‘profi’ címkével ellátott bejegyzések

Fotó bulvár: a PROFI fotózás Kiszel Tündéje – sírjunk vagy nevessünk?

2011. december 16. péntek
MissyMWACattack PROphotography video Fotó bulvár: a PROFI fotózás Kiszel Tündéje   sírjunk vagy nevessünk?

Missy a PROFI fotográfia Kiszel Tündéje

Valakit ismerősei addig bátorítottak vele, hogy jól fotózik, míg ő teljesen komolyan vette. Most már nem csak fotózik, de tanítja is, hogy kell azt csinálni, amihez maga se ért.
Persze lehet, hogy mindez csak egy ízetlen tréfa a magukat profinak mondó/tartó fotósokkal szemben minden esetre sokakat szórakoztat.

A PROFI fotográfia Kiszel Tündéje, hódít az Interneten – nem, ezúttal nem Debreczeni Zitáról van szó, ő már tovább tanult a régi botránya óta, és ne is bántsuk mindig őt, mert most itt az igazi fotós mém, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy ő PROFI (csak ezért a csupa nagybetű). Tulajdonképpen Missy majdnem többet használja a profi fotós kifejezést, mint az a kínai munkás/gyártósor, aki napi tízezer fotós mellényre írja rá, hogy professional.

Missy nem csak (máshogy) “tudja” mitől jobbak a profik képei, de bőszen hirdeti is, hogy kell (máshogy) csinálni, hiszen mint mottója tartja: “A profi fotózás nem is olyan nehéz, mint hinnéd!”. Videói iránt hatalmas az érdeklődés, bár MWAC Attack-Episode 1: The Camera címen található első videóját (lásd alább) az elmúlt fél évben csak 50 ezren nézték meg. Igaz, ez messze elmarad a többszáz ezres, vagy akár milliós nézettségű vírus videó mögött, mint a fotósok háborúja, vagy a fotóstúdiót romboló gépezet, hogy csak 1-2 fotózáshoz köthető (és egyébként nyelvtudás nélkül is érthető, kötelező) videót említsek. Sőt Facebook oldalának rajongói sincsenek többen, mint az enyémnek, ami nem is tudom, melyikünkről mit árul el. (Jut eszembe, lájkoltad már a blogom? ,-))
Viszont Missy jól példázza azokat a fotósokat, akik szaktudásukhoz képest mérhetetlen magabiztossággal egy szép nap arra ébrednek, hogy albumot, naptárat, könyvet adnak ki, netán még tanítani is fogják, hogy kell fotózni. Dehát hát ő már most is ezt teszi…

Egy kis nyelvtan
Törtem egy darabig a fejem, hogy vajon a YouTube videóblogot Missy vajon miért MWAC néven működteti. A hivatalos megfejtést nem sikerült kiderítenem, de egy kommentelő megoldása közel járhat az igazsághoz: Mother With A Camera, vagyis anyuka fényképezőgéppel.
Persze ez a rövidítés poénosabb, ha tudjuk, hogy Amerikában előszeretettel használnak mindenféle rövidítéseket, mint az Internetes kommunikációba is beszivárgott BTW, HTH, vagy a LOL. Az egyik népszerű rövidítés fotós körökben a GWC, vagy esetleg AGWC, azaz Guy Wit Camera, vagyis Átlag Joe fényképezőgéppel, vagy mobiltelefonnal – jellemzően bármilyen fotós tudás nélkül.

MLZphoto blogja, akinek köszönhetően felfedeztem ezt a ritka csodát (ő pedig a PetaPixel révén talált rá) a “P, mint professional mód”-ot emelte ki Missytől. Nekem egy másik népi bölcsesség jutott eszembe róla (kicsit átköltve egy önirónikus zárójeles kitétellel):

“Aki tudja, csinálja.
Aki nem tudja tanítja.
Aki tanítani sem tudja, az könyvet (blogot?) ír róla.”

MissyMWACattack PROphotography bag video Fotó bulvár: a PROFI fotózás Kiszel Tündéje   sírjunk vagy nevessünk?

