Kassai Lajos lovasíjász megdöntötte korábbi világrekordját
A hagyományos magyar harcmodor egyik őrzője, Kassai Lajos múlt héten a Lovas Világkupán megdöntötte a korábban általa felállított lovasíjász világrekordot. Az új rekord 20 másodperc alatt 14 korongot röptében eltalálni. Aki szerint nem nehéz, az csinálja utána, aki csodálja érte, az próbálja eltanulni tőle.
Eredetileg kicsit másmilyen anyagot szerettem volna csinálni belőle, de sajnos több tényező miatt sem sikerült összehozni. A képanyag nem elég változatos, hogy egy színvonalas audioslideshow érdemes legyen mutogatni vele.
Annál viszont szerintem érdekesebb ez az esemény, hogy legalább 1-2 képet ne tegyek fel róla. Főleg mivel máshol eléggé elhanyagolták ezt a témát. Ha pedig téged jobban érdekel a rekordkísérlet, akkor ne csak a képeket nézd meg, hanem hallgasd meg az eseményen készült hangfelvételemet is, hátha megtudsz valami érdekeset erről a sportágról harcművészetről.
Nekem egy kicsit kimaradt a párizsról készült 26 gigapixeles panorámakép, de ha már a drezdai és dubaji panorámáról írtam, legalább említés szinten szerepeljen a blogban párizsi kép is. Annál is inkább, mert Párizs az egyik kedvenc városom, igaz már az évre sem emlékszem, mikor utoljára ott jártam.
Készül a párizsi gigapanoráma
A párizsi rekorder 26,76 gigapixeles végeredménnyel veri a korábbi 26,03 gigapixeles drezdai felbontását (bár nem sokkal később ezt is jócskán felülmúlták Dubajban). Párizsban Martin Loyer és Arnaud Frich áldozott hosszú órákat a gigapanoráma elkészítésére. A fotózáshoz két darab Canon EOS 5D mark II vázat, és 300 mm / f4 objektíveket használt kétszerezővel, hogy 600 mm-es gyújtótávolságot kapjon. A 2346 darab, egyenként 21 megapixeles képet összefűzve az elképesztő 354159×75570 felbontást kapták.
A munka folyamatát egy a projektnek szentelt blogon mutatják be, a panorámakép pedig a Paris 26 gigapixels oldalon tekinthető meg. Ami a párizsi projekt kiemelkedő élvezeti értékét adja – különösen a giga panorámák hasznának kritikusai számára, hogy itt a kép egyes részleteit további információkkal egészítették ki. Így a megannyi történelmi korszakot megélt, és azoknak rendre emléket állító várost is jobban megismerhetjük az ízlésesen összeállított oldalon keresztül.
Érdemes még azt is megelmíteni a párizsi projekt kapcsán, hogy az oldalon egyik kedvenc (és nem utolsó sorban nagyon szépen fényképezett) filmem, az Amelie csodálatos élete egyik betétszámát használják, mint arról a projekt blogján is említést tesznek.
Folytatódik a gigapanoráma őrület, ezúttal a gigászi dolgok gyűjtőhelyéről, Dubajról készült gigapanoráma. Ráadásul újabb rekordot felállítva. A korábbi világrekord a drezdai 26 megapixel volt. Ennek most közel dupláját sikerült megalkotni az Egyesült Arab Emirátusokban. Gerald Donovan 44,88 gigapixeles képe a Dubaj üzleti negyedében álló Ubora Towers tetejéről készült egy Canon EOS 7D és 100-400/4,5-5,6 L IS objektív felhasználásával.
Maga a fotózás három és fél órába telt az árnyékban mérhető 37 fokos sivatagi hőségben. Mint a szerző írja, a fényképezőgéphez szinte hozzáérni sem lehetett a fotózás végére, úgy áthevült. A fotós azt is megosztja a gigapan oldalon, hogy Dubaj ilyenkor nem a legideálisabb időjárásilag a fotózáshoz, még akkor sem, ha a reggeli órákban (2010. április 23-án) készültek. Ezek a légköri zavarok főleg a nagyon kicsi, távoli részletek maximális nagyításakor, és a felhőkarcolók oldalain láthatók.
A fotózás végére 4250 darab 18 megapixeles kép készült, melyeket több napig tartó számolás során az Autopano Giga szoftverével fűzött össze egy i7 processzoros PC-n, ami több mint egy terrabájtos területet foglalt a képek összefűzése során tárolt átmeneti fájlokhoz. Az elkészült végeredmény a gigapan oldalon tekinthető meg, ahol tetszőleges részletekre korlátlanul rá lehet nagyítani.
Kérdéses, hogy ez a kép milyen hatással lesz majd a drezdai gigapanoráma ihlette magyar kezdeményezésre. A magyar csapat a 27 gigapixeles pécsi panorámaképet célozta meg, nem számítva ennek közeljövőbeni túlszárnyalására. Ez a 45 gigapixeles dubai kép viszont igencsak magasra tette nekik a mércét.
Mint a FotoVilág beszámolt róla, Drezdában készült el a világ (eddigi) legnagyobb felbontású panoráma fotója. A körpanoráma (nem teljes) a helyi Sachsische Zeitung kiadójának tetejéről készült. A használt felszerelés a népszerű Canon EOS 5D mark II-re épült, és egy Canon EF 400/5,6 teleobjektívre, hogy a legapróbb részletek is minél jobban kivehetőek legyenek. A technológia valódi különlegességét a Dr. Clauss által készített Rodeon fej jelenti, ami lehetővé teszi, hogy a rászerelt fényképezőgépet a vezérlő laptoppal akár 72 ezer lépésben körbeforgassa 360 fokot, vagyis teljes gömbfelületet körbefotózva. A 8 kg tömegű szerkezetet egy Berlebach faállványra szerelték, hogy a komoly hidegben is stabilan álljon a háztetőn, mivel a nagy felbontású képek kiírása miatt a folyamat elég hosszúra nyúlt. A szoftver vezérelt szerkezet 1655 darab 21 megapixel felbontású képet készített a művelet 172 perce alatt, amik mintegy 100 gigabyte-ot foglalnak.
