körülbelül maximum a bokájáig!”
Karikatúra: Wolfgang Horsch/Süddeutsche Zeitung
És ha rajzolt?
Egyébként akkor miről szólna a vita, ha az Economist klasszikus módon egy karikatúrát közölt volna a fotó helyett? Ahogyan például azt tette nemrég a Süddeutsche Zeitung. Hogy milyen ceruzával rajzolták, és miért pont olyannal?
Természetesen ha a képet bárki is retusálta volna, hogy még kifejezőbb legyen, akkor mindenképp fel kellene tüntetni mellette, hogy az nem a valóságot ábrázolja (tipikus megoldás erre a “Képünk illusztráció” szöveg), vagy – akárcsak az Economist és a HVG címlapjai esetében – olyan grafikai megoldást kellett volna használni, amiből egyértelműen látszik, hogy a kép nem eredeti – csak hogy témánál maradjunk például valóban ördög szarvakat retusálni a képre. Viszont ha a kép karikatúra lenne, vagy mellé lenne írva, hogy nem a valóságot ábrázolja, akkor kénytelen lenne mindenki a cikkben közölt tényekkel foglalkozni a fotó helyett…