Missy PROFI fotós táskája mindig harmonizál kalapjával

Kicsoda Missy?
Missy egy amerikai családanya, aki elszántan szeretné megosztani az Interneten mindazt, amit a PROFI fotózásról tud. Kár, hogy ez nem sok, sőt igen kevés, viszont hiányosságait határtalan lelkesedéssel, és affektálással kompenzálja.
Már a legelején bemutatja hozzáértését, mikor azt mondja “van a blende, meg az a hogy is hívják ami szabályozza, hogy milyen hosszan érkezik a fény, ja igen a zársebesség, de ezekkel ne foglalkozzunk, nem olyan fontosak”. Profi viszont a divat tippekben, hogy válasszunk úgy fotós táskát, hogy az harmonizáljon a ruhánk színével, főleg azért, mert úgy jobban látszik, hogy te profi vagy.

Ez komoly?
Missy ars poeticája így szól: “Ahogy én látom, van több ezer ‘how to’ videó a neten. zzzzzzzz…ébresszetek fel, ha vége, giazam van? Csomó ember árul mindenfélét a kezdő fotósoknak, hogy pénzt szerezzen! Nevezzetek butának, de úgy gondoltam, van jobb módja hogy a fotós biznisz titkait megosszam mindenkivel. Mindig meglep, hogy mennyien vannak, akik nem ‘értenek meg’ engem, de értékelem azokat, akik igen. Itt vagyunk újra egymásnak, ad valaki pacsit? xoxoxo”

Hogy Missy komolyan gondolja-e nem tudom (azért kétlem). A Social Poser cikke szerint Missy valóban profi fotós lehet, akinek ugyanúgy megvan a véleménye az amatőrökről, mint sok más profi fotósnak. Ezért aztán amatőr színészként elkezdett rajtuk gúnyolódni, és ennyiről szól az egész Missy MWAC videó történet.
A szerző véleménye szerint ezt nem teszi túl jól, mert ez a gúnyolódás inkább visszatetszést kelt, mint ami reklám értékkel bírna. Sőt egyúttal minden profi fotóst óva int tőle, hogy a kevésbé hozzáértőkön gúnyolódjon.

A lap egyik kommentelője viszont azt is tudni véli, hogy Missy valójában Cheri Frost Albuquerqueből, akit vélhetően az bosszant, hogy fotózással foglalkozó férje, Frank Frost munkáját (és az ő megélhetését is) hogyan teszik tönkre a videókban megformált/kigúnyolt fotósok, akik mindenhez értenek. A kommentelő szerint egyébként nekik maguknak kéne máshogy csinálniuk a dolgokat, hogy jobban menjen az üzlet és nem gúnyolódni azokon, akiket náluk tehetségtelenebbeknek és indokolatlanul sikeresebbnek gondolnak. Persze azt nem tudni, hogy ezt a kommentelőt nem csak a féltékenység és/vagy rosszindulat vezérli-e.

Te mit gondolsz Missyről?

IFRAME Embed for Youtube

Mitől jobb a profik képe?

2011. november 4. péntek
Photographer crowd amateur professional blogVolgyiAttilaHu Mitől jobb a profik képe?

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Sokan kíváncsiak, mi az a plussz, amitől egy profi fotós képei szebbek, jobbak egy másik fotós képeinél. Nem utolsó sorban miért érdemes megfizetni a munkáját. Érdekel a nagy titok?

Igazából nincs nagy titok, csupa egyszerű, és ésszerű dologból tevődik össze. Épp ma beszéltem egy kollégával, aki szerint az ilyen kérdés egyenesen hülyeség, az ilyen témájú írások meg úgy, ahogy vannak szánalmasak. Ennek ellenére szerintem emkorec nagyon szépen összeszedte részletes írásában, amit feltétlenül érdemes elolvasni.

Sok vita és értekezés létezik róla, hogy kell jó képet készíteni, mitől jó egy kép, méginkább, hogy mitől profi egy fényképezőgép, vagy mitől profi egy fotós. A hivatkozott írás – nagyon helyesen – ezekre nem tér ki, nem a gépek fontosságát, megélhetési, vagy egyéb státuszt deklarál, hanem a képekkel, és szakmai megfontolásokkal foglalkozik. Innentől igazából szerintem a profi szónak sincs sok jelentősége a címben, de valahogy mégis csak meg kellett közelítenie a témát.
Egyébként tényleg a profikhoz hasonlít. A szó legnemesebb (vagy legidealizáltabb) értelmében, akik sokat művelik szakmájukat, nem csak megélhetés, de hivatás szerűen, és jól is végzik azt – ha hagyják (lásd illusztráció).

Mitől jobb a profi képe, mint a miénk?