Ezután kezdődött a képek összefűzése a világrekorder panoráma képpé. Ehhez egy dual xeon processzoros gépet építetek, amibe 48 GB memória és 4,5 TB merevlemez került. Pusztán a képek egymás mellé szerkesztése száz munkaórát vett igénybe, amiből csak a képelemek szoftveres összeillesztése 94 óra volt a 16 magos processzorral. A fotózás eszközeit és menetét az alább beszúrt YouTube videó mutatja be.
A végeredmény egy 61 GB méretű képfájl, aminek a felbontása 297 500 x 97 500 képpont. Kinyomtatva 105 x 35 méteres óriás posztert kapnánk. A képet egy panoráma megjelenítő felületen a www.dresden-26-gigapixels.com oldalon lehet megnézni, ami remekül szemlélteti azt is, hogy mit is jelent a nagyítás, és hogy milyen léptékben változik vele a képernyőn megjelenő felbontás. Ugyanitt egyébként található a készítőknek egy korábbi, “mindössze” 4 gigapixeles felbontású próbálkozása, ami a város egy másik részét ábrázolja.
A dícséretes, és kétség kívül történelmi – bár nem előzmények nélküli – projekt felvet néhány kérdést. Például, hogy vajon a képen látható rendszámok, arcok, stb. hogyan viszonyulnak a személyiségi jogokhoz, hiszen a Google Street View hasonló tevékenységét pont ezekre való hivatkozással függesztették fel Magyarországon. Igaz ez a kép nem itt készült.
Az is izgalmas kérdés a kép kapcsán, hogy a figyelmes emberek találhatnak “illesztési hibákat”. Az alkalmazott panoráma technológia egyik sajátossága, hogy a mozgó emberek akár többször is előfordulhatnak a képen. Vajon egy ilyen kép esetében mi számít a valóság meghamisításának? Ha a készítő kiretusálja az emberek egyik példányát, ezzel hitelessé téve, hogy csak egyszer szerepelnek a képen? Vagy akkor hitelesebb a kép, ha nem nyúlnak hozzá, viszont akkor kétszer szerepel ugyanaz a gyalogos, ami nyilván nem így történt a valóságban. Minden esetre jó szórakozást a képhez és a hiba kereséshez.
Az viszont egészen biztos, hogy az ilyen és hasonló projektek, illetve a többek között ezeket is kiszolgálni képes technológiák és szolgáltatások, mint például a nemrég emlegetett Photosynth és a Seadragon, egyre gyakoribbá fogják tenni a hasonló képeket. Be kell vallanom, hogy én kevésbé szeretem az ilyen műszaki jellegű fotózásokat, de ennek ellenére egy-egy ilyen projekt hatására én is kedvet kapok hozzá.
Mindenki furcsán nézett mikor mondtam, hogy jót hógolyóztunk tegnap, hiszen nincs is hó a városban….pedig mégis. Úgy fest, nem sikerült eléggé beharangoznia a T-Mobilnak a Városligeti Műjégpályára szervezett Hógolyó világrekord kísérletet. Pedig több tonna havat is importáltak hozzá, hogy legyen mivel csatázni. Az érdeklődés marha nagy volt, több mint hatezren léptek be állítólag a műjégre, a hógolyózáshoz elkerített, digitálisan számolt emberek – akik részt vettek a rekord kísérletben – mégis csak 3485-en voltak. Túl kevesen ahhoz, hogy megdönthessék a Guinness világrekordot, amit 2006-ban Michiganben 3745 fővel állítottak fel.
A rekordot nem sikerült megdönteni. Részben talán szervezési hibából, hisz nem jutott be mindenki aki szeretett volna, akik meg bejutottak nem mind akartak hógolyózni. Talán csak az ingyenes korcsolyázási és koncertezési lehetőség miatt jöttek el. Akik viszont dobálózni jöttek, azok kiélhették magukat. Bár érdekes elképzelés, hogy több ezer gyereket beszabadítanak a hógolyózásra előkészített “lövészárkokba” és azt várják, hogy azok csak a rajtjelre kezdenek dobálózni. Furcsa ezért a műsorvezető reakciója, aki értetlenül állt a jelenség előtt. Komolyan azt hiszik emberek, hogy több ezren majd a hangosbeszélőből érkező utasítások szerint fognak szabadidős programot gyakorolni?
Minden esetre jó móka volt a résztvevőknek, és jobbára mi fotósok is jobban élveztük, hogy minket is megdobáltak, mint egy-egy tüntetésen a könnygáz felhős sörösüveg és záptojás hajigálást…
Maga a fotózás három és fél órába telt az árnyékban mérhető 37 fokos sivatagi hőségben. Mint a szerző írja, a fényképezőgéphez szinte hozzáérni sem lehetett a fotózás végére, úgy áthevült. A fotós azt is megosztja a gigapan oldalon, hogy Dubaj ilyenkor nem a legideálisabb időjárásilag a fotózáshoz, még akkor sem, ha a reggeli órákban (2010. április 23-án) készültek. Ezek a légköri zavarok főleg a nagyon kicsi, távoli részletek maximális nagyításakor, és a felhőkarcolók oldalain láthatók.