  1. Előre terveznek, tudatosan készülnek
  2. Ösztönösen komponálnak
  3. Többet csinálják, nagyobb a rutinjuk
  4. Több képből kevesebbet mutatnak, tudatosan szelektálnak
  5. Díszletnek használják, amit más témának
  6. Figyelnek a fényekre
  7. Jobban használják a felszerelésüket

Remélem, elolvastad az írást, nem hiába linkeltem ennyiszer. Szerinted is fontos dolgokat foglal össze, kihagyott esetleg valamit? Vagy tényleg értelmetlen ilyesmit egyáltalán felvetni is?

 

Mit keres a fotós a hokikapuban? – avagy így fotóznak jégkorongot a nagyok

2011. május 12. csütörtök

36522 WA110423 3637 Mit keres a fotós a hokikapuban?   avagy így fotóznak jégkorongot a nagyokMielőtt valaki a cím miatt nagyképűnek tartana, nem a saját nagyságom hirdetem. Régóta nézem a nemzetközi hoki képeket, de csak nemrég volt módom testközelből nézni, hogy is fotózik valaki nagyüzemben hoki meccset. Így most a készítésük kulisszatitkait is megoszthatom.

Azt már régóta tudom, hogyan fényképeznek a napilapok, és hírügynökségek fotósai (köztük olykor én is) ilyen-olyan sporteseményeken, a jégkorong viszont ebben (is) különleges. A nemrég Budapesten megrendezett Jégkorong VB során lehetőségem volt nem mindennapi kulisszák mögé bepillantani.
Talán meglepő, hogy a budapesti hoki VB fotózását nem valamelyik sportlap, vagy hírügynökség végezte a legnagyobb technikai rákészüléssel, hanem egy kis magáncég, akik a Jégkorong Szövetség hivatalos fotósaként vannak ott minden fontosabb hokimeccsen (ezekben a percekben éppen Pozsonyban egy másik hoki VB-n). A Rendezvenyfotozas.hu mint nevük is mutatja rendezvényfotózással foglalkozik, ehhez felépített – azt hiszem, hogy Magyarországon ebben egyedülálló – gépparkkal. Ezt az apparátust sikerült a jégkorong fotózáshoz is sikerrel specializálni. Az ötletek közt akad saját, és van ami a komolyabb jégkorong kultúrájú országok fotósaitól ellesett. A technikai megoldások, gyakran egyediek, az eszközök hol gyáriak, hol barkácsoltak, hol gyáriból barkácsoltak.

WirthAndras kapu kamera rendezvenyfotozas Mit keres a fotós a hokikapuban?   avagy így fotóznak jégkorongot a nagyokBemutatás
A céget alapító Wirth András éveken át kergette maga is a pakkot, de műkedvelő hokisból műkedvelő fotóssá vált, és eleinte társait, majd más mérkőzéseket, egyéb sportágak versenyeit fotózta. Tanuló éveiben egy pár évet eltöltött a Nemzeti Sport fotó rovatánál, és néhány más lapnál, de végül úgy döntött, hogy inkább saját vállalkozást indít. Úgy gondolta, ez megadja a lehetőségeket is, és a szabadságot is. Mint mondja “Nincs főnök, aki letol, nincs képszerkesztő, aki kidobja az ember legjobb képeit. Amit csinálok magamnak csinálom. Ha hibázok, csak magam okolhatom, de a sikert sem más aratja le helyettem.”


Felszereles 1104245309rVA Mit keres a fotós a hokikapuban?   avagy így fotóznak jégkorongot a nagyokFelszerelés
A bemutatásként szolgáló felvezetés után lássuk, mi az a felszerelés, ami miatt Andrásék minden egyes játéknapon órákkal a meccsek kezdete előtt vonulak fel a Sportarénába hokit fényképezni – és ami miatt állandóan vitázniuk kellett a szervezőkkel, hogy márpedig nekik muszáj kocsival behajtani, mert ezt a pár mázsa cuccot képtelenség kézben behordani.
András a hoki játékmenetének adottságait kihasználva 5 fényképezőgépet telepített fixen. Ezek közül hármat a jég körül helyezett el a kaput és közvetlen környezetét figyelve (hátulról, oldalról és szemből), egy negyediket pedig a kapu felett az Aréna mennyezetén. A legizgalmasabb képekhez egy távvezérlésű gépet pedig egyedi fejlesztésű, különleges ütésálló dobozában beszerelte a kapuba, hogy tényleg minden elképzelhető szögből megörökíthesse a gólokat. Ezen kívül ő maga, és egy vagy két kollégája a “hagyományos módszerrel” fotózták a játékot a palánk mögül és/vagy a lelátóról.

34717 BT110423 4875 Mit keres a fotós a hokikapuban?   avagy így fotóznak jégkorongot a nagyok“A távvezérelt gépek nagyon hasznosak, mert különleges képeket tudnak készíteni, ha sikerül. De nem lehet önmagában ezekre hagyatkozni. A távvezérelt gépekkel még, ha minden tökéletesen sikerül, és ott is a tervezett kép, akkor is kevés, hogy egy meccset minden elvárásnak megfelelően dokumentáljunk. Hiszen sok izgalmas esemény és verekedés nem a kapu körül történik, ahol ezek a gépek látják. Szükség van képekre a támadásokról, a nagy lökdösődésekről, a gólörömökről, a vesztes csalódottságáról, az egyes játékosokról külön-külön is, és a csapatról együtt vagy ha épp összetörik az palánk üvege a játék közben. Ezen kívül bármi közbejöhet a technikával. Lemerülhet az akku, meghibásodhat a gép, zavarhatja valami a rádióvezérlést és az adat kommunikációt, a telepített gépekhez (főleg a mennyezeten, vagy a kapuban) nem lehet játék közben hozzáférni, hogy a hibát kijavítsuk – sőt a mérkőzés alatt idő sincs rá. A meccset fotózni kell, a többi gépet vezérelni, és az elkészült képeket rögtön összegyűjteni, hiszen a nemzetközi szövetségnek elvárása egy világbajnokságon, hogy már a meccs közben is folyamatosan publikáljunk képeket. Gyakran olyan képeket, amiről csak a következő meccs után szólnak, hogy kellene – tehát előre kell gondolkodnunk, és azt is lefényképezni, amiről mások még ki se találták, hogy majd kelleni fog.”

50980 WA110418 3852 Mit keres a fotós a hokikapuban?   avagy így fotóznak jégkorongot a nagyokA felhasznált géppark lényegesen vegyesebb, mint amivel például a Reuters stábja a királyi esküvőt fényképezte. Igazi profi váz csak kettő van köztük, amivel András fényképezett. A többi részben a vállalkozás fejlesztésének korábbi állomásaiból megmaradt régebbi gépek. Akad köztük 400D és 40D is, az újabbak már 7D-k, de ha nem mondott volna pont a VB első napján csődöt, még az öreg D60 is dolgozott volna.
A használt objektívek közt szinte minden gyújtótávolság előfordult 16 mm-től a 400 mm-es szuperteléig, bár ez utóbbi pont kölcsön darab volt a szettben.
Az egy és háromlábú állványok, satuk és egyéb fotótechnikai tartozékok szinte bármelyik fotóstúdióban megtalálhatók, talán csak a kottatartó lóg ki a sorból. Ezen tartja András a laptopját, hogy fotózás közben tudja a képeket válogatni, áttölteni a többi gépről.

1104234706r Mit keres a fotós a hokikapuban?   avagy így fotóznak jégkorongot a nagyokKépfeldolgozás
Mindegyik fényképezőgép memóriakártyára dolgozott, de mindegyik a jég közelében elhelyezett gép vagy közvetlenül csatlakozott az előre lefektetett párszáz méternyi kábeles hálózatra, vagy egy kisebb-nagyobb laptop ált mellette, hogy azon keresztül lehessen a képeket távolról elérni. Egyedül a jég felett, és a kapuba rögzített gépek kommunikáltak WiFi hálózaton, mivel itt a kábelezést nem lehetett volna kivitelezni.
A képek már a mérkőzés során az egy a helyszínre telepített szerverre kerültek, amin egyből elkezdődött a képek rendszerezése, feldolgozása. A csapat egyik tagja pedig rögtön elkezdte feldolgozni a képeket.
Az öt napos világbajnokság alatt mintegy negyvenezer képet készített a csapat. Ezek egy kis részét már a mérkőzések közben átnézték, és a publikáláshoz szükséges néhány megjelent a megfelelő helyeken. A többi kép feldolgozása mintegy öt napig tartott. A végeredmény 11 504 db kép, amik a cég weboldalán mind megtekinthetők.

35527 WA110423 0360 Mit keres a fotós a hokikapuban?   avagy így fotóznak jégkorongot a nagyok

Mekkora üzlet!?
Felbecsülni sem könnyű a fotózáshoz felvonultatott technika értékét, de vajon megéri, és megtérül-e? “Nyereségről nem nagyon lehet beszélni. Természetesen ingyen nem dolgozunk, de a reális piaci árakat itthon nem fizetik meg. Általában sikerül egy olyan árban megállapodni, amiből az alkalmazottakat, és a számlákat éppen ki lehet fizetni. Van aki még ezt is sokallja, viszont egy ekkora rendezvény, mint a VB rengeteg egyeztetéssel, előkészülettel, cipekedéssel, szereléssel, és rendkívüli technikai háttér mozgatásával jár, és mindig vannak az utolsó pillanatban nem tervezett módosítások, többlet igények, amit pláne nehezen lehet az árban érvényesíteni. Az öt napos VB fotózásában több mint két hét munkánk van, amit pusztán piaci alapon nem fektetne be az ember a hazai díjazásért. Ehhez megszállottságra van szükség.”

Informatika:

  • 7 db laptop
  • 1 db szerver
  • 1 db monitor
  • 1 db szünetmentes táp
  • 1 db WiFi antenna
  • 4 db switch
  • kb 300 m UTP kábel
  • kb 300 m hosszabbító

Fotótechnika:

  • 10 db fényképezőgép
  • 12 db objektív
  • 16 db memóriakártya
  • 20 db akkumulátor
  • 4 féle akkumulátor töltő
  • 10 db rádiós távkioldó
  • 3 db három lábú állvány
  • 3 db egylábú állvány
  • 1 db kottatartó

Semmi sem igaz a kuvaiti fotós tilalomból!

2010. november 28. vasárnap
LoveKuwait boulangerIE flickr Semmi sem igaz a kuvaiti fotós tilalomból!

Fotó: boulanger.ie/Flickr

Az eredeti tévhírt közzétevő Kuwait Times helyreigazítást közölt. Bocsánatot kérnek hanyag munkájukért, és amiért megtévesztették olvasóikat – illetve az egész világot, kivéve néhány kétkedőt, köztük engem.
Talán nem csak emiatt szerethető Kuvait, de gondoltam boulanger.IE képe jó illusztráció lehet

A futótűzként terjedő hír alapját (vagy inkább megalapozatlanságát) szolgáltató lap maga sem járt utána az információinak. Ahogy az az Internetes gyors kultúrában egyre nagyobb divat, gyorsan leírták, amit hallottak, és publikálták. Legfeljebb majd másnap (na jó, egy hétig tartott nekik) közzé tesznek egy közleményt, hogy mégsem igaz, amit tegnap írtak.

Valójában a lap még csak ennyit sem tett. Az eredeti cikk elé beszúrtak a weboldalukon egy bekezdést, hogy helyre tegyék a történetet – ha netán valaki visszatévedne hozzá. Külön cikket viszont már nem szántak a világ méretűre duzzadt tévedésüknek. Az talán túl nagy figyelmet vonna az aprócska tényre, hogy a lap hiteltelen információt közölt minden kritika, gyanakvás, vagy utánajárás nélkül. Talán nem is véletlen, hogy már a hír terjedésekor egyes, a lapot ismerő kommentelők úgy reagáltak, hogy a Kuwait Times nem épp a legmegbízhatóbb hírforrás. Nos ez talán mostantól mindenki számára bizonyítottnak tekinthető.
Hogy a tévedés híre mikor fog eljutni mindazokhoz, akiket megtévesztettek? Őket talán nem is érdekli. És akik butaságokat közöltek nagy lelkesedéssel? Őket vajon fogja érdekelni? Dehogy.
Eljutottunk odáig, hogy amilyen lendülettetl sokan beveszik a pénzosztásokról, és egyéb sületlenségekről szóló “küldd tovább leveleket“, ugyanabban a tempóban képesek a sajtóban is terjeszteni a téves híreket.

Nekem sokan a sajtó munkatársai közül is érveltek azzal, hogy “de hát itt is megjelent, meg ott is”, “én is olvastam valahol”, sőt a kedvencem, hogy “tele van vele az Internet”.
Igen, sok helyen megjelent, ahogy az is, hogy Bill Gates szétosztja a vagyonát azok közt, akik küldözgetik ennek hírét. Vagy hogy minden továbbküldött levélért pénzt adnak. Hogy egyéb szándékos hoaxokról, vagy éppen a véletlen folytán elterjedt húsz évesen tíz éves Hubble teleszkópról ne is beszéljünk. Attól még nem lesz valami igaz, hogy sok helyen szerepel. Különösen, ha azok is így kezelik az információkat, akiknek utána kellene járni a dolgok igazságtartalmának.

Komolyan soha sehol senki nem is gondolt rá a világot behálózó Internet hír gépezetben, hogy ha egy hírnek csak egyetlen forrása van, akkor az akár téves is lehet? Pedig elemi tananyag bármelyik újságíró iskolában. Senkiben nem fogalmazódott meg rajtam kívül a kérdés, hogy ha van egy törvény, ami ráadásul meglehetősen kétes módon szabályoz valamit, amit a többség szerint szabályozni sem érdemes, akkor legalább utána kéne járni a pontos szabályozásnak? Ehelyett mindenki elméleteket kezdett gyártani – hiszen valamiről írni is kell a címben közölt kivonatos hírtartalom mellett – hogy miért is lépett életbe a törvény, hogy mire vonatkozik és mire nem, vagy hogy hogyan lehet a hatályát megkerülni. Mindezt anélkül, hogy bárki akár csak megpróbálta volna kideríteni, hogy mi is áll a törvényben, amit éppen értelmezni próbál.

Nem, gondolkodás nélkül terjesztette mindenki a sületlenséget, kritikát még csak halkan sem fogalmaztak meg az Amateur Photographer kivételével. Persze most, hogy kiderült, hogy átverés, lehet majd finomítani az álláspontokat, hogy “hát mi is sejtettük ám”, meg hogy “nem is számít, hogy igaz vagy hamis ami megjelenik”. Tényleg nem számít? Akkor minek híreket közölni, ha nem számít, hogy van-e azoknak valóság alapja?

Ahogy az Online Photographer fogalmaz: ennyit a weben található információk hitelességéről. A lap már épp elkezd érvelni mellette, hogy nem véletlen, hogy a BBC és a NY Times nem hozta le a sületlenséget, utalva a klasszikus sajtó hagyományos elvéről, hogy utána járunk a híreknek, és nem csak szajkózzuk, amit másoktól hallunk, mint a papagáj, vagy a pletykás házmester.
De a kommentekben gyorsan a szerző fejére is olvasták, hogy bizony ennek a hírnek már a nagy presztízsű sajtó is felült. Bár a BBC, és a New York Times talán tényleg nem hozta le a hírt, ahogy az egyébként sokat szidott MTI sem (hogy védjük a hazai szakma becsületét is), de a Guardian, a Telegraph, a Los Angeles Times, a Wall Street Journal egyik blogja, és a magyar Origo is készpénznek vette.

Fotózási tilalom Kuvaitban – igaz vagy átverés?

2010. november 25. csütörtök
 Fotózási tilalom Kuvaitban   igaz vagy átverés?

Kuvaiti látkép amatőr szemmel fotózva Fotó: SnapR/Flickr

A kuvaiti hatóságok állítólag betiltották a tükörreflexes fényképezőgépek nyilvános használatát. Novembertől csak bizonyíthatóan újságírói célzattal lehet az ország utcáin és bevásárlóközpontjaiban ilyen gépekkel fotózni. (Egy hét elteltével a Kuwait Times cáfolta az általa közölt hírt a fénkyépezőgép tilalomról. Bővebben)

Nagy valószínűséggel az itt látható kép (SnapR képe a Flickr-ről) sem készülhetne el. A hír előtt sokan értetlenül állnak, sokakat felbosszant. Erről sokan beszámolnak, így szerintem inkább a történet háttere érdekes, én inkább erre koncentrálok.

A hír forrása
A jellemzően egyetlen forráshoz, az egyesek szerint nem túl megbízható Kuwait Timeshoz visszavezethető hír futótűzként terjed az Interneten. A felháborodott nyugati szemléletű bloggerek és a komolyabb lapok (Guardian, Gizmodo, ThinqPetaPixel) is sorra veszik át egymástól, és a közös forrástól a hirt, amit Chase Jarvis is emleget blogján.
Tegnap már felületesen (két mondatban) tálalva a Spottr, ennél alig valamivel bővebben a Pixinfo is foglalkozott a hírrel, a Prim.hu pedig még saját ideológiát is gyártott hozzá, hogy mi motiválhatta a bizonyítatlan létezésű törvény megalkotását. A nagy magyar hírportálok közül egyelőre csak az Origo írta meg a történetet, valamelyik angol oldal alapján, és akár az is jelzés értékű lehet, hogy az MTI sem hozott le róla még semmit.

Bizonytalan háttér
Jó pár helyen végigolvastam a hírt, új információt nem igen adott senki a korábban olvasott hírekhez. A fotós lapoktól is csak annyi “szakmai” teljesítményre futotta, hogy feltételezésekbe bocsátkozva latolgatnak esélyeket. Van, aki kijelenti, hogy a tiltás kizárólag a DSLR-ekre vonatkozik és akkor a pontosan ugyanúgy kinéző, de nem digitális SLR-ekkel lehet fényképezni. Illetve, hogy a nagyon hasonló, de tükör nélküli gépek kivételt jelentenek a törvény hatálya alól. Van lap, amely azt veti fel viccelődve, hogy Kuvait hamarosan 4/3-os fényképezőgép gyártását akarja bejelenteni, és ezért tiltja ki az utcákról a konkurenciát.
A Guardian annyit tett hozzá a sztorrihoz, hogy emlegetik egy ügyvéd-blogger hétfői letartóztatását, illetve a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadsági szervezet rangsorolására hivatkozva említést tesz a sajtó munkájának szabályozásáról. A jelek szerint azonban a kérdéses törvény tartalmának, vagy egyáltalán létezésének ők sem jártak utána. A hivatkozott sajtószabadsági szervezet honlapja azonban érdekes módon eddig említést sem tesz az új törvényről – igaz az a hírek szerint az meg sem próbál akadályt gördíteni a sajtó munkája elé.

A megerősítés – hiányzik
A jelek szerint senki nem nagyon ment utána a történetnek. Mindössze egyetlen olyan lapot találtam, amelyik a kétkedés nélküli pletyka terjesztés helyett megpróbált plussz információhoz is hozzájutni. Csak az Amateur Photographer veti fel, hogy talán érdemes lenne pontosan megismerni a jogszabályt. Sajnos az erre tett kísérleteik eddig nem jártak sikerrel. A különböző oldalak kommentjei közt viszont egyre több az utalás arra, hogy a történet hoax (ti. kacsa, átverés, becsapás, álhír) lehet.

Ami biztos
A Kuwait Times tényként közli, hogy született ilyen törvény, de ezt mindenki csak rájuk hivatkozva terjeszti. Az Amateur Photographer próbált megerősítést szerezni az illetékes hivatalos szervektől, ahogy én is a magyar külügyi szervek révén, de egyelőre nincs hivatalos visszajelzés az ügyben. A brit külügyminisztérium szóvivője egyelőre annyit nyilatkozott a lapnak, hogy utána járnak a hírnek, és a brit hatóságok közelkeleti országokba utazóknak szóló tanálcsai egyelőre nem változtak a  fotózással kapcsolatban: “Tilos a kormány, hadsereg, és ipari létesítmények fotózása, különösképpen az olajmezőké.”

A Magyar Külügyminisztérum Sajtó Főosztálya nem tudott az üggyel kapcsolatban érdemi információval szolgálni, az új szabályozásról ők nem tudnak, de cáfolni sem tudják. A kuvaiti magyar nagykövetség, illetve a budapesti kuvaiti nagykövetség nem válaszolt a megkeresésre. A Magyar Külügyminisztérium honlapján az alábbi tanácsok szerepelnek a Kuvaitba utazók számára: “Helyi sajátosság, hogy sok kellemetlenség adódhat a kamerázásból, fényképezésből. Ennek elsősorban vallási, másodsorban biztonsági okai vannak. Célszerű a szükséges minimumra korlátozni az ilyen tevékenységet, s fényképezés előtt minden alkalommal feltétlenül kérjék meg az érintett (a felvételen szerepeltetni kívánt) személy/ek, illetve hatóságok engedélyét.”

Kiegészítés: Egy héttel az eredeti hír közlése után a Kuwait Times helyreigazítást jelentetett meg, melyben kijelentik, hogy az információknak nem jártak utána megfelelően, és így valótlan hírt közöltek. Kuvaitban nincs semmilyen új törvényi korlátozás a fényképezőgép haszálatra vonatkozóan. Az eddigiek persze érvényben maradnak továbbra is. Bővebben arról, hogy Semmi sem igaz a kuvaiti fotós tilalomból.